Az immár nem miniszterelnök-jelölt Bajnai Gordon egy New York-i egyetemen tartott előadást, az utóbbi években, mondhatjuk, hazajár Amerikába, hogy a maga szerény módján öregbítse hazánk jó hírnevét. Előadásának lényege az volt, hogy a Fidesz újabb győzelme esetén hazánk egész Európát, sőt Amerikát is megfertőzheti a posztszovjet típusú kormányzási módszer megerősödésével.
Próbálok finoman fogalmazni, bevallom, egyre nehezebben megy. A magyar balliberális oldal valóban posztszovjetnek nevezhető, éppen ezt a „veszélyes mintát” próbálják egész Európában elfeledni, vagyis minden igaz, csak megfordítva. Sajátos módon a nemzeti kormányok mindig „destabilizációval” fenyegetik a piacbarát, jogállami demokráciát, így tehát Bajnai számára nyilvánvaló, hogy a választásnak ez a tétje, nem az a mellékes körülmény, hogy minél nagyobb nyugati támogatással visszaszerezzék a hatalmat.
Abban viszont egyetértünk, hogy ez a választás hosszú távra meg fogja határozni Magyarország jövőjét, még szerencse, hogy erről itthon fogunk dönteni. A paksi atomerőmű bővítésének kampánycélú támadása beleillik ebbe a logikába, amely szerint inkább energiatakarékossági intézkedésekkel kellene csökkenteni húsz-harminc százalékkal a lakossági fogyasztást.
Az előadás vége természetesen a történelem átírására tett kísérletekről szól, de mindegy is, a csapás fő iránya az, hogy egyrészt az Orbán-kormány egyszerre bal- és jobboldali populista, másrészt Oroszországgal kapcsolatban elvesztette maradék szuverenitását. Kíváncsi lennék, egy elfogulatlan és valamelyest tájékozott amerikai számára összerakható volt-e a fejtegetés, vagy levonta a tanulságot: Európát és Amerikát kizárólag a Bajnai-féle összefogás mentheti meg a posztszovjet, orosz, ázsiai veszedelemtől, az „erős emberek” önkényuralmától.
Az őszödi rém alighanem gyújtóbb hatású beszédet tudott volna tartani Amerikában, de ő csak itthon mondja, át kell lépni a Fideszt, nem is kell törődni vele.
Előbb-utóbb Mesterházy is köteles lesz valami újabb, még nagyobb ívű beszéddel előrukkolni, bár persze semmi sem kötelező azoknak, akiknek kötélből vannak az idegeik, és hagynak még egy kis gondolkodási időt, hogy a rezsihajhász nép visszatérjen a helyes útra, ne is álmodjon semmiféle csökkentésről, inkább az elkerülhetetlen megszorításokról, amelyek hatására visszatér az amerikai és európai befektetők bizalma. Talán még a bankok is újra adnak devizában felvehető kölcsönt.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Megszületett a Gyurcsány-koalíció új neve: Böszmefogás!
A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár várát II. Mehmed török szultán több mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.
A déli harangszó az egész keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet, a pápa a déli harangszóval hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy imádkozzanak az elnyert szabadságukért - amit egyébként nem mellékesen a magyarok vívtak ki számukra - Európa számára.
1918-1920 A versailles-i békerendszer erősen átalakította a lengyel-magyar kapcsolatokat. Magyarország a háború veszteseként megalázott helyzetbe került, elvesztette területének mintegy kétharmadát, lakosságának több mint a felét, ami azt is jelentette, hogy a minden harmadik a szomszéd országokhoz került.
A háború és a területi elcsatolás gazdaságilag tönkretette és nemzetközileg elszigetelte az országot. Lengyelország viszont visszanyerte hőn áhított állami szuverenitását. A versailles-i békerendszer egyben megszüntette a hosszú évszázadok óta fennálló lengyel-magyar közös határt is."
1939 A Lengyelországra nehezedő s egyre fokozódó hitleri fenyegetés árnyékában még nagyobb jelentősége lett annak, hogy az 1938-39-es közép-európai területi változások nyomán márciusban egy viszonylag rövid szakaszon helyreállt a lengyel-magyar határ.
forrás: www.wysocki.hu/irasok/dok/plmo.htm
fotó: fortepan.hu
Ismert mindannyiunk előtt, hogy 2002 és 2010 között milyen módon garázdálkodott hazánkban, a magát baloldaliként meghatározó maffiabaloldal: tönkre tették a családokat, kifosztották a nyugdíjasokat, rászabadították a bankokat az emberekre - hogy azok azután szabadon kirabolhassák őket a devizahitelnek elnevezett fegyverrel - elvettek a közszféra dolgozóitól egy egész havi bért, a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat – lenullázták közösségi és egyéni életünk minden szegmensét.
Ebben a kilátástalan állapotban adták át a kormányzást úgy, hogy mindezek mellet ”aknák” egész sorát helyezték el, hogy az utánuk jövőknek reményük se lehessen az országot kivezetni a csődből, és mielőbb belebukjanak – ők meg megint mint “megmentők” térhessenek vissza a hatalomba – idő előtti, rendkívüli választásokon.
A Fideszben és szövetségeseiben oly hatalmas volt az elhatározás, hogy csak az emberek, csak az ország, csak a nemzet érdekeit szem előtt tartva bármilyen konfliktusok árán is, de megmentik az ebek harmincadjára juttatott hazánkat – hogy a nehézségek egész sorát úgy gyűrték le, úgy hárították el, olyan megoldásokat találtak, hogy ha azokat valakinek előre elmondták volna, legjobb esetben is kikacagták volna őket.
Az Orbán Viktor második kormányzásának négy esztendeje megoldhatatlanak látszó akadályok leküzdésének egész láncolata. Munkájukat, az óriási eredményeket, az ország sikerét mérlegelve, Albert Einstein gondolata jut mindig eszembe:
“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, (vagy nem ismer lehetetlent) és megvalósítja.”
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”
Mahatma Gandhi
“Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály az elszántságomat fokozza.”
Leonardo da Vinci ( 1452-1519) – itáliai származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író
Leonardo gondolata, Orbán Viktor hitvallása is – éppen ezért tartottunk, és tartunk ki mellette – magyar polgárok milliói – mind a mai napig, az amerikai nagyhatalmi törekvések, támadások idején is.
Nem Orbán Viktort kell szeretni - hanem a hazánk szuverenitását ért támadások visszaverésében kell támogatnunk a magyar kormányt pártállástól függetlenül - hiszen mindannyiunk a hazája Magyarország...