Mérey Katalintól
Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket.
Mérey Katalin
Magyar Örökség-díjat kapott a 210 éves Teleki Téka
Magyar Örökség-díjat kapott a 210 éves marosvásárhelyi Teleki Téka.
A díj azon intézményeknek, csoportoknak, személyeknek adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyarság erkölcsi, szellemi felemelkedéséhez. Magyar Örökség-díjban évente négy alkalommal hét-hét jelentős magyar teljesítmény részesül.
A marosvásárhelyi Teleki Téka mellett a friss díjazottak között szerepel az Egyesült Államokbeli Magyar Baráti Közösség magyarságmentő szolgálata, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, Korzenszky Richárd munkássága, Tormay Cécile, a Napkelet című folyóirat alapítójának szépírói munkássága, Gulyás Gyula és Gulyás János hiteles dokumentumfilmes művészete, Veres Péter nemzetépítő munkássága.
Az állami beruházások szervezéséről
Mészárosné Győrvári Bella, a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért vezetője szerint míg nálunk több száz kisvállalkozást tett már tönkre, hogy nem fizették ki alvállalkozói munkájukat, Németországban elképzelhetetlen, hogy a konkrét termelőmunkát nem végző cégnél akadjon meg egy nagyobb beruházás kifizetése.
Ott ugyanis csak erre szakosodott és szigorú követelményeknek megfelelő cég közvetíthet munkát, s haszonkulcsa nem lehet többszöröse a tényleges munkát végző alvállalkozóénak. A jogszabály ellen vétőknek súlyos büntetésre kell számítaniuk. Nálunk viszont az állami és önkormányzati megrendelések esetén sem titka a lánctartozás kialakulása, s rendszeresen kapnak újabb megbízásokat az alvállalkozók kifizetésével adós cégek is. Az MMV ezért azt javasolja, hogy nonprofit állami vállalkozás szervezze az állami beruházásokat, amely közvetlenül a munkát végző cégekkel szerződik. (MN, 12. 03. 04.)
A patrióta gazdaságpolitikáról
Kiszelly Zoltán szerint a patrióta gazdaságpolitika úgy erősíti az adott országot, hogy az nem más nemzeteknek, csupán néhány – igaz nagyon befolyásos – multinak árt. Az új rendszerben a cégek az itt megtermelt profit egy méltányos részét különadóként fizetik be, és a kormány abból kezeli a legégetőbb társadalmi problémákat.
Magyarország visszatér a rendszerváltáskori szabályhoz, amely szerint az itteni vásárlóerőből táplálkozó profit 51 százaléka maradjon az országban, míg 49 százalékot az itt befektető külföldi cég használhat fel. Az elgondolás sikerességét mutatja, hogy ezt a joint venture elvet, azóta Kína, Oroszország és Törökország is használja. A rendszerváltáskor a külföldi befektetők (még) hajlandók voltak az árat megfizetni, hogy a magyar és ezáltal akkori KGST-piacra léphessenek. Ne csodálkozzunk, ha az EU az ilyen szabályokat nem szereti, mert ezek nem a nagy nyugati konszernek érdekét szolgálják. Ugyanezek a konszernek azonban a kínai, orosz vagy török esetben mégis elfogadták ezt a szabályt, hiszen az ottani piacokhoz való hozzáférés megéri nekik ezt az árat. Egy erős Magyarország és Lengyelország az EU-nak is érdeke lenne, ha valóban közösségi célok lebegnének előtte, és nem néhány tőkeerős csoport és befolyását féltő régi tagállami elit részérdeke. (MN, 12. 03. 12.)
A közteherviselésről
Orbán Viktor szerint hosszú távon tragédiához vezet, ha nem változtatunk a korábbi helyzeten, amikor 2,6 millió adófizető tartott el egy tízmilliós országot. 2010-ben 3,8 millió ember dolgozott, akik közül 1,2 millió nem fizetett adót. (De olyan alacsony volt a bére, hogy így is a létminimum alatt maradt.) Többen éltek állami juttatásokból, mint munkából, sőt 2002 és 2010 között szavazatszerző gépezet erősítette azt, hogy nem munkából, hanem állami juttatásból kell élni.
Ez vezetett az eladósodáshoz is, mivel munka híján pénz sem volt, nem maradt más, mint a hitelfelvétel. (Az eladósodás okait keresve nem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy a teljes szja-bevétellel egyezik meg csak az államadósság kamatszolgálata. S hogy a külföldi befektetők adóparadicsomi szinten fizetnek csak társasági adót.) Az új társadalmi szerkezetnek a középosztályra kell épülnie, ezt a réteget támogatja az új adórendszer is a családi adókedvezményekkel. Ezt a rendszert a középosztály magáénak kell, hogy érezze. Ha a bank- és válságadókkal nem vonták volna be a nagytőkét a közteherviselésbe, nem lehetett volna elindítani a reformokat az egészségügytől az oktatáson és az önkormányzati szektoron át az igazságszolgáltatásig. (MH, 12. 03. 12.)
K. László
Azért a műsorújságból tájékozódom, és jelenthetem, a balliberális alaphang a régi, kiegészülve a silány, szórakoztatásra szánt programokkal, amelyek egyébként reménytelenül versenyeznek a nagy kereskedelmi tévék még silányabb népszórakoztatásával. Miközben ezt írom, K. László pénzügyi uniós szakértőként nyilatkozik, védi a védhetetlent, az Európai Unió tökéletesen antidemokratikus felépítését és választási rendszerét, de hát ez érthető, K. László normális esetben sohasem lehetett volna európai biztos, akár most Andor László.
Szegény embert meglepte, hogy nem kapott pályázatára jelölést az MSZP vezető pozícióinak egyikére sem, és nem érti, miért nem támogatták. Nem merném mondani, hogy hiányozni fog, bár szerintem nem fogja feladni, talán még műsorvezető is lehet az ATV-ben, esetleg a Klubrádióban, mint Kuncze Gábor, de végső esetben belép a Demokratikus Koalícióba, ott szükség lehet ilyen régi, jó káderekre. K. László „meggyőződéssel hiszi”, hogy a szociáldemokrata politika jobb, mint a mostani, önérzete apró sebet kapott, de kiheveri.
Szentmihályi Szabó Péter
(MH, 12. 03. 24.)
Ideges a kedves vezér
Aztán ott van az új, üde színfolt, a Demokratikus Koalíció, élén a fődemokratával, Gyurcsány Ferenccel. Az MSZP-ből való kivonulása nem hozta meg a várt népszerűséget, de ráadásul még a frakcióalapítási terve is úgy tűnik, kudarcra van ítélve. Ideges is a kedves vezér, így aztán a híresen konszolidált nagypolgári családi hátterű pápai úri gyerekből kitört a frankó, miszerint Orbán egy felkapaszkodott proli. De akad e pártoknak erős „civil” hátországuk is. Itt van mindjárt a Szolidaritás. Két vezetője, akik korábban nagyot alakítottak bohócforradalmár szerepben, már nem éneklik együtt a dalt, hogy egyedül nem megy. A Szolidaritás gigatüntetést szervezett, de csak néhány ezer embert sikerült összetoboroznia. Bár a résztvevők száma csalódást okozott a szervezőknek, de legalább a vezetőjük, Kónya Péter pontosan tudja, hányan és mennyiért statisztáltak a békemeneten.
Forró Péter
(MH, 12. 03. 24.)
A Nyugat nem minta többé
A Nyugat volt a mentsvár számunkra. Nekünk, akik itt éltünk, elegünk volt a szabadság hiányából, a gazdasági tehetetlenségből, a mindennapi mutyikból, bratyizásból, a fejetlenségből és a továbbélő uram-bátyám viszonyokból, a fejlődésképtelenségből, a szervezetlenségből, a gazdasági irracionalitásokból és így tovább. De vigasztalt és reményt adott számunkra, hogy van a Lajtán túl egy világ, amelyik működőképes, amelyik kiválóan szervezett, amelyik egyszer talán majd befogad bennünket.Egyetlenegy dolgot nem vettünk észre. Mégpedig azt, hogy az ő jólé-tüknek, árubőségüknek, hihetetlenül gáláns szociális és nyugdíjrendszerüknek, a magasan fejlett gazdaságnak nagy ára van. Nem más, mint hogy a Nyugat, azaz a centrumországok, a perifériákat folyamatosan a periférián tartják. Ha a periféria, illetve fél-periféria országait valóban engednék felemelkedni maguk közé, vagyis a centrumországok közé, vége lenne centrumpozíciójuknak. A Nyugat tehát nem tesz mást, mint használja és kihasználja a periféria energiáit, piacait, munkaerejét, kiszivattyúzza onnan az erőforrásokat, és ezzel újabb dinamikát ad a centrumszerep megőrzéséhez.
Fricz Tamás
(MH, 12. 03. 24.)
Emberi pajzs
Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal nevű misszionáriuscsoport Civilizálni akar bennünket, hiszen ők már mindent tudnak a helyes viselkedésformákról. A baj csak az, hogy kielégítetlen kékharisnyákból, nyamvadt szerencsétlenekből, torz lelkű félnótásokból álló maroknyi csapatuk még csak vitatkozni sem akar velünk semmiről. Ők csak úgy jönnek, hogy csodáljuk őket tátott szájjal, merthogy nemcsak szépek és okosak, de talpig demokraták is.
Marie-Christine Vergiat, a csoport vezetője bizonyára a Homo europicusok kiterjedt családjába tartozik, de fájdalom, lelepleződött, hogy miként képzeli a magyarországi kiruccanást a nyugati világban átmenetileg feleslegessé vált barátaival. Először is csak úgy, merő véletlenségből összefutnak majdTamás Gazsiékkal, sőt még Krausz Tamás és Szigeti Péter is a látókörükbe kerül. Megnyugodhatunk: hazaérkeztek. Mi itthon, ők otthon, csudálatos ez a világ!
A másik apróság az a helyes kis cigányozás Vergiat asszony vagy szerencsétlenebb esetben kisasszony levelében. Számára ugyanis Horváth Aladár és Daróczi Ágnes nem „értelmiségi” vagy „történész”, mint a többi, hanem egyszerűen „roma”. Hűha, mi lenne itt, ha a Magyar Hírlap főállású cigánynak nevezné az SZDSZ csillogó tekintetű emberpárosát, de ne izguljunk, amit nekünk nem szabad, az alternatív turistáknak bezzeg igen. És le a kalappal Tétényi Éva jellemzése előtt is, akinek csak ennyi jutott: „egy nő” és a „Fidesz ellen harcol”.
Nagyszerű csapat érkezik hát hozzánk, lesz mit tanulnunk tőlük emberségből, toleranciából, demokráciafelfogásból.
Szentesi Zöldi László
A hátrányos helyzetűekről
Új típusú szociális szövetkezetek létrehozásáról döntött a kormány, melyek a 47 leghátrányosabb kistérség 800 településén élőknek adna lehetőséget, hogy mezőgazdasági munkákkal, állattenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel megteremtsék az önfenntartás feltételeit. A pályázat keretösszege 5 milliárd, így mind a 800 érintett településnek lehetősége lesz szövetkezetet indítani. (MN, 12, 03. 13.) - Roma telepek rekonstrukciójára uniós forrásból 4,7 milliárd, hazai forrásból 400 millió forint fordítható – jelentette be Balog Zoltán Nyíregyházán a zömében cigányok lakta Huszártelep bejárása után. Az országos rehabilitációs program arról szól, hogy esélyt teremtsünk a felzárkózásra azoknak az embereknek, akik hajlandók tanulni és dolgozni, saját magukért és a környezetükért tenni. (MN, 12. 03. 10.)