Berlini kapcsolat
Berlinnek ugyanis meg kell értenie, hogy Budapest néha karcos stílusával is inkább csak Európa tehetetlenségéért haragszik, s nem ellene érvel. S az Orbán-kormány itthon sem a demokrácia lebontásán, hanem az ország átalakításán dolgozik.
Stier Gábor
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
Nem láttam Paul Lendvai végtelenül tárgyilagos és szeretetteljes filmjét hazánk mai állapotáról, nyilatkozatában elítéli a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap ezzel foglalkozó cikkeit. Nem érdekes. Van azonban egy pont, ahol meg kellett állnom: „Lendvai szerint a film kritikusai nem figyelnek arra a fontos jelenségre, hogy a szereplők, mint például Váradi Júlia újságíró, a Klubrádió műsorvezetője, vagy Bauer Tamás közgazdász, Ungváry Rudolf író évek óta nem kapnak megszólalási lehetőséget a jobboldali magyar sajtóban”.
Hát igen, ez szörnyű, lapunk olvasói is elégedetlenek minden bizonnyal. Csak erről eszembe jutott, hogy a nemzetinek nevezett értelmiség képviselői viszont évek óta nem kapnak megszólalási lehetőséget a baloldali magyar sajtóban.
Valószínűleg nem is vágynak erre a nagy megtiszteltetésre, engem kifejezetten megsértene, de tudjuk, hogy valódi „értelmiség” eleve csak a balliberális oldalon létezik, most éppen kirekesztve szenved. A helyzet az, hogy a jobboldali értelmiség a közszolgálati médiában is alig fordul elő, mert minden változás ellenére nagyjából ugyanazok és ugyanolyan szellemben készítik és szerkesztik a műsorokat, elég némi undorral és beletörődéssel megtekinteni a műsorújságot, már nézni és hallgatni nem is kell.
Tudom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy egy sorban említsenek a fent nevezett hölggyel és urakkal, de legalább tíz éve még a környékén sem jártam a Magyar Rádiónak vagy a magyar televízióknak, és ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, hiszen mindenki tudja, hogy érték és gondolat csak a baloldalon terem.
Olyan a helyzet, mint a kommün bukása után, ugyebár akkor is Bécsből és Berlinből mondták meg az emigránsok, mi történik Magyarországon, majd ismert okoknál fogva később már a butábbak Moszkvából, a szemfülesebbek New-Yorkból szidták ezt a pocsék országot. A hír már akkor is hazugság volt, a vélemény pedig merő gyűlölet és rágalom.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Vita, vitapartner nélkül
És itt jön a képbe Paul Lendvai, akit lehet szeretni és nem szeretni, kritizálni, és lehet nem egyetérteni vele. A múltjában valóban vannak furcsaságok, amelyeket próbáltak már dokumentumokkal alátámasztani, ezeket ő megpróbálta rendre megcáfolni. Az 1957 óta Ausztriában élő Lendvai igen jó kapcsolatokat épített ki új hazájában és a világsajtóban is akár a szocialista, akár a néppártokkal.
Kevesen mondhatják el azt, amit ő, hogy Václav Haveltől Bruno Kreiskyig sok neves politikusnak élvezte a bizalmát. Amikor utoljára Magyarországon megjelent az országot kritizáló könyve, mindenáron szerettem volna találkozni vele, hogy kihívjam egy nyilvános vitára.
Tudtam, hogy hol fog dedikálni, így bementem a boltba, megvettem a könyvét, és megkértem az üzlet tulajdonosát, dedikáltassa nekem. Beletettem egy névjegyet, reménykedve, hogy nem utasít vissza, mégis kiáll velem egy vitára. A dedikáció másnapján visszakaptam a könyvet dedikálatlanul, névjegy nélkül, a válasz annyi volt, hogy Lendvai úr nem kíván velem kapcsolatot teremteni semmiféle nyilvános vita formájában.
Vámos György
Magyar Hírlap
Nem jött be
Németország a barátunk. Angela Merkel is az. És egy percig sem vitás, hogy a Magyarországot érintő ügyekben a berlini kancellárián, és nem a vadkeletre alkalmanként jó kövér előítéletekkel kiruccanó liberális újságírók döntenek – szerencsére.
Az a tény, hogy csak az elmúlt két évben ötmilliárd eurónyi német befektetés érkezett hazánkba, másfél tucat új gyárat építettek, és a német befektetésektől immáron egymillió magyar ember boldogulása függ, mindennél beszédesebb.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
Orbán Viktor a Magyar Rádióban
A 400 milliárd forintos egyenlegjavító program intézkedéseinek a felére sem lenne szükség, ha az Európai Unió nem kényszerítené rá ezekre Magyarországot. Nincs igaza Brüsszelnek, de nem tudunk mit tenni: ha nem akarjuk, hogy forráselvonás történjen, akkor most a költségvetésen igazítani kell egyet - mondta Orbán Viktor a szokásos reggeli rádióinterjúban
Majd hozzátette: a magyar kabinet megteszi, amit Brüsszel vár, de mivel a kormány szerint jövőre jobb lesz a magyar gazdaság állapota, mint azt az unióban gondolják, ki fog derülni, hogy jó néhány dolgot, amit most Brüsszel kihúz vagy ki akar húzatni velünk, azt mégis meg fogjuk csinálni, csak nem most kell ezt bejelentetnünk, hanem az első félévben, amikor annak végén majd látszik, mégis jól teljesítettünk.
Példaként említhetjük a pedagógusbérek emelésének tervezett elhalasztását 2014 januárjára: küzdünk azért, és látunk is esélyt rá, hogy 2013 első félévében úgy alakuljanak a számok, hogy mégis bevezethető legyen jövő szeptemberben a tanárok életpályamodellje.
A jegybanki tranzakciós illeték visszavonását, az unió azt követelte, ezért ezt visszavontuk. Az unió olyan pénzelvonással fenyeget bennünket, hogy bár nem értünk velük egyet, az erő előtt ilyenkor meg kell hajolni, illetve ki kell térni az ilyen nagy erő elől.
Magyarország nem áll messze egy jó IMF-megállapodástól, az ügyben pedig a valutaalap tokiói közgyűlésének lezárulta után várhatóak újabb fejlemények. Az IMF egy okos szervezet: nem szegezi a mutatóujját a mellkasunknak, és nem mondja azt, hogy márpedig ha nem ezt csinálod, akkor nem kapsz tőlünk hitelt - hiszen mégiscsak a mi bankunk, tehát kell adnia hitelt, ha a feltételek fennállnak -, hanem egy ravaszabb, kimódoltabb, ügyesebb taktikai vonalvezetés érvényesül, de a vége minden országban nyugdíjcsökkenés, bércsökkentés, elbocsátások.
A korábbiaknál ma már komolyabb, erősebb Magyarország nem ilyet, hanem egy jó megállapodást akar kötni a valutaalappal. Továbbra is tartja magát az a kormányzati szándék, hogy ha lesz megállapodás, akkor a pénzhez csak az államadósság-törlesztés miatt nyúlunk majd hozzá.
Az IMF-tárgyalásokról szóló sajtóhirdetések megoldása némileg idegen a kormányzástól, de modern eszközöket is be kell vonni a valóságos információknak az emberekhez való eljuttatásába.
Új gazdasági akcióterveket jelent be a kormány 2013-ban kifejezetten az alsóközéposztály tagjainak. Ezt az indokolja, hogy a minimálbér és a 220 ezer forintos havi átlagbér között keresők, vagyis az alsóközéposztály tagjai még nem kaptak lehetőséget arra, hogy ki tudjanak törni jelenlegi helyzetükből.
Mivel Angela Merkel kancellár Kelet-Németországban élt, érti, hogy mi történik Közép-Európában. A nyugatiak nem tudják, milyen a testre szabott személyes elnyomásban is kifejeződő diktatúra. Angela Merkel pontosan tudja. Érti Közép-Európát, személyes szimpátiával is viseltet a térség népei iránt.
Ugyanakkor mindkét ország egy szuverén állam, amelyek legfeljebb érdeklődnek egymásról, de az nem fordulhat elő, hogy beleszóljanak a másik dolgába.
Németországban tisztelik a magyarokat és Magyarországot, egyenrangú partnernek, szövetségesnek tekintik egymást, ezért jó dolog magyarnak lenni Németországban. Fordítva is igaz, Magyarország is tiszteli, kedveli a németeket, akik méltányolják mindazt, amit a magyar emberek elértek az elmúlt két évben.
Ebben a két esztendőben 4,7 milliárd euró összegű német befektetés érkezett Magyarországra, ahol ma 300 ezer ember dolgozik német tulajdonban lévő cégeknél.
Angela Merkel érti a magyar álláspontot, vagyis hogy az euróhoz való csatlakozásról akkor kell Magyarországnak gondolkodnia, ha az euró újabb perspektívákat nyit a magyar gazdaság számára, illetve, ha Magyarország teljes egészében felkészült az eurózónához való csatlakozásra.
Németországnak az a fontos, hogy Magyarország segítse az euróövezeten belül meghozandó azon döntéseket, amelyek az euróválság kezeléséhez szükségesek. Támogatásunkról biztosítottuk a kancellárt.
patriotaeuropa.hu
Utcán a politika
Gondolom, sokan vannak, akik bár nem kritikátlanul szemlélik a kormány tevékenységét, érdekeltek a sikerében. Akik nem úgy képzelik a jó kormányzást, hogy az országot kívül-belül eladósítva a végletekig kiszolgáltatottá kell tenni. Akik számára nem az a kérdés, hogy Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány vagy a Milla vezesse-e a jövőben az országot.
Akik nem egy helytartót szeretnének Batthyány Lajos székében látni. Akik szerint a válságkezelés terheit nem csupán a lakosságnak, a családoknak kell viselniük. Akik szerint a mai világban is van jelentése, tartalma az önrendelkezésnek. Akik szerint nem az a nemzeti érdekek helyes képviselete, hogy gondolkodás nélkül aláírjuk az elénk tett papirost. Akik nem szeretnének visszatérni a 2010 előtti világba. Őket várják a második békemeneten.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Szentesi Zöldi László: Nem jött be - Álláspont - (teljes cikk)
Jelentem: hát, ez most nem jött be.
Hetek, mit hetek, hónapok óta duruzsolnak, előrevetítenek, jósolgatnak a baloldali sajtóban: Merkel majd szépen leszedi a tíz körméről Orbán Viktort, ha legközelebb találkoznak. Ha a népszavásoknak, a 168 órásoknak és a többi orákulumnak hinnénk, akkor mi is elkövetnénk a hibát, amit az ő olvasóik talán elkövetnek: összetévesztenénk a kancellárt mondjuk a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal.
Ehhez a mondathoz azért feltétlenül hozzátartozik, hogy nevezett lap szerint már a német kereszténydemokratáknak is nagyon fáj, hogy miniszterelnökünk Ópusztaszeren a turult emlegette. Most legyünk nagyon, de nagyon őszinték, és hagyatkozzunk a józan paraszti észre: vajon hány német politikusnak van legalább valami elemi fogalma a kerecsensólyom és a magyar nemzeti tudat kapcsolatáról?
Szerencsére nem kell a béka hátsója alól pislognunk, és meséket sem kell költenünk német politikusok „aggodalmairól”, ahogyan az ottani sajtó jelentős része tekint a magyar sorsproblémákra a 2010-es kormányváltás óta: nyilván semmit sem tudnak az egészről, a turul Berlinből nem látszik.
Németország a barátunk. Angela Merkel is az. És egy percig sem vitás, hogy a Magyarországot érintő ügyekben a berlini kancellárián, és nem a vadkeletre alkalmanként jó kövér előítéletekkel kiruccanó liberális újságírók döntenek – szerencsére.
Az a tény, hogy csak az elmúlt két évben ötmilliárd eurónyi német befektetés érkezett hazánkba, másfél tucat új gyárat építettek, és a német befektetésektől immáron egymillió magyar ember boldogulása függ, mindennél beszédesebb.
Vizionálhatunk mi máról holnapra magyar kis- és középvállalkozásoktól hemzsegő országot, ki ne szeretné, de a helyzet az, hogy a működő német tőke térségünk valamennyi országában megkerülhetetlen erő. Ha a Mercedes Kecskemétre települ, legyen bármilyen kis szelete ez a világ autógyártásának, magyar családok százai kapnak esélyt az emberhez méltó életre.
Önmagunk megtalálásához a tisztességes vállalkozások megbecsülésén át vezet az út. Biztosan akad nyerészkedő és korrekt német cég egyaránt, de nem ez a lényeg. Ezerszer inkább Berlintől függjön a magyar gazdaság, mint attól a hazai parazitarétegtől, amely polipként fojtogatná tovább az országot, ha tehetné. Őszintén mondom: még egy német vállalkozó is nagyobb magyar hazafi, mint a megtollasodott, politikai pályán landoló egykori KISZ-esek, akik a saját honfitársaikat semmibe sem veszik, bérrabszolgaként alkalmazzák és kiszívják az utolsó csepp vérüket.
Angela Merkel nézőpontja nem a Népszava kommentelésben végelgyengülő öreg kommunista újságíróinak nézőpontja. Merkel ismeri a számokat, tájékozott a magyarországi viszonyokról, tudja, hogy Orbántól jobbra is politikai tér nyílott. Azt is tudja, hogy Vona Gáborék elemi közgazdasági ismeretei egyelőre egy kollektív nemzeti öngyilkosságra elegendőek, amelybe azonban a német befektetések is belerokkannának. Azt is látja Merkel, hogy a Brüsszeltől Moszkváig ringatózó, kiszámíthatatlan, becstelen és velejéig korrupt úgynevezett magyar baloldal visszatérése teljes mértékben instabilizálná hazánkat és a térséget.
Angela Merkel diplomáciai partnerét Orbán Viktornak hívják, és bár magam is olvastam Róna Péter nagy ívű jóslatát pár hónappal ezelőtt, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy bárki – német kormány, Brüsszel, globális hatalom – is „levenné” a „periféria” kormányfőjét ebben a különös, limeseken túli országban.
Merkel és Orbán szót értett egymással, s belátom, ez tényleg rossz hír azoknak, akik fizikai fájdalmat éreznek, ha Magyarország sikereket, még ha csak apró, falatnyi sikereket is ér el a világban.
Végezetül egy sajátos performance-ról. Orbánt a kancellária előtt a Facebookon virtuálisan összehaverkodott szellemi törpék fogadták: ők tüntetésnek nevezték kis összejövetelüket. Húszan voltak. Berlini ellenállási sejtnek hívják magukat, és a következő táblákat emelték a magasba: „paraszt vagyok”, „zsidó vagyok”, „nő vagyok”, „pályakezdő vagyok”.
Fájdalom, a zsidók, nők és pályakezdők nevében nem nyilatkozhatok, de a parasztok nevében annál inkább. Magam is ilyenféle volnék családilag, ugyi – azért fogom népiesre, hogy tökéletesen megfeleljek a paraszt kritériumának –, csak hát, tetszik tudni, előfordulhat, hogy egy tényleges paraszttól akkora parasztlengőt kap majd egy ilyen ellenállási hülyegyerek, hogy aztán Szent András-napig szedegetik majd a fogait.
Ennyit szerettem volna dedikálni a húsz tüntető berlini címére, szeretettel.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap
A Hősök teréről indul a békemenet - Orbán Viktor mond ünnepi beszédet a Parlamentnél
Elkészült az október 23-i budapesti békemenet forgatókönyve. Eszerint a Hősök terén gyülekezik majd az ünneplő tömeg 13 órától, ahonnan 14 órakor indulnak el az Andrássy úton – írja a Magyar Nemzet.
A békemenet az Oktogonnál jobbra fordul, és a Teréz körút – Bajcsy-Zsilinszky út – Alkotmány utca útvonalon haladva érkezik meg a Parlament előtti Kossuth térre, ahol 16 órakor Orbán Viktor miniszterelnök mond ünnepi beszédet a központi állami ünnepségen – írja a Magyar Nemzet.
A békemenet egyik fő szervezője, Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum szóvivője a lapnak elmondta: ezúttal is csendes, mosolygós ünneplésre készülnek, és arra kérik a reményeik szerint sok tízezernyi résztvevőt, hogy – miként januárban vagy márciusban – csak nemzeti zászlókat hozzanak magukkal.
Jelezte, várhatóan most is sok lengyel támogató érkezik a rendezvényre. – A békemenet nem valaki vagy valami ellen irányul, hanem kiállás az adósrabszolgaság és a szegénység felszámolásáért küzdő kormány mellett – hangsúlyozta Csizmadia László.
A menet résztvevőit el fogják választani a kormányellenes demonstrálóktól – erről már Fricz Tamás, a békemenet egyik szervezetője beszélt a Hír TV Rájátszás című műsorában. Hozzátette: természetesen nem arról van szó, hogy most egy polgárháború robbanjon ki. A legkevésbé sem. Viszont nagyon fontos, pontosan ezért, mert ez a nap egy szimbolikus nap, amikor a politikai erők és a mögöttük álló társadalmi és civil szervezetek az erejüket meg akarják mutatni” – mondta Fricz.
A januári Békemenet Magyarországért rendezvény után a Belügyminisztérium (BM) azt közölte, négyszázezren demonstráltak a kormány mellett Budapesten. „Emberemlékezet óta Magyarországon ekkora tömeg még nem demonstrált a kormány és politikája mellett” – írta akkori közleményében a BM. Március 15-én a békemenet lengyelekkel vonult a Kossuth térre, ahol meghallgatták Orbán Viktor ünnepi beszédét.
Magyar Nemzet, patriotaeuropa.hu
A tolvajok visszaosonnak
Elképesztő, milyen gyorsan felejt a társadalom. Dunaföldváron és Sopronban diadalt ül a baloldal, mert győztek az időközi önkormányzati választáson. Kit is választottak meg az emberek? Azon párt politikusait, amelyik mérhetetlen szenvedést zúdított az országra.
Két év elég volt mindezt elfelejteni? Sajnos, úgy tetszik, igen. Akkor hát ismételjük meg. Az előző két kormányzati ciklus nyolc éve alatt a szocialisták 11 ezer milliárd forinttal növelték meg az államadósságot. Nem ennyi lett az államadósság, ennyivel lett több.
Ismételjük meg újra, mert a polgári körökben is gyorsul a felejtés: ha a szocialisták nyolc évig nem csinálnak semmit, csak fölveszik a fizetésüket és hagyják, hogy a maguk útján menjenek a dolgok, akkor most 11 ezer milliárd forinttal lennénk gazdagabbak.
Bencsik András
Demokrata