Krízis adta esélyek
Az eurózóna adósságválsága azonban a pénzügyi következményeknél sokkal súlyosabb politikai krízishez is vezetett. Felbomlott ugyanis az uniót eddig irányító német–francia tengely, s a széteséshez egyre vészesebben közeledő eurózóna árnyékában Európa új egyensúlyt keres. Ebben a folyamatban viszont kulcsszerep juthat a kelet-közép-európai térség országainak. Régiónkban ugyanis sokkal inkább benne van a dinamikus felzárkózás, mint a földközi-tengeri térségben, itt nincsenek olyan reménytelenül versenyképtelen nemzetek, mint a görögök vagy a portugálok.
Szalontay Mihály
Magyar Hírlap
Orbán Viktor a VOSZ kibővített elnökségi ülésén
Olyan mélységű átrendeződés történik most a világgazdaságban és azon belül az európai kontinensen, amely következményeiben és súlyában - habár jellege más - nyugodtan összevethető az 1990-es nagy átalakulással. Akkor új politikai és gazdasági rendszereket kellett fölépíteni. Egyelőre most még nem kell új politikai rendszereket fölépíteni, de föl kell építeni új gazdasági rendszereket Közép-Európában, és reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni - mondta Orbán Viktor a VOSZ kibővített elnökségi ülésén.Hozzátette: a nyugati világ ma inkább egy hanyatló pályán látszik haladni, de Közép-Európának óriási felívelési esélyei vannak. A következő 10-15 évben az európai kontinensen belül a gazdasági súlypontok átrendeződnek, a tőkeerő át fog alakulni. Ennek mi nem vagyunk automatikusan részei, ma ott tartunk, hogy sereghajtók vagyunk a térségben. Ha nem sikerül a magyar gazdaságot új alapokra helyezni, akkor ebből a történelmi felívelési esélyből Magyarország kimarad. Meg kell érteni, hogy a világ megváltozott, más részei lesznek erősek, mint amelyek korábban voltak, Magyarország nem maradhat ki a fölemelkedő világokkal való üzleti és kereskedelmi kapcsolatok előnyeiből.
Az ország irányításáért a kormány viseli a felelősséget, de az országot nem a kormány működteti. Az országot inkább a gazdasági élet szereplőinek kell működtetniük, az együttműködésben pedig mellőzni kell a pártpolitikai szempontokat. Idén 200 ezer embernek adunk közmunkát, és szeretnénk ezt 2013-ban 300 ezerre felvinni. Sőt a végén odáig szeretnénk elvinni a dolgot, hogy azt tudjuk mondani: „nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes vagy, viszont mindenki számára van elérhető közmunka.”
A hitelezéssel kapcsolatban az anyabankok bajban vannak, viszik kifelé a pénzt, és bár a kormány keresi a folyamat lelassításának módját, a tulajdonosi jogon történő forráskivonás mindig erősebb jog marad, mint egy közvetett kormányzati eszköz. A magyar gazdaság akármit csinál a következő két évben, akármilyen „bank-loving” politikát folytatna a kormányzat és még ha sikerülne is szerelmetes viszonyba kerülnie a bankrendszerrel, akkor sem tudja megállítani azt a folyamatot, hogy a bankrendszeren keresztül elérhető források csökkenni fognak az országban. Ez rossz hír, mert hitelezés nélkül nem lehet növekedést csinálni, de nincs ok a kétségbeesésre, minden rendelkezésre álló forrást fel kell használni.
Ami az EU-s fejlesztési forrásokat illeti: 2015-ig kell minden fillért ki kell fizetni. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter szerint még van arra esély, hogy ez megvalósuljon. Személyes felelősségnek éreznénk, ha nem valósulna meg a 90 százalék feletti eredmény.
Magyarország akkor mondhatja el, hogy önmaga ura, amikor 50 százalék körüli sávba kerül az államadósság. Az jó jel, hogy az elmúlt másfél hónapban 100 milliárd forintért vásároltak magyar magánszemélyek állampapírt, összesen pedig magyar kézben van 600-700 milliárd forintnyi hazai állampapír-állomány. Ha megtalálnánk a módját, hogyan lehetne immár nem államdósság-finanszírozásba, hanem fejlesztésbe, beruházásba bevonni a jövedelmek egy részét, az nagy lökést jelentene a nemzetgazdaságnak.
Nem javasoljuk, hogy visszalépjünk az arányos egykulcsos adórendszertől. Arról azonban érdemes elgondolkodni, hogy miként lehet a magas jövedelmű rétegeknél kitalálni egy olyan szabályt, ami nem az államkasszába, hanem befektetési alapba vonná a pénzüket, akár úgy, hogy választhatnak két-három alap közül, és így tulajdonrészt szerezve majd 8-10 év múlva eldőlne, hogy kiveszik-e a pénzüket vagy tulajdonrészt akarnak szerezni egy sikeres állami fejlesztési alapban.
Elfogadtuk azt a VOSZ fórumán elhangzott kritikát, hogy a magyar állami intézményrendszer nem nyújt kellő segítséget a magyar vállalkozásoknak a piacra jutáshoz. Ezt az intézményrendszer tohonyasága, lassúsága okozza, és bár tettünk lépéseket, valóban nem történt meg a hibák kijavítása 2010 után.
A magyar bürokrácia működésében is számos bosszantó jelenség van, de nem akarjuk ezért a bürokratákat pocskondiázni, mert ez vezetési kérdés. A bürokrácia lassú működése kormányzati probléma, amiért végső soron mégiscsak mi viseljük a felelősséget. Ugyanakkor 2010 óta a kormány most szeptemberben tart majd ott, hogy tudja, mennyien dolgoznak a magyar közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben. Ahhoz, hogy az állam versenyképes szolgáltatást nyújthasson, első lépésként meg kell állapodni arról, hogy Magyarország a következő tíz évben mennyi pedagógussal, egészségügyi dolgozóval, közigazgatási alkalmazottal vagy rendőrrel működjön. Erről a VOSZ-szal egyeztetni akarunk ősszel.
Az adóbeszedés hatékonyságával kapcsolatban a jövő héten konzultálunk az adóhivatal vezetőjével, mert túlságosan sok áfa maradt kint. Ahhoz képest, hogy az adókat csökkenteni akarjuk, nem elég pozitív a válasz az adó elkerülés szempontjából a magyar társadalom részéről. Az adóhivatalnak ebben komoly tartalékai vannak, de fontos, hogy a vállalkozók ezt ne érezzék zaklatásnak. Ezért egy szigorúbb, korrektebb, zaklatásmentes adóbeszedési rendszer működtetését tartjuk fontosnak.
A kétharmadosnál nagyobb összefogást nem tudunk létrehozni. Az összefogás nem szándék, hanem erő kérdése, ha van erő, van összefogás, de ez nem zárja ki a vitát és a demokráciát.
Gazdasági versenyelőny a társadalmi béke megőrzése, amelyben Magyarországnak több tapasztalata van, mint a nyugati országoknak. Köszönetet mondtunk a baloldali vállalkozóknak, amiért nem lázításra használták a nehézségeket.
Addig nem akarunk a takarékszövetkezetekről szóló szabályozáshoz hozzányúlni, amíg be nem fejeződik az a projekt, amelynek során a magyar állam a 38 százalékot megvásárolja.
A közelgő választások ellenére nem szabad engedni annak, hogy az egyébként lassan növekvő magyar gazdaság tényleges lehetőségeit meghaladóan hitelből emeljük a közszféra béreit.
Az IMF a kormány számára nem érzelmi kérdés, az IMF-fel való viszonyunk sem érzelmi kérdés, az a kérdés, hogy mire van szüksége az országnak. Ha az országnak arra van szüksége, hogy - miután magas az államadósság és folyamatosan új hitelekkel váltjuk ki a régieket - alacsony kamattal jussunk pénzhez, akkor az IMF-fel meg kell állapodni, feltéve, hogy a valutaalap nem kér olyasmit, ami a másik oldalon nagyobb kárt okoz, mint amennyit pénzügyi oldalon nyerünk. Ennek a mérlegelése, egy elfogadható pozíció kialkudása a kormányzat feladata az IMF-fel kapcsolatban. Csak így, vashideg logika, csigavér, higgadtság mentén lehet jól tárgyalni.
Örülünk annak, hogy az IMF nem volt itt az elmúlt másfél-két évben, mert a kormány gazdaságpolitikájának több elemét biztosan nem tudtuk volna megvalósítani. Ha az IMF itt maradt volna, akkor évente körülbelül 100 milliárd forinttal olcsóbban lehetett volna finanszírozni az államadósságot, ugyanakkor nem tudnánk évente 200 milliárdot, három év alatt 600 milliárdot bevonni a bankszektorból a válságkezelésbe, nem lehetett volna a válságadón keresztül bevonni évente 160, három év alatt 480 milliárdot, és nem lehet úgy visszaalakítani a nyugdíjrendszert, hogy havonta 30 milliárd forint ne kimenjen, hanem bejöjjön a nyugdíjkasszába, ami évente 360 milliárd forint. Ezért ésszerű a kormány elmúlt időszakban folytatott IMF-politikája.
Most már csak az a kérdés, hogy a tranzakciós illeték problémája ügyében megegyezésre tudnak-e jutni vagy sem. Majd meglátjuk.
Sarkosan fogalmazva
Sejthettük, hogy az anyagmegmaradás törvénye a pénzügyekben is érvényes, mégis meghökkentő a The Guardian című lapban megjelent tanulmány az adóparadicsomokban felszívódott összegekről. (...) A gazdaságpolitikai áttekintésben szerepel az is, hogy a magyarokban ősi ellenszenv van az adózással kapcsolatban, ezért olyan sok az adóelkerülő, hiszen fizettek eleget a törököknek, osztrákoknak és szovjeteknek. Ez azonban csak féligazság, mert az a bizonyos 242 milliárd dollár nem a kis- és kényszervállalkozóktól került távoli szigetországok bankjaiba. A világ kapitalistái egyesültek, a proletárokat megint azok tették lóvá, akik korábban egyesülésre biztatták őket. Tragikomikus Európában élünk, már Németországot is leminősítették.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Orbán Viktor mondta
Közép-Európa és Nyugat-Európa teljesen ellentétes pályán mozog, és Európa jövője – ha a dolgok így mennek tovább – Közép-Európában van.
Orbán Viktor a Fidelitas rendezvényén
Budapest, 2012. július 24.
Magyar bankok
Igen, kellenek magyar bankok, mert Széchenyi óta tudjuk, hogy a gazdaság alapja a hitel. A tisztességes, erkölcsös, a többség érdekeit becsülettel szolgáló nemzeti hitelpolitika. És ez itt a lényeg, mert a horni lódítással szemben az igazság az, hogy ami nem erkölcsös, az nem lehet sem hasznos, sem jogszerű.
Bencsik András
Demokrata
A cinkosok hangja
Úgy tűnik, a kormány és a minisztérium hatásos közreműködésével, most végre véget ért a pofátlanság szép új világa, az önköltségi ár alatti termékátvétel. A termelőnek is jár az, ami jár. Ez a minimum. Nyugaton a protekcionizmus – szebben szólva gazdasági patriotizmus – az etalon, csak itt eddig nem ilyen szelek fújtak. Az ellendrukkerek a fogyasztókat emelik most pajzsukra, és tolják maguk előtt, mondván, hatvan forint helyett kilencvenkilenc forintot kell leszurkolnia egy kilogramm dinnyéért, így újabb csapás érte a házi költségvetését. Ki mondta, hogy ne hatvan forint legyen a dinnye ára? Lehetne, csak ebben az esetben a multik nem negyven forintot, hanem néhány tízet tennének zsebre, s fuccsba menne a profitcél. No ezért nem hatvan forint most a magyar görögdinnye.
Szarvas Szilveszter
Magyar Hírlap
Kormánydorgálók
Gyurcsányék azzal kérkednek: nekik bezzeg rögtön segített az IMF. Ilyen alapon az is henceghetne az összeköttetéseivel, akihez rögtön kirohantak a tűzoltók, amikor többméteres lángokkal égett a háza. Nem úgy, mint a szomszédba, ahol csak a rezsó füstölt kicsit. 2008 őszén feltett kézzel, esengve kellett rimánkodniuk a hitelért, olyan nagy zűrt csináltak. Az, hogy eladhatatlanokká lettek Gyurcsányék állampapírjai, mutatta a görögöknél is komolyabb bajt. A gigakölcsönöket izzadjuk, törlesztjük a mai napig, ahelyett, hogy fejlesztésre költhetnénk a pénzt.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva
Az intézményrendszert sem könnyű átalakítani, de az emberek gondolkodását, világképét befolyásolni sokkal nehezebb, nemzedékek során áthúzódó feladat. A mai magyarok többsége a kádári szocializmusban nőtt fel, s a fiatalok jelentős része 1990 után is ezt az értékvilágot ismerhette csak meg.
...Azon pedig kár csodálkozni, hogy a fiatalok többsége már nem vevő a balliberális ideológiákra – az értelmes fiatalok a teljes igazságra vágynak, mert az igazság szabaddá tesz. És csak az igazság tesz szabaddá.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Orbán Viktor sajtótájékoztatója az Országos Roma Önkormányzattal való konzultációról
Magyarországon a munkanélküliek is dolgozni akarnak: az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nem igazak azok az állítások, amelyek szerint a magyarok segélyből akarnak megélni, és ki akarják játszani a közmunkarendszer szabályait. Ahhoz, hogy Magyarországon 5-5,5 millió dolgozó, adófizető állampolgár legyen, a romáknak is dolgozniuk kell.Világossá kell tenni, hogy bűnözésből nem lehet megélni - ha valaki ezzel próbálkozik, pórul fog járni -, ahogyan segélyből sem, vagy csak sokkal rosszabbul, mint munkából. Egy ország - különösen egy európai válság idején - nem engedheti meg magának azt, hogy munkaképes emberek segélyből éljenek meg. Ezért nem is fognak jövedelempótló segélyt kapni hosszabb távon a magyarok.
A kérdés csak az, hogy a kabinet meg tudja-e szervezni a munkalehetőségeket: ebben még van adósságunk, sokat haladtunk előre, nagyon nagy utat tettünk meg az „inkább maradj otthon, érd be egy kis segéllyel, ne gyere a nyakunkra munkaért” szocialista típusú társadalompolitikától a mai állapotig. A tárgyaláson a közeljövő lehetséges foglalkoztatási formái között - amelyek már nem egészen közmunkák, de még nem is teljesen piaci állások - szóba kerültek például a foglalkoztatási, illetve a szociális szövetkezetek.
A romák még mindig úgy érzik - jórészt jogosan -, hogy sok olyan döntés születik róluk, amelyek meghozatalában nincs jelen kellő súllyal az ORÖ, és a kabinetnek is elég komoly fejfájást jelent, hogyan teremtse meg az alkotmányos rendszerét a roma önkormányzat bevonásának a döntésekbe. Ezzel összefüggésben létrehozunk egy három-négytagú kormánybizottság-szerű testületet. Ennek az operatív bizottságnak az lesz a feladata, hogy negyedévente értékelje, haladt-e, és ha igen, milyen tempóban a romákkal kapcsolatos vállalások megvalósítása.
Európai szinten is elismerésre, követésre méltónak tartják a romaintegrációról szóló kormányzati politikát. Egész Magyarország a Pécsett meggyilkolt rendőrségi pszichológus, Bándy Kata szüleinek oldalán áll. Együttérzésünket fejeztük ki a szülőknek a tragédia miatt, amelyről megrendülve értesültünk. Általában minden bűncselekmény mellbe vágja az embert. Ha nők rovására követik el, akkor kétszeresen, és ha fiatal nők rovására, aljas indokból, akkor pedig letaglózva érzi magát az ember. Ez az eset is megerősítette a kormányt a büntető törvénykönyv szigorításában. Szerintünk a büntetések súlyának és gyorsaságának igenis van visszatartó ereje. Azt szeretnénk, hogy a bűncselekmény miatt természetes módon felerősödött indulatok minél hamarabb csendesedjenek el, és vissza lehessen térni a dolgok mélyén meghúzódó problémák higgadt megtárgyalásához.
Meleg van
Megalakulásakor nagy reményeket fűztünk az LMP-hez, de mára kiderült, krakéler pártocska, ahol lapátolják a szénát, és Jávor Benedek, Karácsony Gergely vagy Vágó Gábor azzal tüntetnek, hogy a kormány még ki sem ejti a száján bármelyik tervének körvonalait, zúdítják rá a megsemmisítő szózuhatagot, mindegy, mi az ,de káros, fölösleges, idejétmúlt, népnyúzó, rosszabb, még rosszabb, legrosszabb. A párt szónokait a nagyotmondás vezérli, hogy a médiában mindegy, miként, csak látszódjanak.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet