A szlovén külügyminiszter ismét kiállt Magyarország mellett
Karl Erjavec szlovén külügyminiszter túlzásnak nevezte a Magyarországgal szembeni uniós deficiteljárást, arról hogy az Európai Unió kettős mércét alkalmaz. Hozzátette:
- Az EU intézkedése túl szigorú, hiszen a lakosságot fogja sújtani, s nem annyira a politikai struktúrákat. Kohéziós pénzeszközökről van szó, amelyekből alakosság számára kulcsfontosságú beruházások valósulnak meg.
(MN)
Az egység
..Hiszen ez az ellenzék többnyire megtagadja a nemzetet, elárulja hazáját, és pártpolitikai csatározásoknak feltüntetve immár két éve folyamatosan rossz hírünket kelti, és feljelenti Magyarországot külföldön. Az ilyen ellenzék nem képviselheti semmilyen módon Magyarországot, nem kérheti számon a nemzet egységének hiányát, hiszen megtagadja szülőföldjének múltját, hagyományait, magát a magyarság minőségét, történelmi létét.
Hasonszőrűvé, azonossá váltak azokkal az 1919-es, majd 1945 utáni magyar kommunistákkal, akik kiszolgáltatták hazájukat a szovjeteknek, és nyíltan felléptek Magyarország ellen. Addig, amíg ezen a harcmodoron nem változtat az ellenzék, addig nem követelheti a nemzet egységének megvalósítását. Schmitt Pál eszeveszett lejáratása csak közbülső állomás, nem a végső cél. Orbán Viktor politikáját, a nemzet megmaradásáért megszavazott új alkotmányt akarják megsemmisíteni. Akik tudatlanul e gyökértelen, elv nélküli, alacsony támogatottságú társaság mellé állnak, nem is tudják, hogy Magyarország felszámolásához adják a nevüket.
Hamvas Béla, aki szerette hazáját, de a hatalmasságok megpróbálták kivetni őt – nem sikerült –, így ír erről a problémáról Prohászka Lajos A magyar sorstudomány megalapítása könyvének ürügyén: „…A Nyugat sohasem képes felfogni, hogy a magyar mindig csak követel, mert agresszivitást lát mögötte, holott ez az örök követelés nem agresszív lelkületből folyik, hanem inkább depresszióból: követel, mert általa védekezik. Ezért volt mindig tábor az ország, kívülről nézve csupa rebellisnek küzdelme, belülről nézve a kiváltságaikat féltőknek egymásra fenekedése, a valóságban ellenben egy népnek a maga fennmaradásáért vívott kétségbeesett élet-halál harca.”
Igen, de ez a harc szándékokról szól. Becsületes és aljas szándékokról.
Stefka István
(MH)
Törvény a családok védelméről (preambulum)
A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség, amely erkölcsi alapokon nyugszik.
A család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. A társadalom alapegységeként a család a nemzet fennmaradásának biztosítéka és az emberi személyiség kibontakozásának természetes közege, amit az államnak tiszteletben kell tartania.
A családban történő nevelkedés biztonságosabb minden más lehetőséghez képest. A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel. A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.
Gyermekek születése és a családok gyarapodása nélkül nincs fenntartható fejlődés és gazdasági növekedés. A gyermekvállalás nem eredményezheti a család szegénységbe süllyedését.
Harmonikusan működő családok nélkül nincs jól működő társadalom.
A családok életében kitüntetett jelentőséggel bírnak a nemzedékeken átívelő – köztük a nagyszülők és az unokák közötti – kapcsolatok.
Az állam segíti a munkavállalás és a családi élet összeegyeztetését.
A családok védelme és a családok jólétének erősítése az állam, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt feladata. E célok megvalósítására az egyházak is kiemelt figyelmet fordítanak.
Az Országgyűlés mindezen értékek megőrzése és erősítése céljából, valamint annak érdekében, hogy a családok védelmére és jólétének növelésére kiszámítható és biztonságot nyújtó szabályozási környezetet teremtsen, az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény L) cikk (3) bekezdése alapján a következő törvényt alkotja:
2011. évi CCXI. törvény
Melanie Gideon a családról
Ha a családod kiteszi a lábát hazulról, egy órába sem telik, és olyan intenzitással tör rád a szeretet, hogy az már fáj - miközben ennek az érzésnek nyoma sem volt, amikor a rászáradt tojássárgáját kapargattad a tányérjukról a reggeli után. Van remény! Egy nap talán nemcsak a távollétükben tudod ilyen forrón szeretni őket.
Melanie Gideon
Kultúránk ősi világban gyökerezik
A Csángóföldön és Gyergyó vidékén tartott előadásokat a magyarországi Harangozó Imre néprajzkutató, majd hazafele Nyárádszeredát is útba ejtette. Nemcsak a népművészetről és a népi tudásátadásról, hanem a csángók szakrális világáról is ízelítőt adott a hallgatóságnak.
Előadásában a magyar népművészetről és tágabb kincsvilágáról is beszélt, de beszámolt a csángók körében folytatott gyűjtéseiről is. „A magyar műveltség hatalmas kincs, és boldog vagyok, hogy nekem sokat megmutatott” – mondta a kutató.
A népművészet nem másol, hanem alkot
Ezt állítja Harangozó, amikor a magyar népművészetről beszél. A minta a hímzőasszonyok, botfaragó pásztorok lelkében van, ezért lesz egyedi és mindenki felismeri, hogy kitől származik és minden rajta levő jegy olvasható üzenetet hordoz. A népművészet egy nagyon régi műveltségben gyökerezik, és megvannak a maga törvényei. A tudásátadással kapcsolatban az a véleménye, hogy az ember tanítás nélkül is tanul: belenő környezete információvilágába, megérti annak rendjét. Igaz, hogy a többség nem érti a kódokat, de tovább viszi, ám aki megérti, abból fantasztikus újító lesz. „Az emberiség gondolkodása, műveltsége a környezetet, a teremtett világot modellezi. Amikor megszületünk, ezt még tudjuk hiszen minden azonosan működik, mint a gyermeki logika” – véli a néprajzkutató, aki szerint eltávolodtunk a természetes, ésszerű és logikus szellemi alapjainktól.
Lovon vagy csónakon a túlvilágra
Érdekes részleteket mesélt Harangozó Imre az évtizedek óta tartó csángóföldi kutatásairól, hangsúlyt fektetve a halotti kultuszra. Vizsgálódásai döbbenetes archaikus hitvilágra nyúlnak vissza: a csángók világképében a Föld egy sík terület, amelyet tenger vesz körül, ez pedig összenő az éggel. A halott csónakon, esetleg lovon jut át a másvilágra, ezért van benne az ősmagyar és középkori, néha pedig jelenkori szokásvilágunkban a lovas temetés és a csónak alakú fejfa. Érdekes bizonyítékokra is bukkant, hisz egy gyergyói faluban gyűjtött hímzésmintát egy halotti lepedőről, azon pedig ott a ló, akárcsak az egyik mondában, amely szerint a legény lovon menekül a halál elöl, s amikor elérik a tengert, a táltos ló csónakká változtatva menti meg gazdáját. A csángók halotti kultuszaiból is ízelítőt kapott a közönség: a szokások spirituális és mentális segítséget jelentenek, hogy mind a halott, mind a hátramaradottak a „helyükre kerüljenek”. Beszélt a tuva sámánok és a csángó siratóasszonyok döbbenetes hasonlóságú révületéről, de az Istennel való találkozás archiakus motívumairól, amelyek mai napig kultúránkban gyökereznek, és nem hagyhatta szó nélkül a csángók körében tapasztalt nyelv- és tudatvesztést sem.
(szekelyhon.ro)
Szólt az ének
A székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében tartották meg a Székelyföldi Népdalvetélkedők II. döntőjét, melyen Csík és Gyergyó vidéke, Udvarhelyszék, Háromszék és Aranyosszék területi versenyeinek nyertesei vettek részt.
(szekelyhon.ro)
Véget értek a Kosztolányi Dezső Napok
A szabadkai Városi Könyvtárban az idén második alkalommal megrendezett Kosztolányi-talány című vetélkedő eredményhirdetésével véget ért a Kosztolányi Dezső Napok három napos rendezvénysorozata.
Tartalmas programokkal, előadásokkal, könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel várta vendégeit a szabadkai Városi Könyvtár, mely a programsorozattal emlékezett meg Kosztolányi Dezső születésének évfordulójáról. A vetélkedő célja az volt, hogy a középiskolások ma Szabadkán felfedezzék Kosztolányi és Csáth Szabadkáját.
csapatok zsűrizésénél Hicsik Dóra, a verseny szerkesztője és Sagmeister Péity Laura festőművész is közreműködött. A Kosztolányi-talány irodalmi-műveltségi vetélkedő harmadik helyezettje a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium egyik csapata lett. A második helyen a topolyai Dositelj Obradović Gimnázium és a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjai osztoztak. A rangadó első helyezettjei szintén a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium tanulói közül kerültek ki.
(www.vajma.info)
Bartók Bélára emlékeztek a Szatmár Megyei Múzeumban
Kevesen tudják, hogy Bartók teljese neve Bartók Béla Viktor János volt. Ez ugyan nem, ezen kívül azonban minden fontos elhangzott a világhírű zeneszerzőről szombat délelőtt a Szatmár Megyei Múzeumban tartott emlékműsoron.
A Bertók Béla vezette Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület szervezésében kicsik és nagyok, művészek és műkedvelők emlékezhettek meg az 1881 március 25-én Nagyszentmiklóson, a mai Temes megyében született zsenire. Amint a zeneszerző életművét bemutató Gregorovics István tanár úr fogalmazott, „Bartók a magyar kultúra legkiemelkedőbb egyénisége. Azért, mert ő az, aki magyarként legtöbbet hozzá tudott tenni az egyetemes emberi kultúrához".
Az ünnepséget a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület újonnan alakult kórusa nyitotta meg, melynek vezetője Fejér Kálmán, karmestere pedig Hencz József volt. Ezt követően Schuller Elza tanítványai mutattak be részleteket a Cantata Profana című kórusműből. Közben Savianu Corina és Balaskó Balázs ifjú zongoristapalántái játszották el Bartók egy-egy művének részleteit a dugig megtelt előadóteremben.
(szatmar.ro)
Kolozsváron a Székelyföldi Legendárium
A hangulatos székelyderzsi, szalonnakóstolóval egybekötött könyvbemutató után, Kolozsváron is bemutatták a Székelyföldi Legendáriumot.
A tízezer példányszámban kinyomtatott, 155 mondát és legendát tartalmazó gyermekkönyvet az egyik kolozsvári központi könyvesboltban is bemutatták. Az ötletgazda a székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs operatőr, aki a hiánypótló könyvet megjelentető Visus Kulturális Egyesület elnöke is.
(RTV kolozsvári magyar adás)
Ábrahám Jakab üzenetei – Grafikai kiállítás a Bernády Házban
Különleges műgonddal, kiemelkedő rajztehetséggel és -tudással megalkotott grafikai lapok – rajzok, metszetek – vonzzák az érdeklődőket a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti galériáiba. Ábrahám Jakab hozta el képeit ifjúkori tanulmányai színhelyére, amely mostanáig valahogy kimaradt egyéni megmérettetései útvonalából. Pedig Brassó, ahol a kolozsvári egyetemi diplomavizsga után letelepedett és alkotói munkásságát kiteljesítette, nincs is nagyon messze a Bolyaiak városától, na meg szíve, nosztalgiakeltő, gazdag emléktára is vezethette volna erre korábban is, mégsem jött össze eddig a bemutatkozás. Hatvanadik életéve viszont jubileumi ranggal is emeli vásárhelyi tárlatának ázsióját.
(e-nepujsag.ro)