"Ha azt látjuk, hogy a németek győznek, az oroszokat kell segítenünk, ha azt, hogy az oroszok, akkor a németeket, hadd irtsák egymást."
Harry S. Truman (1884-1972) - aki, az USA 34. alelnöke, majd 33. elnöke volt (1945-1953)
Az amerikaiak még büszkék is az ilyen, és a hozzá hasonló cinikusan haszonelvű vezetőikre - miközben kifelé teljesen mást "papolnak" - kioktatandó az egész világot
Ez a “demokráciára és a humanizmusra épülő amerikai mentalitás” igazi arca – Ez az USA Európa-politikájának az eszenciája ma is
Százhatvannégy évvel ezelőtt, 1849. július 31-én a segesvári csatában esett el Petőfi Sándor, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb és legismertebb alakja.
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=dZ55M-QhODg
Pásztor János I. világháborús emlékműve a Városháza előtti parkrészen van felállítva. A magas mészkő talapzaton bronz lovasszobor, a talapzat keleti és nyugati oldalában bronz-relief, északi oldalán a város címere látható.
Felirat: „Azoknak, akik mindent áldoztak 1914-1918."
A művész az emlékművet, az I. világháborús huszár pontos, valósághű megmintázásával alkotta meg. Az ágaskodó lovon ülő katona felemelt jobbjában kardot tart és azzal előre vág. A ló mozgása lendületes, dinamikus, statikai megoldása könnyed és mégis biztonságos. A talpazat nyugati oldalán elhelyezett reliefen három katona ágyút tol, egy pedig lövedéket nyújt. A keleti oldal domborművén két gyalogos fegyvert szegezve indul rohamra, a harmadik sebesülten összeesett, egy álló alak baljával hívó mozdulatot tesz, jobbjával pedig a trombitát emeli szájához. így az emlékművön a gyalogság és tüzérség emléke is megörökítésre került.
"Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni."
Albert Schweitzer (1875-1965) - elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos - Nobel-békedíjas
"Testünk és környezete között egyik legfontosabb kapocs minden bizonnyal az élelem. Az élelem képében a környezet ténylegesen bekerül testünkbe és átjárja azt. A vitaminok e kapcsolat koordinálásában kétségkívül a legfontosabb tényezők egyikének számítanak.
Meg vagyok győződve, hogyha testünket visszahelyeznénk abba a környezetbe, amely számára ez a test kialakult, éppen olyan tökéletesen működnék, mint a többi élőlény teste. A betegség a szervezetünk és a környezetünk közötti diszharmónia kifejeződése."
Szent-Györgyi Albert (1893-1986)- Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus
"Gyönyörű szép emberi vonások kerülnek felszínre a bajban."
Böjte Csaba (1959) -ferences szerzetes
"Hitünkkel, bizalmunkkal egymásból elő- és kiszerethetjük a szentet, a boldog embert."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Az ukrán főváros egyik legjelentősebb egyháztörténeti, és idegenforgalmi nevezetessége, a Lavra barlangkolostor számos, szentéletűként számon tartott régi vallási személyiség mumifikálódott holttestét őrzi.
Köztük van egy magyar születésű is: Mojszej Ugrin, azaz Magyar Mózes, aki még az egyetemes keresztény egyházat szolgálta. 1043-ban halt meg, tehát tizenegy évvel az egyházszakadás előtt, amit a történelem „az 1054-es nagy keleti egyházszakadásként” ismer.
Életének jelentős részét külföldön töltötte. Előbb az ősi, kijevi Rusz egyik hercegének, Borisznak a szolgálatában állt testvérével, Efrémmel és Györggyel együtt.
I. (Vitéz) Boleszláv lengyel király hadai 1015-ben Boriszt (és vele Györgyöt is) meggyilkolták, 1018-ban pedig elfoglalták Kijevet. Hősünk megmenekült ugyan, de fogolyként lengyel földre került.
Szent Mózest a krónikák magas, délceg férfiúként írják le, nem csoda hát, hogy egy fiatal, ráadásul gazdag lengyel özvegyasszonynak megtetszett, aki meg is vásárolta rabszolgának.
A nő mindenáron el akarta csábítani, sőt azt kívánta, hogy a férje legyen. Mózes azonban semmiképpen sem egyezett ebbe bele, inkább az Istennek ajánlott szerzetesi hivatást választotta.
Sok kínzatás után végül megcsonkítva jutott vissza Kijevbe, ahol szerzetesként élte le további életét. Az ortodox egyház szentként tiszteli, emléknapját július 26-án tartja.
A sárközi népviselet a magyar népviseletek közül a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült.
A szoknyák anyaga selyem és bársony, igen gazdagon díszítve. Az alakításban és szépítésben mindig a sárközi nők vezettek, itt minden stílus, technika és ornamentika megtalálható.
A sárköziek az úri divat, a takácsmesterek, a délszláv és más környező népek hatásait befogadták, és önállóan feldolgozták, öltözetük ugyanakkor megmaradt tipikus paraszti viseletnek: nemek, korosztályok, családi állapot szerint különbözött, s alkalmazkodott a különféle évszakokhoz, a munkához és az ünnepnapokhoz.
A férfi viselet ezzel szemben nem nagyon tért el az országostól, lassabban is változott, és a századforduló idejére elvárosiasodott.
A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (hatszor egy évben).
A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, míg a gyöngyöt és a pántlikát Csehországból hozatták.