A magyar nép üzenete az Európai Unió vezetőinek

Európát!

A magyar nép üzenete az Európai Unió vezetőinek
 
A Magyar Országgyűlés 2015-ben kormánypárti képviselők kezdeményezésére, és szavazataival elfogadta azt a határozatot, mely szerint, Magyarország minden szükséges eszközzel meg fogja védeni a határait.
 
A kormánypárti képviselők kezdeményezésére az Országgyűlés kimondta, "felelőtlen minden európai politikus, aki a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt"

2019. February 25. 00:00

Nem bevándorlók, nem migránsok, nem új telepesek kellenek a magyar megújuláshoz!

                             

Nem bevándorlók, nem új honfoglalók, új telepesek kellenek a magyar megújuláshoz!

A magyar megmaradás záloga a bőséges gyermekáldás! a nemzet megmaradásának a záloga – a bőséges gyermekáldás.

2019. February 20. 00:00

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született

                                           

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született.

Tamási Áron (1897-1966) - író

2019. February 19. 00:00

Igazságot Magyarországnak! - igazságot a magyarságnak! Legyünk erősek, merjünk nagyok lenni!

                         

Legyünk erősek, merjünk nagyok lenni!
 
fotón: Magyarországnak igazságot követelő plakát az 1930-as évekből
 
Mára a plakátokat felváltották a modern kommunikációs eszközök: az internet, a Facebook.
 
Mára a harsány követeléseket felváltja a tudatos nemzetépítés politikája – “a nem beszélünk róla, de mindig gondolunk rá – és aszerint cselekszünk” stratégiája.
 
Ma az autonómiák rendszerének minél szélesebb kiépítése az elsődleges cél.
 
El kell érnünk, hogy az egész Kárpát-medencében minden magyar magyarként élhessen szülőföldjén családjával, helyi, területi, régiós magyar közösségeiben – autonómiában.
 
Mára az cél, hogy az utódállamok, és nemzeteik társként, és ne ellenségként tekintsenek az őshonos magyarságra.
 
Ehhez magyar összefogásra, gazdaságunk további erősítésére, életképességünk demonstrálására van szükségünk.
 
A történelemnek nevezett "játékban" csak az erőnek van respektje. Legyünk hát erősek, merjünk nagyok lenni!
 
Mára az első, és legfontosabb feladatunk, hogy e célok üzenete minél több magyar szívében meggyökeresedhessen!
 
Patrióta Európa Mozgalom

2019. January 30. 00:00

Magyar emlékek a nagyvilágban - Haraszthy Ágoston emléktáblája - San Diego - Kalifornia - USA

Magyar emlékek a nagyvilágban – A kaliforniai szőlőkultúra atyja - Haraszthy Ágoston emléktáblája – San Diego – Kalifornia – USA
 
A kaliforniai szőlőkultúra atyjának tekintik sokan a Magyarországról Amerikába kivándorolt Haraszthy Ágostont (1812-1869). Az Újvidékhez közeli Futakon (Délvidék) született, eleinte jogi pályára készült, majd 1830-ban felvételt nyert a királyi testőrségbe. Később szülőföldjén képviselővé választották, a pozsonyi országgyűlésben barátságot kötött Wesselényi Miklóssal és Kossuth Lajossal is.
 
Részben kalandvágyból utazgatni kezdett, bejárta Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat. 1840-ben családjával együtt végleg kivándorolt, először Wisconsin államban telepedett le, ahol megalapította Haraszthy-falvát, ami ma Sauk City néven ismert.
 
Majd San Diegóban lett seriff és képviselő – előbb itt, utóbb San Franciscótól északra, Sonomában szőlőtelepítésre adja a fejét. Vesszőket hozatott Európából (300 fajtát és százezer oltványt), köztük a Zinfandelt, amely ma is az egyetlen tősgyökeresnek számító kaliforniai szőlő.
 
1857-ben lerakja a birtok alapjait, a Buena Vistát (ma is működik Buena Vista Carneros néven). 1862-es angol nyelvű könyvéből (Grape Culture, Wines and Wine Making with Notes upon Agriculture and Horticulture) több nemzedék tanulta a szőlőművelést.
 
Ő tette kereskedelmileg is sikeressé Kaliforniát, és ő bizonyította be, hogy ebben a klímában is lehet öntözés nélkül jó minőségű szőlőt termelni.
 
Élete utolsó szakaszában cukornád-ültetvényes és rumkészítő volt Nicaraguában, mígnem saját birtokán – feltételezések szerint – halálra marcangolták a krokodilok. Sírja a Corinto melletti Hacienda San Antonióban található, nevét szobrok, táblák, utcák és intézmények őrzik. San Diegóban a Balboa Park közepén, az ottani Magyar Ház előtt áll a képen látható bronz emléktábla.

2019. January 06. 00:00

Szeresd a Te népedet, nemzetedet...

                                   

"Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!"

Wass Albert (1908-1998) - író, költő

2018. December 23. 00:00

"Minden magyar felelős minden magyarért!"

                      "Minden magyar felelős minden magyarért!" Szabó Dezső (1879-1945) - író, kritikus, publicista

2018. December 16. 00:00

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből - rövid Videó! - és a vers szövege

                       

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből - rövid Videó! - és a vers szövege
 
Kedves Barátaink!
 
A vers írója, Kárpáti – egyes források szerint Tábori Piroska székely tanítónő, akit az alábbi megrázó, és felkavaró művéért a románok kivégeztek, felakasztották Aradon 1920-ban. A vértanú fiatal tanítónő versét ezzel a tudattal hallgassuk és olvassuk!
 
Barátsággal: Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
 
kattints a VIDEÓRA:
https://www.youtube.com/watch?v=niKFSSQs6Mc
 
Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből
 
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
 
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak.
Csaba mondája új erőre kel,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
 
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős Turulmadár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ki ellenünk szegül!
A székely állja, rendületlenül.
 
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket.
 
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban egyedül leszünk.
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
 
Megmozdulnak mind a csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot.
 
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
fotón: Harangláb - Pottyond - Erdély
 
kép: Székely György - Vándor székely hazatalál oldal

2018. September 09. 00:00

Székely Himnusz Csíksomlyón - 2003 - István, a király előadásának a végén - VIDEÓ!

                             

kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=aLK3s9k0Vs4

2017. December 31. 00:00

Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni - egy becsületes, érző villágpolgárnak is van hazája, és a szívében hazaszeretet! - osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára

Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni! Egy becsületes, érző villágpolgárnak is lehet, és van hazája, szívében pedig hazaszeretet!
 
Osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című egykori levelét!
 
“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam.
 
Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót…
íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik.
 
Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
 
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent.
 
És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul.
 
Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat.
 
S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól?
 
S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele!
 
Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
 
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt.
 
És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne.
 
És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék.
 
Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt.
 
És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én.
 
A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
 
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
 
Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
 
(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette “Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című könyvben.)

2017. November 27. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

3. oldal/30