Tordai amatör színházi szemle
Tordán (Vajdaság) kiváló hangulatú gálaműsorral zárult a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozója a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben. A rendezvénnyel igazi ünnep költözött a faluba. A bírálóbizottság nevében Mezei Zoltán, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetője értékelte a tíz nap során látott produkciókat, aki kifejtette, nagyon sok színvonalas előadást láttak, de mégsem a színvonal az, ami elsődleges, hanem az a színjátszó mozgalom, amelyet a találkozó generál, és amely hozzájárul a nemzet megmaradásához, majd köszönetet mondott a szervezőknek és a tordai közönségnek is.
Csárdás és verbunkos
A beregszászi diákok számára négy előadás keretében mutatja be a magyar táncművészetet és tánckultúrát dr. Diószegi László ismert magyarországi műemlékvédő, közgazdász, néptáncos és koreográfus Az első alkalommal, februárban a középkori táncok történetéről tartott előadást. Mostani előadásának keretében a régi stílusú páros táncainkkal, illetve nemzeti táncaikkal ismertette meg a Rákóczi-főiskola Gross Arnold termének nagyszámú hallgatóságát. Az előadó illusztrációként az 1950–60-as években készült eredeti filmfelvételeken szemléltette a táncokat, majd végül táncházzá alakult az előadás, ahol a jelenlévők somogyi ugróst és széki csárdást is táncolhattak.
karpatalja.ma
Nemzetközi kiállás Kassai Gyula lelkipásztor mellett
A Református Egyházak Világközösségének (WCRC) főtitkára levélben fordult Fazekas László püspökhöz, amelyben a világszervezet szolidaritását fejezte ki a módosított állampolgársági törvény jogi következményei miatt.
Dr. Setri Nyomi a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) püspökéhez írt levelében azt írta, különös figyelemmel és aggodalommal követik Kassai Gyula lelkipásztor esetét. A Református Egyházak Világközösségének főtitkára együttérzéséről és segítségéről biztosította Kassai Gyulát.
A főtitkár egyben felajánlotta segítségét és közbenjárását, hogy a szlovákiai hatóságok visszavonják döntésüket, amellyel a lévai református lelkipásztort önakarata ellenére megfosztották állampolgárságától. A levél kitér a szlovákiai alkotmánybíróság vizsgálatára, melytől pozitív eredményt vár. Nyomi bátorította a SZRKE vezetését, hogy egyértelműen hangoztassa véleményét és kritikáját a hatóságok előtt, amelyhez a szervezet segítségét is felajánlja.
Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) vezetője szintén reagált az ügyre, Fazekas Lászlónak küldött levelében. „Megráztak a hírek, igen nagy szomorúsággal fogadtam azokat. Lényegtelen, hogy milyen a két szomszédos ország kapcsolata, ilyen módon nem fosztható meg senki sem az állampolgárságától“ – fogalmazott Rüdiger Noll.
Levelében kifejezte azt a reményét, hogy a szlovák alkotmánybíróság megerősíti azt az alkotmányos rendelkezést, miszerint senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától akaratán kívül. Továbbá biztosította a református püspököt arról, hogy személy szerint mindent meg fog tenni, közbenjár az alapvető emberi jog érvényesítése érdekében.
Rüdiger Noll reméli, hogy a testvéregyházak az ügyet ökumenikus közösségként fogják megvitatni a Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának ülésén.
Reformata, Felvidék.ma
Lesz-e Petőfi Sándor iskola Segesváron?
Bár két éve szeretne létrehozni önálló magyar iskolát Segesváron az ottani magyar közösség, a Maros Megyei Tanfelügyelőség azonban rendre figyelmen kívül hagyja kérésüket. Tavaly azzal az indokkal utasították vissza őket, hogy az iskolahálózat elfogadása után nyújtották be igényüket, idén pedig egyszerűen válasz nélkül hagyták beadványukat.
A 26 ezres lélekszámú Segesváron a lakosság valamivel több, mint 17 százaléka magyar. 400 gyerek tanul anyanyelvén a város különböző iskolájában. A tagozatok egyesítésével szeretnék létrehozni a magyar iskolát, amelyet a közelben elesett költőről, Petőfi Sándorról neveznének el.
Az új román oktatási törvény lehetővé teszi, hogy önálló magyar iskolát hozzanak létre olyan településeken, ahol több intézményben is oktatnak magyar nyelven. A jogszabály egyértelmű, ezt azonban eddig sem Segesváron, sem Dicsőszentmártonban nem sikerült érvényesíteni.
A segesvári román önkormányzati képviselők a tanfelügyelőség támogatása híján nem szavazták meg a magyar tagozatok összevonását és egy önálló iskola létrehozását.
Duna TV
"Számomra a legkedvesebb nyelv a magyar"
Marosvásárhelyi bolyais diáklány nyerte az Európai Bizottság által szervezett fordító versenyt. Kiss Anna romántudásának köszönhetően emelkedett ki a mezőnyből. Brüsszelben is elmondhatta, mit gondol a nyelvtudásról, ugyanis a többi 26 tagállam nyertesével együtt ott vette át a díjat. Több rekord is megdőlt idén a fiatal fordítók versenyén – közölte a többnyelvűségért felelős brüsszeli biztos. Több mint háromezren vettek részt a megmérettetésen. Az eddiginél több, 148 nyelvkombinációban fordították az egyoldalas szöveget, melyet az Európai Bizottság fordítói főigazgatósága választott ki. A versenyt 2007. óta évente rendezik meg. 17 éves középiskolások indulhatnak rajta. A díjátadón három diák személyesen el is mondhatta, hogy szerinte miért fontos az idegen nyelvek ismerete. A brit Theodora Bradbury különbözni szeretett volna társaitól, akik nem tanultak nyelvet A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, Kiss Anna örül, hogy iskolájában románul is magyarul is tanulhat, mert szerinte minden idegen nyelv új ajtót nyit a világra, de előbb mindenkinek az anyanyelvét kell a legjobban megtanulnia. „Minden ember számára létezik egy legkedvesebb nyelv, ez számomra a magyar" – mondta a pulpitusról a diáklány, majd Nagy Lászlót idézte: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig". Duna Televízió
Máért: meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat
Meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat a Máért szórvány szakbizottsága idei első ülésén kedden Budapesten. A tanácskozáson szó volt a külhoni magyar óvodák éve programról, és a csángó oktatási program körül kialakult vitás kérdésekről is, Lélfai Koppány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője pedig beszámolt az elmúlt időszak főbb változásairól.
A nemzetpolitikai államtitkárság keddi, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Kántor Zoltán a nemzetpolitikai kutatóintézet igazgatója bemutatta a 2012 - A külhoni magyar óvodák éve program szakmai hátterét, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár pedig beszámolt a csángó oktatási program körüli vitás kérdésekről.
A résztvevők tájékoztatást kaptak továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kedden meghirdetett erdélyi meghívásos pályázatokról is. A meghívásos pályázati felhívások célja azon kiemelt nemzeti jelentőségű szervezetek, intézmények, illetve programok támogatása, amelyek különösen nagy hangsúlyt fektetnek az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzésére - olvasható a kommünikében.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. erdélyi nemzeti jelentőségű programok keretében felsőoktatási háttérintézmények támogatására (25,2 millió forint keretösszegben), szakmai és kulturális szervezetek támogatására (64,5 millió forint keretösszegben); médiatámogatási program keretében kiadványok, folyóiratok, szaklapok megjelentetésére (15 millió Ft keretösszegben) írt ki pályázatot. Felhívást tettek közzé színházak, bábszínházak, táncegyüttesek támogatására (51,5 millió forint keretösszegben) szórványkollégiumok működtetésének és/vagy programjainak, illetve iskolabusz program támogatására (38,6 millió forint keretösszegben). A pályázatokat postai úton lehet az alapkezelőhöz, illetve az erdélyi kirendeltséghez eljuttatni 2012. április 2. és 2012. május 7. között.
MTI
Markovits Rodion: Aranyvonat – Könyvbemutató Budapesten
Markovits Rodion író, újságíró, Kisgércén született 1884. július 15-én Markovits Jakab néven, meghalt 1948. augusztus 27-én, Temesváron. A Rodion nevet Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye főhősének neve nyomán vette fel.
Marosvásárhelyen és Budapesten jogot tanult. Az I. világháborúban orosz hadifogságba került. Belépett a Vörös Hadseregbe, és harcolt az orosz polgárháborúban.
Egy másik világhírű íróval, Jaroslav Hasekkal [1] együtt az I. Nemzetközi Brigád tagjaként rajta volt az úgynevezett „aranyvonat”-on, ami a cári kincseket szállította el bolsevik utasításra. A két utas nem ismerte egymást, de mindkettő megírta világháborús nagyregényét: Hasek a Svejket, Markovits a Szibériai garnizont, (1928). A regény – Hatvany Lajosnak köszönhetően is – világsikert aratott.
Kolozsváron 1929-től egy évig a Keleti Újság munkatársa volt. Itteni hirdetményére több száz volt hadifogoly jelentkezett, akik megosztották vele orosz láger-élményeiket. Ezeket is felhasználva született meg a Szibériai garnizon, és a könyvet ezért nevezte „kollektív riportregénynek”.
Jelentős műve még: az Aranyvonat, (1929), a Sánta farsang, (1933); s még novellái.
Az Aranyvonat című kötet már megjelenésének pillanatában vihart kavart, támadták és védték egyszerre, sőt, önmaga másolásával vádolták, pedig a kötet fogságtematikájában azonos a Szibériai garnizonnal. A könyv aztán évtizedekig az ideológia fogságába rekedt, ám most a Romániai Magyar Írók sorozat szerkesztői az elfeledett és újraértelmezett szerzők sorába emelték Markovitsot.
Wikipédia / Kossuth Rádió
Könyvajánló: Az ugató lány
Horváth Sándor 1957-ben született Beregszászon. Író, újságíró, szerkesztő. Több kötet szerzője. A középiskolát szülővárosában végezte el, majd az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán diplomázott. A 80-as években a József Attila Alkotóközösség társelnöke, a Kárpáti Igaz Szó főmunkatársa. Ezt követően a Kárpátalja című közéleti és kulturális lap szerkesztője, közben a Pánsíp című havi lap főmunkatársa, majd a Kárpátalja Alapítvány igazgatója. 2004-től a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese.
Ungváron él. Költőként indult, és újságíróként működik - emellett ír szépprózát. Novelláival a 80-as évektől jelentkezik. Az ugató lány című kötete válogatás eddigi írásaiból.
„Horváth Sándor mestere annak, hogy néhány mondattal megteremtse, végsőkig fokozza és fel is oldja a feszültséget. Mélyre hatóak az észlelései, birtokában van az írói átlényegítés és összefoglalás képességének: a témával szoros egységet alkotó zárt, feszes kompozíció keretei között biztos kézzel ragadja meg a lényeget."
Balla D. Károly
Életműdíjat kapott P. Daczó Árpád-Lukács ferences szerzetes
Életműdíjjal jutalmazta P. Daczó Árpád-Lukács ferences szerzetest a romániai Kriza János Néprajzi Társaság a népi Mária kultusz, a vallásos népszokások és az archaikus népi imádságok kutatása terén elért tudományos eredményeiért.
Kolozsvárott tartott díjátadó ceremónián Tánczos Vilmos néprajzkutató egyetemi docens méltatta a hamarosan 91. életévét betöltő P. Daczó Árpád-Lukácsot, a társaság alapító tagját.
Mint elhangzott, Lukács atya 1973-ban került a gyimesi csángó vidékhez tartozó Kostelekre, itt kezdett tudatosan foglalkozni a vallási néprajzzal, és itt találkozott a népi Mária kultusz egyik sajátos, ősrégi formájával, a Babba Mária tiszteletével. Már az 1980-as években felhívta magára a figyelmet tanulmányaival, amelyekben a népi Mária tisztelet addig ismeretlen vonatkozásaira - például a holdkultusszal összefüggő képzetekre - és a gyimesi hiedelemvilág ősi történeti rétegeire irányította a figyelmet.
A dési kolostor csendjében írta meg Csíksomlyó titka - Mária tisztelet a néphagyományban című könyvét, amelyben a vallásos folklór adatai mellett az élő nyelv emlékeit, a helyneveket, az írott történelmi forrásokat és a művészettörténeti emlékeket is felhasználta. Munkája valódi sikerkönyv lett, több utánnyomást megélt.
A Hosszú utak megszomorodának - Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából című, 2003-ban megjelent kötete, amelyet Takács György magyarországi néprajzkutató segítségével szerkesztett, szintén jelentős mű. Tánczos Vilmos elmondta, hogy a Székelyföldről és Belső-Erdélyből a szakma az általa gyűjtötteken kívül alig rendelkezik jelentősebb archaikus népi imaszöveggel, és ma már remény sincs arra, hogy e téren számottevő gyűjtés szülessen.
P. Daczó Árpád-Lukács legutóbbi könyve, a Csíksomlyó ragyogása akkor jelent meg, amikor a szerző a 90. életéve felé közeledett. A könyv a csíksomlyói kegyhelyen tapasztalható napkultuszról szól.
Az idős szerzetes köszönetképpen megáldotta a néprajzi társaságot. "Biztatni szeretném néprajzos testvéreimet, hogy ha hallanak valamit, ami a kereszténység előtti hagyományainkra utal, ne dobják ki, hanem elemezzék" - mondta P. Daczó Árpád-Lukács.
Fotó:
pluszportal.ro
Kultúránk ősi világban gyökerezik
A Csángóföldön és Gyergyó vidékén tartott előadásokat a magyarországi Harangozó Imre néprajzkutató, majd hazafele Nyárádszeredát is útba ejtette. Nemcsak a népművészetről és a népi tudásátadásról, hanem a csángók szakrális világáról is ízelítőt adott a hallgatóságnak.
Előadásában a magyar népművészetről és tágabb kincsvilágáról is beszélt, de beszámolt a csángók körében folytatott gyűjtéseiről is. „A magyar műveltség hatalmas kincs, és boldog vagyok, hogy nekem sokat megmutatott” – mondta a kutató.
A népművészet nem másol, hanem alkot
Ezt állítja Harangozó, amikor a magyar népművészetről beszél. A minta a hímzőasszonyok, botfaragó pásztorok lelkében van, ezért lesz egyedi és mindenki felismeri, hogy kitől származik és minden rajta levő jegy olvasható üzenetet hordoz. A népművészet egy nagyon régi műveltségben gyökerezik, és megvannak a maga törvényei. A tudásátadással kapcsolatban az a véleménye, hogy az ember tanítás nélkül is tanul: belenő környezete információvilágába, megérti annak rendjét. Igaz, hogy a többség nem érti a kódokat, de tovább viszi, ám aki megérti, abból fantasztikus újító lesz. „Az emberiség gondolkodása, műveltsége a környezetet, a teremtett világot modellezi. Amikor megszületünk, ezt még tudjuk hiszen minden azonosan működik, mint a gyermeki logika” – véli a néprajzkutató, aki szerint eltávolodtunk a természetes, ésszerű és logikus szellemi alapjainktól.
Lovon vagy csónakon a túlvilágra
Érdekes részleteket mesélt Harangozó Imre az évtizedek óta tartó csángóföldi kutatásairól, hangsúlyt fektetve a halotti kultuszra. Vizsgálódásai döbbenetes archaikus hitvilágra nyúlnak vissza: a csángók világképében a Föld egy sík terület, amelyet tenger vesz körül, ez pedig összenő az éggel. A halott csónakon, esetleg lovon jut át a másvilágra, ezért van benne az ősmagyar és középkori, néha pedig jelenkori szokásvilágunkban a lovas temetés és a csónak alakú fejfa. Érdekes bizonyítékokra is bukkant, hisz egy gyergyói faluban gyűjtött hímzésmintát egy halotti lepedőről, azon pedig ott a ló, akárcsak az egyik mondában, amely szerint a legény lovon menekül a halál elöl, s amikor elérik a tengert, a táltos ló csónakká változtatva menti meg gazdáját. A csángók halotti kultuszaiból is ízelítőt kapott a közönség: a szokások spirituális és mentális segítséget jelentenek, hogy mind a halott, mind a hátramaradottak a „helyükre kerüljenek”. Beszélt a tuva sámánok és a csángó siratóasszonyok döbbenetes hasonlóságú révületéről, de az Istennel való találkozás archiakus motívumairól, amelyek mai napig kultúránkban gyökereznek, és nem hagyhatta szó nélkül a csángók körében tapasztalt nyelv- és tudatvesztést sem.
(szekelyhon.ro)