Bayer Zsolt: Egy levélről
Rui Tavares európai parlamenti képviselő megtisztelt bennünket, a Szellemi Honvédelem tagjait, hogy válaszolt levelünkre. Ez önmagában örvendetes tény és gesztus attól az Európából, amely Európa a magyarországi jobboldal 2010-es, kétharmados győzelme óta szinte kizárólag hazudozik Magyarországról, a magyar nemzetről és a magyar kormányról. Örvendetes gesztus ez attól az Európától, amely Európa 2010 óta ugyanazt a dicstelen és aljas szerepet játssza el velünk, mint amelyet eljátszott az első világháborút követően és a patkánylázadás leverése után.
Rui Tavares válaszolt, és válasza európainak nevezhető – természetesen az „európai” fogalom régi értelmében.
Rui Tavares többek között ezt írja nekünk:
„Közös törekvéseink alapját a 2009-ben elfogadott szerződés az Európai Unióról 2. cikke tartalmazza, amely kimondja, hogy az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”
Ezzel nincs semmi vitánk, hiszen ennek így kell lennie.
S ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a tagállamok tiszteletben tartják polgáraik TÖBBSÉGÉNEK véleményét, értékválasztását, hagyományait, úgy is mint nevezett polgárok örök és elidegeníthetetlen jogait.
A Tavares úr által felidézett passzus azt is jelenti, hogy az Európai Unió polgárait nem tarthatja rettegésben, félelemben egy önmagát megfellebbezhetetlen erkölcsi-szellemi tekintélynek kinevező, szélsőségesen liberális kisebbség, amely ab ovo tagadja Európa erkölcsi-szellemi gyökereit, hagyományait, múltját és keresztény értékeit.
A Tavares úr által idézett passzus azt is jelenti, hogy nem tarthatja szellemi rabságban Európa polgárait egy senki által nem ellenőrzött és senki által nem ellenőrizhető médiadiktatúra, amelynek immáron első és legfontosabb jellemzője a tények semmibevétele, valamint a politikai szándékok által motivált hazudozás és félreinformálás.
A mai Európában a szabad sajtó puszta illúzió, és nem azért, mert a sajtót bárki vagy bármi korlátozná. Hanem azért, mert az európai sajtó döntő része - tisztelet a kivételnek - önmaga előítéleteinek és politikai elfogultságainak rabja lett.
Az európai sajtó döntő része rosszabb, és nagyobb gazemberségeket követ el, mint az egykorvolt szovjet diktatúrák sajtója. A mai európai média döntő része tökéletesen megvalósította mindazt, amiről Julien Benda a húszas években értekezett az Írástudók árulása című művében.
A mai európai tömegdemokráciákban egyszerre van jelen mindaz a borzalom, amelyet Ortega megírt a Tömegek lázadása című munkájában, és az az egyszer már elvetélt borzalom, amelyet 1968-ban megutált az európai polgárok többsége, de amelynek „megvalósításáról” soha nem mondott le a ’68-as gyökerű, „permanens forradalomban” és az emberi jogok határtalanságában hívő szélsőségesen liberális szellemi söpredék. Ezek fenekednek Magyarország és a magyar kormány ellen, összefogva örök és elpusztíthatatlan magyarországi elvtársaikkal.
Rui Tavaresnek pedig tudnia kell, hogy óriási a felelőssége, ugyanis ez a harc már régen nem Európáról szól.
Ebben a harcban a normalitás vívja háborúját az abnormális ellen, és az egyszer volt keresztény gyökerű Európa a gyökértelenség és a szellemi-lelki üresség, sivárság ellen.
A valahová tartozás örök emberi parancsa a sehová sem tartozás pusztító hedonizmusa ellen.
A felelősségvállalás európai hagyománya a mindent elpusztító individualizmus ellen. A katolikus és protestáns etika az etikátlanság tombolása ellen. A vallás a vallástalanság, a szabadság eszméje a sehová sem vezető, zsákutcás liberalizmus ellen.
Ezt tartsa szem előtt, Rui Tavares úr, és köszönjük megtisztelő válaszát.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Árvíz
A természeti csapások összehozzák a népeket és az embereket, és talán arra is figyelmeztetik őket, hogy a rövidre szabott, megpróbáltatásokkal teli földi létben nem ártana néha arra gondolni, hogy az emberiség egy tűzgolyó megszilárdult kérgén tevékenykedik, építkezik, nyüzsög, tervez, de ennek a kéregnek a kétharmadát víz borítja, amely időnként pára formájában felszáll, és csapadékként máshol leesik.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Brüsszel és Budapest
Az Orbán- kabinet saját megoldásaival lépett be a válságkezelő versenybe. Felfogása szerint tudatosan mást csinált, mint a válságot előidéző Európa, és homlokegyenest ellentétes filozófia alapján járt el, mint a szocialista-liberális kormányok tették volna. A válságkezelési gyakorlat rendre kiváltotta Brüsszel neheztelését, a kormány pedig rendre beleállt a vitákba és ütközetekbe. Május utolsó napjai azt igazolták, hogy volt értelme a hajlíthatatlanságnak: Magyarország minden valószínűség szerint kikerül a 2004 óta húzódó túlzottdeficit-eljárás alól.
Ez azt is jelenti, hogy az "unortodox" jelző szitokszó helyett elismeréssé vált.
G. Fodor Gábor
Heti Válasz
A vörös szegfű szirmai - elszámították magukat a volt LMP-s szakadárok?
Úgy tűnik, leginkább a „párbeszédes” volt LMP-s szakadárok jöttek dühbe Mesterházy erős miniszterelnök-jelölt-aspiránsi ambíciójának megszellőztetésétől.
Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a lehetőségek közt szerepel, hogy jól elszámították magukat: azt hitték, Bajnai kormányfőjelölt mellé sorakoztak föl, aztán a végén még a virtigli szoci Mesterházy vezette szövetség sikeréért kell majd kampányolniuk. Elég nehéz lesz ezt megemészteni a Lehet Más a Politika nevű párt bázisdemokráciáján szocializálódott Szabó Rebekának és Jávor Benedeknek.
Nehéz lesz végül azzal szembesülniük, hogy nekik csupán annyi szerepet szántak a baloldali összefogás legfőbb irányítói, hogy kiválásukkal gyengítsék az LMP pozícióit az Országgyűlésben.
Ha pedig Bajnaiék tényleg a 2010-es MSZP-s adatbázis felhasználásával igyekeznek építeni országos hálózatukat, akkor helyi szinten is alaposan elfűrészelték maguk alatt a fát. Így nehéz lesz a közös képviselőjelöltekben megállapodniuk a választókerületekben, ráadásul a szocialistáknak már megvannak a potenciális jelöltjeik.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Itt az ideje az erkölcsi jóvátételnek, a bocsánatkérésnek
Sokan azért ismerik ki magukat nehezen a felvidéki magyarság huszadik századi történetében, kálváriájában, mert annyi és oly sokféle, változatos, de egyformán kegyetlen sorcsapás érte ott élő nemzettársainkat, amit már önmagában nehéz pontosan nyomon követni. Erre a nehéz feladatra vállalkozott, ebben az eseménysorban, szinte üldözéstörténetben vágott rendet az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gólyavárában Izsák Lajos történész professzor. A felvidéki magyarság jogfosztása és eltávolítása szülőföldjéről (1944–1949) című előadásából kiderült: végül is beteljesedett a negyvenes évek második felében az a benesi terv, hogy kétszázezer magyar nemzetiségű polgártól megszabaduljon a győztesek sorába emelt csehszlovák állam, amely a holokauszt emberiségellenes gyakorlatával kelt versenyre a magyarság elleni kíméletlen fellépéssel.
Családja Felvidékről való kitelepítése fontos szerepet játszott abban, hogy történész lett – mondta el a népes hallgatóság előtt Izsák Lajos, aki néhány évesen élte meg a drámai eseményeket.
A Gólyavári esték programsorozat rendezvényén a professzor nem hagyott kétséget afelől: a magyarság meghurcoltatása Trianon, a vesztes első világháború utáni diktátum előestéjén elkezdődött, hisz 1919-től több mint százezren hagyták el szülőföldjüket, tartva a foglalók önkényétől.
Az 1938-as müncheni egyezmény nyomán az elcsatolt területek egy része visszakerült az anyaországhoz, ám ez 1945 után csak újabb vádpontként jelent meg az ottani magyarság bűnlajstromában – derült ki az előadásból.
Az egyetemi tanár azonban aláhúzta: bármilyen népszavazás ugyanezt az eredményt hozta volna a visszatérő területeken. Másrészt – amit ma sem igen hangsúlyoznak – Magyarország sohasem állt háborúban a csehszlovák állammal, ennek ellenére ítélték bűnösnek a nemzetet. Edvard Benes és Gustáv Husák kommunista pártvezér rögtön a második világháború után a magyaroktól és a németektől megtisztított államot tűzte ki célul, és ezt az elhatározást következetesen végig is vitték.
A gyűlöletkeltés hullámai
A magyarság elleni gyűlöletkeltés hullámai elárasztották az országot, olyan cikkek születtek, amelyekben ázsiai cigányoknak bélyegeztek minket, akikkel szemben minden megengedett. Deklarálták: még a magyar kommunistáknak sincsen helyük az új köztársaságban.
Izsák Lajos szavaival: az új állam fundamentumába szervesen épült be a gyűlölet. Az 1945. áprilisi kormányprogram is ebben a kirekesztő nacionalista szellemben fogant.
A magyarsággal szemben már ekkor kollektív felelősséget határozott meg, s három kategóriába osztotta nemzettársainkat. Ennek harmadik fokozata volt a legsúlyosabb, akiket örök kitiltással fenyegettek. Jellemző módon főként a Szovjetunió elleni állítólagos vétkek estek különös súllyal a latba.
1945-ben viharos gyorsasággal követték egymást a diszkriminatív intézkedések. Szeptemberben minden magyar és német nyelvű iskolát bezártak, megtiltották a magyar nyelvű miséket, térítés nélkül elkobozták a mezőgazdasági ingatlanokat, elbocsátották a közalkalmazottakat.
Évtizedekig szintén hallgatás övezte azt a tényt, hogy számos internálótábort hozott létre az állam, amelyekbe több mint húszezer magyart deportáltak. Egyedi kivégzések, tömeggyilkosságok egyaránt előfordultak.
A vegyes lakosságú városokban nem lehetett magyarul beszélni.
A potsdami konferencián 1945 közepén a magyar lakosság kitelepítésére vonatkozó csehszlovák terveket mégis elutasították. Paradox módon ez váltotta ki a legfontosabb magyarellenes benesi dekrétumokat.
Háromnegyed millió magyart érintett a megkülönböztetés
Az 1945. augusztusi dekrétum szerint mindazok, akik német, illetve magyar állampolgárságot szereztek, elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, így sem egészségügyi, sem szociális, sem nyugdíjellátásra nem lehettek jogosultak. Ez háromnegyed millió magyart érintett.
Egy szeptemberi dekrétum értelmében minden férfit és nőt munkaszolgálatra hívhattak be, ennek következtében mintegy húszezer személyt Csehországba deportáltak. Később hiába vesztette el érvényét a jogszabály, szülőföldjükre többé – saját törvényeiket is megsértve – nem engedték vissza őket.
Az akkor még kisgazdák vezette magyar kormány valamennyi nemzetközi fórumon tiltakozott a rasszista, jogellenes lépések miatt, ám mindenütt elutasításra talált. 1946 februárjában megszületett a két állam közötti lakosságcsere-egyezmény.
A történettudós kiemelte: a szöveg tükrözi, hogy nem két egyenrangú állam megállapodása volt, hanem győzteseké és legyőzötteké. Clementis külügyminiszter nem rejtette véka alá: a csehszlovák állam továbbra is meg akar szabadulni a magyar lakosságtól, vagyis ragaszkodtak az etnikai tisztogatáshoz. Szlovákiában pontosan előkészítették a kitelepítendők több mint száznyolcvanezres listáját. A csehszlovákok csupán első lépésnek tekintették a lakosságcserét a homogenizáció felé.
Mindezzel párhuzamosan megkezdődött a „reszlovakizáció”, amelynek ideológiai alapját az képezte, hogy Benesék szerint a felvidéki magyarok valójában elmagyarosodott szlovákok. Mintegy négyszázezren nyilváníttatták magukat kényszerből szlováknak, ám mint kiderült, jelentős részüket így is kitelepítették.
Mintha magyarnak lenni bűn volna
1946 júliusában a tiltakozó Gyöngyösi János külügyminisztert még válaszra sem méltatta a külügyminiszterek tanácsa. Az 1946 nyarán összeülő párizsi békekonferencia érdemben nem változtatott a jogfosztásokon, sőt. A Trianonban elvett terület tovább nőtt. Nem véletlenül jelentette ki Mindszenty József bíboros, hogy a párizsi béke nyomasztóbb, mint a trianoni, mivel még papíron sincsenek kisebbségi jogok. Mintha magyarnak lenni bűn volna.
Sulyok Dezső polgári politikus azt fejtegette, igazságos béke helyett olyan békét adtak nekünk, amelyet nem lehet elvonatkoztatni a büntetés és megtorlás gondolatától.
Figyelmeztetett, Magyarország ezután sohasem válhat egyetlen nagyhatalom vazallusává. Benes elnök személyes ismerőse, a polgári radikális politikus Zsolt Béla is keserűen jegyzi meg a csehszlovák állam diszkriminatív eljárásáról: olyan módszereket alkalmaznak, amelyek Európában ismeretlenek voltak a fasizmus előtt. „Nemzetiségi politikájuk nemcsak eszközeiben, de végcéljában is fasisztikus.”
Kétszázezer embert üldöztek el
Dobos László felvidéki író 1997-es jellemzése tragikusan találó. Programozott népirtás zajlott Felvidéken, amely a zsidó holokauszt tragédiájához mérhető. 1947 őszétől folytatódott a magyarság kitelepítése. Az utolsó transzport 1949. január 5-én lépte át a határt. Mindent elmond azonban a csehszlovák állam túlbuzgóságáról, hogy még 1949 januárjában is további 5000 háborús bűnössé nyilvánított magyar családot akartak áttelepíteni.
Izsák Lajos professzor úgy összegzett: mintegy 120-130 ezer főt üldöztek el szülőföldjéről, ám ez az ötvenezer Csehországba deportálttal és és a maguktól elmenekülőkkel együtt csaknem kiadja azt a kétszázezer főt, amit eredetileg célul tűzött ki a benesi Csehszlovákia.
Ezek a családok mindmáig semmilyen kártérítésben nem részesültek, csupán részleges kárpótlást igényelhettek az 1992-es törvény szerint. Szomorú fejezete a magyar történelemnek, hogy 1949-ben a csorba-tói egyezményben Rákosi Mátyásék érdektelennek nyilvánították a magyar államot a felvidéki nemzettársak jogi igényeinek ügyében, vagyis lemondtak a magyarok kárpótlásáról.
A történész ítélete: az emberiségellenes bűntett tényállása megáll a felvidéki magyarság üldözésével, jogfosztásával kapcsolatban.
Ezzel szemben nemhogy bocsánatkérés, de még szolid főhajtás sem történt északi szomszédaink részéről. Sőt, 2007-ben a nyíltan kirekesztő Benes-dekrétumokat megerősítették, sérthetetlennek nyilvánították egy európai uniós tagállamban. Mindezek fényében a felvidéki magyarság erkölcsi jóvátételének nagyon rég elérkezett az ideje, s nem várathat tovább magára.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Ököllel nem lehet kezet fogni
Bagó Zoltán EP képviselő: A Benes-petíció az EU-ra tartozó uniós jogi kérdés, és mivel Szlovákia is e közösség tagja, vannak kötelezettségei, amelyeket be kell tartania. Például azt, hogy a kollektív bűnösség elve alapján hozott törvényeket nem tart bent a saját jogrendjében. Azok ugyanis pont a magyar kisebbség érdekeit és jogait sértik.
Magyar Hírlap
Győzelem Brüsszelben
Az elmúlt évek „komoly teljesítménye” a megelőző időszak kudarcaival összehasonlítva válik különösen szembetűnővé. 2004-től, hazánk uniós csatlakozásától fogva Brüsszel folyamatosan túlzottdeficit-eljárást folytatott hazánk ellen.
A szocialista kormányok ugyanis egyetlen egyszer sem voltak képesek teljesíteni költségvetési ígéreteiket. Noha 2008-ig még válság sem gyengítette gazdaságunkat - sőt az európai gazdaság egyik leghosszabb felívelő periódusát élte, a magyar lehetőségeket pedig megsokszorozták a csatlakozásból adódó előnyök -‚ a magyar államháztartás még a legkedvezőbb években sem tudott 5-6 százaléknál kisebb deficitet elérni.
Kárász Andor
Demokrata
Besúgó ellenőrzi a tisztaságot
A baloldal félti a választások tisztaságát. Jó dolog ez. Annak is örülnénk, ha róka koma az erdőben tiltakozó gyűlést szervezne a tyúkok megtámadása ellen. Létrehozhatnának mondjuk egy alternatív baromfipárti bizottságot (ABB). Nappal. Éjjel meg beosonnának a tyúkólakhoz. Ha valaki észrevenné, miben sántikálnak, mosnák mancsukat: ők csak ellenőrizték a terepet. A választások tisztasága érdekében.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Trianon gyógyítása
A nemzeti összetartozás napjáról döntő törvény indoklásában ezt állt:„a nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására”. Jó látni, hogy komolyan gondolták. Lukács Csaba Magyar Nemzet
A bölcs szakember, aki pénzügyminisztere volt Németh Miklósnak és Horn Gyulának
Békesinek az a baja a rezsicsökkentéssel, hogy „megszakad a természetes kapcsolat a fogyasztói árak és előállítási költségek között”.
... Ennek az ostoba társadalomnak rá kellene ébrednie, hogy „egy elszakadó, elnyomorító, megfélemlített Magyarország alakul a szeme láttára”, jajgat ez a felelős, bölcs szakember, aki pénzügyminisztere volt Németh Miklósnak és Horn Gyulának, akkor nem volt ostoba a magyar társadalom, és (emlékszünk?) megvolt a „természetes kapcsolat”, s minden téren, irigyelt minket Európa.
Alig várjuk, hogy Békesi László felesége, Csehák Judit is nyilatkozzon, hogyan kell rendbe tenni az egészségügyet.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap,