Kapitalizmus és egyenlőtlenség
2010-ben gazdaságpolitikai fordulatot kezdtünk: egy kisebb állammal, alacsonyabb jövedelmi adókkal, erősebb versennyel, a tudáshoz való szélesebb hozzáféréssel és a szociális támogatások célzásával működő gazdaságot építünk. A korábbi korszak erős, monopolhelyzetben lévő vállalatait terhelő speciális adók csak az első jelzések, hogy belföldi természetes monopol területeken profit nélkül működő vállalatokat kívánunk a jövőben.
A bankrendszerrel kapcsolatos lépések is csak az első jelek, hogy egy erős versenyben működő, az állam és a hazai tulajdon erősebb részvételére épülő hitelrendszert építünk. A segély helyett közmunkára épülő világ is csak az első lépéseknél tart: középtávon 4-500 ezer közfoglalkoztatásban résztvevővel számolunk egy teljes foglalkoztatással működő gazdaságban.
A gyermeket vállaló családok célzott támogatása is gyerekcipőben jár még: teljes óvodai és bölcsődei hozzáférésre, részmunkaidős munkahelyekre ás a gyermekek után járó adókedvezmény teljes lehívására is szükség van. Mindezt államadósság-csökkentéssel és 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal: ez az új modell.
Matolcsy György
Heti Válasz
Az utolsó szalmaszál
A szocik és társadalmi segítőik huszon-egynéhány éve mindig ugyanazokkal a szlogenekkel, árokbetemetéssel, csatabárdok elásásával, nemzeti középpel meg hasonlókkal kampányolnak. Nem unják már az elkopott lemezt?
Felér egy vaskos sértéssel, hogy ennyire gyermeknek, ráadásul igen pocsék memóriájúnak nézik a népet. Az pedig, hogy Bajnai állandóan rezsimváltást emlegetett, beismerő vallomásnak is beillik. Ne tudná, milyen rossz hangzása van a rezsim szónak? Ezzel deklarálta, hogy nekik a szocialista kurzus alatt magát megutáltatott kormányzati rezsim továbbvitele a céljuk - a szóvirágok ellenére.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Lúdmilla, egy politikai-szemetesláda
Kuncze Gábor is jelentkezett Bajnai csapatába, hogy a szabadelvű eszméket erősítse, és ettől kissé rosszkedvem lett, mert mintha körbe-körbe járnánk, ugyanazokkal az emberekkel, még szerencse, hogy néhányan, mint Torgyán József, már inkább szórakoztatónak szánt tévéműsorokban tűnnek csak fel, és ezt díjazni tudom. Jeges rémület fog el, ha a politikai váltógazdaság és a demokrácia annyit jelent, hogy megint Bajnai és Kuncze akar megmenteni minket. A „demokratikus ellenzék” szókapcsolat kínos emlékeket ébreszt.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, patriotaeurópa.hu
Címeres
A Kossuth nevét viselő címer különösen kedves – és a miénk. Ezzel akarnak visszaélni, ezt akarnák ellenünk fordítani döbbenetes libaügyleteken nyerészkedő, hatodrendű senkiháziak és komplexusait pártelnöki nyomoronckodásokkal leplező háromszor hatodrendű ifjú . És társaik. Ezek a valóban címeres gazemberek.
Domonkos László
Magyar Hírlap
Az október 23.-i rendezvények erdélyi szemmel
A magyar közéletben érdemes odafigyelni arra, amit a különböző pártok vezérei, alvezérei és önjelölt hordószónokai mondanak el egy-egy nemzeti ünnepen. Így volt ez most is, s talán a szövegekkel egyetemben arra is érdemes volt figyelni, melyik szónoklatra van igazán „vevő”. A szó egyenes és átvitt értelmében egyaránt. Hogy hányan is vannak az összesereglett táborokban!?
Orbán Viktor ünnepi beszédét könnyű elemezni, mert az kiegyensúlyozott, határozott, de visszafogott volt, s hivatalos rendőrségi források szerint több mint négyszázezren hallgatták a Kossuth téren, mely a magyar államiság igazi jelképes helye. Orbán beszéde államférfiúi beszéd volt, s az emlékezésen, a tisztelgésen kívül annyi aktuálpolitikai elemet tartalmazott, amennyit joggal várt el tőle a hallgatóság. De ezek a kijelentések is visszafogottak, tartásosak voltak, ám határozottak és elszántak.
Orbán szinte egy szóval sem támadta az ellenzéket, s egyetlen utalást tett a szerencsétlen gyurcsányi örökségre. De mi történt, mi hangzott el a másik oldalon? Az várható volt, hogy ezúttal is erősen kötözgetik a gatyamadzagot, de ilyen csaholásra azért senki nem számíthatott.
A MILLA nagygyűlésen (ez a betűszó valami olyasféle hazug ostobaságot takar, hogy – úgymond – Egymillióan a sajtószabadságért!) a vezérugatók, Kónya Péter, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós és egy Ungváry nevű senkiházi már „turulos, vérgőzös rasszista kormányzásról” vizionált, s talán csak Bajnai Gordon visszafogottabb beszéde igazán értékelhető objektíven, hiszen az önszorgalmú kutyák ugatása úgysem hallatszik az égig, de azt az egymillió sajtószabadság-védelmezőt is bajosan tudnák felmutatni. Csaholásuk legfennebb a világ fináncoligarcháinak a füléig jut el, de ez önmagában kimeríti az országárulás tényét.
Gyurcsány Ferenc és asztaltársasága, a Demokratikus Koalíció külön ünnepelt és agitált, s Ferencünk erősen féltegette a Köztársaságot a Fidesztől és Orbánéktól, merthogy ő egy újat szeretne látni, mármint respublikát. A negyediket. Hogy aztán az tanácsköztársaság lenne, banánköztársaság, mindegy.
Csak Orbán ne legyen benne! Ám látván Fricikénk, hogy fölötte kicsi elszánt hívei tábora, fölajánlotta az új köztársaság miniszterelnöki székét az esélyesebb Bajnainak, aki meghirdette az Együtt–2014 mozgalmat, melyben a vérmesebbek már kétharmados többségről vizionálnak a két bő esztendő múlván tartandó választásokon.
A Jobbikról most ne szóljunk.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó, erdély.ma
Szemben a valósággal
Több olyan eleme is volt Bajnai Gordon október 23-i beszédének, amely ellentmondásban van mindazzal, amilyen politikát kormánytagként támogatott. A 2010-es kormányváltás okairól például kifejtette, hogy a változásra szavazók a korrupció ellen is voksoltak. Csakhogy Bajnai 2006 nyarától a Gyurcsány-kabinet fejlesztéspolitikai kormánybiztosaként (felügyelete alá tartozott az uniós pénzek elosztását végző Nemzeti Fejlesztési Ügynökség), majd önkormányzati, illetve fejlesztési és gazdasági minisztereként, majd miniszterelnökként is tehetett volna a korrupció visszaszorításáért.
Magyar Nemzet
Teadélután
Október 23-án este már tudtam, hogy nem összefogás zajlik a baloldalon, hanem civakodás a meg sem kaparintott zsákmány felett. Ungváry Rudolfnak és Tamás Gáspár Miklósnak köszönhetem a felismerést.
Nevezett urak szépen összeszólalkoztak az ATV-ben: TGM – akiről Bayer Zsolt találóan megjegyezte a napokban, hogy asztráltestként jelen is volt meg nem is a nagy országféltő demonstráción – igazi partykillerként kijelentette, hogy ő most elment ugyan, de nem vesz részt az új kezdeményezésben. Ungváry papa válaszként szélsőségesnek nevezte TGM-et, Havas Henrik is közbenyekergett valamit, amit TGM kikért magának, Váradi Júlia pedig telesipítozta az étert, hogy ez nagyon kellemetlen, nagyon kellemetlen. Én pedig ittam a teámat, és kekszet mártogattam belé. És boldog voltam.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Három a magyar igazság
A szabadságharc tehát még nem ért véget, még lesznek támadások, mint ahogy vannak ma is, de már világosan látható, hogy amennyiben a forradalom és szabadságharc hívei képesek lelkükben megőrizni a nemzeti függetlenség eszményét, akkor képesek lesznek azért bármilyen áldozatot is meghozni, s harmadszorra végül érvényre jut a magyar igazság. Mert aki időt nyer, életet nyer.
Bencsik András
Demokrata
Sarkosan fogalmazva
Nagyjából minden úgy folyt nemzeti ünnepünkön, ahogyan gondoltuk korábban, a külföldi tudósítók sem tudtak valamin meglepődni vagy felháborodni. Volt egy méltósággal ünneplő tömeg a Kossuth téren, és persze azok, akik 2014-ben együtt szeretnének lenni Bajnai Gordon vezetése alatt, hogy visszaadják a szegény népnek a köztársaságot.
A sima modorú Gordonra szinte rá sem lehetett ismerni, amint eltorzult arccal, rekedten próbált néptribunként fellépni, de az őszödi rém sem volt jó formában. Az egyetlen humorforrás egy LMP-s képviselő volt, aki szerint a pesti srácok ma LMP-sek lennének, az utóbbi tíz évben ennél viccesebbet még senki sem mondott.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Bűnök és ítéletek
Benedek-ügy, Hunvald-ügy, Verók-ügy, Hagyó-ügy és így tovább. Hogy a kisebb szereplőkről már ne is beszéljünk. Mindannyian baloldali politikusok és közszereplők, akik amint vizsgálat indult ellenük, mindjárt politikai lejáratást emlegettek. Hozzá kell tenni, az ügyek kipattanása nagyrészt a párton belül, illetve a baloldali blokkon belül vívott pozícióharcok és a zsákmány fölött folyó marakodások következménye volt. Zuschlag János, e belharcok egyik „hősi halottja” világosan megmondta, hogy az MSZP a pénzről és az erőről szól.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap