Egy lopás krónikája
Erdély minden részéből nagyjából huszonötezer magyar ember ment el szombaton Sepsiszentgyörgyre Az igazság napja elnevezésű demonstrációra, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása és a restitúciós bizottság magyar tagjainak bebörtönzése ellen tiltakozzon....Az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz: annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A 176/1948-as államosítási törvény melléklete világosan azonosítja az egykori tulajdonost, amikor kimondja, hogy a "Ref. Egyh. sepsiszentgyörgyi református fiúiskolája" átmegy állami tulajdonba.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Orbán Viktor az új egyetemről
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem megteremti a köztisztviselői pályák összekapcsolódását, és a köztük való átjárhatóságot. Azt akarjuk, hogy az új egyetem a hallgatói számára erős identitást, korszerű szaktudást és motivációt adjon, hogy a későbbiekben is majd magyar fiatalok ezrei döntsenek a haza szolgálata mellett.
Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitó ünnepségén
Szerepek
Az a baj, hogy kizárólag az örményeknek van most erkölcsi igazságuk. S ez sem önmagában baj – olyan iszonyatos volt az örmény történelem, hogy gyakorta volt kizárólag az övék az erkölcsi igazság –, a baj az, hogy a másik két szereplőnek nincsen erkölcsi igazsága. S a legnagyobb baj az, hogy most erős érveket s még erősebb érzelmi hátteret kaptak munícióul azok, akik ellenzik vagy éppen csak szkeptikusan szemlélik azt a bizonyos „keleti nyitást”. S hogy az erkölcsi igazságosztó szerepében tetszeleghetnek olyanok, akiknek erre nincs semmiféle erkölcsi alapjuk.Örményország most nem szerepet játszik a VILÁGPOLITIKA című, meglehetősen gusztustalan és soha véget nem érő darabban. Örményország mélyen, őszintén és teljesen jogosan fel van háborodva. Örményországot és az örmény nemzetet most megalázták, arcul köpték – és az örmények ezt nem érdemelték meg. A másik két fél szerepet játszik. Azerbajdzsán szerepe szerint azt játssza, hogy bármit megtehet. A Sztanyiszlavszkij-módszer lényege szerint egészen kiválóan alakítja ezt a szerepet, mert belülről hozza a figurát. Azerbajdzsán elhiszi önmagáról, hogy bármit megtehet. Pénze, befolyása, hatalma van hozzá. Így aztán látványosan és nyilvánosan szabadon engedhet egy gyilkost azok után, hogy mindennek ellenkezőjéről biztosította a magyar felet. El kell olvasni az azerbajdzsáni igazságügyi minisztérium magyar társszervéhez írott hivatalos levelét, ott áll benne feketén-fehéren: nem változtatják meg az ítéletet, és hazájában börtönbe zárják Ramil Sahib Safarovot. Írásba adták, lepecsételték, aláírták – aztán semmibe vették. Magyarország szerepe szerint a naivat játssza. Magyarország és a magyar kormány a strasbourgi egyezményre hivatkozik, és joggal hivatkozik erre, hiszen ez létezik, és ez jogalapot teremt arra, hogy kiadjunk Magyarországon elítélt rabokat a hazájuknak, ahol folytathatják büntetésük letöltését. Évente nagyjából tíz ilyen esetben hoz határozatot a magyar igazságügyi tárca. Vagyis látszólag most sem történt semmi különös, rutineljárásról van szó. És a magyar kormány joggal fog hivatkozni az azeriek imént emlegetett levelére is, hiszen a levél létezik, nem mi hamisítottuk, nem mi írtuk alá. Mindezeken túl pedig a magyar kormány – ha akar – joggal hivatkozhat Ali Mohamed al-Megrahi esetére is. Nevezett személy volt az a líbiai titkos ügynök, aki felrobbantotta társaival Lockerbie fölött az amerikai Pan Am légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing 747-es repülőgépét. Az iszonyatos merényletnek 270 áldozata volt, köztük négy magyar. A tettest Anglia 2009. augusztus 20-án elengedte – illetve kiadta Líbiának. A hivatkozási alap az volt, hogy Megrahi súlyos rákbeteg, és legfeljebb három hónapja van hátra. Aztán kiderült, hogy Líbia finanszírozta azt a három orvosszakértőt, aki felállította ezt a diagnózist. Meghari – akit Kadhafi szintúgy hősként fogadott Tripoli repterén – három év múlva, idén május 20-án halt meg egy líbiai luxusvillában. És persze hamar kiderült más is. A Népszabadság korabeli beszámolóját idézzük: „(…)Gordon Brown szerdai kijelentését követően, mely szerint szó sem volt összeesküvésről, takargatásról, kétszínűségről, olajmegállapodásról vagy skót miniszterek befolyásolására tett kísérletekről, kijózanítóan hatott Jack Straw szombati beismerése. Az igazságügyi miniszter a kereskedelmet, különösen a BP-vel kötött megállapodást a 2007-es fogolytranszfer tárgyalások rendkívül fontos részének nevezte.” Merthogy a BP 550 millió font értékű gázfeltárási koncessziót kapott Líbiában, cserébe Meghari szabadságáért. Kicsit később pedig olyan „apróságok” is kiderültek, hogy a brit hírszerzés, az MI6 éveken át segítette Kadhafit, és líbiai ellenzékieket fogott el és adott ki a rezsimnek, annak tudatában, hogy odahaza kínzás és biztos halál vár rájuk. Például az MI6 információi alapján fogták el és szállították az AMERIKAIAK Líbiába Abdel-Hakim Belhadzsot. Az estről az MI6 egyik operatív tisztje levelet is írt Kadhafinak, amelyben emlékezteti a líbiai diktátort ezekre a „szívességekre”, majd szó szerint ezt írja: „Ez a legkevesebb, amit megtehetünk önnek és Líbiának, demonstrálandó azt a figyelemreméltó kapcsolatot, amelyet az évek során kiépítettünk.” Így néz hát ki közelebbről a világpolitika című darab. S hivatkozhatunk erre is, ha akarunk. De remélem, nem akarunk. A nagyhatalmak ocsmánysága nem mentség semmire. Tudják: szegény ember kincse az álom. A Magyarország nagyságú és befolyású országoké pedig a becsület. Ezért olyan sivár és szomorú ez a történet. S azért is, mert éppen Örményországgal szemben cselekedtünk így. Kár volt. Még ha nem is ezt akartuk, nem így akartuk, és ha nem tudtuk előre, hogy így lesz – akkor is kár volt. S kár az azerbajdzsáni kapcsolatokért is. Ugyanis szükségünk van, szükségünk lenne rájuk is. De most az is nehezebb lesz. Megette a fene… Bayer Zsolt
Az igazság napja
Könnyen megeshet, hogy szombaton az utóbbi két évtized legfontosabb világi tömegrendezvényére került sor Erdélyben. Egyáltalán nem erőltetett a párhuzam az 1990 februárjában Marosvásárhelyen lezajlott könyves-gyertyás tüntetéssel, amikor legalább százezer ember vonult át a városon, hogy nemzeti identitása, nyelve és iskolái megtartása érdekében kiálljon.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Csituló viszályban
Mindig optimizmussal várom az olimpiát. Gazdasági válság ide, lakáshitel oda, ilyenkor semmi nem olyan fontos, mint a játékok. A bő két hét alatt az olimpia bűvöletében tompulnak a fájdalmak, csitulnak a viszályok. Miért is ne lenne így, hiszen olimpikonjaink sokszor emberfelettit alkotnak páston, tatamin, vízben vagy éppen lovon. ...Nyolc arany, négy ezüst, öt bronz és az éremtáblázaton az előkelő kilencedik hely. Az elszállt és megvalósult álmok után ez marad nekünk boldog realitásnak.
Szórádi Andrea
Magyar Hírlap
Kifakadt a Nobel-díjas közgazdász az USA politikájára
Szokásosan fanyar és kritikus blogbejegyzésben értékelte Paul Krugman az egész pénzügy világ által nagy figyelemmel kísért Bernanke-beszédet. A Nobel díjas közgazdász hű maradt korábbi nézeteihez: szerinte a Fed-elnöke Jackson Hole-ban arról beszélt, hogy a monetáris politika nem tesz semmit - pedig nagyon is tehetne.Öt egyszerű pontban foglalta össze Krugman, hogy szeritne mi is hangzott el Jackson Hole-ban:
1. A dolgok nagyon nagyon rosszul állnak.
2. A károk halmozódnak: minél tovább tart a mostani helyzet, annál rosszabbak a jövőbeli kilátások.
3. A Fednek megvan az ereje, hogy jelentősen segítsen a gazdaságon.
4. Miközben érvelhetünk amellett, hogy a beavatkozásnak költségei vannak, addig azt is láthatjuk, hogy ezek a költségek jóval kisebbek, mint a hasznok.
5. Ezért mi a Fednél továbbra is a kezünkön ülünk, és nagyon komolyan gondolkodunk azon, hogy talán egyszer majd csinálunk valamit.
portfolio.hu
Megérdemelt juttatás
Wittner Mária egykori halálraítélt nem hiába küzdött bajtársaiért. Harcában társra talált a szintén fideszes képviselő, Menczer Erzsébet személyében. Menczer Guszti bácsi, a „gulagos”, ezt már nem érhette meg. Háromezer-ötszáz napot töltött a Gulagon, de hogy ezt a súlyos büntetést vajon miért kaphatta, mi volt a bűne, talán még azok sem tudták, akik őt odaküldték. Fentről most biztosan elégedetten tekint le lányára, aki édesapja halála után továbbviszi, az egykor a Szovjetunióban fogva tartott magyar politikai rabok és kényszermunkások szervezetét. Úgy érezhette, hogy neki, mint szellemi örökösnek, ki kell állnia az ügyért, mert nagyrészt a meghurcolt politikai foglyoknak köszönhetjük, hogy ma egy demokratikus világban élhetünk.
Vámos György
Magyar Hírlap
Hatvanöt éve történt a kék cédulás választás
Annyi bizonyos: a jogállamba, a választásokba, a parlamentalizmusba vetett hit végzetes sebet kapott 1947-ben. De a másik oldalon a "siker" a gátlástalanság jogosultságát igazolta. Innen már csak egy lépés volt 1949, amikor egy lista maradt, vagy Kádár János híres szavai a 102 százalékos győzelemről 1963-ban, amikor "lefelé kellett csalni". Nevettek, biztosan nevettek akkor az MSZMP politikai bizottságának tagjai. S innen egyenes út vezetett a gátlástalanság politikai manifesztációjáig. Hogy ők tizenkétezren mit gondolnak ma tettükről, igazán érdekes lenne tudni. Megtennék újra?
Földesi Margit-Szerencsés Károly
Magyar Nemzet
Pénzt kell teremteni
A bankok úgy teremtenek pénzt, hogy betéteket fogadnak és hitelt adnak, körbe-körbejáratva ugyanazt a megtakarítást. A kihelyezett hitelek ugyanis betét formájában előbb-utóbb újra visszatérnek a bankokhoz, megteremtve egy újabb hitel nyújtásának alapját és így tovább. A részletekbe nem belemenve: ötszázalékos kötelező jegybanki tartalékrátát feltételezve egy egymillió forintos betétből a ki- és visszahelyezési ciklus végére húszmillió forintnyi betét- és tizenkilencmillió forintnyi hitelállomány keletkezik, miközben a kört elindító egymillió forint is hiánytalanul ott lesz a jegybank tartalékszámláján.
Az alapvető banki tevékenység nyomán hússzorosára dagasztott számlapénz persze nem valóságos, mégis képes dinamizálni a nagyon is valóságos gazdaságot – nem véletlenül érezte olyan fontosnak Széchenyi István a hitelezés megteremtését Magyarországon.
Most gyakorlatilag ott tartunk, hogy újra erre lenne szükség. Hogy ez miképpen lehetséges, remélhetőleg elkerülve a válságot megelőző pénzszórást – amikor annak is jutott kölcsön, akiről szinte biztosan lehetett tudni, hogy törlesztésre képtelen lesz –, de azért megmozgatva a mostani állóvizet is, az persze nagy kérdés.
Amikor Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy a hazai bankszektort legalább fele részben magyar tulajdonban szeretné tudni, sokan felhördültek, hogy na, így biztosan nem, de ha szétnézünk egy kicsit a nagyvilágban, kiderül, ez igenis alappal bíró elképzelés. Magyarországon kilencven százalék fölötti a bankrendszer külföldi kézben lévő része.
Ennél nagyobb aránytalanság, leszámítva az alig félmilliós lélekszámú Luxemburgot, csak Burkina Fasóban, Barbadoson és Madagaszkáron van. Ha mellé állítjuk, hogy az Egyesült Királyságban 57, Kanadában 42, Németországban 14, Franciaországban pedig 6 százalékban van külföldi kézben az ágazat, nem kérdés, melyik csoporthoz tartoznánk szívesebben, de a szlovák, a román, a cseh és a lengyel aránytalanság is jóval elmarad a hazaitól.
Erdősi Csaba
Magyar Nemzet
A bojkott bojkottja
Ujhelyi István, a szocialisták parlamenti alelnöke szerdán délután még támogatta, fél napra rá már ellenezte Kolláth György jogász-showman választásibojkott-ötletét. ... Pillanatnyilag tehát úgy néz ki, a gyors beszédű Kolláth doktor párttámogatás nélkül lesz kénytelen bojkottálni a 2014-es parlamenti választásokat - ami viszont nem valószínű, hogy befolyásolja a voksolás végkimenetelét. A téma - a választás bojkottja - komolyságát egyébként mi sem jelzi jobban, mint hogy korábban maga Gyurcsány Ferenc is szóba hozta azt Facebook-oldalán. Bejegyzésében a meghurcolt habzóborász azt írja, "hajlik arra", hogy nem szabad részt venni a választásokon, ha azt a "Fidesz-szabályok" alapján tartják meg... Nem kizárt: a show folytatódik. Arról egyetlen szót sem ejtettek a "választási szakértők", hogy egy ilyen bojkottnak az égvilágon semmi értelme - ha csökkenne is a részvétel, a voksolás mindenképpen eredményes lenne. Ráadásul - onnan nézve - lesújtó.
Pilhál György
Magyar Nemzet