Kis magyar kriminalisztika
A legutóbbi alvilági kapcsolatok miatt letartóztatott rendőrtiszteket nem kevesebbel gyanúsítják, mint hogy kenőpénzért a szervezett alvilág egyik vezetője gazdasági érdekeinek megfelelően irányították a hatáskörükbe tartozó rendőri egységeket. Ennél lejjebb aligha lehet zülleszteni a bűnüldöző hatóságokat. Az olasz maffia elleni több évtizedes küzdelemből a magyar politikai elitnek le kell vonnia az egyetlen lehetséges tanulságot: egységes politikai akarat, elszántság nélkül esélyünk sincs arra, hogy demokratikus berendezkedésünket megvédjük, közbiztonságunkat megerősítsük, ha a szervezett bűnözéstől nem leszünk képesek megvédeni a bűnüldöző hatóságok szervezeteit, a nemzetbiztonságunkért dolgozó hivatalokat, az igazságszolgáltatást, a törvényhozást és a végrehajtó politikai hatalom szervezeteit. A mostani eljárást vezető nyomozók elleni életveszélyes fenyegetések jól jelzik, a szervezett alvilág elevenébe vágott bele a Pintér vezette bűnüldöző hatóság.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádióban
Bevezetjük az előzetes választási feliratkozást az országgyűlési választásoknál, erről a szeptemberben kezdődő ülésszakon dönt a parlament. A külhoni magyarok esetében a levélben szavazás általánossá tételét tartjuk ésszerű megoldásnak. Magyarországon eddig az állam választói névjegyzéket állított össze és saját adatbázisából indult ki. Ezt most megfordítjuk, így aki a választásokon részt akar venni, annak fel kell iratkoznia, és ha ezt megteszi, akkor a jelöltállítás első pillanatától kezdve minden információt, ajánlási lehetőséget megkap. Aki pedig nem akar részt venni, az kívül marad ezen, és őt nem fogjuk zargatni választási akciókkal, az nem fog szórólapot vagy kopogtatócédulát kapni. A nagy vita inkább azon van, hogy azok esetében, akik feliratkoztak, kötelezővé tegyük-e a részvételt. A feliratkozás több hónapig tart majd, mindenki tudni fog róla, és könnyű lesz megoldani ezt a feladatot. Ha valaki az ország számára egyik legfontosabb döntésben részt kíván venni, akkor annyit igazán megtehet, hogy a maga részéről a szándékot jelzi. A feliratkozás alapján jóval a választások előtt tudni fogjuk, hogy a magyar választópolgárok hány százaléka dönt úgy, hogy részt vesz a szavazáson - mondta a miniszterelnök a vele készített interjúban.
Erről a parlamentnek határoznia kell folytatta - mert úgy fair, hogy a választások előtt több mint egy évvel minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen.
A külhoni magyarok esetében azért van szükség a feliratkozásra, hogy egyáltalán létrejöjjön a választói névjegyzék. Ésszerű megoldásnak tartjuk a levélben történő szavazás általánossá tételét a magyar államhatáron kívül.
Meg fogjuk védeni a munkahelyeket, és ennek a fedezete a tranzakciós adó. Ha valamiért ez így nem lehetséges, akkor másképpen oldjuk meg, de a célokból nem engedünk. A csütörtökön lezárult kéthetes konzultációsorozat megbeszélésein is mindenki a munkahelyvédelmi akciótervet tette az első helyre, ebben a kérdésben nemzeti egység van.
Ami a tranzakciós illeték bevezetését illeti, eddig minden újszerű lépést ellenállás fogadott, az ebből fakadó vitát viszont általában megnyeri a magyar kormány. Így volt a bankadó és a válságadók esetében is, amely azóta sok uniós országban bevett eszköz. Az unióban évek óta beszélnek a tranzakciós adóról, csak nincs erő annak bevezetéséhez. Nekünk van erőnk, bevezettük, persze, hogy az első reakció a negatív módon érintett világ részéről elutasító, és megpróbálnak minket feltartóztatni. Meglátjuk.
Megközelítésbeli különbség van a nemzetközi pénzügyi szervezetek és a magyar kormány gondolkodása között. Ez helyes, mert ők a pénzért felelősek, mi pedig több mint 10 millió magyarért. Abban a tekintetben, hogy mit kell tenni, a várakozásokhoz képes sokkal nagyobb egyetértés van.
Az IMF-fel való kapcsolat nem érzelmi kérdés, van, amikor tud segíteni az IMF, van, amikor nem. 2010-ben nem tudott, mert sosem járult volna hozzá a multikat terhelő adók és a bankadó bevezetéséhez, valamint a nyugdíjrendszer átalakításához. Az IMF általában mindent helytelenít, amit mi méltányos közteherviselésnek gondolunk, és azt mondja, ha jól megy a bankoknak, akkor jól megy az egész gazdaságnak, de ha ilyen egyszerű volna az élet, akkor nemzeti kormányokra nem is lenne szükség.
A kéthetes konzultációsorozat alatt tárgyalópartnereinktől alternatív megoldásokat, érdekes szakmai felvetéseket kaptunk, de a kormányzás irányának megváltoztatásáról szó sem volt. Vannak kormányok, amelyek azt szeretik hallani, hogy „minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve”, azonban minket kiver a víz, ha ezt halljuk.
Az ország tele van gondokkal és bajokkal, így az, hogy kritika van egy megbeszélésen, azt jelzi, hogy az emberek nem veszítették el a realitásérzéküket. A kéthetes konzultáció állomásainak kiválasztását megelőzően is találkoztunk azokkal, akikkel most újra konzultáltunk, és ezeknek a találkozóknak az volt a céljuk, hogy a kormányzás félidejében megnézzük, mit végeztünk két év alatt. Átfogóan 60 százalékosnak látjuk a vállalások teljesítését országosan.
A szovjet megszállás elkerülhetetlen volt Közép-Európa számára
Szabó Zoltán szerint az 1945 utáni szovjet megszállásért semmiképpen sem tehető felelőssé Horthy politikája. Csehszlovákia nem támadta meg a Szovjetuniót, Jaltában mégis a szovjet érdekszféra részévé nyilvánították. Lengyelországot pedig éppen a Szovjetunió támadta meg 1939 szeptemberében, mégsem kerülhette el, hogy a háború után szovjet megszállás alá kerüljön. A Szovjetunió Kommunista pártjában Sztálin halála után két szárny vetélkedett a főhatalomért: a katonai szárny és a KGB-szárny. Az utóbbi már 1953-tól azon a nézeten volt, hogy Moszkva jobban járna, ha Finnország mintájára Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is semleges, érdemi haderővel nem rendelkező, a szovjet birodalomtól félfüggetlen helyzetben lévő, szabad, demokratikus piacgazdasággá alakulna.
Bár időről időre hol az egyik, hol a másik szárny kerekedett felül (a KGB-s Beriját 1953 júniusában ki is végezték), a szoros KGB-kapcsolatokat ápoló Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, majd 1955-ben a békeszerződés szerinti kivonulás Ausztriából egyértelműen a KGB-szárny befolyását tükrözi. 1956-ban az SZKP elnökség október 30-i ülésén még a két szárny között egyensúlyozó Hruscsov is elutasította a keményvonalasok követelését az azonnali beavatkozásra, november 1-jére pedig már sikerült konszolidálni a magyarországi helyzetet.
Népszava
Hamis a liberális "mesekönyv"
Bogár László szerint a világot meghatározó, neoliberális beszédmód igen sokszor hivatkozott Adam Smith „láthatatlan kéz” metaforájára, ezzel kívánván igazolni, hogy a piac az emberi történelem egyetlen igazán jól működő önszabályozó rendszere, és minden tudatos emberi beavatkozás, sőt egyáltalán az ellenőrzés bármilyen emberi közösség részéről, csak elronthatja azt, amit ez az önszabályozó rendszer létrehoz. Azonban Smith minden művében újra és újra azt hangsúlyozza, hogy a „láthatatlan kéz” szabályozó ereje csakis és kizárólag akkor működik, ha mindenki becsületesen betartja az erkölcsi szabályokat. Drámai szavakkal ecsetelte, hogy pusztulás vár minden olyan emberi közösségre, amely hagyja megroppanni lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát.
És erről mintha kevésbé szólna a liberális „mesekönyv”. A most kirobbant globális pénzügyi botrány (a Libor-manipuláció) újra azt jelzi, hogy korunk emberisége már nem is igazán képes érzékelni, hogy milyen mélyre jutott valójában: Életét, sőt egész létét olyan pusztító erők határozzák meg, amelyek önmagukat legfőbb jótevőként, az általuk működtetett világot pedig minden létező világok legjobbjaként tárják elé.
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva
... a balliberálisok védik makacsul a védhetetlent, ezért olyan magányosak és nevetségesek állandó rémlátásaikkal és üldözési mániájukkal. Ha fél évre abbahagynák, egy kicsit gondolkodnának, olvasgatnának, találnának valamilyen hasznosabb elfoglaltságot, talán lenne némi esélyük arra, hogy a magyar társadalom feledékenyebb és hiszékenyebb része ismét a bizalmába fogadja őket.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Látleletek a pénzvilágról
Kérdés, hogy ha a világ nyugati felén annyira tombol a demokrácia (népuralom), akkor ki szavazott a fejünkre nőtt pénzvilágra? Ki adott nekik mandátumot a lassanként korlátlannak tűnő hatalmukhoz?
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet
Az eurócsapda
Európának nem birodalomra, hanem jólétre, szabadságra, a kreatív európai agy eredményeire, kultúrára és békére van szüksége.
Matolcsy György
Heti Válasz
Krízis adta esélyek
Az eurózóna adósságválsága azonban a pénzügyi következményeknél sokkal súlyosabb politikai krízishez is vezetett. Felbomlott ugyanis az uniót eddig irányító német–francia tengely, s a széteséshez egyre vészesebben közeledő eurózóna árnyékában Európa új egyensúlyt keres. Ebben a folyamatban viszont kulcsszerep juthat a kelet-közép-európai térség országainak. Régiónkban ugyanis sokkal inkább benne van a dinamikus felzárkózás, mint a földközi-tengeri térségben, itt nincsenek olyan reménytelenül versenyképtelen nemzetek, mint a görögök vagy a portugálok.
Szalontay Mihály
Magyar Hírlap
Orbán Viktor a VOSZ kibővített elnökségi ülésén
Olyan mélységű átrendeződés történik most a világgazdaságban és azon belül az európai kontinensen, amely következményeiben és súlyában - habár jellege más - nyugodtan összevethető az 1990-es nagy átalakulással. Akkor új politikai és gazdasági rendszereket kellett fölépíteni. Egyelőre most még nem kell új politikai rendszereket fölépíteni, de föl kell építeni új gazdasági rendszereket Közép-Európában, és reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni - mondta Orbán Viktor a VOSZ kibővített elnökségi ülésén.Hozzátette: a nyugati világ ma inkább egy hanyatló pályán látszik haladni, de Közép-Európának óriási felívelési esélyei vannak. A következő 10-15 évben az európai kontinensen belül a gazdasági súlypontok átrendeződnek, a tőkeerő át fog alakulni. Ennek mi nem vagyunk automatikusan részei, ma ott tartunk, hogy sereghajtók vagyunk a térségben. Ha nem sikerül a magyar gazdaságot új alapokra helyezni, akkor ebből a történelmi felívelési esélyből Magyarország kimarad. Meg kell érteni, hogy a világ megváltozott, más részei lesznek erősek, mint amelyek korábban voltak, Magyarország nem maradhat ki a fölemelkedő világokkal való üzleti és kereskedelmi kapcsolatok előnyeiből.
Az ország irányításáért a kormány viseli a felelősséget, de az országot nem a kormány működteti. Az országot inkább a gazdasági élet szereplőinek kell működtetniük, az együttműködésben pedig mellőzni kell a pártpolitikai szempontokat. Idén 200 ezer embernek adunk közmunkát, és szeretnénk ezt 2013-ban 300 ezerre felvinni. Sőt a végén odáig szeretnénk elvinni a dolgot, hogy azt tudjuk mondani: „nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes vagy, viszont mindenki számára van elérhető közmunka.”
A hitelezéssel kapcsolatban az anyabankok bajban vannak, viszik kifelé a pénzt, és bár a kormány keresi a folyamat lelassításának módját, a tulajdonosi jogon történő forráskivonás mindig erősebb jog marad, mint egy közvetett kormányzati eszköz. A magyar gazdaság akármit csinál a következő két évben, akármilyen „bank-loving” politikát folytatna a kormányzat és még ha sikerülne is szerelmetes viszonyba kerülnie a bankrendszerrel, akkor sem tudja megállítani azt a folyamatot, hogy a bankrendszeren keresztül elérhető források csökkenni fognak az országban. Ez rossz hír, mert hitelezés nélkül nem lehet növekedést csinálni, de nincs ok a kétségbeesésre, minden rendelkezésre álló forrást fel kell használni.
Ami az EU-s fejlesztési forrásokat illeti: 2015-ig kell minden fillért ki kell fizetni. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter szerint még van arra esély, hogy ez megvalósuljon. Személyes felelősségnek éreznénk, ha nem valósulna meg a 90 százalék feletti eredmény.
Magyarország akkor mondhatja el, hogy önmaga ura, amikor 50 százalék körüli sávba kerül az államadósság. Az jó jel, hogy az elmúlt másfél hónapban 100 milliárd forintért vásároltak magyar magánszemélyek állampapírt, összesen pedig magyar kézben van 600-700 milliárd forintnyi hazai állampapír-állomány. Ha megtalálnánk a módját, hogyan lehetne immár nem államdósság-finanszírozásba, hanem fejlesztésbe, beruházásba bevonni a jövedelmek egy részét, az nagy lökést jelentene a nemzetgazdaságnak.
Nem javasoljuk, hogy visszalépjünk az arányos egykulcsos adórendszertől. Arról azonban érdemes elgondolkodni, hogy miként lehet a magas jövedelmű rétegeknél kitalálni egy olyan szabályt, ami nem az államkasszába, hanem befektetési alapba vonná a pénzüket, akár úgy, hogy választhatnak két-három alap közül, és így tulajdonrészt szerezve majd 8-10 év múlva eldőlne, hogy kiveszik-e a pénzüket vagy tulajdonrészt akarnak szerezni egy sikeres állami fejlesztési alapban.
Elfogadtuk azt a VOSZ fórumán elhangzott kritikát, hogy a magyar állami intézményrendszer nem nyújt kellő segítséget a magyar vállalkozásoknak a piacra jutáshoz. Ezt az intézményrendszer tohonyasága, lassúsága okozza, és bár tettünk lépéseket, valóban nem történt meg a hibák kijavítása 2010 után.
A magyar bürokrácia működésében is számos bosszantó jelenség van, de nem akarjuk ezért a bürokratákat pocskondiázni, mert ez vezetési kérdés. A bürokrácia lassú működése kormányzati probléma, amiért végső soron mégiscsak mi viseljük a felelősséget. Ugyanakkor 2010 óta a kormány most szeptemberben tart majd ott, hogy tudja, mennyien dolgoznak a magyar közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben. Ahhoz, hogy az állam versenyképes szolgáltatást nyújthasson, első lépésként meg kell állapodni arról, hogy Magyarország a következő tíz évben mennyi pedagógussal, egészségügyi dolgozóval, közigazgatási alkalmazottal vagy rendőrrel működjön. Erről a VOSZ-szal egyeztetni akarunk ősszel.
Az adóbeszedés hatékonyságával kapcsolatban a jövő héten konzultálunk az adóhivatal vezetőjével, mert túlságosan sok áfa maradt kint. Ahhoz képest, hogy az adókat csökkenteni akarjuk, nem elég pozitív a válasz az adó elkerülés szempontjából a magyar társadalom részéről. Az adóhivatalnak ebben komoly tartalékai vannak, de fontos, hogy a vállalkozók ezt ne érezzék zaklatásnak. Ezért egy szigorúbb, korrektebb, zaklatásmentes adóbeszedési rendszer működtetését tartjuk fontosnak.
A kétharmadosnál nagyobb összefogást nem tudunk létrehozni. Az összefogás nem szándék, hanem erő kérdése, ha van erő, van összefogás, de ez nem zárja ki a vitát és a demokráciát.
Gazdasági versenyelőny a társadalmi béke megőrzése, amelyben Magyarországnak több tapasztalata van, mint a nyugati országoknak. Köszönetet mondtunk a baloldali vállalkozóknak, amiért nem lázításra használták a nehézségeket.
Addig nem akarunk a takarékszövetkezetekről szóló szabályozáshoz hozzányúlni, amíg be nem fejeződik az a projekt, amelynek során a magyar állam a 38 százalékot megvásárolja.
A közelgő választások ellenére nem szabad engedni annak, hogy az egyébként lassan növekvő magyar gazdaság tényleges lehetőségeit meghaladóan hitelből emeljük a közszféra béreit.
Az IMF a kormány számára nem érzelmi kérdés, az IMF-fel való viszonyunk sem érzelmi kérdés, az a kérdés, hogy mire van szüksége az országnak. Ha az országnak arra van szüksége, hogy - miután magas az államadósság és folyamatosan új hitelekkel váltjuk ki a régieket - alacsony kamattal jussunk pénzhez, akkor az IMF-fel meg kell állapodni, feltéve, hogy a valutaalap nem kér olyasmit, ami a másik oldalon nagyobb kárt okoz, mint amennyit pénzügyi oldalon nyerünk. Ennek a mérlegelése, egy elfogadható pozíció kialkudása a kormányzat feladata az IMF-fel kapcsolatban. Csak így, vashideg logika, csigavér, higgadtság mentén lehet jól tárgyalni.
Örülünk annak, hogy az IMF nem volt itt az elmúlt másfél-két évben, mert a kormány gazdaságpolitikájának több elemét biztosan nem tudtuk volna megvalósítani. Ha az IMF itt maradt volna, akkor évente körülbelül 100 milliárd forinttal olcsóbban lehetett volna finanszírozni az államadósságot, ugyanakkor nem tudnánk évente 200 milliárdot, három év alatt 600 milliárdot bevonni a bankszektorból a válságkezelésbe, nem lehetett volna a válságadón keresztül bevonni évente 160, három év alatt 480 milliárdot, és nem lehet úgy visszaalakítani a nyugdíjrendszert, hogy havonta 30 milliárd forint ne kimenjen, hanem bejöjjön a nyugdíjkasszába, ami évente 360 milliárd forint. Ezért ésszerű a kormány elmúlt időszakban folytatott IMF-politikája.
Most már csak az a kérdés, hogy a tranzakciós illeték problémája ügyében megegyezésre tudnak-e jutni vagy sem. Majd meglátjuk.