Európa vakon halad az összeomlás felé, figyelmeztetnek vezető közgazdászok
Az euró rendszer használhatatlanná vált és drasztikus változtatások hiányában a teljes összeomlás felé tart, „kiszámíthatatlan gazdasági veszteségeket és emberi szenvedést eredményezve,” figyelmeztetnek vezető közgazdászok.Európa „vakon halad a katasztrófa felé” figyelmeztet 17 szakértő, akik az elmúlt hetek során arra hívták fel a figyelmet, hogy „a fő adós országokban a helyzet drasztikusan romlott.”
„Az emberek egyre inkább azt érzik, hogy a jelenlegi válságnak soha nem lesz vége, semmi sem állíthatja meg a dominókat. Ennek véget kell vetni. Az utolsó dominó, Spanyolország, napokra van a likviditási válságtól,” mondják a közgazdászok. A szóban forgó szakértők között van a Német Közgazdászok Tanácsának két tagja és a London School of Economics két vezető euró szakértője is. Valamennyien az euró támogatói.
„A drámai helyzet okozója az eurózóna rendszer, ami jelen szerkezetében teljességgel működésképtelen. Az ok, a rendszer teljes összeomlása,” mondják a közgazdászok.
[Idők jelei: Azzal a különbséggel, hogy az összeomlást minden jel szerint eleve és szándékosan programozták a rendszerbe, hogy helyére idővel egy még nagyobb, totalitárius rendszer léphessen.]
„Valamennyi európai nemzet, amelyik részt vett a hibás rendszer tervezésében felelős a kialakult helyzet orvoslásáért. Közös válasz hiányában az euró megszűnése elkerülhetetlen,” írják az Új Gazdasági Gondolkodás Intézet számára közösen készített jelentésben.
A figyelmeztetés azután érkezett, hogy a spanyol fejlemények hatására veszélyes szintre emelkedtek az olasz hitelkiadások. Az olasz értékpapírok árfolyama mondhatni szabadesésben van, amióta egyértelművé vált, hogy a júniusi EU csúcs nem volt képes megtörni az omladozó bankok és szuverén államok közötti kölcsönhatást.
A válság gellert kapott és most Németország felé halad, ahol a júliusi PMI termelési index hároméves mélypontra esett. Ott tartunk, hogy már Németország hitelképességét is megkérdőjelezik.
Kedden az amerikai kötvényóriás PIMCO közölte, hogy folytatja a német kötvénypiacról történő kivonulását, miután a Moody’s negatívra rontotta Németország, Hollandia és Luxemburg AAA hitelbesorolásának kilátását. „További leminősítésre számítunk,” nyilatkozta a csoport.
A Moody’s arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés, valamint a spanyol és olasz helyzet utóhatásai és a német bankok tetemes kitettsége a legrosszabb helyzetű eurózóna tagországokban „sokkot eredményezhetnek” Németországban. A figyelmeztetés nem volt azonnali hatással a német hitelpiacokra.
A Moody’s az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS), tehát Európa mentőalapjának kilátását is stabilról negatívra rontotta.
A 17 szakértő szerint a bajt egy végső hitelező intézmény létrehozásával lehetne azonnal orvosolni, ami ütközőként szolgálna a kötvénypiacok számára. Ezt az EKB mobilizálásával vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus bankká alakításával lehetne elérni, hogy az így kölcsönt vehessen fel az Európai Központi Banktól.
A javaslat a Német Szakértői Tanács által felvázolt terven alapul. Minden ország a Maastrichti 60%-os GDP arányos adósságplafon feletti adóssága összegével járulna hozzá az alaphoz. Minden ország maga felelne saját adósságáért, de azért lehetősége lenne kölcsönt felvenni közös kötvények formájában. Más szóval Németország hitelkártyájával fizetné a hiányzó összeget.
Az adósságot 20 év alatt kellene visszafizetni, ami alatt minden ország köteles lenne valuta, arany és egyéb tartalékokat képezni a veszteségek fedezetére. Ez a fiskális unió ellentéte: az eurózóna visszatérne a fiskális szuverenitáshoz és mivel a kötelezettségek rögzítettek lennének, az alap pedig önkiegyenlítő, a felállás nem lenne ellentétben a német alkotmánnyal.
A szerzők szerint egy ilyen lépés „megváltoztatná a játékot”. Igaz, hogy Németországnak sokba kerülne, de még mindig nagyságrendekkel kevesebbe, mint minden más alternatíva esetén. A Német Szakértői Tanács szerint az ország 3000 milliárd eurós kárt könyvelne el, amennyiben a monetáris unió szétesik. Ezt az összeget az euró-szkeptikusok igencsak vitatják.
A keményvonalas német politikusoknak szánt burkolt kritikaként, a szakértők elmondták, hogy a válság gyökere az elmúlt évtized féktelen tőkeáramlásai okozta fellendülés-válság hullámvasút, nem pedig gondatlan nemzetek kötelességmulasztó viselkedése volt. „Az egyes országok ellen kimért büntetések mértéke nem tükrözi hűen a büntetést elszenvedő nemzetek felelősségének arányát,” írják.
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi irányvonal fenntarthatatlan. Az egyre mélyülő válság „alapjaiban rázza meg a deficittel küzdő országok egész társadalmi szerkezetét”.
Mivel a megoldásnak még csak az árnyéka sem látható, a negatív hatás mind az adós, mind pedig a hitelező országokban érezhető. A kérdés csupán az, hogy az északi vagy a déli államoknál telik be a pohár először.
Telegraph.co.uk
Márai Sándor hazánkról
Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet csinálni, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik. Márai Sándor
Sarkosan fogalmazva
Egyik oldalról népszerűséget, másik oldalról gyűlöletet vált ki minden durva általánosítás, bárkit vagy bármit átkozzon is a publicista. Ha azt akarja, hogy sokan olvassák a cikkét, ezt az utat kell követnie, mert idézni, magyarázni és félremagyarázni fogják, esetleg be is perlik, ettől kezdve még többen keresik goromba cikkeit. A különböző népekkel, népcsoportokkal, kisebbségekkel, vallásokkal, pártokkal kapcsolatos ellenérzések és indulatok szítása és ébrentartása politikailag és erkölcsileg sem korrekt, és következményeit tekintve súlyos felelősség még akkor is, ha „hirtelen felindulásból” ír valaki, mint mostanában oly sokan teszik.
Voltaképpen a legbiztosabb és legkockázatmentesebb „siker” a magyarság becsmérlésével, ócsárlásával, kigúnyolásával érhető el, mert valamilyen téveszme folytán úgy vélik, a többségi nemzetet szapulni nem bűn, inkább érdem, a bátorság és a liberális gondolkodás jele, hiszen a felsőbbrendű ember, az európai polgár néz le a magasból erre az elmaradott, öntelt, lusta, civakodó népségre, amely minden reformot elutasít, és nem képes „felzárkózni” sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nemes eszméihez és rendjéhez.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Orbán Viktor mondta
Ha bízunk magunkban, megértjük a folyamatokat, amelyekben élünk, képesek vagyunk kidolgozni a megoldásokat, és képesek vagyunk megszervezni magunkat ennek érdekében, akkor az az előnyünk, ami ma a válságkezelésben a nyugatiakkal szemben rendelkezésünkre áll, megmarad, és óriási lépést tettünk a siker irányába.
Részlet Orbán Viktor a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásából, 2012. július 28.
Ennyit a nyugati világ államainak a nemzetek szabadsága melletti elkötelezettségéről
Tálas Péter szerint a nemzetközi közösség bizonyos szereplői nagyon érdekeltek voltak abban, hogy Dél-Szudán önálló legyen, mivel ott nyersanyaglelőhelyek találhatók. Az ellenpélda a kurdok esete. Szinte biztos, hogy az elkövetkező tizenvalahány évben nem lesz önálló államuk, annyira nem érdekeltek ebben a meghatározó környező hatalmak.
Népszabadság
Szerkesztői megjegyzés: undorító
Baloldali vélemény az igazságszolgáltatás függetlenségéről
Révész Sándor szerint nem tehetünk úgy, mintha a kormánytöbbségnek már sikerült volna fölszámolni az igazságszolgáltatás függetlenségét. Senkiről nem tudunk, akit hamis vádakkal börtönre ítéltek volna. A bíróságok nem táncolnak úgy, ahogy fütyülnek nékik, van szakmai önbecsülés is. Van a jogi szakmáknak bizonyos önjárásuk, belső logikájuk és értékrendjük. „Miközben az intézményes garanciák visszaállításáért dörömbölünk, bizonyos bizalmat is éreztetnünk kellene az igazságszolgáltatásban rejtőző autonóm szakmai lelkiismeret iránt”.
Népszabadság
Az IMF a lakosságot és a hazai tőkét sarcoltatná
Boros Imre szerint 2008-ban hazánknak valóban csak készenléti IMF-megállapodás járt, hiszen a fizetési mérlegben tátongó lyuk keletkezett, kölcsönt már drágán sem adtak nekünk, gyakorlatilag csődbe került az ország. Most viszont távolról sincs készenléti helyzet, mert a fizetési mérlegünk pozitív, a költségvetés hiánya pedig belül van a háromszázalékos határon. Az Orbán-kormánynak nem „gyorskölcsönre” van szüksége, hanem az intézkedéseit megtorló, ismétlődő spekulatív piaci támadások miatt fordult az IMF-hez, szeretne ugyanis egyfajta biztonsági hálót tudni maga alatt. Az is világos, hogy a piac bosszút akart állni azért a gazdaságpolitikáért, amely bevonta a közteherviselésbe a hazánkban működő külföldi cégeket. Hazánk nehéz tárgyalásokra számíthat. Az IMF, a hitelhez kapcsolt feltételrendszert úgy akarja kialakítani, hogy a kormány szüntesse meg a külföldi tőkét érintő új adókat, és azokat a hazai tőkét s a hazai lakosságot sújtó új terhekkel helyettesítse.
Magyar Hírlap
Farkas Flórián a cigány integrációról
Farkas Flórián, az ÖRÖ elnöke szerint az elmúlt egy évben többet értek el a cigány integráció területén, mint az előző korszak nyolc éve alatt. Példaként említette az európai romastratégiát, a segélyből élés világának felszámolását, továbbá azt, hogy tízezreket vontak be a munka világába a közmunkaprogram keretében, és több mint száz tehetséges roma fiatal került be a roma szakkollégiumokba. Emellett ezer roma asszonyt képeznek ki szociális munkásnak.Orbán Viktor szerint nem igazak azokaz állítások, amelyek szerint a magyarok segélyből akarnak megélni. Világossá kell tenni, hogy a bűnözésből nem lehet megélni. Nem engedhető meg, hogy munkaképes emberek segélyből éljenek. A közeljövő lehetséges foglalkoztatási formái között szóba kerültek a foglalkoztatási, illetve szociális szövetkezetek.
Magyar Nemzet
Az el nem csattant pofon nem sajog
A polgári magyar kormány intézkedéseivel megvédte az országot és annak sérülékeny részét a görög úttól. ...Az eddigi eredményeket az IMF-megállapodás által biztosított védőháló csak felerősíti és biztosítja. Amíg az eurózóna országaiban aránytalanul nőnek a terhek és romlanak a kilátások, addig nálunk működik egy, a terheket széles körben terítő megosztás, és van oka reményre. A teherviselés ugyanis elviselhetőbb, ha azt igazságosnak tartják. Az erősebb vállak viseljenek nagyobb terhet, a helyben megtermelt pénz (vásárlóerő) nagyobb része pedig maradjon helyben. Egyszerű szabályok, amelyek nálunk már kezdenek beépülni a közgondolkodásba. Ha két évvel a kormányváltás után még nem is élünk úgy, mint az osztrákok, ám 22 évvel a rendszerváltás után végre elkezdjük azokat a rendszereket építeni, amelyek az általunk csodált országokat gazdaggá és sikeressé tették.
Kiszelly Zoltán
Magyar Nemzet
Félúton
Az olimpiákra alapvetően kétféle náció küldte, küldi el komoly szándékkal fiait, lányait. Az egyik, általános jólétéből és (test)kultúrája magas fokából adódóan azzal: menjetek, ünnepeljetek, játsszatok egy jót a nagyvilággal. A másik, befelé és kifelé feszítő, állandó bizonyítási kényszerében azzal: harcoljatok és győzzetek! Természetesen minden jelentős nemzetközi sportviadalon fellelhető e kettősség, aminek leglátványosabb példáját az 1998-as labdarúgó vb Egyesült Államok–Irán mérkőzésén éltem meg, Lyonban. A közel-keletiek szakrális zászlókkal és hangulattól támogatva, elképesztő eltökéltséggel vetették magukat a küzdelembe, az amerikaiak egyik játékosa, Alexi Lalas ezzel szemben megjegyezte: „Ha a világbékéhez az irániak győzelme szükséges, akkor már inkább fociban nyerjenek.” Nyertek is, az utolsó percekben 0-1-ről 2-1-re fordítva, mert nekik sokkal többet ért és jelentett a siker, mint az ellenfélnek. Ebben a szellemben készültek az olimpiára a szocialista tömb sportolói is, különösen a szovjetek, a keletnémetek, a kubaiak, valamivel később a kínaiak. Nem véletlen, hogy általában jóval több első helyezést szereztek, mint másodikat; mert aki képes volt az ezüstre, az addig hajszolta magát – illetve addig hajszolták –, míg arany nem lett belőle.
Ne tagadjuk, ide tartoztunk mi is. De már nem ide tartozunk. Oda viszont még nem, hogy az általánosan fejlett magyar szabadidő- és élsport automatikusan nevelje ki a maga gondtalan klasszisait. Hogy akkor mégis hol állunk? A kettő között, valahol félúton. Már Pekingben is ott voltunk, és ötvöztük a két kategória hátrányait. Londonban megtehetnénk ezt az előnyökkel. Hisz attól, hogy az olimpia Magyarországon is visszavedlett sporteseménnyé, még mindig sokkal felemelőbb nyerni, mint veszíteni.
Különben is, boldogabb időkben és tájakon az olimpiai győzelem sohasem eszköz, hanem a legnemesebb cél.
Ballai Attila
Magyar Nemzet