Az el nem csattant pofon nem sajog
A polgári magyar kormány intézkedéseivel megvédte az országot és annak sérülékeny részét a görög úttól. ...Az eddigi eredményeket az IMF-megállapodás által biztosított védőháló csak felerősíti és biztosítja. Amíg az eurózóna országaiban aránytalanul nőnek a terhek és romlanak a kilátások, addig nálunk működik egy, a terheket széles körben terítő megosztás, és van oka reményre. A teherviselés ugyanis elviselhetőbb, ha azt igazságosnak tartják. Az erősebb vállak viseljenek nagyobb terhet, a helyben megtermelt pénz (vásárlóerő) nagyobb része pedig maradjon helyben. Egyszerű szabályok, amelyek nálunk már kezdenek beépülni a közgondolkodásba. Ha két évvel a kormányváltás után még nem is élünk úgy, mint az osztrákok, ám 22 évvel a rendszerváltás után végre elkezdjük azokat a rendszereket építeni, amelyek az általunk csodált országokat gazdaggá és sikeressé tették.
Kiszelly Zoltán
Magyar Nemzet
Félúton
Az olimpiákra alapvetően kétféle náció küldte, küldi el komoly szándékkal fiait, lányait. Az egyik, általános jólétéből és (test)kultúrája magas fokából adódóan azzal: menjetek, ünnepeljetek, játsszatok egy jót a nagyvilággal. A másik, befelé és kifelé feszítő, állandó bizonyítási kényszerében azzal: harcoljatok és győzzetek! Természetesen minden jelentős nemzetközi sportviadalon fellelhető e kettősség, aminek leglátványosabb példáját az 1998-as labdarúgó vb Egyesült Államok–Irán mérkőzésén éltem meg, Lyonban. A közel-keletiek szakrális zászlókkal és hangulattól támogatva, elképesztő eltökéltséggel vetették magukat a küzdelembe, az amerikaiak egyik játékosa, Alexi Lalas ezzel szemben megjegyezte: „Ha a világbékéhez az irániak győzelme szükséges, akkor már inkább fociban nyerjenek.” Nyertek is, az utolsó percekben 0-1-ről 2-1-re fordítva, mert nekik sokkal többet ért és jelentett a siker, mint az ellenfélnek. Ebben a szellemben készültek az olimpiára a szocialista tömb sportolói is, különösen a szovjetek, a keletnémetek, a kubaiak, valamivel később a kínaiak. Nem véletlen, hogy általában jóval több első helyezést szereztek, mint másodikat; mert aki képes volt az ezüstre, az addig hajszolta magát – illetve addig hajszolták –, míg arany nem lett belőle.
Ne tagadjuk, ide tartoztunk mi is. De már nem ide tartozunk. Oda viszont még nem, hogy az általánosan fejlett magyar szabadidő- és élsport automatikusan nevelje ki a maga gondtalan klasszisait. Hogy akkor mégis hol állunk? A kettő között, valahol félúton. Már Pekingben is ott voltunk, és ötvöztük a két kategória hátrányait. Londonban megtehetnénk ezt az előnyökkel. Hisz attól, hogy az olimpia Magyarországon is visszavedlett sporteseménnyé, még mindig sokkal felemelőbb nyerni, mint veszíteni.
Különben is, boldogabb időkben és tájakon az olimpiai győzelem sohasem eszköz, hanem a legnemesebb cél.
Ballai Attila
Magyar Nemzet
Kis magyar kriminalisztika
A legutóbbi alvilági kapcsolatok miatt letartóztatott rendőrtiszteket nem kevesebbel gyanúsítják, mint hogy kenőpénzért a szervezett alvilág egyik vezetője gazdasági érdekeinek megfelelően irányították a hatáskörükbe tartozó rendőri egységeket. Ennél lejjebb aligha lehet zülleszteni a bűnüldöző hatóságokat. Az olasz maffia elleni több évtizedes küzdelemből a magyar politikai elitnek le kell vonnia az egyetlen lehetséges tanulságot: egységes politikai akarat, elszántság nélkül esélyünk sincs arra, hogy demokratikus berendezkedésünket megvédjük, közbiztonságunkat megerősítsük, ha a szervezett bűnözéstől nem leszünk képesek megvédeni a bűnüldöző hatóságok szervezeteit, a nemzetbiztonságunkért dolgozó hivatalokat, az igazságszolgáltatást, a törvényhozást és a végrehajtó politikai hatalom szervezeteit. A mostani eljárást vezető nyomozók elleni életveszélyes fenyegetések jól jelzik, a szervezett alvilág elevenébe vágott bele a Pintér vezette bűnüldöző hatóság.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádióban
Bevezetjük az előzetes választási feliratkozást az országgyűlési választásoknál, erről a szeptemberben kezdődő ülésszakon dönt a parlament. A külhoni magyarok esetében a levélben szavazás általánossá tételét tartjuk ésszerű megoldásnak. Magyarországon eddig az állam választói névjegyzéket állított össze és saját adatbázisából indult ki. Ezt most megfordítjuk, így aki a választásokon részt akar venni, annak fel kell iratkoznia, és ha ezt megteszi, akkor a jelöltállítás első pillanatától kezdve minden információt, ajánlási lehetőséget megkap. Aki pedig nem akar részt venni, az kívül marad ezen, és őt nem fogjuk zargatni választási akciókkal, az nem fog szórólapot vagy kopogtatócédulát kapni. A nagy vita inkább azon van, hogy azok esetében, akik feliratkoztak, kötelezővé tegyük-e a részvételt. A feliratkozás több hónapig tart majd, mindenki tudni fog róla, és könnyű lesz megoldani ezt a feladatot. Ha valaki az ország számára egyik legfontosabb döntésben részt kíván venni, akkor annyit igazán megtehet, hogy a maga részéről a szándékot jelzi. A feliratkozás alapján jóval a választások előtt tudni fogjuk, hogy a magyar választópolgárok hány százaléka dönt úgy, hogy részt vesz a szavazáson - mondta a miniszterelnök a vele készített interjúban.
Erről a parlamentnek határoznia kell folytatta - mert úgy fair, hogy a választások előtt több mint egy évvel minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen.
A külhoni magyarok esetében azért van szükség a feliratkozásra, hogy egyáltalán létrejöjjön a választói névjegyzék. Ésszerű megoldásnak tartjuk a levélben történő szavazás általánossá tételét a magyar államhatáron kívül.
Meg fogjuk védeni a munkahelyeket, és ennek a fedezete a tranzakciós adó. Ha valamiért ez így nem lehetséges, akkor másképpen oldjuk meg, de a célokból nem engedünk. A csütörtökön lezárult kéthetes konzultációsorozat megbeszélésein is mindenki a munkahelyvédelmi akciótervet tette az első helyre, ebben a kérdésben nemzeti egység van.
Ami a tranzakciós illeték bevezetését illeti, eddig minden újszerű lépést ellenállás fogadott, az ebből fakadó vitát viszont általában megnyeri a magyar kormány. Így volt a bankadó és a válságadók esetében is, amely azóta sok uniós országban bevett eszköz. Az unióban évek óta beszélnek a tranzakciós adóról, csak nincs erő annak bevezetéséhez. Nekünk van erőnk, bevezettük, persze, hogy az első reakció a negatív módon érintett világ részéről elutasító, és megpróbálnak minket feltartóztatni. Meglátjuk.
Megközelítésbeli különbség van a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a magyar kormány gondolkodása között. Ez helyes, mert ők a pénzért felelősek, mi pedig több mint 10 millió magyarért. Abban a tekintetben, hogy mit kell tenni, a várakozásokhoz képes sokkal nagyobb egyetértés van.
Az IMF-fel való kapcsolat nem érzelmi kérdés, van, amikor tud segíteni az IMF, van, amikor nem. 2010-ben nem tudott, mert sosem járult volna hozzá a multikat terhelő adók és a bankadó bevezetéséhez, valamint a nyugdíjrendszer átalakításához. Az IMF általában mindent helytelenít, amit mi méltányos közteherviselésnek gondolunk, és azt mondja, ha jól megy a bankoknak, akkor jól megy az egész gazdaságnak, de ha ilyen egyszerű volna az élet, akkor nemzeti kormányokra nem is lenne szükség.
A kéthetes konzultációsorozat alatt tárgyalópartnereinktől alternatív megoldásokat, érdekes szakmai felvetéseket kaptunk, de a kormányzás irányának megváltoztatásáról szó sem volt. Vannak kormányok, amelyek azt szeretik hallani, hogy „minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve”, azonban minket kiver a víz, ha ezt halljuk.
Az ország tele van gondokkal és bajokkal, így az, hogy kritika van egy megbeszélésen, azt jelzi, hogy az emberek nem veszítették el a realitásérzéküket. A kéthetes konzultáció állomásainak kiválasztását megelőzően is találkoztunk azokkal, akikkel most újra konzultáltunk, és ezeknek a találkozóknak az volt a céljuk, hogy a kormányzás félidejében megnézzük, mit végeztünk két év alatt. Átfogóan 60 százalékosnak látjuk a vállalások teljesítését országosan.
A szovjet megszállás elkerülhetetlen volt Közép-Európa számára
Szabó Zoltán szerint az 1945 utáni szovjet megszállásért semmiképpen sem tehető felelőssé Horthy politikája. Csehszlovákia nem támadta meg a Szovjetuniót, Jaltában mégis a szovjet érdekszféra részévé nyilvánították. Lengyelországot pedig éppen a Szovjetunió támadta meg 1939 szeptemberében, mégsem kerülhette el, hogy a háború után szovjet megszállás alá kerüljön. A Szovjetunió Kommunista pártjában Sztálin halála után két szárny vetélkedett a főhatalomért: a katonai szárny és a KGB-szárny. Az utóbbi már 1953-tól azon a nézeten volt, hogy Moszkva jobban járna, ha Finnország mintájára Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is semleges, érdemi haderővel nem rendelkező, a szovjet birodalomtól félfüggetlen helyzetben lévő, szabad, demokratikus piacgazdasággá alakulna.
Bár időről időre hol az egyik, hol a másik szárny kerekedett felül (a KGB-s Beriját 1953 júniusában ki is végezték), a szoros KGB-kapcsolatokat ápoló Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, majd 1955-ben a békeszerződés szerinti kivonulás Ausztriából egyértelműen a KGB-szárny befolyását tükrözi. 1956-ban az SZKP elnökség október 30-i ülésén még a két szárny között egyensúlyozó Hruscsov is elutasította a keményvonalasok követelését az azonnali beavatkozásra, november 1-jére pedig már sikerült konszolidálni a magyarországi helyzetet.
Népszava
Hamis a liberális "mesekönyv"
Bogár László szerint a világot meghatározó, neoliberális beszédmód igen sokszor hivatkozott Adam Smith „láthatatlan kéz” metaforájára, ezzel kívánván igazolni, hogy a piac az emberi történelem egyetlen igazán jól működő önszabályozó rendszere, és minden tudatos emberi beavatkozás, sőt egyáltalán az ellenőrzés bármilyen emberi közösség részéről, csak elronthatja azt, amit ez az önszabályozó rendszer létrehoz. Azonban Smith minden művében újra és újra azt hangsúlyozza, hogy a „láthatatlan kéz” szabályozó ereje csakis és kizárólag akkor működik, ha mindenki becsületesen betartja az erkölcsi szabályokat. Drámai szavakkal ecsetelte, hogy pusztulás vár minden olyan emberi közösségre, amely hagyja megroppanni lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát.
És erről mintha kevésbé szólna a liberális „mesekönyv”. A most kirobbant globális pénzügyi botrány (a Libor-manipuláció) újra azt jelzi, hogy korunk emberisége már nem is igazán képes érzékelni, hogy milyen mélyre jutott valójában: Életét, sőt egész létét olyan pusztító erők határozzák meg, amelyek önmagukat legfőbb jótevőként, az általuk működtetett világot pedig minden létező világok legjobbjaként tárják elé.
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
... a balliberálisok védik makacsul a védhetetlent, ezért olyan magányosak és nevetségesek állandó rémlátásaikkal és üldözési mániájukkal. Ha fél évre abbahagynák, egy kicsit gondolkodnának, olvasgatnának, találnának valamilyen hasznosabb elfoglaltságot, talán lenne némi esélyük arra, hogy a magyar társadalom feledékenyebb és hiszékenyebb része ismét a bizalmába fogadja őket.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Látleletek a pénzvilágról
Kérdés, hogy ha a világ nyugati felén annyira tombol a demokrácia (népuralom), akkor ki szavazott a fejünkre nőtt pénzvilágra? Ki adott nekik mandátumot a lassanként korlátlannak tűnő hatalmukhoz?
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet
Az eurócsapda
Európának nem birodalomra, hanem jólétre, szabadságra, a kreatív európai agy eredményeire, kultúrára és békére van szüksége.
Matolcsy György
Heti Válasz