Magyar konyha ínyencségei – Erdélyi töltött báránycomb

                     

Magyar konyha ínyencségei – Erdélyi töltött báránycomb
 
Hozzávalók:
1 jókora hátsó báránycomb kis bordával belsőségek: máj, tüdő, szív stb.
3 db főtt tojás
kenyér vagy zsemle
kevés tej
25 dkg vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 db nyers tojás
őrölt pirospaprika
őrölt bors
petrezselyem zöldje
olaj
 
Elkészítés:
A töltésre való báránycombon a hártya egész kell legyen, mert másképpen nem lehet megtölteni. A megtöltés előtt 2- 3 órával a báránycomb minden oldalát besózzuk és beborsozzuk.
 
Megfőzzük a belsőségeket és a tojásokat. A töltelék hozzávalóit leőrölhetjük vagy jó apróra felvágjuk, miután megfőttek, kockára vágjuk, és a tojásokat is összekeverjük.
 
2-3 szelet kenyeret vagy zsemlét tejbe beáztatjuk, majd kicsavarjuk és a töltelékbe tesszük. Egy kanál olajat adunk hozzá, beletesszük a zúzott fokhagymát és az apróra vágott vöröshagymát, kevés őrölt paprikát - ételízesítőt is tehetünk bele, valamint sózzuk, borsozzuk.
 
Hozzáadunk 2 nyers tojást, hogy a töltelék összeálljon. A báránycombról a hártyát szépen felfejtjük, ügyeljünk, hogy ne szakadjon el, megtöltjük szépen a töltelékkel, ha szükséges egyes helyeken, bevarrhatjuk.
 
A tepsibe teszünk egy jó kanál olajat, négybe vágunk egy hagymát, beletesszük a tepsibe, ráhelyezzük a báránycombot, megkenjük a tetejét is olajjal, s mehet a sütőbe.
 
2-3 óra kell a sütéshez, közben többször meglocsoljuk a tepsiben levő zsiradékkal, akkor van kész, amikor piros lesz a teteje. Az alja nem pirul meg teljesen, ezért meg lehet fordítani a végén.
 
Krumplisalátával tálaljuk, vagy/és nyers salátákkal tálaljuk.
 
kattints a képekre - érdemes!

2017. March 21. 00:00

A magyar konyha ínyencségei – Céklakrémleves

                     

A magyar konyha ínyencségei – Céklakrémleves
 
Hozzávalók:
5 db közepes méretű cékla
1 fej hagyma
ételízesítő
őrölt bors
köménymag
két szem szegfűszeg
olaj
1 evőkanál cukor
1 dl fehér bor
1-1 dl tejföl és tejszín
almaecet vagy citromlé
 
Elkészítés: A céklákat egyenként beolajozott fóliába csomagoljuk, majd 200 fokra betesszük a sütőbe kb. 50 percre. Ha megpuhultak, meghámozzuk, felkockázzuk őket.
 
Olajon megfuttatjuk a a köményt és a szegfűszeget, majd a hagymát megpirítjuk üvegesre, felöntjük kb. 1 liter vízzel.
 
Beletesszük a céklát, a fehérbort, a cukrot, az ételízesítőt.
Amikor összefőtt, tejszínnel és a tejföllel felöntjük, és teljesen simára turmixoljuk.
 
Ha szükséges, felöntjük egy kis vízzel, utánaízesítjük sóval és beleteszünk ízlés szerinti mennyiségű frissen őrölt borsot, készre főzzük.
A végén citrommal vagy kis almaecettel savanykássá ízesítjük.
 
kattints a képekre - érdemes!

2017. March 18. 00:00

Szentesi Zöldi László: Proli

Ismerős? - Kicsit hosszú, de nagyon érdemes elolvasni!
 
Szentesi Zöldi László: Proli
 
Így nevezzük őt, és még véletlenül sem proletárnak vagy melósnak, esetleg munkásembernek. A proli mindezek selejtje, tudatlan és rosszindulatú lény. 
Óvatos becsléssel azt mondjuk, inkább milliószámra, mint százezrével fordul elő hazánkban, és korántsem a nagyvárosokban, a kommunizmus évtizedei alatt mindenhol elterjedt. Igazi közege mindenesetre Budapest, itt szó szerint percenként botlunk prolikba, ha akarunk, ha nem.
 
Ha a proli lényegét óhajtjuk meghatározni, ezek a szavak jutnak eszünkbe: hőbörgés, irigység, hazudozás, igénytelenség, sunyiság, rosszindulat. Ebből a pompás koktélból keverték ki őt, és bármi történjék is vele, ezek a tulajdonságai beleivódtak lényébe, ahogyan az anyaföld is beszívja a radioaktív esőt.
 
Állandóan panaszkodik. Valahogy úgy kanyarítja a szót, hogy belásd, mindannyian áldozatok vagyunk. Megállás nélkül fröcsög belőle a gyűlölet, és rögtön ki is mondja, amire közben gondol. 
 
Útfelújítás a Rákóczi úton? „Rohadjon meg, aki kitalálta!” Határon túli magyarok? „Felőlem megdögölhet az összes!” Eleve úgy tekint a világra, hogy csak a rosszat vegye észre belőle. Semmilyen szép és nemes körülmény nem érdekli, észre sem veszi, mert lelki beállítottsága negatív, intrikus. 
 
Ha valahol rosszat észlel, harsányan közzéteszi, és legbelül elégedetten nyugtázza, hogy tessék, ez sem működik, az élet őt és az ő sötét világképét igazolja minden áldott percben. Igen, a világ rossz, és neki is rossznak kell lennie, különben felfalják, gondolja, és nagyot böfög a sör mellé.
 
És beszél, egyre csak beszél. A rossz pesti jassz az anyanyelve, de annak is az ócska, Kádár-korszakbeli változata. Olyanokat mond, mint „köcsög, ötker, hatker, Jugóba járni, faszikám, bevállalós, nem-e lehetne-e megoldani okosba” és így tovább. 
 
Vezetés közben Sebestyén Balázst hallgatja a rádióban, teljesen szinkronban van vele, szereti és értékeli a kereskedelmi rádiózást. Gyakran idézi Hofit, ilyenkor hangosan felröhög, olcsó műfoga megcsillan a napfényben. Nadrágja farmer, lábán szandál, pólója közönséges fekete darab, otthon még tizenöt ilyet tart, és mindennap felvesz egy újat, hónap közepén aztán az élettársa elébe teríti a frissen kimosottakat.
 
A proli mindig hazudik. Pontosabban szólva, nem tudod, mikor hazudik öncélúan és mikor hazudik valamilyen kifejezett céllal. Talán ő sem tudja, mikor éppen miért nem mond igazat, de miután teljesen hülyének tart, nem is fontos a számára, mit gondolsz erről. Mások történeteit csomagolja a sajátjaként, de csak akkor, ha ő jól jön ki belőle. Párbeszédre képtelen, amíg te beszélsz, ő erőt gyűjt, aztán folytatja, ahol abbahagyta, nem reagál a te mondandódra.
 
A proli lételeme a szabályok áthágása. Semmilyen előírást nem tart be, úgy gondolja, hogy a világ szemfülesekre és balfácánokra osztható, és ő értelemszerűen nagyon okos, mert nem tartja be az előírásokat. Önképének lényege a vélt élelmesség. 
 
Nem az igazság keresése hajtja, hanem a kiskapukat nyitogatja. Úgy tartja, hogy az előírásokat gazdag és szerencsés rohadékok hozzák, de ő, a kisember, sokkal okosabb náluk, és egyszerűen csak az életben maradásra törekszik, amikor senkit és semmit nem tisztelve átgázol az akadályokon. 
 
Szerinte szemesnek áll a világ, lelkiismeretről, kötelességről soha nem hallott. Az emberek többségében a szellemi és testi erőfeszítések tiszteletet ébresztenek, benne viszont irigységen kívül semmit sem kelt a Nobel-díjas tudós vagy az olimpiai bajnok jelenléte.
 
Kulturális ízlése alantas és felszínes. A művészeti ágak közül csak és kizárólag a zenét képes értelmezni, persze azt is csak díszletként, semmit nem akar és nem is tudna megfejteni, megérteni belőle. 
 
Régen Zámbó Jimmy volt az istene, most Kis Grófo. Ha ellágyul, a dalban az olcsó érzelmeket, a hamis szentimentalizmust, ha jó a kedve, a pattogós ritmusokat keresi, persze a létező legócskább hangszerelésben és előadásmódban: a hatásos, primitív megjelenítést végtelenül szépnek érzi. 
 
A proli képtelen halkan, visszafogottan hallgatni a kedvenc zenéit. Autójából ordít a lakodalmas és a tuctuc, falunapon és majálison az ő kedvéért tekerik csutkára a hangerőt, és jól is teszik, beszélgetni úgysem szokott, legalább hadd kábuljon.
 
A proli húsz éve ugyanabba a kocsmába jár, ott piál és hangoskodik. Ha kell, strandpapucsban is leugrik egy pofa sörre. Mindig ugyanarról van szó: tegnapi és mai lerészegedések, egymás feletti kárörvendés, és persze politika orrba-szájba. 
 
A proli mindig bölcselkedik, ez a kocsmai alapállása, fitogtatja jólértesültségét. Ha magánál műveltebbel találkozik, igyekszik felzárkózni, persze nem műveltségben, csak dumában. Holtbiztos recepteket tud az ország megmentésére, ezeket haladéktalanul közli is a barátaival. 
 
Aki jól néz ki, nyugalmat és erőt sugall, a proli természetes ellensége. Egyszerűen nem bírja elviselni a szellemi jelenlétet, sunyi gyűlöletet táplál minden olyan politikus iránt, aki nem hízeleg neki, a prolinak. Időlegesen azt a pártot támogatja, amelyik a leginkább felébreszti benne rossz tulajdonságait. 
 
Az időleges jelző egyáltalán nem véletlen: a proli soha nem horgonyoz le egyetlen gondolat, eszme vagy irányzat mellett sem. A politikát remények és csalódások váltakozásának látja, a közélet semmilyen más elemét nem érti, nem fogja fel. Mindig a markát tartja, az államtól azt várja, hogy adjon neki valamit. 
 
Előszeretettel szavaz új mozgalmakra, amelyek megszédítik demagóg ígéreteikkel, hogy aztán újabb kedvencet keressen magának. Túlságosan persze azokban sem hisz, és mert az irigysége mindennél erősebb, kárörvendve nézi a hanyatlásukat, és úgy beszél róluk, mintha pár hónappal azelőtt nem rájuk szavazott volna. Ha leleplezik, a proli sóhajtva csak ennyit mond: bennük is csalódtunk…
 
Ha gazdag a proli, magát vállalkozónak nevezi. Vagy rejtélyesen mosolyog, amikor a foglalkozását kérdezed. Különféle cégeket vezet, és két-három percen át is magyarázza, egészen pontosan mivel foglalkozik. De valahogy nem áll össze az egész. Céges tanácsadás, alkatrészek, cégalapítás, vámügyek, export-import, nyersanyag, híradástechnika. Minden érdekli, mindent forgalmaz, mindent vásárol. Lassan, lomhán mozog, ahogyan példaképeitől, a nála módosabb vérbarmoktól elleste. Meggyőződése, hogy a gazdag embernek már nem kell kapkodnia semmi és senki után. Úgyis minden és mindenki megvásárolható a világon.
 
Ha sportol a proli, nagyon fontos számára minden külsőség. Elsősorban a saját külseje. Naponta egy-két órát tölt az edzőteremben, állhatatosan gyúr, kondizik, hosszan elnézegeti magát a tükörben. Meg is látszik az eredmény: látványos konditermi izmai vannak, kigyúrt, gyönyörűen kidolgozott a teste, igaz, a lába továbbra is pipaszár. 
 
Olyan ruhákat is visel, amelyek felsőtestén kidomborítják a lényeget, nagyon kedveli például az izompólót. Szedeti a szemöldökét, szőrtelenít, szoláriumba jár. Nyári cipőhöz soha nem húz zoknit. 
 
Tetoválása nonfiguratív motívumokból áll. Látványos megjelenéséhez azonban – furcsa kontrasztként – vagy bőgő baromhang, vagy selypes motyogás járul, amit azonban ő férfiasnak, illetőleg intellektuálisnak gondol, és a saját köreiben igazat is adnak neki.
 
Ha autót vezet a proli, akkor úgy van vele, hogy verseny az élet, és neki is életben kell maradnia. Soha nem enged be senkit maga elé a másik sávból, mereven maga elé bámul, mintha észre sem venne, közben persze tökéletesen észleli, hogy ott vagy. 
 
Néha finoman gázt is ad, éppen csak annyit, hogy garantáltan ne férj be elé. A proli habozás nélkül beáll a mozgássérült helyekre, olykor keresztbe, hogy úgy tűnjön, rendkívül siet, vagy egyszerűen csak azért, hogy egyszerre két helyen is elfoglaljon, mert neki az jár. 
 
Ha bármilyen nehézsége támad a közlekedésben, például várnia kéne fél percig, amíg kifordul elé egy parkoló autó, válogatott szidalmakat zúdít a másik emberre. Ilyenkor nyaki erei kidagadnak, és szidja az anyádat, és biztos lehetsz abban, hogy rosszabb a kocsid az övénél, ezt is belefoglalja mondanivalójába.
 
Ha a proli nő, mindig és mindenütt cigarettázik, ízléstelenül és harsányan festi magát, és domborulatait gondosan közszemlére teszi. Nagyon trágár a beszéde, harsányan és válogatás nélkül jár a szája, egyáltalán nem zavarja, hogy az ajkáról elröppenő mocskos kifejezéseket bárki meghallhatja. 
 
Intrikus, pletykás és rosszindulatú, kibeszél másokat, akivel éppen együtt van, azzal kórusban szidja a távollévőt, majd a távollévő társaságában az előbbit. 
 
Szerelmi élete érzelmi végletek között ingadozik: látványos, nyálas ellágyulásokkal és őrjöngő hisztériával közeledik partneréhez. Minden proli nővel töltött perc egy-egy életdráma, ahol azonban a főszerepet nem Ruttkai Évákra, hanem az ekhós szekéren terpeszkedő mosónőre szabták.
 
A prolinak nincsen apja, se anyja, se Istene, se hazája. Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Itt él köztünk, vegetál. Társadalmi, közösségi ügyekben tökéletesen használhatatlan. 
 
Ami a közösségé, azt semmire sem tartja, nem épít, csak rombol. Általában adót sem fizet, én tartom el. A prolihoz voltaképpen semmi köze a embernek. 
 
Nem honfitársunk, csak ugyanúgy néz ki a személyi igazolványuk. És annak ellenére, hogy mintha valami udvariatlanság volna, társadalmi tilalom övezi a megnevezését, jellemzését, igazából nagyon is létezik. 
 
Szerintem viszont az az udvariatlanság, hogy a fajtájából még mindig annyi járkál köztünk a XXI. században.
Demokrata

2017. March 17. 00:00

Magyar emlékek a nagyvilágban - Az esztergomi bazilika megörökítése a Szent Péter székesegyházban - Róma - Vatikánváros

                       

 

A római katolikus egyház székhelyén, a Vatikánban áll a Szent Péter katedrális, a nyugati kereszténység legnagyobb temploma. Márványpadlóján a nemzeti egyházak bazilikáinak hosszméreteit jelzik a fémvésetek, mellettük a számmal is jelzik a méretüket.. Az esztergomi bazilika és a ferrarai (Olaszország) katedrális azonos méretűek - 118 méter hosszúak - így egymás mellé  kerültek. A Szent Péter székesegyház más magyar emlékeket is őriz. Így például az altemplomában található magyar kápolnában Amerigo Tot, Varga Imre és más jeles művészek alkotásaival találkozhat a látogató. VI. Pál pápa ajándékozta a magyar katolikus egyháznak. Felszentelését azonban már II. János Pál végezte, 1980. október 8-án.

2017. March 17. 00:00

Egészen különös ez a nyelv...

                           

Chevalier De Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről:

"Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni."

2017. March 13. 00:00

Az alábbi történet Wass Albert Élete című könyvből van, meglehetősen tanulságos - sok mindenre választ ad

Az alábbi történet Wass Albert Élete című könyvből van, meglehetősen tanulságos - sok mindenre választ ad
 
“Alig értem ki Amerikába, jó negyven esztendeje annak, amikor csak bekopogtatott New Yorki hotelszobámba egy úriember, aki valamikor régen a kolozsvári Ellenzék nevezetű napilap firkásza volt. Havas Emil nevezetű, akiből időközben amerikai újságíró lett, a New York Times munkatársa, a Reiader’s Digiest társszerkesztője, a szűk kis szobámba lépve előbb keskenyre húzott szemekkel végignézett, majd megcsóválta a fejét. – Öregebbnek hittem- vallotta be -, nagy kár lenne, ha tehetségét olyasmire pazarolná, amit mostanában ír.
 
Én egy ajánlattal jövök – tért látogatóm a tárgyra- Írjon egy könyvet, ahogy azt mi kitervezzük magának, és garantálom, hogy bestsellert csinálunk belőle, a Reiader’s Digiest is lehozza, filmet is csinálunk belőle, s egy év sem telik bele, egymillió dollárt keres vele!
 
Megkérdeztem, hogy mi lenne a téma. – Az én életem például – jött a felelet - Zsidó fiút megvernek a fasiszta diákok, sok kaland után kijut Amerikába, és itt kibontakozik a tehetsége, híres ember lesz belőle…..
 
Talán tíz percet tölthettünk együtt . – Idefigyeljen – mondta végül is, ha elfogadja az ajánlatunkat és úgy ír, ahogy azt mi akarjuk, sikeres amerikai írót csinálunk magából.
 
De ha nem – és itt fölemelte a hangját Havas úr- soha egyetlen könyve sem jelenik meg ebben az országban, érti?
 
Kezünkben van az amerikai sajtó, a könyvkiadás és a filmipar. Ebben az országban azt olvasnak csak, amit mi adunk a kezükbe, azt látnak és hallanak, amit mi akarunk. Ha itt akar élni, akkor vagy úgy ír, ahogy azt mi megkívánjuk, vagy nem ír semmit!”
 
Két esztendő se kellett hozzá, s rájöttem, Havas Emilnek igaza volt. Hiába küldözgettem angolra fordított kézirataimat kiadóknak és folyóiratoknak, többnyire még csak vissza sem küldték azokat.
 
Végül is egy jó nevű irodalmi ügynökség elárulta a titkot: „A maga neve feketelistán van. Nincs kiadó, amelyik el merné fogadni”.
(Turcsány Péter: Wass ​Albert élete című könyv - részlet)

2017. March 11. 00:00

Vajon milyen titkokat őriz a Vatikán a magyarság őstörténetéről?

                                 

Vajon milyen titkokat őriz a Vatikán a magyarság őstörténetéről?
 
"A Vatikán szigorúan őrzött iratainak nyilvánosságra hozatala megrendítené a magyarság valós őstörténetét, történelmi küldetését nem ismerő európai és egyetemes közvéleményt és átrendezésre kényszerítené a történelem oktatását.
 
Az iratok titkosságának feloldása ma még nem lenne megalapozott cselekedet, mert az emberiség nem érett az ismeretanyag lojális megértésére.
 
Napjainkban még feszültségeket keltene az iratok közzététele. De el fog jönni, majd azaz idő, amikor őszinte tisztelet és csodálat fogja övezni a magyarságot."
 
VI. Pál pápa (1897-1978)

2017. March 11. 00:00

Az élő szabadtéri múzeum - Szenna - Dunántúl

                           


Az élő szabadtéri múzeum - Szenna - Dunántúl
 
A település központjában - egy élő falu közepén szabadtéri néprajzi múzeumot hoztak létre.
 
Ez egyedülálló Magyarországon. Református templomát a 18. században építettek.
 
A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény 1982-ben Európa Nostra-díjat kapott.
 
kattints a képekre - érdemes!

2017. March 11. 00:00

Szent Mihály-torony és kapu - Pozsony - Felvidék

                               

 

Szent Mihály-torony és kapu - Pozsony - Felvidék
 
Nevét a rég lerombolt szent Mihály-templomról és a kapu előtt lévő településről kapta.
 
A Mihály-kapu az egyetlen fennmaradt kapu a négy közül, amelyeken hajdan a megerősített középkori városba lehetett jutni. A várost északról védte, éjszaka a csapóhidat is fölengedték és fémrácsot eresztettek le.
 
Az elegáns, hagymakupolás réztető a város egyik legismertebb jelképe. A toronyban ma a Városi Múzeum középkori erődítmény- és fegyverkiállítása tekinthető meg.
 
A toronyból pompás kilátás nyílik a belvárosra. A Mihály-kaputól balra látható a kettős városfalmaradvány, a Lőportorony és az egykori vizesárok.
 
kattints a képekre - érdemes!

2017. March 05. 00:00

Bábel tornya akkor - és ma

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bábel tornya akkor - és ma
 
Mózes I. könyve 11. fejezetének elbeszélése szerint Noé utódai, akik még mind egy nyelvet beszéltek, Sineár földjére mentek és ott egy várost, meg egy tornyot akartak építeni, amelynek csúcsa az égig érjen.
 
Isten azonban meghiúsította törekvésüket és megbüntette elbizakodottságukat azáltal, hogy összezavarta nyelvüket, úgyhogy nem értették meg egymást, és elszéledtek a Földön.
 
A városnak neve Bábel.
A monda egy babilóniai csonka toronyhoz fűződik, amely óriási méreteivel olyan benyomást tett, hogy az olyan embereknek a műve, akik semmitől sem riadtak vissza.
 
A tornyot többen megfestették - idősebb Pieter Bruegel (1525-1569) is.
 
"Csodálatos új világunkban" pedig a Nyugat társadalmai hozták létre magunknak "a modern kori romlás birodalmát" - melynek európai székhelyén, Brüsszelben "építették fel" a saját Bábel-tornyukat.
 
fotókon: A régi és mai Bábel torony

2017. March 03. 00:00
<< Első < Előző Következő> Utolsó>>

1. oldal/831