Hazugság, Kádár-kor a neved!
Nekem, nekünk jó néhányunknak ezért a minap 100 éve született Kádár János uralmából, rendszeréből egyáltalán nem a viszonylagos jólét, létbiztonság emléke maradt meg sírig kísérően, hanem a felnőtt fejjel, „önként és dalolva" véghezvitt őszintétlenség, hazudozás szégyene. Talán éppen ez a szégyenérzés az, ami a 23 éve halott egykori főtitkárra visszaemlékezők közül egyeseket, méghozzá tanult, jó eszű embereket arra sarkall, hogy valódi szerecsenmosdatáshoz elegendő bátorsággal nem rendelkezvén, inkább ezt a mostani világot próbálják ama régihez hozzáfeketíteni.
Így jelenhetnek meg a Mancs legfrissebb számában a politikusként csúfosan megbukott valamikori történész, Pető Iván tollából az alábbi válogatásban szereplő elképesztő mondatok. Meggyőződéssel állítja, szó sincs arról, hogy az egykori nómenklatúra a 89-90 előtti politikai pozícióját kapcsolati tőkévé és ezen keresztül vállalkozói, vagyoni tőkévé konvertálta volna, hanem sokkal inkább a Kádár-korban szerzett, kiváló politikai, gazdasági szakértelmük, tudásuk emelte őket az élre.
Michnai Attila
hetivalasz.hu
Jó étvágyat!
Nem vitás, egy ellenzéki pártnak alapvető feladata, hogy éber figyelemmel kísérje, és ha kell, kemény kritikával illesse a kormányzó párt munkáját. Ezt várják tőle a választói, és ezt kívánja az ország érdeke is. Mindez persze akkor éri el a kívánt hatást, akkor találkozik a választópolgárok szimpátiájával, ha az ellenzéki formáció – bármennyire is forr benne a jobbító szándékú indulat – gondosan figyel a hangnemre, és stílusosan vezeti elő mondandóját.
Így tett a minap a kifinomult módszerekben jártas MSZP, amely úgy döntött: legjobb lesz, ha sajtóreggelin számol be arról, milyen sokan élnek ma az országban a létminimum alatt, és milyen drasztikus méreteket ölt a gyermekszegénység. Az összejövetelen, amely a szellemes Narancshámozó címet viselte, omlós péksüteményeket eszegetve, frissen facsart narancslét és habos kávét kortyolgatva mondták el az illetékes szocialisták, hogy mennyire aggódnak a helyzet miatt, és mennyire elkötelezettek a szegénység felszámolásában.
Forró Péter
Magyar Hírlap
Leértékelt múlt
A magyar XX. század kibeszéletlen és lezáratlan. A velünk élő Kádár-világnak sem a kibeszélés, sem a lezárás nem áll érdekében. Mintha a történtek újraértelmezésén, a szereplők teljesítményének újraértékelésén csak veszíthetne. A magyarországi baloldalnak nincs pozitív identitása.Önképét másokkal szemben, tőlük elhatárolódva képes csak megrajzolni. Módszertana a tagadás. Ismertebb történelmi alakjai jobbára vállalhatatlanok, a példaként felemlíthetőek - merthogy ilyenek is vannak - pedig épp annyira agyonhallgatottak, mint a Horthy-Magyarország jelesei. A baloldal léte ezért kínosan jelen idejű és hagyománytalan.
Borókai Gábor
Heti Válasz
A vörösmárvány tábla
Az Amerikai Népszavában megjelent Kertész-opus mocskolódását lassan feledni látszó magyarságot újra megsértik és provokálják. S teszi mindezt egy jól körülhatárolható balliberális értelmiségi-politikusi kör. Mint a rossz gyermek, akinek büntetésből elvették a játékát, toporzékolnak, acsarognak, és azt sem hajlandók eltűrni, hogy a múlt század magyar történelmi személyiségei közül bárkit is másképpen értékeljen valaki, mint ahogyan ők egyszer s mindenkorra megcímkézték.A felvállaltan szélsőbalos, feltűnési viszketegségben szenvedő ügyvéd egy somogyi falucska meglehetősen naiv Horthy-szobrát fröcskölte vörösre, majd a szokott minősítő jelzőkkel (antiszemita, fasiszta stb.) fröcsögte tele a médiát. Természetesen ugyanígy ízléstelennek tartom az olyan reakciókat is, mint amilyen például a Wallenberg-szobor meggyalázása volt!
Ozsváth Sándor
Magyar Hírlap
Keserédes győzelem
Ez az uniós fordulat a mi szempontunkból természetesen győzelem. De valahogy mégsem felhőtlen, mert az örömbe nem kevés üröm vegyül. Egyrészről jó hír, hogy mégis maradéktalanul hozzáférhetünk az ország felzárkózását segítő brüsszeli pénzekhez. Az sem elhanyagolható fejlemény, ha az uniós apparátus végre egy kicsit leszáll rólunk, és remélhetőleg a közös Európa azon szegletein fokozza erőfeszítéseit, ahol tényleg gazdasági összeomlás fenyeget. Kell a nyugalom, most nem jó, ha a nemzetközi hisztériahullámok mellett időről időre egy folytatólagos EU–magyar mérkőzés fejleményei is borzolják a befektetők idegeit. Meg aztán egy kicsit talán ki is húzhatjuk magunkat: lám, mi megmutattuk, hogy ha szorongatnak, akkor is helyt állunk. Rajtunk nem fognak ki Brüsszelben, mert teljesítettük az előírt feltételeket.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet
Bajnai esete a közjóval
Mert vajon milyen erkölcsi alapon prédikálhatja Bajnai Gordon egy nemzetközi üzleti fórumon, hogy a jó kormányzás nagyon fontos dolog a gazdaságban is? Tessék? Jól hallottuk, hogy erről egy olyan ember szónokol, aki látványos csődbe vitte a hazai fejlesztéspolitikát, az országnak járó uniós támogatások milliárdjait sodorva veszélybe? Akit soha senki nem választott meg semmiféle pozícióra? Aki csak Gyurcsány Ferenc jelenlegi aktív diplomakereső kegyéből lehetett tárcavezető, majd kormányfő? Akinek fejlesztéspolitikai éveiből 86 beruházást csalás vagy szabálytalanság miatt vizsgál most az unió? Aki szerint Veres János pénzügyminiszter elévülhetetlen érdemeket szerzett az államháztartás kiegyensúlyozásának területén? (...) Miféle jó kormányzásról beszél ez az ember?
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Nemzeti baloldal?
Tényleg úgy van, ahogyan Kövér László mondta: a hamvainktól is félnek. Tudtuk ezt eddig is, sejtettük, hogy a megbékélés csak balkáni trükközés volt. Az sem véletlen, hogy mindig baloldali kormányok alatt bújik ki a szög a zsákból. Kicsinyes és primitív a bosszú, de bizonyára hoz szavazatokat. Az még ennél is szomorúbb, hogy a hazai balliberálisok minden gond nélkül egyetértenek a barbár és nevetséges jogtiprással, ismételten bebizonyítva, hogy Magyarországon nem létezik nemzeti baloldal. Mi több, a magyar kormányt vádolják provokációval, akárcsak odaát, s ha így megy, a csíksomlyói búcsút is betiltják, mint Ceausescu idejében.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Mi izgatja az uniót?
Ha széthullik az Európai Unió, a határon nemcsak koporsót, hanem magyar könyveket sem lehet majd átvinni megint, az ostobaság és a rosszindulat legyőzhetetlen. Az unió önmagát veri szét, amikor kezdettől fogva azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét a kétoldalú államközi kapcsolatokban kell tisztázni.Az uniót csak a rasszizmus, antiszemitizmus és homofóbia kérdése izgatja. A friss hír szerint az Európai Parlament határozatban ítélte el a homofóbiát, a szexuális orientáción és nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulásait.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Most Nyírőért szól a harang
Rónai Zoltán feljegyzéséből ismerjük Nyírő József utolsó fohászát, igazán székelyesre sikeredett a madridi rákkórházban. Arra kérte népét, hogy küldjön utána egy „kurta, futó Miatyánkot”. Ennél többről van szó, törleszthetetlenül sokkal tartozunk a feledésre ítélt, elhallgatott írónak.Tartsuk magunkat ahhoz, hogy Nyírő-ügyben sem itthon, sem kinn soha többé nem védekezünk. Mi tudjuk, hogy nem volt nyilas, nem volt háborús bűnös, és nem inaslegényként sürgött-forgott a magyar irodalom nagy céhében. De erről ne kezdjünk semmiféle vitát pecsenyéjüket sütögető román és RMDSZ-es politikusokkal, és ne értékeljük az irodalmi és politikai örökséget hitvány, ostoba, semmirekellő itthoniakkal.
Mindennemű védekezés helyett, az emberség és a hazaszeretet nevében inkább követeljünk helyet a száműzött Nyirő Józsefnek a Romániához csatolt Székelyföldön és Budapesten egyaránt. És olvassuk, keressük a könyveit régi polcokon, boltokban.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Tessék választani…
Nos, civilként ilyesmiken érdemes gondolkodni, s nem szabad megfelelni a korszellem elvárásainak semmilyen téren sem. Van viszont néhány alapvető kérdés, amit mindjárt a legelején tisztázni kell. Az egyik, hogy mi, civilek, akik most széles egységbe tömörülünk, miképpen viszonyuljunk a kormányzó hatalomhoz. Határozott meggyőződésem, hogy nekünk e hatalom alapvető céljait szükséges képviselnünk, és segítenünk kell azok megvalósulását. Azon egyszerű oknál fogva, hogy éppen a célok tekintetében nincs különbség közöttünk. Pontosan a Békemenet, az elmúlt húsz esztendő legnagyobb civil megmozdulása mutatta meg e tétel igazságát.
A „nem leszünk gyarmat” akarása, s a bibói „ahogy lehet” etikájának összekapcsolása, vagyis a realitások figyelembevétele és a járható úthoz való ragaszkodás pecsételi meg ezt a szövetséget.
S e szövetségen kívül kétségtelenül létezik két másik út is: az egyik a szocialisták útja, amely a teljes önfeladás és a gyarmattá válás útja. A másik a Jobbiké, amelyik nem törődik sem az „ahogy lehet” realitásaival, sem a humanitás legalapvetőbb értékeivel és törvényeivel.
Ez a választék. Tessék választani…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap