Gaál Ferenc (1891-1956) festőművész képeiből
Gaál Ferenc (1891-1956) festőművész képeiből
Debrecenben született. A képzőművészeti főiskolán tanult mint Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Bosznay István növendéke és hosszabb időt töltött a szolnoki művésztelepen. Tanulmányutakat tett Német- és Franciaországban. Díjai: a lipótvárosi kaszinó díja (1919), Halmos-díj (1928), egyesületi aranyérem (1939), Esterhází-életképdíj (1941). Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten (1923), Amsterdamban (1925). Az életkép-, tájkép- és alakfestés terén tevékenykedett. Formanyelve azé az impresszionizmusé, amely magyar földön különleges dialektust alakított ki. Képein nincs szó optikai kísérletekről, színképelemzésről, annál több őszinte és friss természetmegfigyelésről, a levegő és fény játékos színbontó hatásáról, amely elmossa a rajzos körvonalakat, egységbe, foltokba fogja össze a részleteket. Mély tónusok hátterébe ágyazott bibliai jelenetek, falusi szobabelsők fény-árnyék problémái foglalkoztatták előbb, később színei felfrissülve parkrészletek és falusi zugok sárgult lombjainak mozgása érdekelte. Később művészete mindig színesebbé, foltszerűbbé és dekoratívebbé válva népviseleti képein és zsánerein adja tanújelét megújhodó erejének.
2016. December 19. 00:00
Óriás betlehem a Kis-Balatonnál - Vörs - Dunántúl
Óriás betlehem a Kis-Balatonnál - Vörs - Dunántúl
Krisztus születésének történetét sok-sok helyütt bemutatják világszerte, betlehemeket állítva a települések főterein. Magyarország kis falvainak egyikében, Vörsön a világ legnagyobb, templomban épített betlehemét építik meg minden évben.
Ennek a közösségi energiának már csak a templom szerény méretei szabnak gátat: idén harmincöt helyi lakos serénykedett a csupa természetes anyagból épült bibliai életkép elkészítésén.
E különleges és minden tekintetben egyedülálló közösségi alkotás híre idén a Vatikánig eljutott; olyannyira, hogy advent első vasárnapján Olaszország képviseletében Maria Assunta Accili olasz nagykövet is részt vett a rendezvényen, míg Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius megáldotta a betlehemet.
Maga a vörsi a templom a tizennyolcadik században épült, műemléki védelem alatt áll.
kattints a képekre - érdemes!
2016. December 18. 00:00
Régi magyar filmcsillagok - Szeleczky Zita (1915-1999) -
Régi magyar filmcsillagok - Szeleczky Zita (1915-1999)
A művésznő előadásában meghallgatható: A kanyargó Tisza partján című dal, az anyag végén található linkre történő kattintással
1933-ban érettségizett a budapesti Veres Pálné Leánykollégiumban. 1936-tól 1944-ig közel harminc magyar és egy olasz–magyar film női főszerepét alakította.
1937-ben végezte a Színművészeti Akadémiát. A Nemzeti Színház tagja lett, majd a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1945-ben elhagyta az országot, a népbíróság elítélte "háborús magatartása miatt."
Ausztriában, Olaszországban élt, 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain is.
1949-1974 között a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival. 1962-ben az USA-ba költözött. Wass Alberttel szinte azonnal felvette a kapcsolatot.
Levelezésükből kiderül, hogy a későbbiekben az egyetemes magyar ügy szolgálatában végzett munkájukban szorosan együttműködtek.
Több hanglemezt is kiadott. Vonzó külsejével, színpadi megjelenésével, intelligens és természetes játékával fiatal leányokat, lírai hősnőket és naivákat játszott rövid magyarországi pályáján.
Emigrációs előadóművészi tevékenységét kulturális misszióvá szélesítette. 1993-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1947-es koholt vádak alól, és teljes rehabilitációban részesítette.
Még abban az évben Wass Alberttel együtt megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
1998 őszén hazatelepült, Érden élt. 84 esztendősen, 1999. július 12-én halt meg. 2007-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=0QH8K1defFo
2016. December 14. 00:00
Latinovits Zoltán (1931-1976) - A "színészkirály"
Latinovits Zoltán (1931-1976) - A "színészkirály"
Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”
Saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött” született. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja.
Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot.
Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven volt színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett.
A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett.
„Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket” - vallja.
1952-ig „bizonyos koráramlat” folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnökként vörös diplomát kap.
Mindeközben 1951-től már NB I-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző.
Az egyetemi évek alatt is folyamatosan ad elő verseket, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint, a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki.
1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe.
Latinovits Zoltán modern játékstílusát intellektuális szerepértelmezés, az indulatok aprólékos ábrázolása, kivételes ironizáló hajlam jellemezte.
Művészi pályáján elsősorban klasszikus hősöket, valamint torz lelkű gonoszokat formált meg kivételes találékonysággal, alázatos, tiszta alakításokkal. Színházi munkáinak sorából kiemelkedik a Rómeó és Júlia címszerepe (Júlia Ruttkai Éva volt), a Játék a kastélyban (Ádám), a Mario és a varázsló (Cipolla), a Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála (Willy Loman). Jelentős kései alakítása fűződik a Ványa bácsi c. Csehov-darabhoz, amelynek címszerepét játszotta.
Veszprémben megvalósíthatta régi álmát: rendezhetett. Németh László Győzelem c. drámáját valósíthatta meg. Első rendezése az év nagy színházi eseménye volt.
Bár a színházi színészetet sokkal előbbre sorolta, a magyar filmművészet számára is maradandót alkotott: először Krisztyán Tódorként az 1962-es Aranyember-feldolgozásban, majd a Pacsirta, a Szegénylegények, az Alfa Rómeó és Júlia, a Szindbád,
A Pendragon-legenda, Az ötödik pecsét szerepeiben. Az Utazás a koponyám körül filmadaptációjáért a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.
Már 3 éves kora óta szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mondott verset. Színészként a magyar előadó-művészet talán legnagyobb alakjává vált.
Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként összetéveszthetetlen, fülsimogató baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel élte meg a magyar sors minden aspektusát.
„Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli” - vallotta.
Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal, és ezerárnyalatú, hajlékony előadóművészetével hű folytatója lett Ascher Oszkár és Egressy Gábor versmondói munkásságának.
Szavalatainak hangulata, csengő-bongó rímei előre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosultak.
"Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok."
2016. December 13. 00:00
Heltai Jenő December
Nem pesti hónap: budai hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Százév előtti, régimódi, biedermeier hónap,
A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,
A Megfagyott Gyermek hónapja,
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a
Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Alig maradt belőle egy decemberre való
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,
Új tüzet rakni új jövőhöz
Heltai Jenő (1871-1957) - író, költő, újságíró, producer, dramaturg
2016. December 11. 00:00