Mészáros László: Örökségül – Levél utódaimnak nemzetről, hazáról, a turulmadárról…
ÖSSZETARTOZUNK – Örökségül – 6. rész Kedves Barátaink! Az elmúlt hetekben új sorozatot indítottunk Mészáros László, mozgalmunk alapítója, Összetartozunk című, 2010-ben megjelent kötetének írásaiból, azok részleteiből. Nagyon sokan kérték ezt tőlünk, valószínűleg azért mert a Patrióta Európa Mozgalom által is felvállalt és hirdetett értékekről szól maga a könyv is. Fogadják szeretettel a hatodik írásrészletet! Kérjük, osszák meg! – szerkesztőség – kála Édes haza, édes anyanyelv A hungarikumok: magyar életünket meghatározó tárgyak, fogalmak, jelképek - nemzetünk, történetünk, életünk lenyomatai. A haza megannyi részecskéje, darabja. Most a legfontosabbról, az egyes számú hungarikumról, Európa nyelvi térképének a közepén található szigetről, a magyar nyelvről szeretnék szót ejteni. A kőszikláról, nemzeti létünk alapjáról. Két évvel ezelőtt szerkesztettük Szőcs Gézával Kiáltás című kötetünket (alcíme Üzenet az utódoknak), melynek előszavában egy levelet írtam gyermekeimnek, unokáimnak nemzetről, hazáról, jelképeinkről Örökségül címmel. A második hungarikumokkal foglalkozó konferenciához kapcsolódóan ebből idézek fel egy a magyar nyelvről szóló részletet: Ha a nemzet összetartó elemeit kutatnánk, nyilván a nyelv lenne az első a sorban. Az édes anyanyelv – az édesanya-nyelv. A magyarság számára a nyelv alapkérdés: a kultúráját is ez adja, a lelkét is ez határozza meg. Mivel álnok, igazságtalan békediktátumok szétszabdalták országunkat, mi, magyarok immár egy „kulturális nemzet” vagyunk, ahol a legfőbb értékünk éppen a nemzet kohézióját jelentő anyanyelv. Őrizzétek, mint az életet adó lángot! 
Nyelvünk a legfontosabb közösségképző erőnk, a múltunk, az identitásunk, de a jövőnk záloga is, és nemzeti tudatunk közvetítője. A nyelvünk nem elválaszt másoktól, inkább erőssé, méltóvá teszi nemzetünket az önálló életre, s így megtartja azt a világ számára. Jól jegyezzétek meg: Kárpát-hazánkban csak úgy, s csak akkor van létjogosultsága a magyarnak, ha nyelvét megtartva erős nemzet marad. Csak így lehet méltó, hogy más népek fiaival: szerbekkel, románokkal, szlovákokkal, ruszinokkal, cigányokkal, horvátokkal együtt belakja a közös kárpáti hont. Amelyik világban magyart a magyartól államhatárok választanak el, ahol más népek jogot formálhatnak arra, hogy magyarokat a szülőföldjükön másod-, sőt harmadrendű polgárokká fokozzanak le, ott közös hazánk az édes anyanyelvünk, ott jogaink visszaszerzéséért folytatott küzdelmeink elsőrendű célja az anyanyelv védelme, a kulturális autonómia kiharcolása. Ne felejtsétek el, hogy csak magyarul „izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”, miközben minden más nemzet fia is pontosan tudja, hogy a galagonyabokor ősszel piroslik. Nyelvünk végtelen gazdagsága a nagy lehetőségünk, hogy szépen élhessük meg összetartozásunkat egymással, más népekkel, a világgal, a természettel. A nyelv a közvetítője annak, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk. A nyelv - nemzeti lelkünk tükre. A ránk zúduló kultúrmocsok világában a tisztán beszélt, őrzött nyelv az egyetlen kincsünk, a tiszta forrás. Abban a globalizált világban, amelyben a minden értéket, minden tradíciót szétrágó gondolkodásmód, életideál, beszédmód a meghatározó, ott életet adó oázis, a nemzetet megtartó erő csak az a nyelv lehet, amelyen a költő ilyen hexametereket vethetett papírra: Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. Ezzel a gyönyörű anyanyelvvel lehet s kell nemzetet menteni, megtartani, őrizni. Részlet, Mészáros László: Összetartozunk című kötetének, Örökségül című írásából Ez a részlet elhangzott a Parlament épületében is a 2010. január 23-án megtartott Hungarikum konferencián Folytatjuk!
Magyar szecessziós ablaküvegek - Kultúrpalota - Arad - Partium
M. S. mester A királyok imádása kb.1500-1510
M S mester, (M. S. mester) a késő középkori magyarországi festészet legkiválóbb mestere. Személyéről a monogramon kívül szinte semmit sem tudunk.
Egy újabban felfedezett 1507-es selmecbányai oklevél alapján csaknem biztos, hogy M. S. egy Sebestyén nevű, valószínűleg magyar festő volt, akinek művészete Schongauer, Dürer és főként Grünewald stílusával rokon.
A nap verse - Füzesi Magda: Gondban
Gondban
Napsugárral hímzik a sorsom:
reggel madár,
délben kötél,
este hétsingnyi szemfedél,
ha árnyék lép rá, elszakad.
Behintem hajnallal magam:
nem bujdokolhat
szüntelen
a lelke rejtelmeiben
kinek
hazányi gondja van.
Füzesi Magda
Forrás: Füzesi Magda: Táj gesztenyékkel című kötete, Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum kiadó, Budapest-Beregszász, 1998
Egy újabb kép M. S. mestertől: Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél) kb: 1500-1510 között
M S mester, (M. S. mester) a késő középkori magyarországi festészet legkiválóbb mestere. Személyéről a monogramon kívül szinte semmit sem tudunk.
Egy újabban felfedezett 1507-es selmecbányai oklevél alapján csaknem biztos, hogy M. S. egy Sebestyén nevű, valószínűleg magyar festő volt, akinek művészete Schongauer, Dürer és főként Grünewald stílusával rokon.
