Végre együtt
Persze Bajnainak sem könnyű. Kuncze Gábor például bejelentette: szívesen csatlakozik a formációhoz a maga hiteles Szabadelvű Polgári Egyesületével. Márpedig ez nem növeli a szövetség renoméját, mint ahogy az sem, hogy Gyurcsány és DK-ja is bejelentkezett, mondván, rájuk biztosan számíthatnak.
Igaz a mindenhova hívatlanul betoppanó pártvezér még úgy nyilatkozott hetvenkét órával a Milla-rendezvény előtt, hogy óriási hiba Bajnaitól, hogy külön útra lép, de aztán fészekrakó ösztöne győzött szárnyaló gondolatai felett és felajánlotta támogatását, sőt még az is eszébe jutott, hogy Bajnainál nincs alkalmasabb miniszterelnök-jelölt.
Forró Péter
Magyar Hírlap
Össze van fogva
De az Együtt 2014 mozgalmat alkotó, egyelőre három társaság sem lehet biztos a saját szerepében. A hátralévő másfél évben a mozgalom, szervezetileg, ideológiailag s természetesen személyileg, úgy átalakul, hogy alig lehet ráismerni. Gondoljunk a másfél évvel ezelőtt fellépő civil mozgalmakra. Mi maradt, mi lett belőlük?
A Szolidaritást még emlegetik, de jelentőségét vesztette. A 4K! nevű formációt már nem is emlegetik. Kónya Péter még szónokolt, Árok Kornél nem kapott szót. (Nem mintha hiányzott volna bárkinek is.) Viszont aligha képzelhető el, hogy a Szabadelvű Polgári Egyesület nevében csatlakozó, a politikától már visszavonult Kuncze Gábor vagy az általa kijelölt famulus ne kapjon valami tisztséget.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Méterek és emberek - Álláspont - (teljes cikk)
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire ostobák, és ekkora gazemberek. Pedig ennyire ostobák és ekkora gazemberek. A januári békemenet után egyszer már eljátszottuk mindezt, akkor így foglaltam össze a dolgok lényegét: „A hétfői Népszabadságban Fekete Gy. Attila kolléga figyelemre méltó írásban számolta ki, hányan is voltunk szombaton a kormány melletti tüntetésen. (Tüntetésszámtan, NSZ., január 23.)
Azt írja a kolléga, hogy a Hősök terétől a Kossuth térig 3,5 km a távolság, 30 méter széles az út, négyzetméterenként két fővel lehet számolni, ennek alapján 180 ezer ember fér el ott. (…) Ehhez tegyük még hozzá azt a sokaságot, amely megérkezésünkkor már megtöltötte a Kossuth teret – s hogy ne beszéljünk a levegőbe, hívjuk segítségül a Hvg.hu-t.
Ott január 4-én Tömegbecslés Google-térképpel: hányan lehettek az Operánál? címmel olvashatunk írást, amely szintén nagyon logikusan így érvel: a Kossuth téren 180 ezer ember fél el, de a szerző megjegyzi, hogy a tér alapterületébe beleszámolta a Parlamentet is, ahová nyilván nem állhat senki sem. Ezért én megfelezem ezt a számot, és hozzáadom a 180 ezerhez a 90 ezret, így kijön 270 ezer.
(…) Nos, innen nézvést különösen érdekes, miképpen becsülték meg a résztvevők számát a baloldali lapok és hírportálok, amikor az Opera előtti ellenzéki tüntetésről tudósítottak. Lássuk hát: Népszava online, január 2. »percről percre«: »A tömeg az Opera előtt felállított színpadtól már a Nagymező utcáig ért 18 óra után, aztán az egész Andrássy út megtelt az Oktogonig.
(…) megvan az első hivatalos létszámhirdetés: majdnem 100 ezer fő sereglett össze!« Nézzük a Nol.hu-t: »Százezren kint, ezren bent: jéghegynek ütközött az alkotmány ünnepe« címmel tudósít az eseményről Nyusztay Máté.
(…) tehát a baloldali sajtóban a január 2-i, Operától az Oktogonig érő ellenzéki tömeg százezer fő. A január 21-i, Hősök terétől a Bajcsy-Zsilinszky útig érő, valamint a Kossuth teret ezen felül színültig töltő tömeg szintúgy százezer fő. És Fekete Gy. Attila nem készített akkor tüntetésszámtant, most pedig azon vihognak, hogy a »hülye jobbosok négyszázezret hazudnak«. Nos, én nem számolok utána, csak rögzítem: az Operától az Oktogonig kb. háromszáz méter a távolság. A Hősök terétől a Bajcsyig meg kb. két és fél kilométer. És akkor ott van még a megtelt Kossuth tér. Hogy férhet el e két helyen ugyanannyi ember? Úgy, hogy hazudoztok, kedves kollégák, mert mást nem tehettek.”
Január 25-én írtam ezt. És nézzük most az október 23-i számháborút. Tudjuk tehát, hogy a baloldali sajtó szerint pontosan annyi ember fér el az Operától az Oktogonig húzódó 300 méteren, mint a Hősök terétől a Bajcsy-ig húzódó két és fél kilométeren plusz a Kossuth téren. Ebből a nonszenszből kiindulva lássuk tehát az újabb számokat: a Milla tüntetésén az Erzsébet híd pesti hídfőjétől egészen a Puskin moziig ért a tömeg. Ez jóindulattal négyszáz méter. Az utca kb. húsz méter széles. Akkor ez így 8000 négyzetméter, Fekete Gy. kolléga számításai alapján akkor ez 16 ezer ember, továbbá ezrek álltak a hídfő két oldalán, hát legyen 25 ezer a létszám.
Lássuk a békemenetet. A menetről tudósító és elég kevéssé kormánypárti HVG beszámolója szerint: „A békemenet órákon keresztül vonult Budáról Pestre, a tömeg jelentős része már a téren táborozott, amikor a vége elérte a Margit hidat.” Továbbá: „A Kossuth tér már Orbán beszéde előtt megtelt, az ünnepségre megérkezett a békemenet is….” Akkor számoljunk: a Margit híd hossza 600 méter, szélessége 21 méter.
Ha tehát a híd zsúfolásig tele van, akkor 25 ezer ember van rajta, amennyiben négyzetméterenként két főt számolunk. A híd budai hídfőjétől a Nyugatin át a Kossuth térig minimum három kilométer hosszú a távolság, a körút és a Bajcsy szélessége járda nélkül nagyjából azonos a híd szélességével, tehát 21 méter. Így számolva ez 126 ezer ember. Tehát a 150 ezer tökéletesen megfelel a valóságnak. S mivel az első sorban mentem, láttam, hogy a HVG igazat ír: mikor odaértünk, zsúfolásig tele volt a Kossuth tér.
Mint januárban, ez akkor legyen ismét 90 ezer ember. Akkor ez mindösszesen 240 ezer ember. (Megjegyzem, egészen bizonyos, hogy nem két ember állt négyzetméterenként a téren és az Alkotmány utcában, hanem legalább három. Ezért bátran adok hozzá a tömeghez még minimum 100 ezer főt, s így kijön a 340 ezres létszám. S mivel láttam, hogy a Millások is zsúfolásig töltötték meg a saját területüket, ezért hozzájuk is adjunk bátran még legalább 10 ezret – s akkor ők is voltak minimum 35 ezren. Másképpen nem lehet, mert a megtöltött terek nagysága adott, kár ezen vitázni…)
Innen érdemes aztán megnézni, miket hazudoznak a gazemberek a hazai és a külföldi sajtóban. Innen érdemes felidézni az osztrák közszolgálati televíziót, ahol „ezrek Orbán mellett, tízezrek ellene” címmel tudósítottak október 23-ról. És ezek óbégatnak a sajtószabadságért. Ezek a nyomorult, gyáva, hazug disznók. Megérdemlik mind a Paul Lendvai-emlékérmet.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Kapitalizmus és egyenlőtlenség
2010-ben gazdaságpolitikai fordulatot kezdtünk: egy kisebb állammal, alacsonyabb jövedelmi adókkal, erősebb versennyel, a tudáshoz való szélesebb hozzáféréssel és a szociális támogatások célzásával működő gazdaságot építünk. A korábbi korszak erős, monopolhelyzetben lévő vállalatait terhelő speciális adók csak az első jelzések, hogy belföldi természetes monopol területeken profit nélkül működő vállalatokat kívánunk a jövőben.
A bankrendszerrel kapcsolatos lépések is csak az első jelek, hogy egy erős versenyben működő, az állam és a hazai tulajdon erősebb részvételére épülő hitelrendszert építünk. A segély helyett közmunkára épülő világ is csak az első lépéseknél tart: középtávon 4-500 ezer közfoglalkoztatásban résztvevővel számolunk egy teljes foglalkoztatással működő gazdaságban.
A gyermeket vállaló családok célzott támogatása is gyerekcipőben jár még: teljes óvodai és bölcsődei hozzáférésre, részmunkaidős munkahelyekre ás a gyermekek után járó adókedvezmény teljes lehívására is szükség van. Mindezt államadósság-csökkentéssel és 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal: ez az új modell.
Matolcsy György
Heti Válasz
Az utolsó szalmaszál
A szocik és társadalmi segítőik huszon-egynéhány éve mindig ugyanazokkal a szlogenekkel, árokbetemetéssel, csatabárdok elásásával, nemzeti középpel meg hasonlókkal kampányolnak. Nem unják már az elkopott lemezt?
Felér egy vaskos sértéssel, hogy ennyire gyermeknek, ráadásul igen pocsék memóriájúnak nézik a népet. Az pedig, hogy Bajnai állandóan rezsimváltást emlegetett, beismerő vallomásnak is beillik. Ne tudná, milyen rossz hangzása van a rezsim szónak? Ezzel deklarálta, hogy nekik a szocialista kurzus alatt magát megutáltatott kormányzati rezsim továbbvitele a céljuk - a szóvirágok ellenére.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Lúdmilla, egy politikai-szemetesláda
Kuncze Gábor is jelentkezett Bajnai csapatába, hogy a szabadelvű eszméket erősítse, és ettől kissé rosszkedvem lett, mert mintha körbe-körbe járnánk, ugyanazokkal az emberekkel, még szerencse, hogy néhányan, mint Torgyán József, már inkább szórakoztatónak szánt tévéműsorokban tűnnek csak fel, és ezt díjazni tudom. Jeges rémület fog el, ha a politikai váltógazdaság és a demokrácia annyit jelent, hogy megint Bajnai és Kuncze akar megmenteni minket. A „demokratikus ellenzék” szókapcsolat kínos emlékeket ébreszt.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, patriotaeurópa.hu
Címeres
A Kossuth nevét viselő címer különösen kedves – és a miénk. Ezzel akarnak visszaélni, ezt akarnák ellenünk fordítani döbbenetes libaügyleteken nyerészkedő, hatodrendű senkiháziak és komplexusait pártelnöki nyomoronckodásokkal leplező háromszor hatodrendű ifjú . És társaik. Ezek a valóban címeres gazemberek.
Domonkos László
Magyar Hírlap
Az október 23.-i rendezvények erdélyi szemmel
A magyar közéletben érdemes odafigyelni arra, amit a különböző pártok vezérei, alvezérei és önjelölt hordószónokai mondanak el egy-egy nemzeti ünnepen. Így volt ez most is, s talán a szövegekkel egyetemben arra is érdemes volt figyelni, melyik szónoklatra van igazán „vevő”. A szó egyenes és átvitt értelmében egyaránt. Hogy hányan is vannak az összesereglett táborokban!?
Orbán Viktor ünnepi beszédét könnyű elemezni, mert az kiegyensúlyozott, határozott, de visszafogott volt, s hivatalos rendőrségi források szerint több mint négyszázezren hallgatták a Kossuth téren, mely a magyar államiság igazi jelképes helye. Orbán beszéde államférfiúi beszéd volt, s az emlékezésen, a tisztelgésen kívül annyi aktuálpolitikai elemet tartalmazott, amennyit joggal várt el tőle a hallgatóság. De ezek a kijelentések is visszafogottak, tartásosak voltak, ám határozottak és elszántak.
Orbán szinte egy szóval sem támadta az ellenzéket, s egyetlen utalást tett a szerencsétlen gyurcsányi örökségre. De mi történt, mi hangzott el a másik oldalon? Az várható volt, hogy ezúttal is erősen kötözgetik a gatyamadzagot, de ilyen csaholásra azért senki nem számíthatott.
A MILLA nagygyűlésen (ez a betűszó valami olyasféle hazug ostobaságot takar, hogy – úgymond – Egymillióan a sajtószabadságért!) a vezérugatók, Kónya Péter, Juhász Péter, Tamás Gáspár Miklós és egy Ungváry nevű senkiházi már „turulos, vérgőzös rasszista kormányzásról” vizionált, s talán csak Bajnai Gordon visszafogottabb beszéde igazán értékelhető objektíven, hiszen az önszorgalmú kutyák ugatása úgysem hallatszik az égig, de azt az egymillió sajtószabadság-védelmezőt is bajosan tudnák felmutatni. Csaholásuk legfennebb a világ fináncoligarcháinak a füléig jut el, de ez önmagában kimeríti az országárulás tényét.
Gyurcsány Ferenc és asztaltársasága, a Demokratikus Koalíció külön ünnepelt és agitált, s Ferencünk erősen féltegette a Köztársaságot a Fidesztől és Orbánéktól, merthogy ő egy újat szeretne látni, mármint respublikát. A negyediket. Hogy aztán az tanácsköztársaság lenne, banánköztársaság, mindegy.
Csak Orbán ne legyen benne! Ám látván Fricikénk, hogy fölötte kicsi elszánt hívei tábora, fölajánlotta az új köztársaság miniszterelnöki székét az esélyesebb Bajnainak, aki meghirdette az Együtt–2014 mozgalmat, melyben a vérmesebbek már kétharmados többségről vizionálnak a két bő esztendő múlván tartandó választásokon.
A Jobbikról most ne szóljunk.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó, erdély.ma
Szemben a valósággal
Több olyan eleme is volt Bajnai Gordon október 23-i beszédének, amely ellentmondásban van mindazzal, amilyen politikát kormánytagként támogatott. A 2010-es kormányváltás okairól például kifejtette, hogy a változásra szavazók a korrupció ellen is voksoltak. Csakhogy Bajnai 2006 nyarától a Gyurcsány-kabinet fejlesztéspolitikai kormánybiztosaként (felügyelete alá tartozott az uniós pénzek elosztását végző Nemzeti Fejlesztési Ügynökség), majd önkormányzati, illetve fejlesztési és gazdasági minisztereként, majd miniszterelnökként is tehetett volna a korrupció visszaszorításáért.
Magyar Nemzet
Teadélután
Október 23-án este már tudtam, hogy nem összefogás zajlik a baloldalon, hanem civakodás a meg sem kaparintott zsákmány felett. Ungváry Rudolfnak és Tamás Gáspár Miklósnak köszönhetem a felismerést.
Nevezett urak szépen összeszólalkoztak az ATV-ben: TGM – akiről Bayer Zsolt találóan megjegyezte a napokban, hogy asztráltestként jelen is volt meg nem is a nagy országféltő demonstráción – igazi partykillerként kijelentette, hogy ő most elment ugyan, de nem vesz részt az új kezdeményezésben. Ungváry papa válaszként szélsőségesnek nevezte TGM-et, Havas Henrik is közbenyekergett valamit, amit TGM kikért magának, Váradi Júlia pedig telesipítozta az étert, hogy ez nagyon kellemetlen, nagyon kellemetlen. Én pedig ittam a teámat, és kekszet mártogattam belé. És boldog voltam.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap