Őshonos háziállataink - Magyar szürke marha
A magyar szürke marha honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe. Feszty Árpád körképén is szürke marhákból álló ökörfogatot ábrázolt.
Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállatok egyike. Valódi hungarikum, amely szépségével, szilajságával, őserőt sejtető impozáns megjelenésével az Alföld világszerte ismert jellegzetességeihez tartozik. Az alföldi pusztákon rideg tartásban tenyésztik.
A 13–18. század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője volt, állománya átvészelt súlyos történelmi időket, és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság egészében.
A magyar szürke marha tartásának és takarmányozásának ma is legfontosabb eleme a legeltetés. Évente átlagosan 215 legeltetési nappal számolnak a tenyésztők, de ez erősen időjárásfüggő. A legeltetés általában az első hóig tart, s közben a marhák nem kapnak sem abrakot, sem más kiegészítést.
Alkotmányos szabad út
Akik vádaskodnak, hogy a kormány eleve számolt az alkotmánybírák és az ellenzék várható reakcióival, ezért történt létfontosságú elemek - pl. a külföldön "életvitelszerűen" tartózkodó magyar állampolgárok jegyzékbe vétele, szavazásának biztosítása - mellé odaaplikálva egy-két (szerintük) kevésbé lényeges passzus, azokat már eleve a rosszindulat hevíti. Az ellenzék hiába örvendezik, hogy a Fidesznek nem jött be minden, mert a kormány azt, amit igazán el akart érni, keresztülvitte. De ez miért baj? Nem erről szól a politika?
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Kristály Lehel: Levél Mesterházynak
Istenem, mióta vártam ezt a pillanatot.
Hányszor reméltem, hogy ott álltok erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, zuglói és isten tudja még milyen nehéz sorsú magyarjaink előtt, és vezekeltek.
Sőt arra vártam a leginkább, hogy abban a pillanatban majd megnyílik alattatok a föld, s aztán fintorogva mégis kivet magából.
Csak azért, hogy megtudjátok, milyen trianoni magyarnak lenni.
Mégsem történt meg.
Kilenc évig kellett várnunk, míg végül megtettétek. Odajárultatok Markó Béla színe elé Kolozsváron, és ott vallottatok. Hogy természetesnek és jogosnak tartjátok az ellenetek tiltakozó fiatalok véleménynyilvánítását. Hogy új alapokra helyezitek nemzetpolitikátokat.
Az tetszett a legjobban, hogy azt is elismertétek, a nemzetpolitika sem a szocialista kormányok, sem az MSZP politikájában nem kapott kellő hangsúlyt, ezért jogosan kritizálták a baloldalt Magyarországon és a határon túl. Hogy 2004. december 5-én az MSZP egy rossz politikai kérdésre rossz választ adott, kárt okozva ezzel a magyar–magyar kapcsolatoknak, és olyan érzést keltve, amely joggal sértette a határon túl élő honfitársaitokat. Hogy ez olyan téves politikai döntés volt, amiért elnézést szeretnétek kérni mindenkitől, akit ezzel megsértettetek.
Ti ezzel nem megsértettetek Attilám. Ti ezzel legyilkoltátok az álmainkat. Az ideált, hogy testvérek és egy nemzet vagyunk! És akkor most azzal jössz, hogy ti ezt mennyire nem is gondoltátok át?
Mikor higgyünk nektek, ha 2004-ben ezt szajkóztátok heteken át: „Az MSZP nemzetpolitikája: Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher.”
Most, kilenc év után meritek azt mondani, hogy nem kellett volna!?
Persze, hogy nem kellett volna!
Tudjátok, van a bocsánatkérés, és van, ami azt megelőzi. Utólag már a bocsánatkérés is csak olyan, mint a csók a halottnak. Miközben megbocsátani lehet ugyan, sőt, kell is.
Talán egyszer majd meg is fogjuk tenni, mert a bocsánat ugye, ahogy az igaz szeretet, feltétel nélküli.
De amíg megbocsátunk, mégis elgondolkodunk szépen azon is, hogy ez nem véletlenül gyűlöletkarmesteretek legújabb húzása-e?
Attilám, tedd a kezed szíved feltételezett helyére: nem hívott-e az elmúlt napokban Ron félre egy áporodott sarokba, és nem mondta-e azt, hogy eljött az ideje a köldöknézésnek? És te még el is hitted ennek a kérges lelkű heccmesternek, hogy most és éppen a te fejedre kell hamut szórni? Hát jól megúszta a Laci, az Ildikó, meg a Fletó is.
Legyen, hogy te viszed el a balhét, de hülyének ne nézzétek a magyart! Hogy ti majd elmentek kincses Kolozsvárra, és az igazságos Mátyás szülővárosában – apropó, hallottatok már e dicső uralkodónkról, vagy igaz szocialistáknak ne emlegessek királyokat? – azt hazudjátok, megbántatok mindent, és ezután majd bármit is ellenkezőleg tesztek és gondoltok ezért az általatok lerongyosított nemzetért?
Adná a Jóisten, hogy komolyan gondoljátok. Hogy végre komolyan felfogjátok, milyen gonosz játékot űztetek velünk éveken át. Hogy megérezzétek annak a gombócnak a keserűségét, amit úgy tuszkoltatok le a torkunkon 2004. december 5. estéjén, hogy közben fuldokoltunk a könnyeinktől, és nem bírtuk felfogni, hogy mi már a mieinknek sem kellünk.
Tudod Attilám, tényleg bátor húzás volt. Ahhoz képest, hogy rosszabbul is végződhetett volna, simán kijöttetek a csávából. Köszönhetitek a kolozsvári román rendőröknek, akik megvédtek a feldühödött erdélyi magyaroktól. Azoktól, akik tudják, miként dobog egy magyar ember szíve.
A meteorológusok ismét nagy havazásra figyelmeztetnek. Azt kellene most csinálni (mert ti úgyis belehúztok, és mindent megcsináltok), hogy beszereztek néhány tucat piros hólapátot, és szembementek a téllel.
Annak talán lenne értelme, s vezeklésnek sem lenne utolsó.
De nem kérünk sem a régi, sem az új nemzetpolitikátokból, sőt semmilyen agymenésetekből.
Sokat ne reméljetek a kolozsvári húzástól.
Szavazatszámban sem.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
A nagy összeborulás
Végül is az MSZP a kisebbik baj. Hisz őket jól ismerjük, emlékszünk még, hazugságkampányuk során miként románoztak bennünket, a legaljasabb eszközöktől sem riadtak vissza, hogy ellenünk uszítsák magyar nemzettársainkat, láttuk, miként züllesztették az anyaországot a legmélyebb gazdasági és – ami még fájóbb – erkölcsi válságba.
Bölcsebb annál az erdélyi magyar közösség, semhogy bedőljön álságos bocsánatkéréseknek, mézesmázos szavaknak, és komolyan vegye e hirtelen támadt érdeklődést irányunkban. Nem véletlen ugyanis e nagy Erdélybe vonulás: jövő évben választások lesznek Magyarországon, és ezúttal – Gyurcsányék és Mesterházyék minden mesterkedése ellenére – mi, Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok is szavazhatunk.
De miként várhatnak erdélyi magyar voksokat azok, akik szűk három hónappal ezelőtt a Kárpát-medencei magyarság legfőbb egyeztető fórumának számító Magyar Állandó Értekezlet ülésén határozottan ellenezték a külhoni magyarok szavazati jogának biztosítását, és alá sem írták az erről is rendelkező zárónyilatkozatot? Hogyan kérhetné bizalmunkat az a szocialista párt, amelynek képviselői Kolozsváron új alapokra helyezett nemzetpolitikáról beszélnek – ugyanezen időben pedig, néhány száz kilométerrel odébb, Miskolcon újfent románozással mérgezik a közhangulatot, azzal riogatva a polgárokat, hogy városukban túl sok erdélyi kap vezető tisztséget?
Voksokra ácsingóznak tehát a szocialisták, de mintha maguk is tudnák, sok babér aligha terem nekik itt, ezért aztán közvetlen szövetségeseikhez fordultak. Szerdán Markó Béla volt RMDSZ-elnök, tegnap Kelemen Hunor, a szövetség jelenlegi vezetője is fogadta az MSZP küldöttségét, mi több, megállapodást írt alá a két alakulat.
És bizony, ebben a történetben ez a nagyobbik baj. Az RMDSZ csúcsvezetőségének magatartása. Az, hogy a titkos paktumok nagy mesterei ismét nyíltan szembemennek választóikkal – aligha hihető ugyanis, hogy a tagság, az RMDSZ-szavazók táborában oly nagy lenne a magyar szocialisták szimpátiaindexe. A nagyobbik baj az a cinikus arrogancia, amellyel Markó Béla csak úgy odaveti az MSZP-vezetők ellen tiltakozó fiataloknak: „azzal kokettálunk, akivel helyesnek tartjuk”.
Egy előnye azért mégiscsak van e nagy összeborulásnak. Immár világossá vált, ki kivel szövetkezik, ki kinek elv- vagy harcostársa. És talán a számonkérés sem marad el, merthogy sokakban felmerülhet a kérdés: ki hatalmazta fel az RMDSZ vezetőit arra, hogy választóik voksait rossz kofákként áruba bocsátva azokkal „kokettáljanak”, akik megtagadtak bennünket?
3szek.ro, Szatmári Monitor
Bencsik András: A piranhák tévedtek
Ha messzire akarsz jutni a sakálhadon át, van egy jól bevált módszer. Dobj eléjük egy méretes cubákot, arra mind ráveti magát, és amíg marakodnak, te biztonságban átjutsz. A közép-amerikai indiánok például egy beteg marhát hajtottak a folyóba s megvárták, amíg a piranhák rátámadnak. Amikor már véresen forrt a víz a szerencsétlen állat körül, szép nyugodtan áthajtották a többi marhát a folyón. Valahogy így történt ez a regisztrációval.
A fene sem akarta igazán, bár szó ami szó, ha félreteszi az ember az álszent fontoskodást, hogy így az emberi jogok, meg úgy az Európai Unió, akkor azért fölvethető, hogy ugyan miért kellene szavazati jogot adni olyan nyomorult alakoknak, akiknek fogalmuk sincs a körülöttük lévő világról, akik gondolkodás nélkül egy sörért, vagy egy féldeci kevertért bárkinek eladnák szavazati jogukat.
De mindegy, ne menjünk bele, ez ilyen világ. Ha arról van szó, hogy ki vezethessen autót, senki sem háborog, hogy csak az, aki előbb érvényes vizsgát tesz. Ha arról van szó, hogy ki szavazhasson a Mol, az OTP vagy bármelyik részben vagy egészben állami nagyvállalat közgyűlésén, az emberjogisták valahogy nem sírnak fel amiatt, hogy akinek nincs részvénye, az nem szavazhat.
Az egész ország sorsába azonban emberjogistáink szerint bármelyik suttyó bele kell hogy szóljon. Miért? Azért. Mert ez így demokratikus. Rendben van. Regisztráció törölve. Az öntudatlan alkoholistákat és az agyi analfabétákat majd mentőautóval hurcolják szavazni az erre fölkent demokratikus ápolók. Remélhetőleg az ikszet is behúzzák majd helyettük a megfelelő helyre…
De azért mi ne kövessük el azt a hibát, hogy ne vegyük figyelembe a tényeket. Egy súlytalan és lényegtelen, őszintén szólva a jobboldalon is kétes támogatást élvező, bár értelmes és hasznos javaslatot meszelt el az önmaga fontosságától lassan megkukulni látszó Alkotmánybíróság. Nem nagy veszteség.
A mérleg másik serpenyőjében ott van ugyanis mindaz, amire a kormánybuktatásra éhes értelmiségiek elfelejtettek ugrani, miközben egymást félrelökdösve cibálták a regisztráció nyomorúságos teteméről még lerágható koncot: Mostantól alkotmányos a határon túli magyarok szavazati joga. A következő parlament létszáma már csak 200 fő lesz, igazságosan osztották el a választókerületeket, és mindezeken túl a választás csupán egyfordulós lesz, vagyis egyéniben a győztes – a legerősebb pártformáció jelöltje – mindent visz.
Ezekre elfelejtettek ráugrani a szélsőjobboldali és balliberális elemzők, pedig ezeken aztán lett volna rágni való bőven.
Az egyfordulós választás ugyanis a még mindig magabiztosan vezető jobbközép koalíció győzelmét ígéri. A választókörzetek átalakításával ledőlt az utolsó vörös bástya is, a határon túli magyarok pedig remélhetőleg nem felejtik el jövőre, hogy kik uszítottak ellenük s kik álltak ki mellettük. Biztos, ami biztos, nekik előzetesen regisztrálniuk kell, ami jó eséllyel szűri ki közülük a sajnos létező, morálisan sérült egyedeket.
Vagyis az ellenzék jól teszi, ha lecsillapodik és belátja, sok hűhó volt itt semmiért. Semmit sem tudtak megakadályozni abból, ami fontos. Minden úgy történt, ahogy a kétharmados fölhatalmazással megbízott többség ezt eltervezte. Ami pedig az Alkotmánybíróságot illeti, talán ideje volna az Országgyűlésnek megfontolnia egy mondat beiktatását az Alaptörvénybe: „Láthatatlan alkotmány pedig nincs”. A jogalkalmazás ugyanis nem népköltészet.
Bencsil András
Demokrata
Ha Gyurcsány visszajöhetne
Jó érzés tudni, mi várna Magyarországra, ha visszatérne a régi, szép 2010 előtti demokrácia. Ezt megtudhatjuk a Demokratikus Koalíció politikai programjából, amelynek főbb téziseit a Népszabadság ismertette Tandíj, ingatlanadó és megszűnő legfőbb ügyész című cikkében. Szabad, európai világ köszönt ránk.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Hétköznapi hősök
Az elmúlt évszázadokban Európa e táján ritka vendég volt a béke és a függetlenség, de amikor a béke és a szabadság egy-két évtizednél tovább tartott, a magyarság látványosan emelkedni kezdett, a hősies védekezést és a még hősiesebb talpraállásokat követően a szorgalmas munka mindig meghozta gyümölcsét. Bencsik András Demokrata
Az erdélyi magyarokat a szocialisták következetesen románoknak nevezik - az RMDSZ ezzel az MSZP-vel köt egyezséget a mai napon
Kriza Ákos Miskolc polgármestere sajtótájékoztatóján azt mondta: „megalázó és gusztustalan” az a módszer, ahogy a miskolci szocialisták saját városuk lakóit immáron évek óta félrevezetik. Kifejtette: a városvezetés sorozatosan kapja azt a vádat, hogy erdélyi származású magyarokat „hoznak helyzetbe Miskolcon, akiket egyébként a szocialisták következetesen románoknak neveznek.”
Kriza Ákos szavai szerint a miskolci önkormányzatnál és a város cégeinél több ezer ember dolgozik becsülettel, és vannak közöttük határon túlról érkezett magyarok, akik évek óta itt élnek és dolgoznak. „Semmivel sincsenek többen, mint bármely másik nagyvárosban.”
– Nem volt elég a 2004. december 5-i gyalázat, amit Ron Werberrel együtt eszeltek ki az egész magyar nemzet ellen, megint románoznak, mint annak idején? – tette fel a kérdést, arra kérve a szocialistákat, hogy hagyják abba Miskolcon a magyarok listázását.
Hamis ‘68-as bűnelméletek
Visszatérő vád a magyarsággal szemben, hogy Kádár népeként készségesen meghajolt a kommunizmus előtt, magától megtörte gerincét. El szokták mondani: opportunista lett a lakosság, eladta a tartását egy Trabantért, hétvégi telekért, útlevélért. Tudjuk persze, ezek a becsmérlések éppen a kádárista nómenklatúra utódkövületeitől származnak és az a céljuk, hogy kisebbségi érzést, bűntudatot váltsanak ki utólag a polgárokból.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Mikor rólunk van szó, már nem vagyunk annyira megértőek, türelmesek
Az emberi természet egyik sajátossága, hogy mások baja esetleg együttérzést vált ki belőle, s a tőle távol lévő tragédiát átérezni képes ugyan, de mégis leginkább csak akkor érez ellenkezést és haragot, ha a sérelem őt magát éri. Ilyenkor képes megfeledkezni arról, hogy a válság az egész társadalmat vagy legalábbis annak jelentős többségét gyötri, s így aztán félretesz minden megértést, türelmet és empátiát.
Kristóf Attila
Magyar Nemzet