Duray Mikós egyetemi docens, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának volt alelnöke azt monta, nem a magyar az egyetlen nemzet, amelyet "szétszaggattak", amelynek "egy részét világgá űzvén szórvánnyá morzsoltak", és amelynek "sorait megtizedelték". De Európában a magyar az a nemzet, amely "elszakított részeinek megpróbáltatásai a jelen történelme is" - hangoztatta.Úgy látja, csak a magyar nemzetnek róják fel, ha "a szétszórt nemzetrészeket össze akarja fogni", csak őt vádolják, hogy veszélyezteti a nemzetközi egyensúlyt, amikor szóvá teszi, hogy "őshonos részei szomszédos országokban élnek". Csak a magyar nemzetnek teremtettek összefogással ellenfeleket azokból, akik évszázadokig "lakták békésen Szent István országát" - emelte ki. Ő is utalt rá, hogy két éve június 4-ét már nem szomorú emléket idéző gyásznapként jegyzik, hanem a nemzet összetartozásának napjaként, és ez "az életösztön sajátos jele".
MTI
...Tolkacs nagykövetnek a megszállás kérdésében akkor lehetne igaza, ha a felszabadító Szovjetunió 1945-től maradéktalanul tiszteletben tartotta volna a magyar szuverenitást, ezért Magyarország 1956-ig a saját útját járhatta volna szabadon, és a Szovjetunió "legfeljebb" 1956-ban követett volna el súlyos történelmi hibát. A valóságban azonban 1945 és 1956 között szerves kontinuitás van, és 1956-ban azért is folyt nemzeti szabadságharc, mert a korabeli magyarok a saját tapasztalatuk alapján, de Tolkacs nagykövet felfogásával ellentétben igenis megszállásnak tekintették a szovjetek ténykedését, akik egyébként is az okkupácija (kifejezést) használták, és ilyen feliratú érdemjeleket adtak katonáiknak.
Löffler Tibor
Magyar Nemzet
fotó: MTI
Úgy kell tovább erősíteni a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen, az uniós politika tekintetében pedig jó stratégiaként működtethető közép-európai együttműködést, hogy közben a határon túli magyarok ne érezzék úgy, magukra hagyta őket Budapest. Nem egyszerű feladat mindezt olyan román, szlovák vagy éppen magyar médiakörítéssel megvalósítani, amely sok esetben a térség egységes fellépését unalmas illúziónak tartja, a nemzeti ügyben felemelt véres kard körülhordozását viszont hazafias kötelességnek.
Pataky István
Magyar Nemzet
Sokan szeretnék, ha a föld alatt volna már a helyünk, de amint Lord Rothermere annak idején mondta: Magyarországnak helye van a Nap alatt. Nem pusztíthatják el a sötétség fiai.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A magyar nemzet a győztes nemzetek közé tartozik, mert ezer éve van, és ez győzelem. A magyar helyzetből, országunk elhelyezkedéséből, a bennünket körülvevő népek történelméből, a földrajzi adottságainkból sokkal logikusabban következne az, amit úgy nevezhetünk, hogy felszívódás, beolvadás, a német vagy szláv világban való feloldódás. Ez sokkal természetesebb következménye lehetne ezer év elteltének, mint az, hogy itt állunk és magyarul beszélünk.
Orbán Viktor
A két év egyik fő üzenete viszont, hogy az Orbán-kabinet „hadat üzent” a „gyarmatosítóknak”. Nem igaz ugyanis, hogy egy kis országgal mindent meg lehet tenni, legyen szó multikról vagy Brüsszelről. Uniós kritikusaink – akik közül sokan nem tudnak két magyar várost megnevezni, nem tudják, milyen pénzzel fizetünk vagy ki volt Széchenyi – gyakran úgy ostoroztak bennünket, hogy az itteni valós állapotokról halvány gőzük sem volt. Miért? Mert a magyar politikai megosztottság, cirkusz az uniós színpadon is leképezhető. Mára elcsendesedtek a brüsszeli technokraták, és talán megtanulták, nem lehet a magyarok torkán mindent letolni.
Csákó Attila
Magyar Hírlap
A Bajnai Gordon–Gyurcsány Ferenc–Veres János trió (vagyis egy hozzá nem értő húsiparos, egy technikaszakos diplomakereső és egy nyírségi metálkereskedő) 2008-ban az államcsőd közeledtével olyan hitelszerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval, amely a kölcsön visszafizetését szinte kizárólag a következő kabinetre hárította Nem sokat kockáztattak: tudták, nem ők nyerik a választásokat, így a fizetséggel nem nekik kell majd vesződniük. Ímmel-ámmal küzdöttek tehát a kampányban: jól emlékszünk még a szocialista jelöltek zöldbe borulására, a nagyítóval sem látható, parányi kis szegfűkre az MSZP-plakátok sarkában és az önkormányzati jelöltjeik zömének független választási mezére. A húszmilliárd eurós óriáshitel szándékosan rövid visszafizetési ütemezése csak megerősíti azt a gyanút, hogy a szocialisták a 2010-es biztos bukás tudatában már a 2014-es választásokra készültek, és ehhez 2008-ban élesítették az aknákat.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Őszintén kíváncsi vagyok, meddig fokozható még a siránkozással vegyes gyűlölködés, mely időnként már tagolatlan hörgésbe csap át. Két éve van az ellenzéknek, hogy valami jobbat találjon ki. Sajnos, csak egy Mao Ce-tung idézettel tudok a balliberálisoknak segíteni: „Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.” De nyilván ismerik ezt a jó tanácsot, mert pontosan követik.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Boros Imre szerint az unió és az IMF nem egyik tagországa, hanem az azt támadó és zsaroló piac mellé állt. Odáig hátráltunk, hogy a jegybank sem intézménynek, sem kinevezett vagy választott személynek nem tartozik felelősséggel, miközben a magyar állam köteles jótállni a jegybankért. A „függetlenség” lényegére az IMF legújabb aggodalma világít rá brutális őszinteséggel.
Fájlalják, hogy a jegybankban tárolt közel negyvenmilliárd euró devizatartalék felett esetleg a monetáris tanács rendelkezhet, ha arra szükség van, monetáris céllal, a forint védelmére. Az IMF szerint azonban a készletek felett rendelkezzen egyedül az elnök. Világos beszéd, a gyakorlatban eddig is ez történt. A jegybank nem interveniál a forintért, sem az államkötvényekért.
A lengyelek, svájciak és mások megteszik. Ahhoz kell az elnöki rendelkezési jog, és a teljes személyi immunitás, hogy ha a várható görög, spanyol és egyéb ügyek miatt felkorbácsolt hangulatban a külföldiek hazánkat is tőkéjükkel együtt el kívánnák hagyni, legyen miből kifizetni őket. Biztosítani kell a magyarok pénzén, hogy az itt működő, erősen spekulatív tőke biztonságban legyen. Ha így marad, adjuk fel a reményeinket.
Magyar Hírlap
Hova jut, hol tartana ma az ország, ha a kétharmados többséggel megválasztott kormány ugyanolyan esélyeket kap az EU-tól, a nemzetközi pénzügyi, gazdasági szervezetektől, mint az előző, szocialista kormányok kaptak? Mi lett volna, ha csak egy pillanatnyi lélegzetvételhez jut a magyar gazdaság, s nem azon kellett volna az első másodperctől gyötrődnie, honnan teremtse elő az államadósság törlesztéséhez nélkülözhetetlen összegeket úgy, hogy ne omoljék össze, s még a lakosság se rokkanjon bele? A konkrét válaszokat ezúttal sem tudom, ám az a tény, hogy a kormánypárt két év után még mindig győzelemre áll, azt jelzi: nagyon sokan feltették a kérdést, hogy is volt, mi is történt, mi lett volna, ha…?
Ugró Mikós
Magyar Nemzet