Pozsonyi Ádám: Baloldal és irodalom - (teljes cikk)
Jó ideje megszokottnak veszik a balliberális térfélen, hogy a művészi élet azt jelenti, ők vannak pozícióban. Színházi kinevezésekről is elhangzott egy-két arcpirító megjegyzés, és ezt akkora médiaháttérrel tették, hogy még egy – magát nemzetinek valló – ismerősöm szájából is elhangzott a minap: a jó írók baloldaliak. Nos, elmondanám erről a véleményem.
Kérem tisztelettel, baloldali szemléletmóddal nem lehet értéket létrehozni. A baloldali gondolkodás tudniillik a tagadásra épül. Nem! – jelenti ki a lelkes ifjú (vagy felnőni képtelen szánalmas öregember), és büszke erre a gesztusra. A kisgyerek is büszke arra, hogy nem írja meg a számtanpéldát, focizni megy, amikor tejért küldik, vagy juszt is megeszi ebéd előtt a csokit, de ez nem nevezhető komoly dolognak.
Félre ne értsük egymást, szükség van erre is, csak hát helyén kell kezelni. És a lényeges dolgok közé mindez nem illeszthető be.
Mert mi is a lényeges dolog? Élet, halál, közösség, szenvedés, felmagasztosulás, hősiesség, áldozat. Ezeket a kisgyerek nem érti, s éppen így a baloldali sem.
A forradalmi eszmék tudniillik az élet örök törvényeit tagadják. Mert mit is tagad századok óta a baloldal? Hierarchia, férfi–nő viszony, közösség, Isten. Csak a legfontosabbakat, amelyek nélkül a létezés elképzelhetetlen. Mert ezeknek a „reakciós” szabályait nem a királyok, grófok, papok és egyenruhás tábornokok találták ki, hanem az élet. Ki kell menni a természetbe, és meglátjuk, hogy ott minden úgy működik, ahogy a reakciós, régi világban. Az eszement utópiák, amiket a 20. és 21 század ráerőltet a világra, az erdőben, a mezőn, a farkasok, lovak és seregélyek világában nem működhetnek.
Képzeljünk el emancipációt a rókák és a borzok között. Próbáljuk ráerőltetni a másság tiszteletét a patkányokra. A vegetarianizmust a jegesmedvére. Az egyenlősdit az elefántcsordára. Vicc.
És mivel a haladó szemléletmód az élet örök törvényeit tagadja, az élet örök kérdéseire nem is adhat választ. A baloldali művészet egy poén, egy geg. Pillanatnyi jópofa röhögés. Egy gesztus. Egy fricska. Ami a csattanó pillanatában hat, de másnap már senkit sem érdekel. Hogy is érdekelhetne, amikor másnap már másnap van? Ahhoz, hogy másnap is hasson, örök kérdésekkel kellene foglalkoznia, de ő csak addig jut el, hogy tagadja a tegnapot. Na jó, de az már tegnap volt, ma már az nem jelent semmit.
Kiakasztani egy kabátot a kiállításon. Kockát mázolni három pöttyel, és azt mondani: festmény. Egyszeri poén. Jót röhögünk. De másnap már unalmas. Vegyük elő Esterházy Termelési regényét. Kassák Lajos verseit. Wahorn András festménynek nevezett baromságait. Már nem is röhögünk. Unott arccal toljuk odébb, és kezünk – mivel válaszokat keres az élet örök kérdéseire – ösztönösen nyúl a Katona Józsefek, Madách Imrék, Arany Jánosok és Gárdonyi Gézák után.
De lehetünk konkrétak is. A magyar irodalom egyetlen, ismétlem, egyetlenegy írója, költője sem volt baloldali – mármint aki komolyan vehető –, mert nem is lehetett. Csokonai Vitéz Mihály, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Madách Imre, Arany János, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Fekete István, Szabó Dezső (ez az első vonal, csak úgy hirtelen, ami eszembe jut) kivétel nélkül a normalitásban, Istenben, nemzetben hívő írók. (Mielőtt Adyt valaki baloldalinak titulálná, kezdje a Seregesen senkik jönnek című versével, aztán maradjon csöndben.)
És a másodvonal, a Rákosi Viktor, Herczeg Ferenc, Tormay Cécile, Karinthy Frigyes, Kodolányi János, Móra Ferenc úgyszintén az. Létezik harmad-, illetve negyedvonal is, amibe az Osvátok, Kassákok, illetve korunkban a Nádas Péterek és társaik illeszthetők, de komolyan venni, és a magyarság vagy az élet örök kérdéseire választ találni ezeknél nem lehet.
Ám van egy egyszerűbb próbatétel is. Egyszerűbb, kézzelfoghatóbb és világosabb. Nyíltabb és egyenesebb. Mint a teremtés rendje. Az, amit ezek állandóan tagadnak. Be kell vinni egy antikváriumba egy baloldali szerző kötetét. Ha átveszik, életképes. Ha átveszik, azt jelenti: a divat lecsengésével is keresi valaki. Keresi, mert örök igazságokat talál meg bennük.
Nos, próbálja meg valaki egy posztmodern szerző kötetét bevinni.
Körberöhögik.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Tukacs István ne riogassa valótlanságokkal az embereket!
Joggal rémülhet meg bárki, amikor azt olvassa Tukacs István képviselő mai közleményében, hogy a szocialisták nyilvánosságra hozott programja lesz az alapja az új MSZP-kormány gazdasági intézkedéseinek. Nem csoda, ha megretten az ember, hiszen mindannyian jól ismerjük már a szocialista gazdaságpolitikát - áll a Fidesz-frakció közleményében.
Csak néhány példa: a Gyurcsány-Bajnai-kormányok egyetlen évben sem tartották be a Konvergencia Programban vállalt államháztartási hiánycélt, volt olyan, hogy a hiány többszörösét tette ki a tervezettnek. Kormányzásuk évei a lakosságot sújtó sorozatos megszorításokra épültek, elég csak a 13. havi nyugdíjak és közalkalmazotti bérek eltörlésére vagy éppen az ingatlanokat terhelő vagyonadó bevezetésére gondolni.
Ezzel szemben az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően folyamatosan csökken az államadósság, az államháztartás hiányát 2011 óta 3 százalék alatt tudjuk tartani. Ráadásul mindezt nem a szocialisták módszerével – azaz a magyar polgárok mindennapjainak megnehezítésével – értük el, hiszen a családok, vállalkozások terheit mérsékeltük az elmúlt két és fél esztendőben.
Szerencsére szó sincs arról, hogy Magyarországnak a szocialisták gazdaságpolitikai koncepcióját kellene elszenvednie a jövőben, mégis újfent megkérjük Tukacs Istvánt, ne riogassa valótlanságokkal az embereket!
MTI/OS, fidesz.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Fidesz-frakció: Bajnaiéknak csak a remény maradt
Oszkó Péter ízekre szedte az ország 2014-es költségvetését. Könnyű ellenfelet választott, hiszen ilyen tartalmú jogszabályt majd csak egy év múlva fogad el az Országgyűlés. Addig pedig a Bajnai-kormány pénzügyminiszterének csak a várakozás és a feltételezések megfogalmazása marad - hangsúlyozza közleményében Puskás Imre, az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának alelnöke.
Mi, akik az ország sikerében bízunk, és annak érdekében cselekszünk, azt reméljük, hogy folytatódnak azok a folyamatok, amelyek 2010-ben elkezdődtek: az államadósság folyamatos csökkenése, az államháztartás hiányának 3 százalék alatt tartása és a családok, vállalkozások terheinek mérséklése - áll a közleményben.
Mint írja, úgy tűnik, a Haza és Haladás Alapítvány más, kilátástalanabb jövőképet fest elénk. Oszkó Péter azzal riogat, hogy megint minden úgy lesz, mint az ő kormányzásuk alatt: növekedni fog az államadósság, újra 3 százalék felett lesz az államháztartás hiánya, és növekszik a munkanélküliség.
Talán így is lenne, már ha 2014-ben ők kormányoznának...
fidesz.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Bayer Zsolt: Cinke - (teljes cikk)
1915 novemberében a Porosz Tudományos Akadémián előadás-sorozatot tart egy harminchat éves fiatalember. Albert Einsteinnek hívják. Valami relativitáselméletről beszél – és Marx Károly, valamint Sigmund Freud után beveri a harmadik szöget az addig létező világ koporsójába.
Csak arra nem adott választ a harminchat éves fiatalember, hogy a karácsony vaníliaillata és a halál édes-savanyú szaga között elterülő valamit miért is nevezzük egészen pontosan életnek.
A halál édes-savanyú szagában állok, egy kórteremben.
Elbúcsúzom a nagyanyámtól.
Már nincsen magánál, és ha nem tudnám, hogy ő az, nem gondolnám, hogy közöm van hozzá. De tudom, hogy ő az, és a tudatom hozzábilincsel a fájdalmamhoz. Fogom a kezét, beszélek hozzá. Megköszönök mindent. Elköszönök. Azt képzelem, hall engem, valahonnét a másik világból fordul felém, részvéttel. Falnak dőlök. Sírok. Siratom önmagam.
– Most már ágyba kell bújni, kisfiam…
Bújok… Dunyha-bárkám lágy ölén ringatózva kérlelem még Őt, hogy keltsen fel hajnalban, amikor kel Ő is, és megy a konyhába madártejet készíteni.
– Hogy készül a madártej, nagymama?
– Hát hajnalban megfejem a cinkét, kisfiam…
Látni akarom azt, azt a cinkefejést. Azért kérlelem. És tudom, majd úgyis azt mondja, „költögettelek, kisfiam, de hiába”, és én csalódott leszek és haragudni fogok, s persze ott lesz a harag mögött a végtelen hála, amiért nem engedte összetörni a varázslatot. S csak az aranysárga madártej maradt, a hatalmas felhőcskékkel, a hosszú, barna vaníliarúddal és a közelgő karácsony ígéretével.
Állok az édes-savanyú halálszagban. Nagyanyám ágya halál-bárka, a Sztüx nyugodt vizén jár. Teste cinkényi madártest csupán, kifejte belőle az életet kilencvenhét esztendő. A rettenetes század…
Akkor született, amikor kivégezték Ferenc Ferdinánd gyilkosait. Amikor a Monarchia még egyszer utoljára megmutatta erejét, és Gorlicénél áttörte az orosz vonalakat. Együtt született Szeleczky Zitával és Ingrid Bergmannal. Csak hát Ő Nagykátán született, és Lipták Magdolnának anyakönyvezték.
Szép, szelíd, evangélikus tót lánynak született. Anyját, apját már gyerekkorában elvitte a morbus hungaricus, gyorsan, egyszerűen, könyörtelenül. Semmi madame Chauchat – Nagykátáról nincsen út a Varázshegyre. Nagykátáról a temetőkbe vittek az utak, és Gádorosra, nevelőszülőkhöz. Végül aztán Budapestre, a Táltos utcába, a harmadik emeletre, egy nehéz természetű sváb mellé, egész életre.
Nagykátáról az én dunyha-bárkámhoz vitt az út. Ahonnét mindig lekéstem a cinkefejést – de sohasem késhettem le a tésztagyúrást. Olyan vékonyra és egyformára vágta a maga gyúrta tésztát Lipták Magdolna, hogy az csuda. Aztán feldobta párszor marokkal a levegőbe, s úgy kötötte tiszta damasztba. Szerette a maga gyúrta tésztát. Szerette az ételt.
Szeretett engem. Szerette az életét, amin alig-alig volt szeretni való. És rengeteg néma panasz és jajgatás volt a mosolyában, csak ezt mi, gyerekek nem vettük észre sohasem. És gyerekfejjel még meg is mosolyogtuk titokban, ha láttuk imára borulni a kisszobában. Vagy amikor imára kulcsolta kezét ebéd előtt.
S amikor Jézust hozta szóba karácsony estéjén.
Mert mi az ajándékokra lestünk, ártatlanul, de gonoszan. És az Ő jézusos szava és vaníliaillata lett az örök karácsony mégiscsak, valahogyan.
Adventvasárnap állok az édes-savanyú halálszagban, egy kórházi ágy mellett. Egy aprócska cinke mellett. Feleségem vigasztal. Mondanám neki, hogy jobb ez így neki is, de nem tudom. Nem tudok mondani semmit sem. Ugyanis haldoklik idősebb Bayer Ottmárné született Lipták Magdolna. A nagyanyám.
Akkor született, amikor Einstein a Porosz Tudományos Akadémián valami relativitáselméletről beszélt. Csak azt nem tudta a drága Albert úrfi, hogy mégiscsak van gyorsabb a fénynél. Lipták Magdolna Nagykátáról gyorsabban lett cinke, mint ahogy a fény elhozta a karácsonyt. És elrepült ágyából, halál-bárkájából, és mostantól arra vigyáz csak, hogy össze ne törje valahogyan a varázslatot. Az én maradék varázslatomat.
Sokért nem adtam volna, ha a rettenetes század halt volna meg advent vasárnapján a Nagymama helyett. De hát ezt sem én döntöm el. Én csak azt dönthetem el, hogy Lipták Magdolna mostantól örökre velünk marad. Mert nincsen karácsony nélküle. S csak akkor nem lesz nagymama, ha eltűnnek örökre a cinkék. De addigra mindegy lesz úgyis. Most viszont még nem mindegy. Egy kicsit még nem. Mert elrepült egy cinke a kórházi ágyból, az édes-savanyú halál szagból, és vaníliaillat maradt utána. És Jézus is megszületett. Halleluja…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Árnyéklélek
Régen a Havasalföldön voltak olyan varázsszerekkel csángáló kalugyerek, akik árnyékot árultak. Titkon lemérték egy-egy nekik háttal álló atyafi vagy asszonyság árnyékát, átmérték botra, szalagra vagy zsinórra, s úgy árulták. Akiről méretet vettek – azaz elvették az árnyéklelkét – annak rövidesen el kellett pusztulnia.
S aki új házat épített, az így vásárolt lelket befalazta vagy a küszöb alá rejtette. Miután áldozatot hozott ezzel a sötét hatalmaknak, úgy hitte, megmenekedett a rontástól. Liberálisaink és szocialistáink mintha éppen ilyen varázsszerekkel csángáló kalugyerek lennének. Árnyéklelket lopnak, aztán eladják nekünk. Mi pedig a küszöb alá rejtjük, de a primitív népekkel ellentétben a feldolgozatlan múlt, s a ki nem beszélt jelen árnyékai nem védelmet, hanem rontást hoznak ránk.
Tamáska Péter
Magyar Hírlap
kalugyer jelentése: (görög = "szép öregségű", szláv), A görögkeleti egyház szerzetese, más néven bazilita (szerkesztő megjegyzése)
Nincs béke
Nem véletlenül mondta éppen lapunknak Kövér László, hogy két politikai elitje van ennek az országnak. Az egyik a polgári oldal, amely amit felépít, azt a másik, úgynevezett elit, a baloldal lerombolja. És ha jobban belegondolunk, a baloldalnak nincs is elitje. Mert az nem lehet elit, amely nem alkot, hanem rombol, amely visszautasít minden jobbítást, amely a társadalmat érinti.
Stefka István
Magyar Hírlap
Visszatért a pénzpiaci bizalom hazánkban
A pénzpiaci és a reálgazdasági befektetők látják, hogy Magyarország működik. Megjelennek azok is, akik eddig jegelték a befektetéseiket. A növekedés másik jelentős forrását az itt működő nagy autógyárak, az Audi, a Mercedes és az Opel adják.
Ez egy százalékot tesz hozzá majd a bővüléshez. A harmadik tényező az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök döntése szerint tíz-tíz százalékkal csökken a villamos energia, a gáz és a távhő ára. Ez a pénz a családoknál marad, amelyből nő a fogyasztás.
A szakszervezetek számítása szerint ez 2,2 százalékos reálkereset-növekedést hoz. Mi úgy számolunk, ez is egy százalékot tesz hozzá a fogyasztás révén a GDP-hez.
Ugyanilyen hatással lesz, hogy az elmúlt négy-öt hónapban jelentősen felgyorsult az uniós források felhasználása. Így nem ezermilliárd forintnyi közösségi támogatás jöhet be a magyar gazdaságba, hanem ezerötszáz vagy ennél is több. És növekedési potenciál a munkahelyvédelmi akcióterv is.
Matolcsy György
Magyar Hírlap
Áldott ünnepet, magyarok!
A magyar ember szereti a hazáját, még akkor is, ha nagy a baj. Együtt kell építenünk, mert csak egy haza van: Magyarország! Teremtsük meg a feltételeket úgy, hogy valóban áldott legyen a karácsony, s a megbékélést jelentse a világ összes magyarjának.
Vámos György
Magyar Hírlap
Szavak
Az operettszocialisták – jelzem, ez a szó is apró gyilkosság, bár igaz – szóhordója például márciusi ifjúnak vagy talán az új arculatnak megfelelően pesti srácnak képzelte magát, és a tüntető-sztrájkoló diákokhoz fordult. Nem, nem azt kiáltotta Török Zsolt, hogy aranyszájú gyerekek, a szívem van veletek. Nem. Hanem egyenesen beleordította a világháló képébe: Fegyverbe! Fegyverbe! Elfoglalni mindent, szöcskét, gyárat, tornyot, vad laktanyát!
...Labdázunk a szavakkal, dobáljuk őket oda meg vissza, nem törődve vele, hogy azok bizony veszélyesek.
Kiss László
Magyar Hírlap
Hetvenezren is tanulhatnak majd ingyen
Giró-Szász András: Az értetlenségből és bonyolultságból fakadó problémát a miniszterelnök kérésére a kormány leegyszerűsítette. Az a döntés született, hogy egyetlen korlátozó tényező legyen a felsőoktatásba belépés kapcsán: a minőség, vagyis a ponthatár."
Pintér Balázs interjúját a Magyar Hírlap 2012. december 21-i számában olvashatjuk.