A gyarmatosító osztrákok ezt is elrabolták, és a mai napig nem szolgáltatták vissza! Magyar emlékek a nagyvilágban – Máriapócsi Könnyező Madonna - Szent István székesegyház - Bécs - Ausztria
Augusztus 15. - Ma van Nagyboldogasszony Napja!
A gyarmatosító osztrákok ezt is elrabolták, és a mai napig nem szolgáltatták vissza!
Magyar emlékek a nagyvilágban – Máriapócsi Könnyező Madonna - Szent István székesegyház - Bécs - Ausztria
A Máriapócsi Madonna képe 1679-ből származik, mely a szóbeszéd szerint könnyeket hullatva segítette győzelemre Savoyai Jenő seregeit a török ellen.
A kép 1696. november 4-től december 8-ig könnyezett. Abban az időben katonák állomásoztak a faluban, magánházaknál elszállásolva. A falusiak mellett ők is szemtanúi voltak a könnyezésnek.
Az eset hírére megindult a tisztelők és kíváncsiak áradata a környékről, s megkezdődtek az egyházi vizsgálatok is. A könnyezés híre Bécsbe is eljutott.
Eleonóra császárné biztatására I. Lipót császár a képet Bécsbe vitette. Máig ott tisztelik a Szent István-dóm jobb oldali első mellékoltárán.
Idegenben soha többé nem könnyezett Szűz Mária, Magyarország királynője. A csodás Mária-ikonjukat visszakövetelő pócsiak megnyugtatására Telekessy István egri püspök 1707-ben egy hasonló képet készíttetett.
1715 . augusztus 1-én, 2-án és 5-én ez a kép is könnyeket hullatott. A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilika kolostor.
A harmadik csodás könnyezést 1905. december 2-án, 9-én, majd 30-án és 31-én jegyezték fel. XII. Pius pápa a Mária-év kapcsán a máriapócsi kegytemplomot 1948-ban basilica minor rangra emelte.
kattints a képekre - érdemes!
2026. May 15. 00:00
Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni - egy becsületes, érző villágpolgárnak is van hazája, és a szívében hazaszeretet! - osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni! Egy becsületes, érző villágpolgárnak is lehet, és van hazája, szívében pedig hazaszeretet!
Osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című egykori levelét!
“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam.
Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót…
íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik.
Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent.
És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul.
Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat.
S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól?
S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele!
Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt.
És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne.
És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék.
Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt.
És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én.
A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette “Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című könyvben.)
2026. May 15. 00:00
Magyar az, akinek fáj Trianon Illyés
"Magyar az, akinek fáj Trianon."
Illyés Gyula (1902-1983) - író, költő
2026. May 15. 00:00
Francesco Nitti Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot
"Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot.
De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget.
Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel...
Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.."
nyilatkozat - részlet - 1924 szeptember
Francesco Nitti (1868-1953) - olasz miniszterelnök
2026. May 15. 00:00
Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok , amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról!
[
Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok, amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról!
"A szabadság nem koldusok tarisznyájába való alamizsna.
Meghalni érte dicsőség, az igaz, azonban nem elég még ahhoz, hogy szabaddá tegye az életben maradottakat, ha azok nem vállalják, a rájok eső részt.
Mert a szabadságot, magyarok, ki lehet vívni valahogy azzal, ha sokan meghalnak érte, de megőrizni csak akkor lehet, ha minden ember, aki életben maradt, élni is tud ám érette, napról-napra, kemény munkával és tiszta becsülettel.
Mindössze hőseinek halála árán, ingyen kegyelemből, még nem nyert szabadságot magának nép ezen a földön, s nem is fog soha."
Sztrájkolnak az égben - részlet
Wass Albert -(1908-1998) - író, költő
Barátaim!
Szervusztok!
Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok, amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról, a Sztrájkolnak az égben című művében!
A szabadság nem koldusok tarisznyájába való alamizsna.
Meghalni érte dicsőség,
az igaz,
azonban nem elég még ahhoz,
hogy szabaddá tegye az életben maradottakat,
ha azok nem vállalják, a rájok eső részt.
Mert a szabadságot, magyarok,
ki lehet vívni valahogy azzal,
ha sokan meghalnak érte,
de megőrizni csak akkor lehet,
ha minden ember,
aki életben maradt,
élni is tud ám érette,
napról-napra, kemény munkával és tiszta becsülettel.
Mindössze hőseinek halála árán,
ingyen kegyelemből,
még nem nyert szabadságot magának nép ezen a földön, s nem is fog soha.
Mi hát a teendő manapság kedves honfitársaim?
Idősek és fiatalok?
Olyan politikát kell támogatnunk, amely nem hősi halottakat kíván a nemzettől.
Nem meghalni kell a hazáért,
hanem élni tudni érte,
és magunkért a családjainkért.
Meg kell tanítanunk gyerekeket arra,
hogy a föld,
amelyen járnak, nem csupán anyag és por,
hanem az ősök öröksége,
amit szeretni kell.
A hazát nem zászlók és dalok teszik,
hanem a szív, amely dobban érte.
S ha a gyermek szíve dobbanni tanul a haza számára,
akkor nem veszett még el semmi.
És egy percre se feledjük, hogy az összefogás ereje csodákra képes!
Rajtunk múlik a sorsunk!
2026. March 21. 00:00
"Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga" - gondolatok Teller Edéről
"Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga" - gondolatok Teller Edéről
Illyés Gyula örök érvényű tiszta mondata pontos eligazítást ad a kérdésre: mit jelent magyarnak lenni?
"Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga."
Márai Sándor pedig így fogalmazott:
"Magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás!"
Teller Ede Magyarországról Amerikába emigrált zsidó származású világhírű atomfizikus élete, munkássága és minden megnyilvánulása Illyés és Márai állításait igazolják.
Teller Ede a XX. századnak nemcsak egyik legjelentősebb kutatója volt, hanem korunk egyik legnagyobb tudós magyar hazafija is.
Szerette magyar "testvéreit", "véreit" - ahogyan emlegette szülőhazája népét - és büszke volt magyarságára.
Gyakran mondogatta, hogyha ő nem Ady Endre nyelvén tanul gondolkodni, akkor belőle legföljebb csak egy közepesnél valamivel jobb fizikatanár lett volna.
Idős korában így fogalmazott anyanyelvéről:
"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem:a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke."
Halála előtt pár évvel pedig ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."
2023. November 11. 00:00
Magyar emlékek a nagyvilágban - II. Magyar Hadsereg – Don-kanyarban elesett hőseinek emlékhelye - Bolgyirjevka - Oroszország
Németország
Magyar emlékek a nagyvilágban - II. Magyar Hadsereg – Don-kanyarban elesett hőseinek emlékhelye - Bolgyirjevka - Oroszország
Németország 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, a villámháborúnak elképzelt hadjárathoz néhány nap múlva Magyarországnak is is csatlakoznia kellett.
A Budapestnek a hitleri hadigépezet támogatására a keleti frontra kellett vezényelnie a 2. magyar hadsereg alakulatait. A Don folyó mentén kiépített állásaikat az 1943. január 13-án megindult szovjet ellentámadás néhány óra alatt felmorzsolta, a Vörös Hadsereg offenzívája – amely időben egybeesett a sztálingrádi csata utolsó fázisával – valósággal eltüntette a föld színéről a mintegy kétszázezres magyar haderőt.
A hadtörténetírók a legnagyobb magyar katonai katasztrófaként jegyzik a Don menti csatát, amelyből csaknem 150 ezer katona soha nem tért haza. A szovjet áttörés helyszínén, a Voronyezstől 70 kilométerre fekvő Bolgyirjovka község mellett 1997 nyarán emlékhelyet avattak.
A környékbeli tömegsírokból mintegy kilencezer, a harcokban elhunyt és korábban a magyar csapatok által eltemetett katona földi maradványait helyezték végső nyugalomra az itt felállított kopjafák alatt. A térségben a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája – orosz partnerszervezetével, a Vojennij Memoriallal együttműködve – csaknem félszáz magyar katonatemetőt azonosított.
Ezek fennmaradásáról, illetve – Rudkinóban – központi magyar katonatemető létesítéséről kormányközi megállapodás született. Az emlékhely kiépítése 700 ezer dollárba került, a munkálatok egy részét az orosz fél végezte el, a szovjet államadósság törlesztése keretében.
A bolgyirjovkai emlékművet Törő György fafaragó művész – egykori katona, nyugállományú ezredes – tervezte és készítette. A felülnézetből a Szent Koronát idéző emlékhely középpontjában egy hármas halom emelkedik, rajta kopjafa, egy negyedtonnás, kétnyelvű feliratos márványkővel.
Félkörben további hat kopjafa áll, összességükben a honfoglalás hét törzsére, illetve – faragványaikkal – hét magyar tájegységre emlékeztetve.
Az avatáson a hivatalos magyar delegációk tagjai mellett részt vettek az Oroszországi Föderáció és a pravoszláv egyház helyi képviselői is, a magyar és orosz feliratú emlékhelyet a voronyezsi pópa is megszentelte. A bolgyirjovkai emlékoszlopot követően hat évnek kellett eltelnie, míg a Don-vidék egy másik települése, Rudkino közelében újabb, monumentális emlékművet avattak a II. világháborúban ezen a tájon elesett magyarok tiszteletére.
A rudkinói emlékhely voltaképpen egy közös hősi temető, ahová a szétszórt sok Don parti temetőből ide szállították az elesettek föltárt maradványait, és temették el tisztességgel az egykori honvédeket, munkaszolgálatosokat. Rudkino Voronyezstől 40 kilométerre délre fekszik, a 2. magyar hadsereg mintegy negyede alussza itt ma örök álmát.
A három hektáron elterülő sírkert díszkővel borított útja mentén fekete márványtáblák sorakoznak, rajtuk az elhunytak nevével. A központi kereszteket alkonyat után három erős reflektor világítja meg, így éjjelente a Don túlpartjáról, több kilométeres távolságból is látható a magyar emlékhely.
2023. January 12. 00:00
Mészáros László: Édes haza, édes anyanyelv
Az édes anyanyelv – az édesanya-nyelv
Ha a nemzet összetartó elemeit kutatnánk, nyilván a nyelv lenne az első a sorban. Az édes anyanyelv – az édesanya-nyelv.
A magyarság számára a nyelv alapkérdés: a kultúráját is ez adja, a lelkét is ez határozza meg. Mivel álnok, igazságtalan békediktátumok szétszabdalták országunkat, mi, magyarok immár egy „kulturális nemzet” vagyunk, ahol a legfőbb értékünk éppen a nemzet kohézióját jelentő anyanyelv.
Őrizzétek, mint az életet adó lángot! Nyelvünk a legfontosabb közösségképző erőnk, a múltunk, az identitásunk, de a jövőnk záloga is, és nemzeti tudatunk közvetítője.
A nyelvünk nem elválaszt másoktól, inkább erőssé, méltóvá teszi nemzetünket az önálló életre, s így megtartja azt a világ számára.
Jól jegyezzétek meg: Kárpát-hazánkban csak úgy, s csak akkor van létjogosultsága a magyarnak, ha nyelvét megtartva erős nemzet marad. Csak így lehet méltó, hogy más népek fiaival: szerbekkel, románokkal, szlovákokkal, ruszinokkal, cigányokkal, horvátokkal együtt belakja a közös kárpáti hont.
Amelyik világban magyart a magyartól államhatárok választanak el, ahol más népek jogot formálhatnak arra, hogy magyarokat a szülőföldjükön másod-, sőt harmadrendű polgárokká fokozzanak le, ott közös hazánk az édes anyanyelvünk, ott jogaink visszaszerzéséért folytatott küzdelmeink elsőrendű célja az anyanyelv védelme, a kulturális autonómia kiharcolása.
Ne felejtsétek el, hogy csak magyarul „izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”, miközben minden más nemzet fia is pontosan tudja, hogy a galagonyabokor ősszel piroslik.
Nyelvünk végtelen gazdagsága a nagy lehetőségünk, hogy szépen élhessük meg összetartozásunkat egymással, más népekkel, a világgal, a természettel. A nyelv a közvetítője annak, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk.
A nyelv - nemzeti lelkünk tükre.
A ránk zúduló kultúrmocsok világában a tisztán beszélt, őrzött nyelv az egyetlen kincsünk, a tiszta forrás. Abban a globalizált világban, amelyben a minden értéket, minden tradíciót szétrágó gondolkodásmód, életideál, beszédmód a meghatározó, ott életet adó oázis, a nemzetet megtartó erő csak az a nyelv lehet, amelyen a költő ilyen hexametereket vethetett papírra:
"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra."
Ezzel a gyönyörű anyanyelvvel lehet s kell nemzetet menteni, megtartani, őrizni.
Örökségül - részlet - 2008
Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom - alapítója
2022. September 23. 00:00
Január 13 a vallásszabadság napja - Ma 447 éve a világon elsőnek a Tordai Országgyűlés kimondta a vallásszabadságot
Most akkor melyik nemzet a legtoleránsabb a világon?
Január 13: a Vallásszabadság Napja
Ma 454 éve a magyarok, a világon elsőként - a Tordai Országgyűlésen - kimondták a vallásszabadságot, vagyis a toleranciát.
Az erdélyi rendek 1568-ban(!) törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot. A ma, állítólag nagyon demokratikus országokban, mindennaposak volt a kirekesztés, dúltak a vallásháborúk, Amerikában a legjövedelmezőbb vállalkozás a rabszolga kereskedelem volt.
Eközben a magyarok az erdélyi Tordán kimondták, hogy:
„... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik.
Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”
fotón: Körösfői Kriesch Aladár (1863-192o) - Tordai országgyűlés
Január 13: a Vallásszabadság Napja
Ma 454 éve a magyarok, a világon elsőként - a Tordai Országgyűlésen - kimondták a vallásszabadságot, vagyis a toleranciát.
Az erdélyi rendek 1568-ban(!) törvénybe iktatták a szabad vallásgyakorlatot. A ma, állítólag nagyon demokratikus országokban, mindennaposak volt a kirekesztés, dúltak a vallásháborúk, Amerikában a legjövedelmezőbb vállalkozás a rabszolga kereskedelem volt.
Eközben a magyarok az erdélyi Tordán kimondták, hogy:
„... a prédikátorok minden helyen az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki rá ne kényszerítse az ő lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, kinek tanítása neki tetszik.
Ezért senki a szuperintendensek közül, se mások a prédikátorokat ne bánthassák, ne szidalmaztassék senki a vallásért senkitől, az előbbi constitutio szerint és nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításáért bárkit is fogsággal, vagy helyéből megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból lészen, mely hallás Isten igéje által van.”
fotón: Körösfői Kriesch Aladár (1863-192o) - Tordai országgyűlés
2022. January 13. 00:00
Idézet István király intelmeiből
Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.
Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez - részlet IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről
2021. June 06. 00:00