A kommunizmus nünbergi pere
A Kommunizmus fekete könyve a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra a politicídium (politicide) terminust javasolja. A faji alapon elkövetett genocídium kifejezéssel párhuzamba állítva ez azt jelenti, hogy a kommunisták a burzsoázia és egyéb nem kívánatosnak kikiáltott osztályok, „belső ellenségek” elpusztítását politikai okokból követik el. Bárhogy hívjuk is azonban ezeket a tömeggyilkosságokat, olyan megbocsáthatatlan bűnök, amelyek egy ideológia miatt létezhettek, a gyakorlati megvalósulás szép ígéretéért. Ezért sem felejthetünk, relativizálhatunk, ha a kommunizmus bűneiről, áldozatairól beszélünk. Ezért is kell emlékeznünk az óvodától az egyetemig, az Országgyűléstől a legkisebb temetőig a világ minden szegletén.
Haraszti Gyula
Magyar Nemzet
Ellenzéki trauma
Felfoghatatlan, hogy számos MSZP-s, egyáltalán, a balliberális észosztók többsége minden jel szerint úgy gondolja, az emberek attól boldogok, ha a lehető legtöbb rezsit fizethetik, ha a csapnivaló szolgáltatások minél drágábbak. (...) A rezsicsökkentés a kormány első olyan hangulatjavító intézkedése, amelyet az emberek közvetlenül érzékelhetnek a saját zsebükön. Ezt valóságos gyarapodásként élhetik meg, s ezen a baloldal elkeseredett ellenpropagandája sem változtat sokat.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet,
Az ellenzék svédcsavarja - azaz pofátlanság teteje
Eddig csak ámuldoztunk azon, hogy balliberális ellenzékiek hogyan képesek arcpirulás nélkül számon kérni ezen a kormányzaton azokat a bűnöket, amelyeket ők követtek el kormányzati szerepben éveken át. Évtizedes kényszerű ismeretség után is elcsodálkozik az ember azon, hogy milyen elszánt arcátlansággal tudják ezt művelni.
Ám úgy érzik, tovább kell csiszolni a módszert, nem elég csak úgy általánosságban arcátlankodni. Az sem elég, hogy – mint a legutóbbi híradásokból is tudhatjuk – kormányzati ténykedésük idejéből csaknem ezerötszáz-milliárd forintnyi devizaadósság törlesztését hagyták ránk csak erre az évre, jól időzítve a választások előtti időszakra, túl azon, hogy ott fosztogattak, ahol csak tudtak.
Most folyvást különféle megszorításokat hánynak a kormány szemére, miközben ők csinálták az adósságot, de nem nekik kell visszafizetni.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
A szabadságokról
Európa keresztény megújításának politikai értelme, hogy az Isten előtti egyenlőség hitével minden ember számára fenntartja a megváltás reményét és a szeretet képességét, a másik elleni kíméletlen küzdelem helyett. A testvéri szeretet hitével, a megélhetéshez nagyobb szabadságot és egyenlőséget lehet teremteni a gazdasági lehetőségek kiegyensúlyozásával, mint a haszonelvű liberális demokrácia önző, csak önmagára gondoló világlátásával. Ez az egyik lényeges eleme a mai európai szellemi változásoknak.
Kövér Tibor
Magyar Hírlap
Kondérra fel!
Az ellenzéki kerekasztal kondérlovagjait tanulmányozva ne felejtsünk el még egy dolgot: nem új emberekről van szó. A meghatározó figurák ugyanazok, akik 2002 és 2010 között a vérkorrupt MSZP–SZDSZ-rezsimet irányították, közreműködtek a lopásban, vagy belőle éltek. Ez nem új erő, nem új politika, nem új érdek – ez a régi tolvajbuli újbóli megidézése.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Öreg bárány
Ha jól érzem az üzenetet, akkor megkezdődött a nem ma született bárányok rehabilitációja. Előhúzzák a kalapból az egykori Szabad Demokraták Szövetségének most éppen pihenő emblematikus arcait, de ott lesznek az egykori MSZMP ifjú titánjaiból a rendszerváltás után az MSZP bölényeivé vált figurák, és ha nem figyelünk, a nagy összeborulás jegyében talán még Dávid Ibolya is előkerül mint szalonképes konzervatív.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
Nem szeretnék még gondolatbűnt sem elkövetni, ezért óvatosan fogalmazok: a normális emberek végre olyan rendet szeretnének a társadalomban, az emberi együttélés minden területén, amely közmegegyezésből fakad, természetes, és minden embertől megkövetelhető. Persze máris bűnt követtem el, mert a „normális” jelzőt használtam, pedig, mint jól megtanultuk, a nem normális is normális, csak egy kicsit más, meg kell érteni, fel kell karolni, szolidárisnak kell lenni vele, és segíteni, hogy a normálisokkal együtt építse a közös hazát.
Norma amúgy sincs, mert minden viszonylagos, amúgy pedig egyformák vagyunk, bármilyen ellenvélemény merő előítélet és kirekesztés. A kezdő mondatban még egy nagy bűnt követtem el, máris sajnálom, és bocsánatot is kérek, hiszen a „rend” emlegetése bármilyen összefüggésben a diktatúra melegágya, hiszen ki méltó arra, hogy megmondja, mi a rend, ki őrzi az őrzőket, a rendpártiság antidemokratikus és félelemkeltő.
A gondolatbűnt a jelenlegi, kissé elmaradott technika még nem tudja büntetni, de a rossz gondolatokat nyilvánosságra hozni még súlyosabb bűn, mert ilyesmit csak az interneten szabad, lehetőleg és szinte kizárólag névtelenül vagy mentelmi jog birtokában. Ha a nyilvánosság elé tárt gondolat sértő a nem normálisak számára, akkor a sajtószabadság nem érvényes, sőt a diktatúrát erősíti, mert a többség rá akarja kényszeríteni véleményét a kisebbségre, holott nem is biztos, hogy a többség így gondolkodik, vagy ha igen, a magukat normálisnak nevezők propagandájának áldozata.
A gyilkosok, rablók, tolvajok, sikkasztók, uzsorások, orgazdák, hűtlen kezelők, adócsalók társadalmunk szerves és pótolhatatlan részét képezik, nélkülük szegényebb lenne multikultúránk és európaiságunk. Ezt figyelmeztetésnek szánom, mielőtt a NATO bombatámadást hajtana végre, hogy mielőbb adjuk ki Bayer Zsoltot Viviane Reding EU-biztosnak, hogy Brüsszelben nyilvánosan megégethessék, kifejezetten a tolerancia jegyében, mert (ceterum censeo) Orbánnak mennie, a Klubrádiónak szólnia kell.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Mindenki hat mindenkire
Az ortodox gazdasági gondolkodás szerint ésszerűnek tűnt alacsony kamatra svájci frankban és euróban hitelt felvenni, az államadósság zömét külföld felé felhalmozni, bőséges hitel idején eladósítani mindenkit, az uniós forrásokat nem a vállalatoknak adni, mert azok vegyenek fel olcsó hitelt, erősen tartani a forintot, mert az fékezi az inflációt, 3 százalék feletti költségvetési deficitet megengedni. Ezek a döntések katasztrófálisnak bizonyultak a válság utáni új korban, amikor megszűnt az olcsó és bőséges hitel, büntetik a magas államadósságot és államháztartási deficitet, majd az unió számon kéri a korábbi évek tékozló politikáját. Tényleg csak utólag lehetett tudni, hogy hibás a gazdaságpolitika?
Matolcsy György
Heti Válasz
Bayer Zsolt védelmében - (teljes cikk)
Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltozás utáni több, mint két évtized legtöbb embert megmozdító eseménye egy (majd még egy) az általános szeretet nevében életre hívott békemenet volt Magyarországon. Az Őszödi beszéd aljassága, majd az azt követő zavargások, a rendőrterror tizedannyi embert sem vitt ki az utcára. Úgy tetszik, a magyarságból kiveszett az agresszivitás. Tömegeket mozgósítani nálunk csak a szeretet és az összefogás felhívásával lehet. Pedig az agresszivitás egy normális határig fontos és szükséges képesség.
Ha például idegenek törnek be a lakásomba és már nincs hová hátrálnom előlük, az utolsó lehetőségem a védekezésre a támadás; még a sarokba szorított nyúl is ezt teszi. Mi, magyarok azonban képtelenek vagyunk a védekezésre, és ha véletlenül valamelyikünk feljajdul hangosan, mert elviselhetetlennek érzi már a beszorítottságot, összerezzenünk és rémülten kérdezgetjük egymástól: „Nem kiáltott ez túl veszélyes dolgokat? Szabad ilyen szélsőségesen jajgatni? Szabad jajgatni egyáltalán?”
Pedig fél évszázada még bátrak voltunk. Mi voltunk Európa legbátrabb, legigazabb nemzete. S talán ez volt a baj. Az 1956-os hősies áldozatot a világ semmire sem értékelte. Nem köszönte és nem is becsülte meg. Úgy tett, talán a lelkiismerete megnyugtatására, mintha észre vette volna, de valójában nem vette észre, vagyis nem akarta észrevenni. Akkor más forgatókönyv volt aktuális, és abban a forgatókönyvben bennünket éppen rabszolgának adtak el...
Talán ez törte meg a lelkünket, hogy elhittük, az igazság elbukott, Isten halott, nincs remény és nincsen jövő. Sérült nemzedékek nőttek így fel, akikből egy-egy csak „szem volt a láncban”, az elnyomás rabszolgaláncában, s akik nemhogy nem mertek, de nem is tudtak hinni a szabadságban, még akkor sem, amikor felsőbb utasításra valakik hirtelen, egyik napról a másikra könnyed mozdulattal leoldották lábukról a láncot, mintha sosem lett volna, s intettek: „Mehettek, Ausztriába, vásárolni...”
A belső pribékek, a kápók azonban velünk maradtak, mert nekik az volt a dolguk, hogy kontroll alatt tartsanak minket, nehogy eszünkbe jusson hősnek lenni, nehogy felébredjen bennünk a természetes agresszivitás, az életösztön egyik legfontosabb összetevője. Sok eszközt találtak erre. Először nácikra vadásztak közöttünk. Náci az volt, aki szerette volna egy kicsit szebbnek, otthonosabbnak érezni az otthonát. Azt rögtön megvádolták azzal, hogy náci.
S hogy a vádnak súlya legyen, valahonnan valamelyik vándortársulatból előrántottak egy dísznácit, aki hol fogaskerekes karszalaggal, hol karlendítéssel pózolt a fotósok hada előtt, bizonyítván a közöttünk osonó kápók és pribékek vádjait: „íme, a magyarok között nácik vannak”... De aztán elkopott ez az eszköz, mert már olyan sok lett a náci, hogy a világ megúnta.
És akkor jöttek a cigányok. Európa legnyomorultabb, legjobban megalázott, legmélyebbre taszított, mindenhonnan kirekesztett, megvetett, öntudatát elveszített, magának hamis tudatok szilánkjaiból mítoszt gyártani próbáló nemzete. És a kápók és pribékek pénzt osztottak szét közöttük; nem sokat, csak annyit, amennyi borra, pálinkára, egy fél vekni kenyérre elég, és azt mondták nekik, „a fasiszta magyarok elnyomnak benneteket, de ti csak kiáltsatok, történjen bármi, legyen hibás bárki, csak kiáltsatok, és mi máris jövünk, megvédünk titeket, és hozzuk a svéd televíziót meg a világsajtót.”
A kápók és a pribékek pontosan tudták, hogy a cigánygyerekek nagy hányada a szeretet teljes hiányában nő fel: aki nagyobb, félrerúgja őket, aki hangosabb, felordítja álmukból, ezért úgy cseperednek fel, mint a vadállatok; ha rúgnak feléjük, elugranak, ha nem figyelnek rájuk, viszik, ami vihető, mert csak egyszeri a pillanat, és nincs sem igazság, sem jóvátétel.
Felnőve vadállatok lesznek belőlük, akik nem ismerik a megértést, a feltétel nélküli szeretetet, akikbe annyiszor mart bele a valóság, ahányszor kiléptek a putri ajtaján, ezért aztán a legerősebbek hordába verődnek, mint az ősemberek az idők hajnalán, mert a folyamatos veszély ellen a hordalét az első hatásos védekezés.
A többit tudjuk. A kápók és pribékek jó munkát végeztek. Amikor a zámolyi cigányok hordája agyonvert egy magyar fiút, a gyilkosok a kápók és pribékek közvetítésével Franciaországba menekültek és ott menedékjogot is kaptak, mert Franciaország elhitte, hogy a magyarok nácik és kirekesztők. Amikor Bándy Katát bestiálisan megkínozta és megölte egy cigány, a svéd televízió otthon maradt, nem jött el Olaszliszkára sem, de itt volt, amikor a cigányokra lövöldöző magyarokat elkapta a rendőrség. Marian Cozma meghalt. Sávoly Gergő túlélte a késelést... A katasztrófa árnyéka egyre sötétebb, mert egy rettenetes népesség rettenetes életet él, s abból a rettenetből, mint Mordorból a gonoszság, újabb és újabb borzalmak támadnak, ha nem teszünk ellene valamit.
Most egy közülünk, Bayer Zsolt egy hatalmasat ordított: „A kurva életbe, elég volt!” Nem szép dolog ordítani. De ne ezen háborogjunk, mert olyan volt ez az ordítás, mint a félrevert harang: akinek a füle mellett kondítják meg, az majd’ belesüketül, de nem ez számít, hanem az ok, amiért a vészharangnak meg kellett szólalnia. Ha nem történik semmi, és minden megy tovább, akkor itt előbb-utóbb háború lesz. Cigányok gyilkolnak majd egyre több magyart és magyarok ölnek majd cigányokat, mert idővel azért egyre több olyan magyar lesz, aki a sarokból kitámad.
Most és itt azonban nem félkatonai osztagokra, de nem is széplelkű idiótákra van szükség, hanem a valóság könyörtelenül higgadt feltárására, annak tudományos megismerésére, hogy miért vannak falvak Magyarországon, ahová magyar ember már nem meri a lábát betenni, hogy miért vannak települések, ahol az autós – Olaszliszka óta – lelassít és nagyon óvatosan vezet, egyúttal azonban fohászkodik istenéhez, hogy el ne romoljon a motor, mert ha meg kell állnia véletlenül, akkor jaj neki... hogy miért van az, hogy ha öt cigány felszáll a buszra, a villamosra, vagy a vonatra, akkor az emberek összehúzódnak és rettegve várják az elkerülhetetlenül bekövetkező támadást.
Másfelől pedig, hogy miképpen lehetne a most született cigánygyerekeket kimenekíteni e borzalmas végzet súlya alól. Hogy választ kapjunk végre a legfontosabb, a sorsunkat eldöntő kérdésre: a magyar és cigány értelmiségiek erőfeszítéseinek hatására csökken-e már végre, avagy szaporodik az együttélésre képtelen, vadállati szinten élő emberi lények száma. Ha csökken, akkor van remény, ha szaporodik, akkor előbb-utóbb elnyeli országunkat és népünket, magyarostul és cigányostul Mordor sötétje.
Mától új korszak kezdődik.
Bencsik András
Demokrata
Egy focis hasonlat, az ellenzék "válogatottjával" kapcsolatosan
Bár a "demokratáknak" még a tartalékjátékos-állományuk is színes, adódik a kérdés: lesz-e elegendő szurkolójuk? Kíváncsi-e még valaki az unalomig ismert cselekre, a sunyi buktatásokra, a gátlástalan bundákra?
Pilhál György
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom