„fecseg a felszín, hallgat a mély”
A balliberális oldal összeomlott, a romok alól mindenki menekül, próbál keresni valamilyen menedéket, már régen nem a népről van szó, hanem a politikai túlélésről. A közutálatot kiváltó SZDSZ eltűnése után sorban következnek a többiek, 'fecseg a felszín, hallgat a mély'.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Négymillió
Tízezer fő híján ennyien dolgoznak ma Magyarországon, ami huszonegy éves rekordot jelent a foglalkoztatottságban. A tegnap megjelent, kedvező statisztikai adatsor elsősorban a két évvel ezelőtt meghirdetett munkahelyvédelmi akcióterv sikere, amely 700 ezer főnek segített, hogy megtarthassa állását.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Egy menetelés tanulságai
Jó volt megtapasztalni, hogy az ügy mellé állt az összes romániai magyar párt és szinte a teljes magyar politikai szféra. A szabályt erősítő kivétel – már megint – Gyurcsány Ferenc és csapata volt, hiszen a Demokratikus Koalíció alelnöke szerint a székely menet nem szolgálja az autonómia ügyét. Közleményükben azt írták, a székelyföldi autonómia a romániai magyar közösségek és a többségi társadalom ügye, amelyet a romániai politikai erőknek és szervezeteknek közösen kell megoldaniuk, és ebbe a folyamatba nem szabad magyarországi, gyakran szélsőséges nézeteket hangoztató szervezeteknek beleavatkozniuk.
Gyurcsány egyébként legalább következetes, tőle nem is várunk mást a gyászos emlékű népszavazás óta, de azért az eléggé bicskanyitogató, hogy pártja még a székelyeknél is jobban tudja, mi tesz jót az autonómia ügyének, és mi nem.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Eredményes lett a magyar modell
Pelczné Gáll Ildikó: Kétségtelen, az unió vezetése nem szereti az önálló megoldásokat, ránk is emiatt haragudtak meg. Amikor a kormány 2010-ben belátta, hogy a piacról kell finanszírozni az országot, be kell indítani a gazdasági növekedést, az unióra ebben partnerként nem lehetett számítani. Ezért kezdtünk el egyedi megoldásokat találni. Ennek a politikának már jönnek is az eredményei.
Magyar Hírlap
Az új világrend urainak törekvése éppen a teljes uniformizálás
Még sokáig kell menetelniük a székelyeknek térben és időben, hogy az önrendelkezés bármilyen formáját elfogadja Románia és az Európai Unió. És akkor még csak formáról beszélünk, nem valódi tartalomról. Az autonómia mint „etnikai nacionalizmus” a románok szemében fenyegető szeparatizmus is, még a végén egész Erdély vérszemet kap.
A kisebbségi jogok makacs elutasítása számos uniós tagállam érdeke, olyan kényes kérdés, amelyről még vitatkozni sem illik, mert az egyéni, emberi jogok védelme hálásabb és veszélytelenebb téma, mint a közösségi jogok bolygatása. Az új világrend urainak törekvése éppen a teljes uniformizálás, a politikai, etnikai, vallási és főleg kereskedelmi határok „légiesítése”.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
"Kedves Románia, nem tudok neked megbocsátani"
Az erdélyi születésű Angela Tocila úgy véli, Romániának csak akkor van szüksége Erdélyre, amikor erőforrásokat nyerhet belőle, vagy kulturális értékeivel büszkélkedhet. A blogger nem érzi magát Románia teljes jogú polgárának, a területi autonómiára pedig habozás nélkül igennel felel.
A román kormányzat, a vezető román politikusok és a helyi lapok többsége eddig ellentmondást nem tűrő módon a területi alapú székely autonómia ellen foglalt állást. A vasárnapi, 100-120 ezresre becsült menetelés nyílt üzenet volt számukra, és egyben jelzés is: a néhány tízezres megmozdulásokat követően ezt a kezdeményezést már nem lehet kézlegyintéssel elintézni. A hatóság ennek ellenére 15 ezres menetről ír, a Nemzeti Liberális Párt elnöke elfogadhatatlannak nevezi a menetet és annak célját, az egyik szociáldemokrata honatya pedig büntetőjogi feljelentést tett a szervezők ellen az alkotmányos rend megsértése miatt.
A két kiküldött román hírcsatorna tudósítói ezzel szemben már semlegesebb hangot ütöttek meg, az Adevarul liberális napilap cikke pedig kiemeli, bár nincs egységes uniós kisebbségi jogi szabályozás az autonómiaformákra, azok egymástól elkülönülve bizony normálisan működnek a kontinensen.
Autonómia: igen!
Az 53 kilométeres székely autonómiamenet nem csupán a román politikusok és médiumok ingerküszöbét lépte át. Egy román közíró, Angela Tocila, aki maga is Erdély szülöttje, kíméletlenül fogalmaz a „Kárpátokon túli Romániával” kapcsolatosan. Szavai szerint nem kívánja az országrész felsőbbrendűségét hirdetni, sem gyűlölködni. Viszont arra a kérdésre, hogy sok erdélyi román polgártársával egyetemben adna-e területi függetlenséget Székelyföldnek, „habozás, egy másodpercnyi gondolkodás nélkül” igennel válaszol.
A neves blogger honlapján megjelent írásában úgy véli, a Ceausescu-rendszerhez képest nincs változás a tekintetben, hogy Bukarest számára Erdély továbbra is csupán jövedelemforrás, sőt, a terület „nettó befizető”, ami azt jelenti, hogy többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. Tocila szerint a kormányzat maximum a túléléshez elegendő pénzt osztja vissza a térségbe.
Ezenfelül a román médiumok csak akkor említik Erdélyt, „amikor Károly herceg ellátogat a szász házába, egy-egy fesztivál kapcsán, és november 1-jén, amikor az egész ország elcsodálkozik a világítás (halottak napja) alkalmából kivilágított temetőinken” – panaszolja. Hozzáteszi: Kolozsvár Emil Boc, Temesvár a városközpontot elfoglaló cigányok, Nagyszeben pedig maximum a kulturális fővárosi cím miatt létezik a románok számára. „Tetszik a hangsúlyunk, a pálinkánk, a füstölt áruink és a gulyásunk, ami nem éppen a mienk, hanem a magyaroké” – folytatja a blogger.
Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély?
A közíró a gazdasági elszigetelés részeként tekint az erdélyi autópálya félbehagyására, mely bekapcsolta volna a nyugati vérkeringésbe Romániát és Erdélyt, és kárhoztatja az erdélyi szenátorokat, képviselőket, akik Bukarestbe érve már alig hallhatóan képviselik a terület érdekeit.
„Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tőgyön kívül? Miért van az, hogy amikor úgy jó neked, mi magyarok vagyunk, és akkor emlékezel arra, hogy mi mégiscsak románok vagyunk, amikor a magyarok azt kiabálják, hogy minket akarnak? Miért nincs benned erő és főleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál, hogy tovább élhess?” – teszi fel a kérdést Tocila.
Szerinte nem egyértelmű, hogy az erdélyi románok teljes jogú állampolgárnak tekinthetik magukat, hiszen ahogy fogalmaz: „Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam és szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban, és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.”
Gabay Balázs
MNO
Székelyek
Nem lehet elég sokszor elmondani: először a saját sorokat kell összébb zárni, mint vasárnap. Minden erdélyi magyar pártnak, mozgalomnak kötelessége támogatni a mostanihoz hasonló kezdeményezéseket. Mert ekkor, és csakis ekkor létrejön a magyar nemzeti egység, és akkor a románok sem mondhatják, hogy forrófejű szeparatisták hőzöngenének az ország közepén.
Illetve mondhatják, de azzal csak nagyobb ellenállást váltanak ki… Mi, a magyar nemzet Erdélyen kívül élő tagjai mindig mellettetek leszünk, székely testvéreink, és ha a végén harmincan maradunk, akkor is számíthattok ránk. De bízzatok abban, hogy még nagyon sokáig milliószámra vagyunk és leszünk, nem pedig harmincan…
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Tényleg oktatófilm
Ezt a videót a baloldal szereplői, úgy, ahogy vannak, a kalapjuk mellé tűzhetik. A Demokratikus Koalíció korábban komoly összeget ajánlott fel egy ilyesfajta videóért cserébe. Aztán, csodák csodájára, megszületett a film. Mint kiderült, a Demokratikus Koalíció egyik tagja volt a producer.
Ő azt állítja, hogy az MSZP sporttagozatának alelnöke rendelte meg a művet. Az MSZP sporttagozatának alelnöke ezt tagadja, szerinte ő csak megkapta a filmet, bevitték hozzá. Egy másik szocialista politikus is látta a filmet, ő azt mondja, hogy oly nagy hatással voltak rá a képsorok, hogy azonmód feljelentést tett.
Ne dőljünk be ennek a védekezésnek. Az MSZP nem azért tett feljelentést, mert egy szemet szúróan hamis, ráadásul számukra azonosítottan baloldali forrásvidékű videót láttak, hanem választási csalás gyanúja miatt, tehát ők a hamisítványt igaznak akarták látni és láttatni.
Mai tudásunk szerint tisztázatlan, hogy milyen úton-módon, de a film eljutott az ellenzéki HVG.hu szerkesztőségébe is, ahol mindennemű vizsgálat nélkül címlapra tették, azt harsogva, hogy a klip egyértelműen bizonyítja: a Fidesz választási csalást követett el.
Aztán mindannyian megbuktak vele. A tényleges szereposztást és a felelősséget majd a nyomozás kiporciózza. Ha nem sikerül, az sem baj, az eddig megismert tények bőségesen elegendőek ahhoz, hogy ezt a kriminális akciót a baloldal ne tudja lemosni magáról.
Csermely Péter
Magyar Nemzet
Szentesi Zöldi László: Székelyek
Tegnap délben, amikor ügyeletesként beléptem a Magyar Hírlap és az Echo Tv közös, Thököly úti szerkesztőségébe, megpillantottam a székely zászlót. Ott lobogott vígan fent, a bejárat felett, közben fújt a szél, a nap sütött, és nekem eszembe jutott húsz hosszú esztendő megannyi székelyföldi utazása. Akkor nem volt még divatban a kék lobogó, és nem beszéltünk ennyit az autonómiáról, csak izzott a hamu alatt a parázs, s minden baráti és hivatalos beszélgetés végén ott sorjáztak a kérdések: van-e, lehet-e közös célja a székelységnek, lesz-e magyar megmaradás Erdélyben?
A múlt héten pedig az Országházban akadt dolgom, és amikor a beléptetésnél felpillantottam, ugyancsak a székely zászlót pillantottam meg a piros-fehér-zöld lobogó mellett. Vállalom a felelősséget, hogy a roppant illedelmes, el nem kötelezett és hihetetlenül középen álló értelmiségiek megrónak majd a következőkért, de én hálás vagyok Kövér László házelnöknek ezért a gesztusért. Budapestről ugyanis gyakran nem látszik, mit jelent egy-egy effajta elhatározás odaát, a székely falvakban és városokban. Nem értheti, aki még nem látta a Kis-Cohárdot és Székelydálya református templomát, aki nem poharazgatott székely barátokkal, nem beszélgetett elzárt falvakban és hangos nagyvárosban a sorskérdésekről és a mindennapokról, s aki a csíksomlyói nagy ünnepen még nem tapasztalta meg, hogy a székely lobogó – Kosztolányival szólva – „csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló…”
A székely nemzet a magyarság eleje. A legkeményebb, legnagyobbra hivatott, legértékesebb fajtája. Mikes Kelemen, Benedek Elek, Tamási Áron, László Gyula, Márton Áron népe. A székely ember okos, talpraesett, rendíthetetlenül magyar, ezért öröklétre ítéltetett (nekem efelől soha nem voltak kétségeim…)
A székelység már a puszta létével is példát mutat: legelőször is a kisebbségbe szorult erdélyi magyarságnak, aztán felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, és igen, az „itthoni” magyarságnak is.
De a székelység erényei mellett a hibákról is meg kell emlékeznünk. A széthúzás, a testvérháború, a nemzeti irigység és kishitűség régi hagyománya Vásárhelyen, Udvarhelyen, Csíkban és Háromszéken ma is rombolja a megmaradás esélyét. Hogy az erdélyi értelmiség, éppen úgy, ahogyan a magyarországi is, nemzeti hűségben, meg nem alkuvásban mindig is a nép mögött kullogott, és nemzedékenként csak néhányan tudtak a legjobbjai közül valódi vezetővé szegődni – ténykérdés. A székelység megosztott, és akár bánkódunk, akár természetesnek tartjuk, bizony ez a helyzet.
Csakhogy a dolgok természete szerint a Székelyföldhöz hasonló szellemi vidékek kiterjedése és befolyása mindig nagyobb a valóságos földdarabokénál. Ahol magyar anyanyelvünk a legszebben szökik szárba, s ahol nem dobják el a nemzetiségüket mások kedvéért, ott a nép él és élni akar.
Székelyek a világ minden részén élnek. Sok barátomban itt, Magyarországon is csörgedezik székely vér, és aki csak egy picit is kötődik Erdélyhez, soha nem felejti, mivel tartozik a valóságos vagy szellemi szülőföldnek. A székelység befolyása roppant kiterjedt, de ezt talán még maguk sem hiszik el.
Tegnap óta azonban fordult a kocka: a szellemi nagysághoz való jog immáron elvitathatatlan. Tegnap ugyanis nem pusztán annyi történt, hogy a székelyek nagy menete elindult és százezreket mozdított meg testben és lélekben. Tegnap a világ magyarsága együtt lélegzett a Székelyfölddel. Ha hiszünk abban, hogy a közös akarat, az őszinte hit és a tudás embereket egyesít nemes ügyekben, akkor abban is hinnünk kell, hogy hamarosan, még a mi életünkben valami nagy-nagy fordulat vár a székely közösségre.
Nem félek kimondani: szabadság vár rájuk. Autonómia, nemzeti önigazgatás lesz a vége, ha eléggé elszántak és összetartóak. Nem lehet elég sokszor elmondani: először a saját sorokat kell összébb zárni, mint vasárnap. Minden erdélyi magyar pártnak, mozgalomnak kötelessége támogatni a mostanihoz hasonló kezdeményezéseket. Mert ekkor, és csakis ekkor létrejön a magyar nemzeti egység, és akkor a románok sem mondhatják, hogy forrófejű szeparatisták hőzöngenének az ország közepén. Illetve mondhatják, de azzal csak nagyobb ellenállást váltanak ki…
Mi, a magyar nemzet Erdélyen kívül élő tagjai mindig mellettetek leszünk, székely testvéreink, és ha a végén harmincan maradunk, akkor is számíthattok ránk. De bízzatok abban, hogy még nagyon sokáig milliószámra vagyunk és leszünk, nem pedig harmincan…
A küzdelemben mindenkire szükség van odaát, Erdélyben. Az asszimiláció ugyanis egyformán sújt le: arra is, aki fontolva haladva bízott a megmaradásban, arra is, aki radikálisabb eszközöket javasolt. De a beolvadás istenigazából nem fenyeget benneteket. Nektek ugyanis rendeltetésetek van, székely barátaim, dolgotok van velünk, a magyar nemzet nagy családjával is – de elsősorban önmagatokkal.
A mostani nagy seregszemle nem haszontalan vállalkozás: végre utat mutattatok magatoknak, és minden magyar ember támogat benneteket küzdelmetekben. Együtt erősek vagyunk, és a végén győzni fogunk!
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Balliberális nagygyűl(ölköd)és
Milyen hitele lehet egy olyan kompániának, amely október 23-án ünnepi nagygyűlés helyett nagygyűlölködést tart egyre gyérülőbb sorokban megjelenő közönségének? Invitáló felhívásukban még az ünnep szót is kerülték. Talán nem is vették észre.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet