Elveszett a szoci lendület
Nem sikerült Baján és Dabason a baloldali mesterhármas: Dunaföldváron és Sopronban időközi választást tudott nyerni az MSZP, a dél-alföldi és a Pest megyei városban azonban megtört a lendület. Baján 46 százalékkal nyert ugyanis a kormánypártok jelöltje, Csubákné Besesek Andrea, míg Dabason 47,58 százalékkal győzött a Fidesz jelöltje.
Magyar Nemzet Online
Uniós szerepzavarok
Jobboldali kormányok idején Brüsszel hirtelen citromba harapott ábrázatot ölt, már a háromszázalékos hiánytól is csatakos, s minden magyar befőttesüveg peremén a diktatúra visszfényét látja megcsillanni. Megint erősen aggódik. Ám a színjáték ellenére nem a demokráciánkat félti.
Pilhál Tamás
Magyar Nemzet
Százévesen is örökifjan
e
Hittük volna-e, amikor beléptünk az Európai Unióba, hogy nemcsak nem védi meg majd polgárait a diszkriminációtól, de tétlenségével még biztatja is a kirekesztőket a további jogtiprásokra? Ha valaki azt mondja nekünk akkor, hogy egy százéves hölgyet - igen, Tamás Aladárnéról van szó - egy szomszéd tagállamban meg lehet fosztani állampolgárságától, bizonyára ünneprontó rémhírterjesztőnek nevezzük. Pedig pontosan ez történt: az EU és Szlovákia szégyenére megbüntették azt az asszonyt, aki visszakapta születéskori magyar állampolgárságát a szlovák mellé.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: A soproni gyors megállt - Álláspont -(teljes cikk)
Túlságosan politikusi gondolkodásra utalna nem bevallani, hogy rosszulesett a dunaföldvári és a soproni vereség. Emlékeztetőül: szeptember 30-án Dunaföldváron az időközi önkormányzati választáson a függetlenként induló szocialista jelölt győzött, majd egy hét múlva Sopronban nyert viszonylag jelentős fölénnyel a szintúgy szocialista jelölt a fideszes előtt. Sopron fájt jobban, mert Dunaföldvár hagyományosan baloldali többségű település, ott 2010-ben is csak harminc szavazattal tudott győzni a Fidesz.
Szóval fájtak azok a vereségek, és persze figyelte az ember, hogyan használja az ilyenkor szokásos kommunikációs protokollt a kormánypárt. A triumfáló ellenzék – elsősorban természetesen a Magyar Szocialista Párt – azonban már akkor valószínűsíthető módon túllihegte a dolgot. Mivel hosszú-hosszú évek óta nem tudott megnyerni semmit sem, így némiképp még érthető is hatalmas lelkesedése, ám túlságosan megemelte a tétet.
Ezt éppen ma látjuk a legvilágosabban, a kormánypárti és a jobbikos győzelmek másnapján. Dunaföldvár és Sopron utáni mámorában az MSZP és sajtója nem kevesebbet állított, mint hogy „trendfordulóhoz” érkezett a hazai politikai élet, s hogy immáron nyilvánvaló, a Fidesz elveszítette támogatását, a társadalmi többség ezennel és innentől fogva a baloldali ellenzéké, nem férhet kétség a baloldal 2014-es győzelméhez. Ugyanerre a hangulatra fűzték fel az október 23-i Milla-tüntetést is, amelynek előestéjén maga Juhász Péter exkendermagos honfitársunk gondolta úgy, hogy majd ő „elzavarja a regnáló kormányt”.
Nos, ebbe a nagy, optimista, baloldali összeborulásba zakatolt bele az elmúlt vasárnap. Három település, három időközi önkormányzati választás. Amennyiben trendforduló van az országban, a háromból legalább egyet meg kellett volna nyernie a baloldalnak. Legalább egyet - hogy egyáltalán maradjon bármilyen hivatkozási alapja bármire. Nem nyerte meg.
Az a helyzet, hogy a trendforduló ezúttal – érdeklődés és trend hiányában – elmaradt. Tiszavasváriban nem fordult semmi sem, a Jobbik papírforma szerinti rajt–cél győzelmet aratott, bár még várjuk ki a végét az óvások miatt.
Majd esztendők távolából igazi csemege lesz a szociológusoknak a Jobbik társadalmi helyzete ezen a településen. A trendfordulóról álmodozó magyar szocialistákat úgy elverték Tiszavasváriban, mint szódás a lovát. A jobbikos jelölt ötször annyi szavazatot kapott, mint a szocialista, de még a Fidesz által támogatott függetlennél is hétszázzal több voksot gyűjtött Fülöp Erik. A Fidesz támogatását bíró Ráduly Zsolt pedig három és félszer annyi voksot kapott, mint a szocialista Timári Istvánné.
Így zárult a Nagy Októberi Szocialista Trendforduló (NOSZT) Tiszavasváriban. Baján és Dabason még ennél is szomorúbb a helyzet baloldali szemszögből nézvést.
Ezeken a helyeken ugyanis simán győzött a kormánypárt jelöltje, de annyira simán, hogy az trendfordulók idején már-már megmagyarázhatatlan. (Valószínűleg ezért van az, hogy az MSZP és sajtója a legképtelenebb érvelésekkel igyekszik fenntartani a látszatot, a csúcsot a hülyék paradicsomának tekinthető Népszava tartja eme próbálkozások terén.)
Summa summarum: a fideszes Csubákné Besesek Andrea 46 százalékkal nyert, a trendforduló huszára, a szocialista Barna György 29 százalékkal végzett a második helyen. A jobbikos Horváth Tibor 7,9 százalékot kapott, az LMP-s Hunyadi László 7,5-öt, míg az Együtt - 2014 fő támogatója, Gyurcsány DK-ja 3 százalékkal leszorult a dobogóról. Ez így tökéletesen leképezi a közvélemény-kutatások eredményeit. Dabason szintúgy ez a helyzet: a Fidesz és a DAFI közös jelöltje nagyjából 49 százalékkal szerezte meg az első helyet.
Mindezek után elmondhatjuk: a soproni gyors megállt. A szemafor narancssárgára váltott, a sínre rádőlt egy másik trend.
Rendben is lesz minden, ha így marad a kormányoldal. Együtt. 2014-ben is.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Kimenekítés
2003 és 2010 között, amikor az MSZP– SZDSZ-kabinetek nem adták oda a választási ígéretekben szereplő béremelések fedezetét, majd két hullámban hatalmas összegeket vontak el az önkormányzatoktól. A legnagyobb tételt, közel 120 milliárdot éppen Bajnai Gordon, a Gyurcsány-kabinet korábbi önkormányzati és fejlesztési minisztere vette el az akkor már napi gondokkal küzdő településektől. Érthető, hogy erre már nem szívesen emlékszik senki az utódpárt prominensei közül.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Mi azon vagyunk, hogy legyen megállapodás
Lehet megállapodás a magyar hatóságok és a nemzetközi szervezetek között, de a magyar kormánynak is vannak feltételei - mondta Varga Mihály hiteltárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter pénteken. A miniszter a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) által szervezett budapesti kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmazott: a tárgyalások sorsa azon múlik, hogy mennyire értik meg Brüsszelben és Washingtonban, hogy ennek a kormánynak van saját elképzelése, saját programja, és egy hitelmegállapodással hozzá lehet tenni ehhez a programhoz.
Mint mondta, ha ezt nem ismerik fel, akkor nagyon sokáig fognak húzódni a tárgyalások, és a végén nem lesz eredmény. "Mi azon vagyunk, hogy legyen megállapodás" - szögezte le. A tárca nélküli miniszter megismételte korábbi kijelentését, amely szerint a magyar kormány mind az Európai Bizottságnak, mind a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) megküldte a nemzetgazdasági miniszter által bejelentett kiigazítási lépéseket. Ezeket most értékelik a nemzetközi szervezetek, és az Európai Bizottság november 7-én közli új makrogazdasági előrejelzéseit - mondta.
Varga Mihály szerint az
"valószínűleg november eleje-közepe táján jelzi, hogy hogyan gondolják: tovább tárgyalunk vagy nem tárgyalunk tovább". A miniszter hangsúlyozta: nem volna szabad a 2008-as IMF-hitelhez hasonló alapokon megállapodást kötni, mivel az akkori mentőcsomagnak "húsbavágó, az embereket kőkeményen érintő következményei voltak".
Úgy fogalmazott: "itt van az alapvető különbség, hogy van olyan kormány, ami szolgai módon mindenféle megszorítást végrehajt, és van olyan, ami sarkára áll és megpróbálja saját nemzetének érdekeit képviselni". Szerencsére vannak korrekt megállapodások is - tette hozzá.
Varga Mihály megszavaztatta a rendezvény mintegy száz emberből álló hallgatóságát. A válaszadók többsége úgy gondolta, hogy Magyarországnak nem kell megállapodást kötnie a nemzetközi szervezetekkel.
MTI, fidesz.hu
Történet, újrajátszva
A baloldali sajtó szerint a kormány a demokrácia megszüntetésére spekulál. De nem csak spekulál, egyenesen rombolja is nap nap után a legkülönfélébb politikai és gazdasági döntések formájában. Természetesen ide férfi kell, aki szép sorjában visszarakosgatja majd a demokrácia nagytemplomának erőszakosan letaszított tégláit. Férfi kell, mondjuk egy Bajnai. Az az érdekes az egészben, hogy az ő személye még a baloldalt, illetve a hozzá kapcsolódó, civilszervezeteknek álcázott politikai tömörülések tagságát és pártolóit is erősen megosztja.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Végre együtt
Persze Bajnainak sem könnyű. Kuncze Gábor például bejelentette: szívesen csatlakozik a formációhoz a maga hiteles Szabadelvű Polgári Egyesületével. Márpedig ez nem növeli a szövetség renoméját, mint ahogy az sem, hogy Gyurcsány és DK-ja is bejelentkezett, mondván, rájuk biztosan számíthatnak.
Igaz a mindenhova hívatlanul betoppanó pártvezér még úgy nyilatkozott hetvenkét órával a Milla-rendezvény előtt, hogy óriási hiba Bajnaitól, hogy külön útra lép, de aztán fészekrakó ösztöne győzött szárnyaló gondolatai felett és felajánlotta támogatását, sőt még az is eszébe jutott, hogy Bajnainál nincs alkalmasabb miniszterelnök-jelölt.
Forró Péter
Magyar Hírlap
Össze van fogva
De az Együtt 2014 mozgalmat alkotó, egyelőre három társaság sem lehet biztos a saját szerepében. A hátralévő másfél évben a mozgalom, szervezetileg, ideológiailag s természetesen személyileg, úgy átalakul, hogy alig lehet ráismerni. Gondoljunk a másfél évvel ezelőtt fellépő civil mozgalmakra. Mi maradt, mi lett belőlük?
A Szolidaritást még emlegetik, de jelentőségét vesztette. A 4K! nevű formációt már nem is emlegetik. Kónya Péter még szónokolt, Árok Kornél nem kapott szót. (Nem mintha hiányzott volna bárkinek is.) Viszont aligha képzelhető el, hogy a Szabadelvű Polgári Egyesület nevében csatlakozó, a politikától már visszavonult Kuncze Gábor vagy az általa kijelölt famulus ne kapjon valami tisztséget.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Méterek és emberek - Álláspont - (teljes cikk)
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire ostobák, és ekkora gazemberek. Pedig ennyire ostobák és ekkora gazemberek. A januári békemenet után egyszer már eljátszottuk mindezt, akkor így foglaltam össze a dolgok lényegét: „A hétfői Népszabadságban Fekete Gy. Attila kolléga figyelemre méltó írásban számolta ki, hányan is voltunk szombaton a kormány melletti tüntetésen. (Tüntetésszámtan, NSZ., január 23.)
Azt írja a kolléga, hogy a Hősök terétől a Kossuth térig 3,5 km a távolság, 30 méter széles az út, négyzetméterenként két fővel lehet számolni, ennek alapján 180 ezer ember fér el ott. (…) Ehhez tegyük még hozzá azt a sokaságot, amely megérkezésünkkor már megtöltötte a Kossuth teret – s hogy ne beszéljünk a levegőbe, hívjuk segítségül a Hvg.hu-t.
Ott január 4-én Tömegbecslés Google-térképpel: hányan lehettek az Operánál? címmel olvashatunk írást, amely szintén nagyon logikusan így érvel: a Kossuth téren 180 ezer ember fél el, de a szerző megjegyzi, hogy a tér alapterületébe beleszámolta a Parlamentet is, ahová nyilván nem állhat senki sem. Ezért én megfelezem ezt a számot, és hozzáadom a 180 ezerhez a 90 ezret, így kijön 270 ezer.
(…) Nos, innen nézvést különösen érdekes, miképpen becsülték meg a résztvevők számát a baloldali lapok és hírportálok, amikor az Opera előtti ellenzéki tüntetésről tudósítottak. Lássuk hát: Népszava online, január 2. »percről percre«: »A tömeg az Opera előtt felállított színpadtól már a Nagymező utcáig ért 18 óra után, aztán az egész Andrássy út megtelt az Oktogonig.
(…) megvan az első hivatalos létszámhirdetés: majdnem 100 ezer fő sereglett össze!« Nézzük a Nol.hu-t: »Százezren kint, ezren bent: jéghegynek ütközött az alkotmány ünnepe« címmel tudósít az eseményről Nyusztay Máté.
(…) tehát a baloldali sajtóban a január 2-i, Operától az Oktogonig érő ellenzéki tömeg százezer fő. A január 21-i, Hősök terétől a Bajcsy-Zsilinszky útig érő, valamint a Kossuth teret ezen felül színültig töltő tömeg szintúgy százezer fő. És Fekete Gy. Attila nem készített akkor tüntetésszámtant, most pedig azon vihognak, hogy a »hülye jobbosok négyszázezret hazudnak«. Nos, én nem számolok utána, csak rögzítem: az Operától az Oktogonig kb. háromszáz méter a távolság. A Hősök terétől a Bajcsyig meg kb. két és fél kilométer. És akkor ott van még a megtelt Kossuth tér. Hogy férhet el e két helyen ugyanannyi ember? Úgy, hogy hazudoztok, kedves kollégák, mert mást nem tehettek.”
Január 25-én írtam ezt. És nézzük most az október 23-i számháborút. Tudjuk tehát, hogy a baloldali sajtó szerint pontosan annyi ember fér el az Operától az Oktogonig húzódó 300 méteren, mint a Hősök terétől a Bajcsy-ig húzódó két és fél kilométeren plusz a Kossuth téren. Ebből a nonszenszből kiindulva lássuk tehát az újabb számokat: a Milla tüntetésén az Erzsébet híd pesti hídfőjétől egészen a Puskin moziig ért a tömeg. Ez jóindulattal négyszáz méter. Az utca kb. húsz méter széles. Akkor ez így 8000 négyzetméter, Fekete Gy. kolléga számításai alapján akkor ez 16 ezer ember, továbbá ezrek álltak a hídfő két oldalán, hát legyen 25 ezer a létszám.
Lássuk a békemenetet. A menetről tudósító és elég kevéssé kormánypárti HVG beszámolója szerint: „A békemenet órákon keresztül vonult Budáról Pestre, a tömeg jelentős része már a téren táborozott, amikor a vége elérte a Margit hidat.” Továbbá: „A Kossuth tér már Orbán beszéde előtt megtelt, az ünnepségre megérkezett a békemenet is….” Akkor számoljunk: a Margit híd hossza 600 méter, szélessége 21 méter.
Ha tehát a híd zsúfolásig tele van, akkor 25 ezer ember van rajta, amennyiben négyzetméterenként két főt számolunk. A híd budai hídfőjétől a Nyugatin át a Kossuth térig minimum három kilométer hosszú a távolság, a körút és a Bajcsy szélessége járda nélkül nagyjából azonos a híd szélességével, tehát 21 méter. Így számolva ez 126 ezer ember. Tehát a 150 ezer tökéletesen megfelel a valóságnak. S mivel az első sorban mentem, láttam, hogy a HVG igazat ír: mikor odaértünk, zsúfolásig tele volt a Kossuth tér.
Mint januárban, ez akkor legyen ismét 90 ezer ember. Akkor ez mindösszesen 240 ezer ember. (Megjegyzem, egészen bizonyos, hogy nem két ember állt négyzetméterenként a téren és az Alkotmány utcában, hanem legalább három. Ezért bátran adok hozzá a tömeghez még minimum 100 ezer főt, s így kijön a 340 ezres létszám. S mivel láttam, hogy a Millások is zsúfolásig töltötték meg a saját területüket, ezért hozzájuk is adjunk bátran még legalább 10 ezret – s akkor ők is voltak minimum 35 ezren. Másképpen nem lehet, mert a megtöltött terek nagysága adott, kár ezen vitázni…)
Innen érdemes aztán megnézni, miket hazudoznak a gazemberek a hazai és a külföldi sajtóban. Innen érdemes felidézni az osztrák közszolgálati televíziót, ahol „ezrek Orbán mellett, tízezrek ellene” címmel tudósítottak október 23-ról. És ezek óbégatnak a sajtószabadságért. Ezek a nyomorult, gyáva, hazug disznók. Megérdemlik mind a Paul Lendvai-emlékérmet.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap