A nap verse - Füzesi Magda: Gondban

                                  Gondban   Napsugárral hímzik a sorsom: reggel madár, délben kötél, este hétsingnyi szemfedél, ha árnyék lép rá, elszakad.   Behintem hajnallal magam: nem bujdokolhat szüntelen a lelke rejtelmeiben kinek hazányi gondja van.   Füzesi Magda   Forrás: Füzesi Magda: Táj gesztenyékkel című kötete, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum kiadó, Budapest-Beregszász, 1998  

A kalocsai motívumok sem hátrébb valók idegen zászlómotívumoknál

Egy újabb kép M. S. mestertől: Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél) kb: 1500-1510 között

                                        M S mester, (M. S. mester) a késő középkori magyarországi festészet legkiválóbb mestere. Személyéről a monogramon kívül szinte semmit sem tudunk. Egy újabban felfedezett 1507-es selmecbányai oklevél alapján csaknem biztos, hogy M. S. egy Sebestyén nevű, valószínűleg magyar festő volt, akinek művészete Schongauer, Dürer és főként Grünewald stílusával rokon.

Tavasz virágai - Tavaszi tőzike

Kárpát-medence madarai - Csonttollú

Mészáros László: Örökségül – Levél utódaimnak nemzetről, hazáról, a turulmadárról…

                                        ÖSSZETARTOZUNK - Örökségül - 4. rész Kedves Barátaink! A múlt héten új sorozatot indítottunk Mészáros László, mozgalmunk alapítójának, Összetartozunk című, 2010-ben megjelent kötetének írásaiból, azok részleteiből. Nagyon sokan kérték ezt tőlünk, valószínűleg azért mert a Patrióta Európa Mozgalom által is felvállalt és hirdetett értékekről szól maga a könyv is.   Fogadják szeretettel a negyedik írásrészletet! Kérjük, osszák meg! – szerkesztőség – kála   Piros-fehér-zöld a szívem   Amikor gyerekek voltunk, s megláttuk a magyar trikolort, ugyanúgy skandáltuk a rímet, ahogyan ti is kicsi korotokban: piros-fehér-zöld, ez a magyar föld. A családok - régebben - korán elvetették a fiatalabb generációk szívében a hazaszeretet magvát. A legkisebbeknél például ezzel a versikével kezdték. Így volt ez nemcsak a csonka országban, hanem a határokon túl is.   Kalotaszentkirályon járva hallottuk a csöppségektől: piros-fehér-zöld, édes magyar föld, míg Székelyföldön így mondták: piros-fehér-zöld, drága magyar föld… Mennyivel személyesebb, mélyebb érzelmet kifejező formák ezek! Tudjátok, ők már majd egy évszázada közvetlenül érzik, hogy mit jelent a veszély: a hazát el lehet veszejteni, el lehet veszíteni. Emlékezhettek, hogy 2002-ben, a Kossuth-centenáriumi év tavaszán én voltam a kiötlője és kivitelezője a nemzetiszalag-mozgalomnak. Nagy politikai megosztottság jellemezte már akkor is hazánkat, amelyet a választási kampány is mélyített. Szándékom szerint mindenki a szíve fölé tűzte volna a nemzeti szalagot, hiszen ha sok mindenben – vagy végletes esetben semmiben – nem értünk is egyet másokkal, az biztos: mindannyian magyarok vagyunk, tehát ha kitűzzük a szalagot, akkor a legfontosabbat, nemzeti együvé tartozásunkat azért ily módon kifejezhetjük. Sajnos, nagyon felemás lett a terv megvalósítása, mert egyesek tudatos hadjáratot folytattak a mozgalom ellen. Mint a történelmünk során már oly sokszor, némelyek nem az összefogásban, hanem a széthúzásban teljesítették ki tehetségüket. Azt is elmondhatom viszont, hogy életem és sokak életének egyik legnagyobb közösségi élménye volt, amikor a két választási forduló között, április 13-án milliónyi honfitársunk nemzeti szalagot, kokárdát tűzve mellére vett részt a Kossuth téri nagygyűlésen – rácáfolva a fanyalgókra, akik szerint a nemzeti színek, a kokárda március 15-ei „kellékek”, s máskori viselésük történelmietlen. Felemelő volt az a felszabadult öröm, az a méltóság, az a büszkeség, mellyel a polgárok tömegei kifedjezték, hogy ők magyarok. Úgy döntöttek, történelmet csinálnak, mert soha a magyar történelem során annyi ember büszke magyar mellén nem díszelgett még nemzetiszínű szalag, kokárda, mint azon a nap ragyogta tavaszi délutánon. Senki meg nem fogalmazta, de érezni lehetett a tekintetekből, az egységes akaratból, hogy míg másoknak – amint azt számtalan újságcikkben leírták – csupán egy textildarab, ami egyébként háromszínű, nekünk, a résztvevőknek a kokárda és a nemzetiszalag jelkép: a haza, a nemzet szimbóluma, nemzeti összefogásunk tárgyiasult mivolta, összetartozásunk szent kifejezése. És jól jegyezzétek meg: minden nemzet életében, így a miénkben is vannak jelképek, melyek örök tiszteletet érdemelnek, mert történelmünk során olyan tartalmak, közös érzelmek kötődtek hozzájuk, amelyek kiemelik azokat a közönséges tárgyak s fogalmak sorából, és szakrális tartalmat nyertek. Nemzeti és történelmi zászlóink, a Szent Korona, a Himnusz, a Szózat, állami címerünk, a kettős kereszt s a turulmadár. Ne engedjétek bántani őket, mert aki nemzeti jelképeinket fenyegeti – s ne legyenek kétségeink, ilyenek mindig lesznek –, a múltunkat, hagyományainkat, őseinket, a történelmünket, nemzetünket gyalázza. Részlet, Mészáros László: Összetartozunk című kötetének, Örökségül című írásából  Folytatjuk!

Kárpát-medence madarai - Meggyvágó

Figyelem! - Aláírás gyűjtés Székelyföld autonómiájáért!

                        A linkre kattintva elolvashatjuk a szöveget Székelyföld autonómiájáért,  és egyetértésünk esetén aláírhatjuk mi magunk is az ívet! Célunk elérésének ily módon mindannyian tevékeny részesei lehetünk ! Kattints a linkre: http://www.change.org/petitions/government-of-romania-recognize-the-autonomy-of-sz%C3%A9kely-land?share_id=rrJNbaFKQR&utm_campaign=friend_inviter_chat&utm_medium=facebook&utm_source=share_petition&utm_term=permissions_dialog_false&v=chat&x=%7Efacebook_chat_experiment  

Martin Luther King mondta

                            Állítom nektek,ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes. Martin Luther King

Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Harsányi János (1920-2000)

                          A híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban diákja volt, ahol 1937-ben megnyerte az országos középiskolai matematikai versenyt. Gyógyszerész apja kívánságára 1942-ben ő is ilyen végzettséget szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a botanikai tanszéken lett doktorandusz.   1951-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben három évig gyári munkásként dolgozott, ugyanis nem ismerték el magyarországi diplomáját. Így munka mellett végezte el a közgazdasági egyetemet. 1961-ben a Detroiti Egyetemen helyezkedett el. 1964-ben a berkeleyi Kalifornia Egyetem professzora lett, ahol 1990-es nyugdíjba vonulásáig tanított, kutatott. A tudóst a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben tiszteleti tagjává választotta. Az ekkor adott nyilatkozatában a következőket mondta: "Ha az ember egy magyar mérnökkel vagy orvossal beszél, nem meglepő a zenei vagy filozófiai érdeklődése. Amerikában az ilyen nem fordul elő. Az általános műveltség Magyarországon sokkal magasabb. Szerencsém volt, hogy pesti gimnáziumba jártam.” 1994-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott, a játékelmélet - azon belül pedig főként "a nem teljes információs játékok" tudomány területén elért kimagasló kutatási eredményeiért.