Régi magyar filmcsillagok - Jávor Pál (1902-1959) élete, utolsó kívánsága és rövidke végrendelete
Minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.
A harmincas-negyvenes évek magyar amorózója botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetéről volt ismert. Híres "cigányozó", bor mellett, cigányzenére mulatozó és nótázó budapesti úr volt, és még ezzel a szokásával is növelte a személyét övező rajongást.
1946-ban Sárossy Süle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban. Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni.
Kitörő lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta.
A közönség mindig tökéletes kiszolgálást kapott tőle. Azt kapta, amit akart: ideálképet és vágyteljesülést. Akár grófot, akár mezei gazdát játszott Jávor Pál, a ruhája tökéletes szabású volt, csizmája fényes, autója és bajsza elegáns, ő maga snájdig, a legszebb nőkkel csókolózott, sokat énekelt, és akár búsongva, akár szilajul, mindig példás szakértelemmel cigányozott – írja róla Lukácsy Sándor Filmvilág, 1987/10. számában
Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein. 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. A végén a Himnuszt húzatta el a cigányokkal.
Minden idők egyik legnagyobb magyar színművészének rövid végrendelete:
"Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”
Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell - ugyanis a műveltséget nem a gólya hozza
“Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez.
Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt.
Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség.
Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesebben pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza.
Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.”
Füves könyv - részlet
Márai Sándor (1900-1998) - író, költő
Magyar vagyok
"De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!"
Magyar vagyok című vers - részlet
Petőfi Sándor (1823-1849) - költő
Oszthatatlan költészet és élet – Kányádi Sándort köszöntötték
Az idén 85 esztendős Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőt köszöntötték barátai, pályatársai és tisztelői születésnapja alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Az ünnepségen Kányádi Sándor verseit Havas Judit előadóművész és Őze Áron színművész mondta el, a megzenésített költeményeket a Kaláka együttes adta elő.
Kányádi Sándor az ünnepségen elmondta: az az igazi költő, akinek halála után évszázadokkal is mondják a verseit, ilyen például Petőfi Sándor. Hozzátette, hogy az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja.
„Minden művészetek közül a magyar költészetet tartom a legszebbnek, a legfontosabbnak” – hangsúlyozta Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja köszöntő beszédében. Hozzátette, hogy hiába tud fejből egy verset, elmondani képtelen, mert meghatódik a szavak, a gondolatok szépségétől. Úgy fogalmazott, hogy ők Kányádi Sándorral barátok és sok időt töltenek együtt, verseit olvasva mégis gyakran megdöbben, hogy ismeri annak ma élő szerzőjét.
Kányádi Sándort hite és vallomása szerint az a cél vezeti egész életében, hogy a Kárpát-medencében és mindenhol, ahol magyarok éltek és élnek, a magyar költészetet közelebb vigye kicsikhez és nagyokhoz egyaránt – mondta E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a PIM főigazgatója.
„Napi szinten érezzük a mával foglalkozó, nagyon is modern gondolkodását, törődő szeretetét, a veszélyeztetett emberi értékekért szóló szelíd bátorságát, egyetemes igénnyel mérhető költészete mellett is fontos, gyakorlatias jelhagyó tevékenységét” – tette hozzá.
Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke arról szólt, hogy Kányádi Sándor „két lábon járó eleven példája annak, amikor a szó és a tett, a költészet és az élet egy és oszthatatlan”. A programot az MMA, a PIM, a Magyar Írószövetség és a Digitális Irodalmi Akadémia szervezte.
Szabédi Lászlóra emlékeztek Kolozsvárott - Erdély
Kolozsvárott 23. alkalommal emlékezett a tragikus sorsú Szabédi Lászlóra az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület.
Szabédi László 1959. április 18-án Szamosfalva határában vonat elé vetette magát, öngyilkosságával tiltakozva a kolozsvári Bolyai Egyetem beolvasztása ellen. Fő művét A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel egy évvel korábban fejezte be, ám ez csak 1974-ben jelenhetett meg.
Költőként is jelentős életművet hagyott hátra, számos folyóirat munkatársa volt, tanított a Bolyai Egyetemen is.
A Szabédi-nap a Lázár utca 30. szám alatt található Szabédi László-emlékház udvarán kezdődött koszorúzással, ahol Kántor Lajos irodalomtörténész mondott beszédet.
Az emléknap az Unitárius Püspökség dísztermében szervezett konferenciával folytatódott, ahol Pomogáts Béla irodalomtörténész, Kötő József színháztörténész és Bartha Katalin Ágnes levéltáros, a Szabédi-emlékház vezetője tartott előadást, Gálfalvi Zsolt és Kántor Lajos pedig „az időszerű Szabédiról" beszélgettek.
Az emléknap a kolozsvári Házsongárdi temetőben ért véget, ahol az egybegyűltek megkoszorúzzák Szabédi László sírját.
kronika.ro
Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg
“Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad.
Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli.
Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni.
Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt:
'Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.' ”
Ég és Föld - részlet
Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, Kalifornia, USA, 1989) - író, költő, újságíró
Böjte Csaba és az ausztráliai magyarok üzenete a Világtalálkozónak - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=L-zUSxA9c60&feature=youtu.be
Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"?
"Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor 'szakítanak'?
A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket.
Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami."
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt
"Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt."
Halász Margit (1964) - írónő
A Nyugat azóta "ott tett keresztbe" Magyarországnak, ahol csak tehette - azt csinálja ma is - "hálából"
- A Német-Római császár kancellárja írta 1444-ben:
“Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a törököt Európából kiűzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.”
- V. Miklós pápa 1449-ben, majd III. Callixtus pápa 1455-ben “A Kereszténység védő pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.
- II. Pius pápa Hunyadi János seregének világjelentőségű nándorfehérvári diadala után (1456) a következőket írta III. Frigyes császárhoz küldött levelében:
“Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.”