Megbocsátani és bocsánatot nyerni
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)
Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
(maiige.hu)
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
A szlovén külügyminiszter ismét kiállt Magyarország mellett
Karl Erjavec szlovén külügyminiszter túlzásnak nevezte a Magyarországgal szembeni uniós deficiteljárást, arról hogy az Európai Unió kettős mércét alkalmaz. Hozzátette:
- Az EU intézkedése túl szigorú, hiszen a lakosságot fogja sújtani, s nem annyira a politikai struktúrákat. Kohéziós pénzeszközökről van szó, amelyekből alakosság számára kulcsfontosságú beruházások valósulnak meg.
(MN)
Az egység
..Hiszen ez az ellenzék többnyire megtagadja a nemzetet, elárulja hazáját, és pártpolitikai csatározásoknak feltüntetve immár két éve folyamatosan rossz hírünket kelti, és feljelenti Magyarországot külföldön. Az ilyen ellenzék nem képviselheti semmilyen módon Magyarországot, nem kérheti számon a nemzet egységének hiányát, hiszen megtagadja szülőföldjének múltját, hagyományait, magát a magyarság minőségét, történelmi létét.
Hasonszőrűvé, azonossá váltak azokkal az 1919-es, majd 1945 utáni magyar kommunistákkal, akik kiszolgáltatták hazájukat a szovjeteknek, és nyíltan felléptek Magyarország ellen. Addig, amíg ezen a harcmodoron nem változtat az ellenzék, addig nem követelheti a nemzet egységének megvalósítását. Schmitt Pál eszeveszett lejáratása csak közbülső állomás, nem a végső cél. Orbán Viktor politikáját, a nemzet megmaradásáért megszavazott új alkotmányt akarják megsemmisíteni. Akik tudatlanul e gyökértelen, elv nélküli, alacsony támogatottságú társaság mellé állnak, nem is tudják, hogy Magyarország felszámolásához adják a nevüket.
Hamvas Béla, aki szerette hazáját, de a hatalmasságok megpróbálták kivetni őt – nem sikerült –, így ír erről a problémáról Prohászka Lajos A magyar sorstudomány megalapítása könyvének ürügyén: „…A Nyugat sohasem képes felfogni, hogy a magyar mindig csak követel, mert agresszivitást lát mögötte, holott ez az örök követelés nem agresszív lelkületből folyik, hanem inkább depresszióból: követel, mert általa védekezik. Ezért volt mindig tábor az ország, kívülről nézve csupa rebellisnek küzdelme, belülről nézve a kiváltságaikat féltőknek egymásra fenekedése, a valóságban ellenben egy népnek a maga fennmaradásáért vívott kétségbeesett élet-halál harca.”
Igen, de ez a harc szándékokról szól. Becsületes és aljas szándékokról.
Stefka István
(MH)
Törvény a családok védelméről (preambulum)
A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik.
A család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. A társadalom alapegységeként a család a nemzet fennmaradásának biztosítéka és az emberi személyiség kibontakozásának természetes közege, amit az államnak tiszteletben kell tartania.
A családban történő nevelkedés biztonságosabb minden más lehetőséghez képest. A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.
Gyermekek születése és a családok gyarapodása nélkül nincs fenntartható fejlődés és gazdasági növekedés. A gyermekvállalás nem eredményezheti a család szegénységbe süllyedését.
Harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom.
A családok életében kitüntetett jelentőséggel bírnak a nemzedékeken átívelő – köztük a nagyszülők és az unokák közötti – kapcsolatok.
Az állam segíti a munkavállalás és a családi élet összeegyeztetését.
A családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. E célok megvalósítására az egyházak is kiemelt figyelmet fordítanak.
Az Országgyűlés mindezen értékek megőrzése és erősítése céljából, valamint annak érdekében, hogy a családok védelmére és jólétének növelésére kiszámítható és biztonságot nyújtó szabályozási környezetet teremtsen, az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja:
2011. évi CCXI. törvény
Melanie Gideon a családról
Ha a családod kiteszi a lábát hazulról, egy órába sem telik, és olyan intenzitással tör rád a szeretet, hogy az már fáj - miközben ennek az érzésnek nyoma sem volt, amikor a rászáradt tojássárgáját kapargattad a tányérjukról a reggeli után. Van remény! Egy nap talán nemcsak a távollétükben tudod ilyen forrón szeretni őket.
Melanie Gideon
Kultúránk ősi világban gyökerezik
A Csángóföldön és Gyergyó vidékén tartott előadásokat a magyarországi Harangozó Imre néprajzkutató, majd hazafele Nyárádszeredát is útba ejtette. Nemcsak a népművészetről és a népi tudásátadásról, hanem a csángók szakrális világáról is ízelítőt adott a hallgatóságnak.
Előadásában a magyar népművészetről és tágabb kincsvilágáról is beszélt, de beszámolt a csángók körében folytatott gyűjtéseiről is. „A magyar műveltség hatalmas kincs, és boldog vagyok, hogy nekem sokat megmutatott” – mondta a kutató.
A népművészet nem másol, hanem alkot
Ezt állítja Harangozó, amikor a magyar népművészetről beszél. A minta a hímzőasszonyok, botfaragó pásztorok lelkében van, ezért lesz egyedi és mindenki felismeri, hogy kitől származik és minden rajta levő jegy olvasható üzenetet hordoz. A népművészet egy nagyon régi műveltségben gyökerezik, és megvannak a maga törvényei. A tudásátadással kapcsolatban az a véleménye, hogy az ember tanítás nélkül is tanul: belenő környezete információvilágába, megérti annak rendjét. Igaz, hogy a többség nem érti a kódokat, de tovább viszi, ám aki megérti, abból fantasztikus újító lesz. „Az emberiség gondolkodása, műveltsége a környezetet, a teremtett világot modellezi. Amikor megszületünk, ezt még tudjuk hiszen minden azonosan működik, mint a gyermeki logika” – véli a néprajzkutató, aki szerint eltávolodtunk a természetes, ésszerű és logikus szellemi alapjainktól.
Lovon vagy csónakon a túlvilágra
Érdekes részleteket mesélt Harangozó Imre az évtizedek óta tartó csángóföldi kutatásairól, hangsúlyt fektetve a halotti kultuszra. Vizsgálódásai döbbenetes archaikus hitvilágra nyúlnak vissza: a csángók világképében a Föld egy sík terület, amelyet tenger vesz körül, ez pedig összenő az éggel. A halott csónakon, esetleg lovon jut át a másvilágra, ezért van benne az ősmagyar és középkori, néha pedig jelenkori szokásvilágunkban a lovas temetés és a csónak alakú fejfa. Érdekes bizonyítékokra is bukkant, hisz egy gyergyói faluban gyűjtött hímzésmintát egy halotti lepedőről, azon pedig ott a ló, akárcsak az egyik mondában, amely szerint a legény lovon menekül a halál elöl, s amikor elérik a tengert, a táltos ló csónakká változtatva menti meg gazdáját. A csángók halotti kultuszaiból is ízelítőt kapott a közönség: a szokások spirituális és mentális segítséget jelentenek, hogy mind a halott, mind a hátramaradottak a „helyükre kerüljenek”. Beszélt a tuva sámánok és a csángó siratóasszonyok döbbenetes hasonlóságú révületéről, de az Istennel való találkozás archiakus motívumairól, amelyek mai napig kultúránkban gyökereznek, és nem hagyhatta szó nélkül a csángók körében tapasztalt nyelv- és tudatvesztést sem.
(szekelyhon.ro)
Szólt az ének
A székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében tartották meg a Székelyföldi Népdalvetélkedők II. döntőjét, melyen Csík és Gyergyó vidéke, Udvarhelyszék, Háromszék és Aranyosszék területi versenyeinek nyertesei vettek részt.
(szekelyhon.ro)
Véget értek a Kosztolányi Dezső Napok
A szabadkai Városi Könyvtárban az idén második alkalommal megrendezett Kosztolányi-talány című vetélkedő eredményhirdetésével véget ért a Kosztolányi Dezső Napok három napos rendezvénysorozata.
Tartalmas programokkal, előadásokkal, könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel várta vendégeit a szabadkai Városi Könyvtár, mely a programsorozattal emlékezett meg Kosztolányi Dezső születésének évfordulójáról. A vetélkedő célja az volt, hogy a középiskolások ma Szabadkán felfedezzék Kosztolányi és Csáth Szabadkáját.
csapatok zsűrizésénél Hicsik Dóra, a verseny szerkesztője és Sagmeister Péity Laura festőművész is közreműködött. A Kosztolányi-talány irodalmi-műveltségi vetélkedő harmadik helyezettje a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium egyik csapata lett. A második helyen a topolyai Dositelj Obradović Gimnázium és a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjai osztoztak. A rangadó első helyezettjei szintén a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium tanulói közül kerültek ki.
(www.vajma.info)
Bartók Bélára emlékeztek a Szatmár Megyei Múzeumban
Kevesen tudják, hogy Bartók teljese neve Bartók Béla Viktor János volt. Ez ugyan nem, ezen kívül azonban minden fontos elhangzott a világhírű zeneszerzőről szombat délelőtt a Szatmár Megyei Múzeumban tartott emlékműsoron.
A Bertók Béla vezette Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület szervezésében kicsik és nagyok, művészek és műkedvelők emlékezhettek meg az 1881 március 25-én Nagyszentmiklóson, a mai Temes megyében született zsenire. Amint a zeneszerző életművét bemutató Gregorovics István tanár úr fogalmazott, „Bartók a magyar kultúra legkiemelkedőbb egyénisége. Azért, mert ő az, aki magyarként legtöbbet hozzá tudott tenni az egyetemes emberi kultúrához".
Az ünnepséget a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület újonnan alakult kórusa nyitotta meg, melynek vezetője Fejér Kálmán, karmestere pedig Hencz József volt. Ezt követően Schuller Elza tanítványai mutattak be részleteket a Cantata Profana című kórusműből. Közben Savianu Corina és Balaskó Balázs ifjú zongoristapalántái játszották el Bartók egy-egy művének részleteit a dugig megtelt előadóteremben.
(szatmar.ro)
Kolozsváron a Székelyföldi Legendárium
A hangulatos székelyderzsi, szalonnakóstolóval egybekötött könyvbemutató után, Kolozsváron is bemutatták a Székelyföldi Legendáriumot.
A tízezer példányszámban kinyomtatott, 155 mondát és legendát tartalmazó gyermekkönyvet az egyik kolozsvári központi könyvesboltban is bemutatták. Az ötletgazda a székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs operatőr, aki a hiánypótló könyvet megjelentető Visus Kulturális Egyesület elnöke is.
(RTV kolozsvári magyar adás)