Muszkavezetők, hazaárulók
A nemzetközi baloldal magyar ügynökei mindig és mindenütt MAgyarország ellen "fociztak" a két háború között. 1919 "hősei" 1945-ben a Vörös Hadsereg segédeiként tértek vissza, 1956-ban már egy új, részben fiatal muszkavezetőgárda kalauzolta a "testvéri" csapatokat. A közben eltelt évtizedben "Rákosi és bandája" keletre fuvarozta az ország megtermelt javait; 1947-ben a fővárosi tanács díszpolgárrá választotta a Budapestet rommá lövető Sztálint.
Ludwig Emil
Magyar Nemzet
Fricz Tamás: A svéd a cél?
Eleddig Svédországra úgy tekintettünk, mint egy már-már tökéletes országra. Mintaként, normaként, példaként, célként. Ahol – többek között – a sajtó és a média független, tárgyilagos és nem hazudik (à la Deák Ferenc). A Kobra című kulturális műsoruk Magyarországról szóló része azonban kicsit megrendítheti bennünk ezt a képzetet, miként a jogos és fontos magyar tiltakozásokat követő svéd reakciók is.
Mondjuk ki egyértelműen: a körülbelül 23 perces „dokumentumfilm” (itt ez a műfaji meghatározás erősen vicces) kőkeményen befeketíti hazánkat. Egyszerűen rossz hírünket kelti a svéd emberek körében, rágalmaz. Szélsőjobboldali paramilitáris szervezetek masíroznak a budapesti utcákon, szélsőséges, neonáci zenekarok koncerteznek mindenütt. Az országban félelem uralkodik, tombol az antiszemitizmus (hű, de unalmas már ez a baromság…), melyről „hitelesen” számolnak be az ügyeletes jajongók, köztük természetesen – és ismételten – Heller Ágnes filozófus, a mindenkori „tiszta forrás”.
De nem is érdemes a film részleteiben elmerülni, hiszen már a cím mindent elmond: „Milyen állapotban van a kultúra a szélsőjobboldali, nacionalista Magyarországon?” Azért vérlázító mindez, mert a szerkesztőség vezetőinek tudniuk kell, hogy egy ország szélsőjobboldalivá, fasisztává, nácivá minősítésével nagyon sokat ártanak az adott országnak, hiszen rossz hírét viszik a világban.
Ez pedig egyszerre okoz konkrét, pénzzel mérhető gazdasági hátrányokat – lásd turizmus, idegenforgalom –, valamint az ország értékalapú leminősítéséhez vezethet. Miért ne hinné el a svéd átlagember azt, amit Magyarországról lát és hall egy – ráadásul – „dokumentumfilmben”? Hiszen a magyar átlagember is a magyar médiából tájékozódik arról, hogy mi történik történetesen Svédországban.
Az érzékeny filozófus
Heller Ágnes látható módon nehezen viseli az őt ért kritikákat. Pénteken az ATV Egyenes beszéd című műsorában ugyanis arról beszélt: meg kellene kérdezni Kumin Ferencet, hogy miként egyeztethető össze a szólásszabadsággal, hogy megfeddjen egy állampolgárt, amiért az kifejti a véleményét. Mint ismert: múlt héten, a botrány kirobbanásakor Kumin Ferenc „csupán” néhány kijelentésének pontosítására kérte Heller Ágnest, mert szerinte az több tárgyi tévedést is tartalmazott.
Sajnos a nyugati médiavilág objektivitásáról, hűvös tárgyilagosságáról kapcsolatos illúzióink és hiteink az utóbbi években, sőt hónapokban darabokra törnek össze, ráadásul nagymértékben éppen a rólunk, Magyarországról szóló tudósítások és értékelések, elemzések józanítanak ki bennünket a leginkább.
A Kobra súlyosan elfogult, torz és hazug képe hazánkról viszont egy lényeges tapasztalattal jár: meg kell védeni magunkat, mert immáron időnként ott is támadnak bennünket, ahonnan a baráti segítséget vártuk volna. A „merjünk kicsik lenni” Kovács László-i életfilozófia végképp használhatatlanná vált; helyette a „merjünk egyenrangúak lenni és megvédeni magunkat” alapállása az egyetlen, ami tartható és életképes.
Szerencsére nem is hagytuk magunkat, és ezt jól tettük, mert láthatóan sem Dánia, sem Portugália, sem Finnország, és – minő meglepetés! – Ausztria sem tiltakozott a műsor ellen. Tiltakozott viszont a magyar kormány, Kumin Ferenc államtitkár, a svédországi magyar nagykövet asszony és svédországi magyarok.
És az igazi csavar – stílusosan a svédcsavar – itt következett. A svéd közszolgálati csatorna sérelmezte, hogy a magyar nagykövet asszony véleményt formált a műsorról, illetve arra kérte a tévé vezetőjét, hogy keresse fel hivatalában. Azt közölték, hogy ilyen nyomásgyakorlást legutóbb a vasfüggöny lehullása előtt tapasztaltak. A műsor egyik készítője, Kristofer Lundström pedig úgy nyilatkozott, hogy bár jól érezte magát a forgatás alatt Magyarországon, a magyar reakciók miatt nem szívesen tér vissza országunkba…
Ezek után a svéd csatorna interjút készített a magyar nagykövettel, s ordító tendenciózussággal arról érdeklődött, hogyan áll a nagykövetünk a sajtószabadsággal, illetve kezdeményez-e Magyarország hivatalos eljárást a svéd kormánnyal szemben…
Aranyos, nem?
Mi is történik itt valójában?
A svéd közszolgálati televízió hazug és előítéletes módon porig alázza Magyarországot (igen, Magyarországot!), förtelmes helynek mutatja be, amely – na igen, már megint – Európa szégyene. Ez ellen természetes módon fellépünk, védjük érdekeinket és becsületünket, mire a svéd csatorna azzal vádol bennünket, hogy nem tiszteljük a sajtószabadságot, és diktatórikus, hidegháborús eszközökkel próbáljuk elhallgattatni az igazság svéd bajnokait.
Értik, ugye? Kapunk egy hatalmas pofont az utcán, erre védekezésképpen visszaütünk, minek következtében a támadó garázdasággal és tettlegességgel vádol meg bennünket. Ügyes…
És ezen a ponton kell észnél lennünk: a sajtószabadság itt nagyon álságos érv a svédek részéről. A sajtószabadság ugyanis – különösképp a közszolgálati médiában – nem az előítéletesség, a torzítás és a befeketítés szabadsága. Hanem a tárgyilagosságé, sine ira et studio.
Éppen ezért nem szabad engednünk, legyen bár szó svéd – mondjuk azért így! – barátainkról. Ha most ugyanis engedünk és meghunyászkodunk – amit biztosan nagyon szeretne sok baloldali Magyarországon –, akkor a továbbiakban még többet megengednek maguknak velünk szemben svédek, és más nyugat-európai barátaink…
Szóval ezúttal, e témában nem svéd a cél.
Fricz Tamás
Közös bűn
Bármilyen durvaságot vágnak is egymáshoz az ellenzéki vezetők, bármennyire meglepődik az MSZP Gyurcsány Ferenc módszerein – ha komolyan most szembesültek ezekkel, az a józan ítélőképességüket kérdőjelezi meg –, ami igazán fontos, abban ugyanazt mondják, ugyanazt teszik. Például közösen igyekeznek jó előre aláásni a jövő évi választások legitimációját.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Szalainak elege lett a focimutyiból
Felkavarja a magyar futball poshadt állóvizét az UEFA-edzőképzés januárban kinevezett koordinátora. A Mezey György helyére kinevezett Szalai László szemrebbenés nélkül buktatott meg korábbi neves labdarúgókat a korábbi komolytalan Pro-kurzuson, és alaposan átformálná nem csupán a trénerek képzését, de a szakemberek szemléletmódját is. A vele készített interjúban beszél üvegszilánkos edzőpályákról, Szalai Ádám kifakadásáról, hazai kapitányjelöltről és arról is, hol „rontják el” a stoplist húzó fiataljainkat.
– Kezdjük a kötelezővel: mi a véleménye névrokona, Szalai Ádám kifakadásáról, melyben az edzőkre is keményen lesújtott?
– Ádám kritikája tartalmazott valóságos elemeket, de a megfogalmazás módjával nem értek egyet. Nagyon sok olyan edzőt ismerek ugyanis, aki adott esetben a családja rovására dolgozott éjt nappallá téve a csapatáért, és soha nem csapott be senkit.
– Miben volt igaza?
– Abban, hogy van hová fejlődnie a magyar futballistáknak, edzőknek. Abban viszont téved, hogy nem volt – ahogy ő fogalmazott – topjátékosunk az elmúlt húsz évben. Ott van a Fulhammel Európa-liga-döntőt játszó Gera Zoltán, Juhász Roland, aki az Anderlechttel stabil BL-szereplő volt, vagy Dzsudzsák Balázs.
S hogy miért nincs magyar topedző Európában? Jó pár izlandi, lengyel labdarúgó játszik európai élcsapatokban, mégsem találunk ezekből az országokból ismert trénert. Ahhoz ugyanis, hogy élklubnál kapjon munkát egy edző, a munka mellett jó kapcsolatok kellenek, és az egy nemzetből származók összetartó képességén is sok múlik.
– 1992 óta dolgozik trénerként. Álmodott valaha arról, hogy egyszer a hazai edzőképzést fogja vezetni?
– Nem. Mindig is tanáremberként és edzőként képzeltem a jövőmet..
– ..most is?
– Természetesen. A két munka ugyanis összefügg. Aki edzőként, tanárként nem tudja a tudást átadni, vagy felkelteni az érdeklődést a futball, illetve a tantárgy iránt, az nem jó szakember.
– Megkérdezhetem, ha nem erről a munkáról álmodott, akkor melyikről?
– Mint minden edző, én is ranglétra tetejéről álmodtam, mondjuk a Bayern Münchennél. Karrierem során dolgoztam az utánpótlásban a Honvédtól az MTK-ig, voltam Lothar Mattheus pályaedzője a válogatottnál. Picit furcsálltam, hogy ekkora tapasztalattal még egy NB III-as csapat kispadjára sem kellettem.
Tudomásul vettem, hogy itthon felnőtt- és utánpótlásedzők vannak, és bár magam nem így rangsorolnék, én az utóbbi kategóriába nyertem besorolást. Helyre tettem magam. Itthon az egyik legnagyobb probléma, hogy sokan nem lelik meg a boldogságot a munkájukban, utálják, amit csinálnak. Ez nagyon rossz üzenet a fiatalok felé. Én annak ellenére nagyon jól érzem magam a posztomon, hogy nem gondoltam, hogy ilyen nehéz dolgom lesz.
– A tulajdonosok rangsorolják a trénereket?
– Persze, ők határozzák meg, hogy ki lesz a csapat edzője. Velük kapcsolatban tervezem, hogy az MLSZ és neves szakemberek bevonásával leültetem őket egy kerekasztalhoz. Ott megpróbálom majd bemutatni nekik, hogy miért a saját zsebük ellenségei, amikor türelmetlenek, nem hagyják a korosztályos képzést végigvinni, és nem rakják be a felnőtt csapatba a fiatal tehetségeket, csökkentve ezzel az árukat. Miért veszélyes a túlzott eredménykényszer, és az, hogy egy rossz meccs után rögtön átlagos képességű külföldiek kerülnek a helyükre.
– Elég hirtelen lezajlott a kinevezése.
– Igen. Januárban úgy döntött Csányi Sándor, hogy májustól átveszem az UEFA-edzőképzés vezetését, de miután elődöm, Mezey György kurtán-furcsán távozott, azonnal munkához kellett látnom.
– Alig két hete, az emlékezetes Csányi-féle sajtótájékoztatón azt mondta, ingoványos talaj a magyar edzőképzés. Mire célzott?
– Arra, hogy idehaza az emberek általában két dologhoz értenek nagyon: a gyerekneveléshez és a futballhoz. Nos, az utcán az előbbi, a pályán pedig az utóbbi sikerességét tudjuk tökéletesen lemérni. Sokszor hallom, hogy hozzunk külföldi futballszakembereket. Rendben, jöjjenek! De akkor egyúttal hívjunk be ugyanígy burkolókat és útépítő munkásokat is külföldről, mert én olyan kátyúmentes járdán szeretnék sétálni, vagy utakon közlekedni, mint Ausztriában. Nem ez a megoldás, magunknak kell kijavítanunk a felszínre kerülő hibákat.
– Mutyi, sumákolás, összekacsintás, ezekkel a szavakkal jellemezte a magyar futballt korábbi interjújában...
– Megfelelő végzettség nélküli edző ül a kispadon, nem megengedett módon igazolnak játékost a klubok, feketén játszik a futballista, furcsa módszerrel szerzett papírt a tréner. Lehet válogatni. Szerintem viszont nem lehet előjog például, hogy valakinek 100 NB I-es meccse van. Ha nem jó pedagógus, nem lehet edző.
– Kinevezését követően melyek voltak azok a változtatások, amiket azonnal meg kellett lépnie?
– Lassabban akartam haladni. Aztán belecsöppentem az elődöm által nemzetközi Pro-tanfolyamnak nevezett felvételibe. Csakhamar kiderült, hogy az UEFA-nak nincs is ilyen kurzusa. Egy négynapos workshopról van szó, melyen Pro-hallgatók, vagy Pro végzettségű edzők vehettek részt. A hazai edzőképzés viszont úgy szervezte, hogy egy meglehetősen könnyű felvételi után a sikeres vizsga belépőt jelentett volna a Pro-licencet adó kurzusra.
– Nem semmi... gondolom, tolongtak a jelentkezők.
– Úgy véltem, ha már így alakult, felmérem a tudásukat. Azzal szembesültem, hogy a felkészültségük igen hiányos. Volt köztük több nevesnek tartott labdarúgó.
– ..akik alapvető anatómiai és élettani kérdésekre nem tudtak választ adni. Sándor Tamásról, Vincze Ottóról, Dragóner Attiláról olvastam..
– Lehetne sorolni a neveket… De nem csak a Pro szinten voltak problémák, tennivalók. Új tanfolyami szintet hoztunk létre az utánpótlásedzőknek, új anyagokat állítottunk össze a kurzusokra, új modulrendszert állítottunk fel. Az egyik fő álmom az, hogy minden megyéből találjunk négy felkészült, tettre kész trénert, aki 4-5 év múlva alkalmassá válik arra, hogy rendben tartsa a képzést. Ez már minőségi változást jelentene. A hazai edzőknek tükörbe kell nézniük, és fel kell ismerniük, hogy változtatni kell, különben ott marad a magyar foci, ahol most van.
– Az új rendszerben a megszerzett licenc nem biztosít örök életre munkát az edzőknek, időről időre vizsgát kell tenniük. Eddig nem volt ilyen jellegű ellenőrzés?
– A licenc minden képesítési szinten működési engedélyt jelent, ez nem diploma. Eddig 2 évre adták ki, melynek lezárultával a trénereknek 1 napos képzésen kellett részt venniük. A nap végén írtak egy tesztet, ami nem volt túl nehéz. Persze mindenki át is ment.
– Komolytalannak tűnik.
– Valóban nem tűnt túl hatékonynak, így változtattunk. A továbbképzés után megkapták a felkészülési anyagot, hazamentek, és egy hét múlva hívtuk vissza őket egy alaposabb vizsgára. Itt van még egy fontos feladatunk: szeretném, ha a szövetség nemcsak kiadhatna, de be is vonhatna licenceket.
– Most ugye csak viccel? Az MLSZ eddig nem vonhatott be licencet?
– Nem. Ez egyébként sok országban problémát jelent.
– A sok változtatás után nem volt nagy a hőbörgés?
– A rendcsinálás mindig sért érdekeket, én viszont csak így tudok dolgozni. Volt, akinek nem sikerült elsőre a teszt, de a pótvizsgán átment.
– Amikor az előbb azt mondta, nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a munkája, erre gondolt? A felfogás megváltoztatására?
– Igen, arra. Nem feltétlenül szakmailag jobbak a nyugat-európai edzők, a fő különbség a feltételrendszerben, mentalitásban és a minőségre törekvésben van.
– 10 évet mondott, ennyi idő alatt lehetne ebben változást elérni. Tartja?
– Igen. Soha ennyi fásult, életunt trénerrel nem találkoztam, mint Magyarországon. Megértem a megélhetési nehézségeket, a problémákat, de ha az edzés kezdetén a szakember nem tud felvenni egy jó értelemben vett álarcot, elrejtve mögé saját gondjait, akkor nem szabad csinálnia ezt a munkát.
– Nem ekézve az előző vezetést: mennyire tehetők felelőssé az edzőképzés korábbi vezetői a kialakult helyzetért?
– A kialakult helyzet önmagáért beszél. Az okokról azokat kell megkérdezni, akik 15 évig vezették a képzést.
– Beszélő viszonyban volt Mezey Györggyel?
– Amióta kineveztek, egyetlen szót sem váltottunk. Előtte amikor találkoztunk, mindig megadtam a neki kijáró tiszteletet.
– 16-18 éves korukig a magyar futballisták versenyképes teljesítményt tudnak nyújtani szinte bárki ellen. Ennyi utánpótlás-tapasztalattal a háta mögött mondja meg: melyik korosztálynál rontják el a gyerekeket a trénerek?
– Három részre bontanám a választ. Először is valószínűleg lehetne még hatékonyabb technikai és mozgáskoordinációs képzést tartani a 6-12 éves gyerekeknek. Ezután, 14-18 éves kor között jöhetne az izomerő, az állóképesség és a gyorsaság fejlesztése. Sajnos nem minden magyar edző látja át, hogy az adott korosztálynak milyen jellegű gyakorlatokat kell vezényelnie. A harmadik lemaradási pont a felnőtt csapatba kerülést követően jön el: egy akadémistának nem ugyanolyan munkát kell végeznie, mint a 30 éves játékosoknak. Más képességeit, más módon kell fejlesztenie a trénernek.
– Létezik magyar út az edzőképzésben, vagy csak úgy csipegettünk tapasztalatot innen-onnan?
– Volt időszak, amikor a német vonalat követtük, volt, amikor a hollandot, most épp a spanyol módszer a sláger. Nincs egységes, klubokra, válogatottakra szabott magyar stílus. A célunk, hogy legyen.
– Állandóan visszatérő jelmondat a magyaros stílus, de tudjuk egyáltalán, hogy milyen jegyeket hordoz magában?
– A háromszögjátékot, a lapos átadásokon alapuló labdabirtoklást, a főképp a szélen felvállalt bátor, egy az egy elleni cseleket, a középpályások sűrű helycseréit és a visszavont centerjátékot. Régen az Aranycsapat játszott így, ma leginkább a Barcelona.
– 12 éve nyílt az agárdi akadémia, azóta pedig sorra a többi. Mégsem látunk egyetlen szupertehetséget sem ezekből kikerülve. Az állománnyal van a gond, vagy az edzők hibáztak, netán másról van szó?
– Az agárdi intézményen kívül a többi csupán 6 éve indult. Nekünk a Honvéd akadémiáján olyan földes pályán kellett játszanunk, ami tele volt üvegszilánkkal, miközben a belga, holland akadémisták a 70-es évek óta műfüvön játszanak. Télen mi csak futóedzést végezhettünk, mert nem volt fedett pályánk. Amíg a Honvéd 600 ezer eurót költ az utánpótlásra, a Rapid Wien 3 millió eurót, a Bayern 6 milliót, a Barcelona 10 milliót. Látni kell, hogy az akadémiák elindulásával nem értük utol Európát, csak a nyomába eredtünk, de közben ők is fejlődnek tovább.
– Van kedvenc edzője itthon?
– Hm, jó kérdés. Sokakat elismerek, de akire minden tekintetben a példaképemként tekintenék, nincs.
– Vagyis inkább külföldi edzőt látna szívesebben a válogatott üres kispadján?
– Tudnék olyan hazai trénert mondani, aki egy jó stábbal alkalmas lehetne a posztra.
– Elárulja, kire gondol?
– Herczeg Andrásra. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy most külföldi kapitány kell, akit a média, a közvélemény jobban elfogad.
– Tényleg a lapok vagy a közvélemény ítélete a mérvadó a választáskor?
– Nekem nem, viszont a szövetségi kapitánynak szüksége lesz a nyugalomra. A külföldiekkel szemben itthon mindig nagyobb a türelem.
– Bulváros kérdéssel kezdtem, azzal is zárom: mikor fog kijutni egy világversenyre a magyar labdarúgó-válogatott?
– Más szemüvegen keresztül nézem ezt a kérdést. Az infrastruktúrától a képzésen át a mentalitásig és a munkamorálig rengeteg mindennek kell megváltoznia, hogy reálissá váljon ez az álom.
Gabay Balázs
Magyar Nemzet
A baloldal be is fejezhetné a kampányt
Gulyás Gergely: Egy kampánynak arról kellene szólnia, hogy milyen eredményeket ért el a kormány, vagy milyen területeken vallott kudarcot. Ám ha össze kellene hasonlítani, mit ért el 2006 és 2010 között a szocialista kormány és mi történt 2010 és 2014 között Magyarországon, a baloldal pontosan tudná, be is lehetne fejezni a kampányt.
MTI
Bayer Zsolt: Folyamatábra
Most már minden teljesen világos. A folyamatábra segített a dolgok megértésében – aki ezután sem érti, az rasszista. Tehát: október 18-án, az MSZP kongresszusának előestéjén jelent meg a bajai videó. Mesterházy pártelnök úr – egyszersmind „Magyarország jövendő miniszterelnöke” – habozás nélkül kamerák elé állt, és közölte: „Zsigó Róbert csak akkor nem hazudik, ha hallgat.”
S hogy íme, itt a bizonyíték. Harangozó Tamás, egy másik megújult szocialista – Magyarország egyik még későbbi miniszterelnöke – meg bement Kálmán Olgához – független médiamunkásnő, Magyarország egészen távoli jövőben felsejlő miniszterelnöke –, és közölte, hogy Zsigó Róbert állandóan hazudik, de hát mit is tehetne szerencsétlen, amikor itt a bizonyíték.
Másnap kiderült, hogy nincsen itt a bizonyíték. Mert hát a videó kamu. Ezt viszonylag hamar belátta mindenki, hosszas és reménytelen utóvédharcokat csak a Népszava sajtómunkásai vívtak, no és szegény hülye Karácsony Gergely, Magyarország 2462-ben megválasztandó miniszterelnöke, az Együtt–PM 2462 formáció egyik vezetője.
Azt mindenesetre mindenki azonnal kijelentette, a hamis videóhoz neki nincsen semmi köze, és napnál világosabb, hogy az egészet a Fidesz rendelte meg, figyelmet elterelendő. Aztán másnap, 20-án kiderült, a videó egyik készítője a Gyurcsány vezette DK tagja. (Ha Magyarország egyszer végleg megszűnik, azonnal Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök, aki akkortájt fog tudományos igénnyel elmerülni a balatoni borászat rejtelmeiben.) A DK gyorsan reagált a hírre, és kirúgta a hamisítási botrányba belekeveredett tagját.
Török Zsolt – egy kicsit régebben megújult szocialista, nincsen olyan konstelláció, amelyben miniszterelnök lehetne – ekkortájt kezdhette elkészíteni briliáns folyamatábráját.
Ezt követően hosszú, derűs napok következtek, amelyeken az összefogást sürgető pártok és pártocskák az összefogás napjaként meghirdetett ellenzéki seregszemlén, nyílt színen, színpadon rúgták egymást tökön, majd megpróbáltak mosolyogni közben. Gyurcsány sajnálta Attilát, Szanyi elküldte Gyurcsányt a p…ba, szegény hülye Karácsony Gergely megint nem értett semmit, a szólásszabadság utolsó bástyájából kirúgták Kunczét, Bajnai elmondta, hogy ő bizony mérges – olyan volt az egész, mint egy kedélyes, előkelő elmegyógyintézet parkja a bágyadt, őszi napsütésben.
Csak Török Zsoltnak volt rossz előérzete. Ő folyamatábrát készített. És jól tette. Mert 28-án a kirúgott DK-s, Kőrös Gusztáv bement Kálmán Olgához, és közölte, hogy az MSZP rendelte meg tőle a videót, méghozzá oktatófilmnek. Sorolta a neveket, időpontokat. És ekkor jött el Török Zsolt nagy napja.
Bement ő is Kálmán Olgához, és elővette a folyamatábrát. Ekkor egy pillanatra megállt az élet mindenütt, és Kálmán Olga is tenyerébe temette arcát, mert tudta, ezt majd még egyszer meg kell magyarázni.
És Török Zsolt elmondta a következőket: Nem az MSZP juttatta el a HVG-hez a hamis videót. Nincs az MSZP-ben Károlyi Attila nevű egyén. Az MSZP székesfehérvári szervezetének nincs sporttagozata.
Másnap a HVG közleményben tudatta az ország népével, hogy ők az MSZP kommunikációs igazgatójától, Déri Balázstól kapták a felvételt. Ekkor Déri Balázs adott ki nyilatkozatot, miszerint tényleg ő, de nem szólt senkinek, és hamar lemond. (Lemondott.)
Majd Márton Roland, az MSZP székesfehérvári elnöke adott ki nyilatkozatot az alábbi szöveggel: „Az MSZP Székesfehérvári Szervezetének nincs és nem is volt soha Károlyi Attila nevű tagja.Az MSZP Székesfehérvári Szervezetének nincs és nem is volt soha sporttagozata.
Bárki, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az szélhámos.” Ez a nyilatkozat olvasható a Népszava internetes oldalán is. Ugyanakkor olvasható egy nyilatkozat az MSZP másik honlapján, ezzel a szöveggel:
„Kedves Barátaim! Tájékoztatlak benneteket, hogy 2013. szeptember 6-án megalakult a Sporttagozat kalocsai szervezete. Az új szervezet elnöke Sztojka Istvánné. Az alakuló ülés résztvevőit az MSZP kalocsai elnöke köszöntötte. Az előkészítő munkát Károlyi Attila, a székesfehérvári szervezet elnöke végezte.
A résztvevőknek mindnyájunk nevében sikeres közös munkát kívántam. Tisztelettel: Király György”
Azt a honlapot, amelyen ez utóbbi nyilatkozat olvasható, dr. Vincze Géza, az MSZP sporttagozatának elnöke jegyezte be.
Vagyis jelen állás szerint Márton Roland kijelentette, hogy Király György szélhámos. Ők amúgy egy pártban vannak, mint tudjuk. És azt tudjuk még, hogy Mesterházy semmiről sem tudott, hiszen Török Zsolt folyamatábráján sincsen Mesterházy irányába visszakunkorodó nyíl.
A visszakunkorodó nyilak momentán kivétel nélkül Török Zsolt szép nagy segge irányába mutatnak, ugyanis ő lesz a következő távozó. Legalábbis Mesterházy folyamatábráján. Gyurcsány eközben öblös kacajjal öleli magához Vadai Ágit, aki aprókat sikkant ettől. Az ellenzéki szavazók pedig egyre elhalóbb hangon skandálják, hogy összefogást…
Ja! Mert hát ezek így együtt az ellenzék. És kormányozni szeretnének…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Barátok közt - Washington emberi értékekkel játszik, miközben szajkózza az élhető élethez való jogot
Szeretjük Amerikát. Szeretjük, amikor azt mondják, nagyon-nagyon szeretnek minket. Szeretjük, amikor eladják nekünk, ami látványosan bóvli, szép és csinos, amolyan pénzt facsaró. Szeretjük az életformájukat, hébe-hóba szórakoztat a dupla sajtos meki, a börger és plázacicára is vigyorgunk.
Talán emlékeznek Gyurcsány táncára. Tudják, amikor bohócot táncolt, trendien ripők volt. Brit miniszterelnököt utánzott, ostobán, szánalmasan.
Gyurcsányt hagyjuk, röhögni is fárasztó.
Azonban ugyanabban a filmben a brit kormányfőt alakító Hugh Grant megmutatta, hogy milyennek kellene lennie az ország miniszterelnökének.
Az amerikai elnöknek nagyon megtetszett a brit kormányfő titkárnője. Nem gondolunk George Bushra, prekoncepcióink meg végképp nincsenek. Semmilyenek.
Mindössze idéznénk egy független állam, független miniszterelnökét, arról, hogy miképp működhet egy kétoldalú kapcsolat: „Jó ez a szó, hogy kapcsolat, mindenfajta bűnt lefed. Félek, hogy ez most egy rossz kapcsolat. Azon alapul, hogy az elnök úr elveszi mindazt, amit akar, és figyelmen kívül hagyja mindazt, ami igazán fontos nekünk. Talán kis ország vagyunk, de eközben nagy is. Egy basáskodó barát nem barátunk többé, mivel egy basa csak az erőből ért.”
Nincs olyan szövetség, amelyben a nagy meglopja a kisebbet. Ez nem szövetség, ez rohadtság. Magyarországnak hasonlóban bőven volt tapasztalata. Minden színben, minden módon. Magyarország ezt nem tűrheti.
Az Amerikai Egyesült Államok most visszaélt hatalmával. Washington emberi értékekkel játszik, miközben szajkózza az élhető élethez való jogot.
Afganisztán, Irak és Szíria.
Ezek mocskos háborúk. Nincs rájuk indok, nincs rájuk érv. Ráadásul maga Amerika is öklendezik ezektől a „projektektől”. Tüntetnek utcákon, vonulnak a Fehér Ház elé, nem viselik el, hogy Vietnamot játszanak az emberekkel. Mindez tetézve egy gazdasági válsággal, amikor se pénz, se paripa, nos, az igen kényelmetlen. Barack Obama egy új világot vizionált, a nagyszerű tervből azonban semmi sem lett. Meglehet, az elnök tényleg elhitte, hogy változtatni tud. Azonban a tények tökéletesen mást mutatnak.
Az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatai lehallgatták Angela Merkelt, májer csip volt a francia és a brit államfő telefonjában is. Nincs mit szépíteni: lehallgattak minket is. Rosszízű emlék ’56, akkor is úgy nagyon segítettek.
Az Amerikai Egyesült Államok egy szép és üde ideát képvisel. Kelet-Európából ezt hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy izomkemény férfiak és mellben kihívással alig küszködő nők képviselik ezt az ideális világot.
Schwarzenegger avagy Stallone legyen az Államok elnöke? Puska és üvöltő gépfegyver? Médiaabszurd, amelyben csak és kizárólag a pénz késztet kihasználtságra, és ki is használ, olyan nagyon derekasan?
Ez még Hollywoodban is ostobaság. Ott se éri meg.
Magyarország független ország. Nem kell elmagyaráznunk, hogy mikor és miképp lettünk az „európai civilizáció” részei.
Magyarország független ország. Ez nem törökről vagy muszkáról szól, ez egy népről, harcáról és becsületéről regél. Avíttan hangzik ez a szó, de kérem, gondoljuk végig, Eger várának védelme, Nándorfehérvárt tartó Hunyadi és Erdélyből törököt kiverő Kinizsi „egy rossz liberális vicc” lenne?
Magyarországnak lehetnek és vannak barátai. De egyetlen barátság sem működik úgy, hogy a „nagyobbik testvér” megmagyaráz mindent. Kioktat és saját mezsgyére terel. Úgy, hogy nem tartja be a saját elveit és gondolatait, úgy, hogy átver, kihasznál, és semmibe vesz.
Az Amerikai Egyesült Államok nem hallgathatja le sem az Európai Unió, sem Magyarország vezetőinek a telefonjait. Ha ezt teszi, megsérti azokat az elveket és eszméket, amelyekre annyira büszke.
Magyarország független ország.
Nem tűrheti, hogy bárki nevelje, kihasználja, és meglopja.
A barátság csak és csakis így működhet.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
„fecseg a felszín, hallgat a mély”
A balliberális oldal összeomlott, a romok alól mindenki menekül, próbál keresni valamilyen menedéket, már régen nem a népről van szó, hanem a politikai túlélésről. A közutálatot kiváltó SZDSZ eltűnése után sorban következnek a többiek, 'fecseg a felszín, hallgat a mély'.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Négymillió
Tízezer fő híján ennyien dolgoznak ma Magyarországon, ami huszonegy éves rekordot jelent a foglalkoztatottságban. A tegnap megjelent, kedvező statisztikai adatsor elsősorban a két évvel ezelőtt meghirdetett munkahelyvédelmi akcióterv sikere, amely 700 ezer főnek segített, hogy megtarthassa állását.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Egy menetelés tanulságai
Jó volt megtapasztalni, hogy az ügy mellé állt az összes romániai magyar párt és szinte a teljes magyar politikai szféra. A szabályt erősítő kivétel – már megint – Gyurcsány Ferenc és csapata volt, hiszen a Demokratikus Koalíció alelnöke szerint a székely menet nem szolgálja az autonómia ügyét. Közleményükben azt írták, a székelyföldi autonómia a romániai magyar közösségek és a többségi társadalom ügye, amelyet a romániai politikai erőknek és szervezeteknek közösen kell megoldaniuk, és ebbe a folyamatba nem szabad magyarországi, gyakran szélsőséges nézeteket hangoztató szervezeteknek beleavatkozniuk.
Gyurcsány egyébként legalább következetes, tőle nem is várunk mást a gyászos emlékű népszavazás óta, de azért az eléggé bicskanyitogató, hogy pártja még a székelyeknél is jobban tudja, mi tesz jót az autonómia ügyének, és mi nem.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet