Bayer Zsolt: A baloldal - (teljes cikk)
Hallgatom a magyarországi baloldal prominenseit, és bármiről beszélnek, nagyon hamar kiderül, hogy beszédjüknek nincsen semmi értelme.
Legyen szó gazdaságról, társadalomról, történelemről, filozófiáról, szociológiáról – legyen szó bármiről, semmi de semmi fontos, értelmezhető és tovább gondolható igazság nem hagyja el ajkaikat.
Egyáltalán: maga az a fogalom, hogy „baloldal” vált teljesen értelmezhetetlenné és felismerhetetlenné. Ha nem lennének a régi, megcsontosodott és megrögzött hazugságpanelek, már az égvilágon senki sem használná a „baloldaliság” és „baloldal” kifejezéseket.
Nincsen olyan, hogy baloldal. Nálunk egészen biztosan nincsen. Volt talán valaha, s amikor volt, akkor rettenetes dolgokat vitt véghez. Ölt, pusztított, kisemmizett, s eközben folyamatosan hazudott. S régi-régi hazugságaiból lettek a mai megcsontosodott baloldali közhelyek.
S ebbe az eleve hazugságokra épült baloldali kánonba – ha kellett – arcpirulás nélkül beemelték az elmúlt század legnagyobbjait is. Vagy úgy, hogy rájuk fogták: ők is baloldaliak – értsd: kommunisták – voltak, még ha nem is tudtak róla, vagy úgy, hogy lángelméink tévedéseiből raktak várat.
Szegény Adynak elég volt leírnia, hogy „Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye” – és baloldali lett belőle. Az ős Kaján magyar sámánjából. S ott volt aztán József Attila legnagyobb tévedése: „Tőke és Fasizmus jegyesek”.
Jaj, Istenem, dehogyis jegyesek. De a hazai baloldal ezt a tévedést is négyrét hajtogatta, és aládúcolta vele rozzant szellemi építményének ócska kis kredencét. Drága Attila – minden külön értesítés helyett – íme a való: tőke és baloldal jegyesek. A globalizáció nemzetközi tőkéjének legnagyobb szajhája a nemzetközi baloldal.
És az elárvult, de napjainkban ismét erőre kapó nemzeti mozgalmak ellen bármilyen alkura, szövetségre és árulásra kész, csakhogy megmentse hatalmát, és megmentse azt a világrendet, ami teljesen nyilvánvalóan menthetetlen.
Ezt láthatjuk idehaza nap nap után.
Amikor a kormány csökkenti a rezsiköltségeket, a baloldal a szent piacra hivatkozva kárhoztatja ezt az intézkedést, és a globális vállalatok tőkéjét, nyereségét félti, ezen vállalatok kivonulásával fenyegetőzik, és azzal riogatja a népet, hogy ennek következtében majd nem lesz áram a lakásokban. Ez természetesen ugyanaz a baloldal, amelyik a rendszerváltás hajnalán bagóért eladta a magyar energetikai vállalatokat a nemzetközi tőkének, és még a hasznukat is törvénybe foglalta – nyilván a szent piac nagyobb dicsőségére.
Ez ugyanaz a baloldal, amelyik minden, ismétlem, minden esetben a nemzetközi tőke pártjára áll, és minden, ismétlem, minden esetben a lakossággal szemben akar megszorításokat alkalmazni, miközben például a bankok érdekeit és extraprofitját körömszakadtáig védelmezi.
Ez ugyanaz a baloldal, amelyiknek idehaza legkésőbb 1986 óta mindenre ugyanaz a receptje: szoríts meg, fogd rá a túlfogyasztásra, vegyél fel kölcsönt – aztán meglátjuk, mi lesz. Ez ugyanaz a baloldal, amely baloldalt egyszerűen nem lehet elviselni. Nagyjából a polgári radikálisok és a Kun Béla-féle gyilkosok óta.
És hosszú-hosszú idő óta először próbál meg egy kormány teljesen új irányt szabni mindennek. Az életünknek – már amennyiben van még egyáltalán bármi értelme a társadalom „közös életének”, és van még ethosza egyáltalán a társadalomnak. Ha van, akkor sikerre vagyunk ítélve. Ha nincs, akkor nyugodtan jöhetnek ismét a Bajnai Gordonok és Gyurcsány Ferencek, jöhet újra a megszorítás, kölcsönfelvevés, eladósodás sátáni „szentháromsága”.
Akkor folytathatjuk az egészet úgy, ahogy harminc (hatvan) éve csináljuk. Akkor jöhet az IMF. És az ortodox gazdaságpolitika. Önök még nem unják?
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Kristály Lehel: (Gy)alázatosék - avagy, mit is és, hogyan képvisel az RMDSZ? - (teljes cikk)
Budapesten politológiát studírozó egykori RMDSZ-es ismerősöm tudálékoskodva emelte le polcáról Elliot Aronson A társas lény című könyvét, s ezzel együtt fölényesen nyomta a kezembe. „Ezt nézd, ilyeneket kell olvasni, ezekből tanulja meg az ember, hogyan kell manipulálni a tömegeket” – magyarázta az ifjú titánjelölt.
Tizenhárom évvel később éppen Aronson könyvét lapozgattam a vonaton. No nem azért, mert oly nagy kedvem támadt tömegeket manipulálni, de e szociológiai alapmű tele van továbbgondolásra alkalmas gondolatokkal. Hogy a fülszöveget idézzem: „Az amerikai szociálpszichológia egyik legrangosabb és legeredetibb képviselője könnyed, olvasmányos, színes stílusú, ám magas szakmai színvonalú áttekintést ad többek között a propagandáról, a háborúról, az elidegenedésről, az agresszióról, az egyéni elköteleződésekről, a társadalmi feszültségekről és a politikai fordulatokról.”
Az egyik fejezetben a szerző ezt írja: „Egy személy megbízhatósága úgy is növelhető, ha a hallgatóság teljesen meg van győződve, hogy az illető nem akarja őket befolyásolni.” A neves szerző azt is megjegyzi: „A kommunikátor megbízhatósága (és hatékonysága) fokozódhat, ha olyan álláspontot képvisel, amely minden jel szerint saját érdeke ellen való.”
Alig tettem le Aronson lenyűgöző művét, egy nappal később, január 3-án Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a mestert idéző húzással állt a nyilvánosság elé. Bemutatott egy dokumentumot, amely – állítása szerint – a Romániát kormányzó szociálliberális szövetség (USL) és az RMDSZ között tavaly október elsején köttetett szándéknyilatkozat arról, hogy a decemberi választásokat követően közösen alakítanak kormányt.
Ez ugyan – még – nem történt meg, de december közepén Kelemen megerősítette a dokumentum létezését. Az RMDSZ elnöke egy a Hvg.hu-n megjelent interjúban azt is elmondta: a megállapodásból két példány készült, egy a kolozsvári irodájában van bezárva, a másik Victor Ponta szocialista vezér, jelenlegi kormányfő tulajdonában van.
„A választásokat követően Bukarestben tartózkodtam, így technikai oka volt annak, hogy nem tettük azonnal közzé. Aztán jöttek az ünnepek, amikor nem lett volna szerencsés közölni. Január 3-án, 4-én, amikor beindul a közélet, mindenki számára elérhető lesz” – mondta Kelemen.
Nos. Ez az a húzás, amely méltó arra, hogy bekerüljön Aronson példatárába. „Mondj, tégy olyat, ami látszólag az érdekeid ellen szól, hogy higgyenek neked.” Az RMDSZ-vezérkarnak így is három hét kellett ennek felismeréséhez. Amikor aztán mégis felvillant ama bizonyos negyven wattos égő, Kelemen Hunor összeszedte minden bátorságát, majd kiállt, és mondta a magáét. Hogy ők csak jót akartak. Hogy lett volna minden szintű részvétel a kormányzati struktúrákban. Hogy közösen támogatták volna az alkotmánymódosítást, valamint az ország közigazgatási átszervezését. Hogy ígéretet kaptak a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak rendezésére, a magyar oktatás kérdéseinek megoldására.
Sokan vannak azonban, akik mégsem hisznek Kelemen Hunornak. Azt kérik, mutassa be az igazi megállapodás szövegét – bár kétlem, hogy az nem ment eddig át a darálón.
Nem tanulnak az RMDSZ-ben, hiába a dölyf és a tudálékoskodás. Csak magolnak. Aronsont be tudták biflázni, de hihetően alkalmazni már nem képesek. S hogy mennyire nem tanulnak, azt az is bizonyítja, hogy többnyire beérik az odavetett konccal.
Vagy annak morzsáival.
Az örökös szenátornak hitt, de mandátumát vesztő Frunda Györgynek dobott kormányfő-tanácsosi tisztséggel és két államtitkári poszttal. Hiszen képesek voltak újraírni Neptunt is. (Feledékenyek és fiatalabbak kedvéért: 1993 júniusában a szövetség vezetőségének felhatalmazása nélkül, titkos találkozón vett részt a Fekete-tenger partján, Neptunon az akkori román hatalom képviselőivel Borbély László, Tokay György és – ki más? – Frunda György. Az Iliescu-rezsim által tett, azóta is megvalósítatlan ígéretek fejében Románia számára viszont lehetővé vált, hogy kisebbségbarátnak tűnjön a Nyugat szemében.)
Amíg nem derülnek ki újabb részletek a paktumról, a tavalyi egyezkedést a kolozsvári Krónika után nyugodtan nevezhetjük Neptun 2-nek.
Az RMDSZ-t pedig egy (gy)alázatos bandának.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
A kommunizmus nünbergi pere
A Kommunizmus fekete könyve a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra a politicídium (politicide) terminust javasolja. A faji alapon elkövetett genocídium kifejezéssel párhuzamba állítva ez azt jelenti, hogy a kommunisták a burzsoázia és egyéb nem kívánatosnak kikiáltott osztályok, „belső ellenségek” elpusztítását politikai okokból követik el. Bárhogy hívjuk is azonban ezeket a tömeggyilkosságokat, olyan megbocsáthatatlan bűnök, amelyek egy ideológia miatt létezhettek, a gyakorlati megvalósulás szép ígéretéért. Ezért sem felejthetünk, relativizálhatunk, ha a kommunizmus bűneiről, áldozatairól beszélünk. Ezért is kell emlékeznünk az óvodától az egyetemig, az Országgyűléstől a legkisebb temetőig a világ minden szegletén.
Haraszti Gyula
Magyar Nemzet
Ellenzéki trauma
Felfoghatatlan, hogy számos MSZP-s, egyáltalán, a balliberális észosztók többsége minden jel szerint úgy gondolja, az emberek attól boldogok, ha a lehető legtöbb rezsit fizethetik, ha a csapnivaló szolgáltatások minél drágábbak. (...) A rezsicsökkentés a kormány első olyan hangulatjavító intézkedése, amelyet az emberek közvetlenül érzékelhetnek a saját zsebükön. Ezt valóságos gyarapodásként élhetik meg, s ezen a baloldal elkeseredett ellenpropagandája sem változtat sokat.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet,
Az ellenzék svédcsavarja - azaz pofátlanság teteje
Eddig csak ámuldoztunk azon, hogy balliberális ellenzékiek hogyan képesek arcpirulás nélkül számon kérni ezen a kormányzaton azokat a bűnöket, amelyeket ők követtek el kormányzati szerepben éveken át. Évtizedes kényszerű ismeretség után is elcsodálkozik az ember azon, hogy milyen elszánt arcátlansággal tudják ezt művelni.
Ám úgy érzik, tovább kell csiszolni a módszert, nem elég csak úgy általánosságban arcátlankodni. Az sem elég, hogy – mint a legutóbbi híradásokból is tudhatjuk – kormányzati ténykedésük idejéből csaknem ezerötszáz-milliárd forintnyi devizaadósság törlesztését hagyták ránk csak erre az évre, jól időzítve a választások előtti időszakra, túl azon, hogy ott fosztogattak, ahol csak tudtak.
Most folyvást különféle megszorításokat hánynak a kormány szemére, miközben ők csinálták az adósságot, de nem nekik kell visszafizetni.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
A szabadságokról
Európa keresztény megújításának politikai értelme, hogy az Isten előtti egyenlőség hitével minden ember számára fenntartja a megváltás reményét és a szeretet képességét, a másik elleni kíméletlen küzdelem helyett. A testvéri szeretet hitével, a megélhetéshez nagyobb szabadságot és egyenlőséget lehet teremteni a gazdasági lehetőségek kiegyensúlyozásával, mint a haszonelvű liberális demokrácia önző, csak önmagára gondoló világlátásával. Ez az egyik lényeges eleme a mai európai szellemi változásoknak.
Kövér Tibor
Magyar Hírlap
Kondérra fel!
Az ellenzéki kerekasztal kondérlovagjait tanulmányozva ne felejtsünk el még egy dolgot: nem új emberekről van szó. A meghatározó figurák ugyanazok, akik 2002 és 2010 között a vérkorrupt MSZP–SZDSZ-rezsimet irányították, közreműködtek a lopásban, vagy belőle éltek. Ez nem új erő, nem új politika, nem új érdek – ez a régi tolvajbuli újbóli megidézése.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Öreg bárány
Ha jól érzem az üzenetet, akkor megkezdődött a nem ma született bárányok rehabilitációja. Előhúzzák a kalapból az egykori Szabad Demokraták Szövetségének most éppen pihenő emblematikus arcait, de ott lesznek az egykori MSZMP ifjú titánjaiból a rendszerváltás után az MSZP bölényeivé vált figurák, és ha nem figyelünk, a nagy összeborulás jegyében talán még Dávid Ibolya is előkerül mint szalonképes konzervatív.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
Nem szeretnék még gondolatbűnt sem elkövetni, ezért óvatosan fogalmazok: a normális emberek végre olyan rendet szeretnének a társadalomban, az emberi együttélés minden területén, amely közmegegyezésből fakad, természetes, és minden embertől megkövetelhető. Persze máris bűnt követtem el, mert a „normális” jelzőt használtam, pedig, mint jól megtanultuk, a nem normális is normális, csak egy kicsit más, meg kell érteni, fel kell karolni, szolidárisnak kell lenni vele, és segíteni, hogy a normálisokkal együtt építse a közös hazát.
Norma amúgy sincs, mert minden viszonylagos, amúgy pedig egyformák vagyunk, bármilyen ellenvélemény merő előítélet és kirekesztés. A kezdő mondatban még egy nagy bűnt követtem el, máris sajnálom, és bocsánatot is kérek, hiszen a „rend” emlegetése bármilyen összefüggésben a diktatúra melegágya, hiszen ki méltó arra, hogy megmondja, mi a rend, ki őrzi az őrzőket, a rendpártiság antidemokratikus és félelemkeltő.
A gondolatbűnt a jelenlegi, kissé elmaradott technika még nem tudja büntetni, de a rossz gondolatokat nyilvánosságra hozni még súlyosabb bűn, mert ilyesmit csak az interneten szabad, lehetőleg és szinte kizárólag névtelenül vagy mentelmi jog birtokában. Ha a nyilvánosság elé tárt gondolat sértő a nem normálisak számára, akkor a sajtószabadság nem érvényes, sőt a diktatúrát erősíti, mert a többség rá akarja kényszeríteni véleményét a kisebbségre, holott nem is biztos, hogy a többség így gondolkodik, vagy ha igen, a magukat normálisnak nevezők propagandájának áldozata.
A gyilkosok, rablók, tolvajok, sikkasztók, uzsorások, orgazdák, hűtlen kezelők, adócsalók társadalmunk szerves és pótolhatatlan részét képezik, nélkülük szegényebb lenne multikultúránk és európaiságunk. Ezt figyelmeztetésnek szánom, mielőtt a NATO bombatámadást hajtana végre, hogy mielőbb adjuk ki Bayer Zsoltot Viviane Reding EU-biztosnak, hogy Brüsszelben nyilvánosan megégethessék, kifejezetten a tolerancia jegyében, mert (ceterum censeo) Orbánnak mennie, a Klubrádiónak szólnia kell.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Mindenki hat mindenkire
Az ortodox gazdasági gondolkodás szerint ésszerűnek tűnt alacsony kamatra svájci frankban és euróban hitelt felvenni, az államadósság zömét külföld felé felhalmozni, bőséges hitel idején eladósítani mindenkit, az uniós forrásokat nem a vállalatoknak adni, mert azok vegyenek fel olcsó hitelt, erősen tartani a forintot, mert az fékezi az inflációt, 3 százalék feletti költségvetési deficitet megengedni. Ezek a döntések katasztrófálisnak bizonyultak a válság utáni új korban, amikor megszűnt az olcsó és bőséges hitel, büntetik a magas államadósságot és államháztartási deficitet, majd az unió számon kéri a korábbi évek tékozló politikáját. Tényleg csak utólag lehetett tudni, hogy hibás a gazdaságpolitika?
Matolcsy György
Heti Válasz