Viszonyunk a nyugattal – történelmi távlatban
Bogár László szerint István király volt az első azoknak a sorában, akik megpróbáltak hosszú távú, egyenrangúságon nyugvó egyezséget kötni a Nyugattal. Az ezt követő évszázadokban azonban drámai jeleit láthattuk annak, hogy a Nyugat a maga részéről soha sem gondolta komolyan ezt az egyezséget, és befolyásának növelésével a mi létszerveződési módunk gyökeres átalakítására törekedett. A Hunyadiak fellépése volt az utolsó átfogó kísérlet arra, hogy a Nyugattal való folyamatos súrlódásunkat egy új egyezséggel próbáljuk tompítani. Még mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy a Nyugat a haladás, a felemelkedés, a méltó emberi élet egyetlen letéteményese. Ám ez már 907-ben sem volt igaz. Csakhogy ma már igen nehéz a szabadulás ebből a saját magunk által épített történelmi csapdából, mert a magyarság egy része elemi szinten sem képes felfogni e csapda természetét. Legalábbis erre utal az a tragikomikus tény, hogy egyelőre a szabadságnak és rabságnak még a meghatározásában sincs semmiféle egyezség. (MH, 12. 03. 20.)
Rehabilitálta a Legfőbb Ügyészség Mindszenty Józsefet
A rehabilitálási eljárás Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kérésére a napokban a Legfőbb Ügyészség határozatával zárult le hivatalosan.
A budapesti népbíróság IX. 254/1949 szám alatt folytatott ügyében a Legfőbb Ügyészség már 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. Az 1990. évi XXVI. törvény a törvénysértő elítélések orvoslásáról szólt, a mostani határozat pedig a korábbi perújítási nyomozás hivatalos lezárását jelenti.
Erdő Péter úgy nyilatkozott, "ez az esemény egy szenvedéssekkel teli, hosszú történet összefoglalása", amely reménye szerint "hozzájárul múltunk igazságának megismeréséhez, népünk lelki gyógyulásához és felemelkedéséhez".
A bíboros hozzátette: a rehabilitáció "egyértelmű jele annak, hogy hazai igazságszolgáltatásunk szakított a koncepciós perek nehéz örökségével, és komolyan törekszik az igazságosság alapvető emberi követelményeinek érvényesítésre".
Mindszenty József 1892-ben Csehimindszenten született Pehm József néven. 1915-ben szentelték pappá, káplán és hitoktató volt Felsőpatyon, majd 1917-től a zalaegerszegi állami fiúgimnázium hittanáraként tevékenykedett. 1919. február 9. és május 15. között letartóztatásban volt Szombathelyen, a direktórium kiutasította Zala vármegyéből, szülőfalujába internálták.
1919-től Zalaegerszeg adminisztrátora, 1921-től plébánosa volt, 1927-től a szombathelyi egyházmegye zalai részének püspöki biztosaként 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 misézőhelyet, 12 iskolát építtetett. Igyekezett a katolikus szellemiséget érvényesíteni a zalaegerszegi és vármegyei újságokban. 1937-ben pápai prelátus lett. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi püspökké nevezte ki.
Mindszenty Józsefnek meghatározó része volt annak a püspökkari körlevélnek a megalkotásában, amely 1944. júniusban a zsidó emberek elhurcolása ellen tiltakozott. Október végén, amikor a katonai hadműveletek elérték a Dunántúlt, emlékiratot írt Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom bencés főapát együttműködésével, amelyben követelték a kormányzattól, hogy szüntesse meg a harcot a Dunántúlon.
1944 november 27-én letartóztatták és előbb Veszprémben, majd Sopronkőhidán, végül Sopronban raboskodott, innen térhetett vissza Veszprémbe. XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-án kinevezte esztergomi érsekké, 1946. február 21-én pedig a pápa bíborossá kreálta a római Szent Péter-bazilikában.
Vezetése alatt a magyar püspöki kar közös körleveleiben szóvá tette, ha a proletárdiktatúra felé haladó államvezetés megsértette a vallás- vagy lelkiismereti szabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát; következetesen kiállt az alapvető szabadságjogok érvényesítéséért. Megszólalt a felvidéki magyarság deportálása, a délvidéki magyarok tömeges lemészárlása, a német kitelepítés embertelensége miatt, az ítélet nélkül bebörtönzöttek és internáltak érdekében.
Mindszenty Józsefet 1948. december 26-án törvény- és jogellenesen letartóztatták, majd koholt vádak alapján 1949. február 8-án első fokon, július 6-9-én másodfokon életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy felháborodást váltott ki. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította a bíboros bebörtönzését.
Hat év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től Püspökszentlászlón, november 2-tól Felsőpetényben tartották fogva. Az 1956-os forradalom kitörése után október 30-án szabadították ki fogságából. Nagy Imre miniszterelnök kérésére november 3-án este 15 perces beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett, s a polgári demokrácia jövőképét vázolta fel. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az Egyesült Államok nagykövetségén kért és kapott menedéket.
A Kádár-kormányzat a törvénytelenségeket folytonossá tette, s Mindszentyt nem engedte visszatérni érseki székébe. Több alkalommal döntött Mindszenty a nagykövetség elhagyásáról, de ezt külső tényezők megakadályozták. Végül, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába, majd Bécsbe ment.
Haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat hitükben és magyarságukban erősítse, ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáróhelyen felkereste a magyarokat, s hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és Új-Zélandba. 1974-től, a pápa utasításának megfelelően, nem használta érseki címét.
Mindszenty József 1975–ben halt meg, Mariazellben temették el, ahol 1991-ig magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál. 1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty József teljesen ártatlan. Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika kriptájába. A mártír sorsú bíboros boldoggá avatási eljárása jelenleg folyamatban van a Vatikánban.
(MTI)
A legfőbb ügyész vizsgálódhat a cukorgyárak privatizációjáról
Az Országgyűlés hétfőn úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg, történt-e bűncselekmény a cukorgyárak privatizációjakor, valamint az európai uniós cukorreform hazai végrehajtásával összefüggésben. A parlament 303 igen szavazattal, 47 ellenében fogadta el a cukorgyárak privatizációját és a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, annak következményeit feltáró vizsgálóbizottság jelentését. Az erről szóló határozati javaslatba a jobbikos Magyar Zoltán kezdeményezésére került bele, hogy a legfőbb ügyész vizsgálja meg a büntetőjogi felelősséget az említett döntések miatt.
Bizonyítási és megfelelési kényszer
"Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel.17:28)
lsten éppen annyira szeret téged a rossz napjaidon, mint a jókon. Valóban így van?
Hogyan lehetséges ez? Mert Ő a (Krisztusban elfoglalt) helyzeted alapján fogad el téged, és nem a (testi) állapotod szerint. Hallgasd meg: "Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi lsten igazsága legyünk őbenne." (2Kor.5:21).
A kereszten lsten fogta minden bűnödet, amit valaha is elkövethetsz, és Fiára helyezte azokat. Mikor bűnösként a kereszthez járulsz, Ő beburkol téged Krisztus igazságába, és ettől fogva csak egyféleképpen tekint rád - Krisztusban! Milyen felszabadító! Felszabadító - igen! Mivel most már látjuk, hogy nem attól vagyunk értékesek, amit teszünk, hanem attól, hogy kik vagyunk Krisztusban.
Valójában lsten azáltal tett téged értékessé, hogy engedte Jézust meghalni érted. "De én nem tudom elhinni, hogy lsten nem törődik azzal, amit cselekszem!" Igazad van! lsten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy ezektől a tetteidtől függj; Ő azt akarja, hogy az iránta érzett szeretetből cselekedjél. Mihelyt megérted, hogy ki vagy Krisztusban, ki tudsz szállni a bizonyítási és megfelelési kényszer taposómalmából, és elkezdhetsz helyes indítékból helyesen cselekedni.
(agapesolymar.hu)
áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
A népesedésről
Pongrátz Tiborné demográfus szerint az Antall-kormány alatt a gazdasági nehézségektől függetlenül stabil volt a népesedési helyzet. Az első sokk 1995-ben érte a társadalmat a Bokros-csomaggal. Az emberek azzal szembesültek, hogy a családpolitika nem állandó, hanem „az egyes kormányok kénye-kedve szerint változik”. Ezt a „hideg zuhanyt” a mai napig nem tudta kiheverni a társadalom. Egy magyar nő ma átlagosan 1,24 gyermeknek ad életet, ami borzasztóan alacsony szám. Az adatok mögött számtalan ok húzódik meg, de a legalapvetőbb problémák közé sorolható, hogy a párkapcsolatok „milyensége jelentős mértékben átalakult”. Jelenleg a nők hatvanegy százaléka úgy gondolja, nem szeretne házasságot kötni. Ez radikális változás a kilencvenes évekhez képest, amikor a nők hetvenhét százaléka éppen az ellenkezőjét tervezte. Az élettársi kapcsolatból kimutathatóan kevesebb gyermek születik. Mindezek ellenére Magyarország hagyományos értékrenddel rendelkező ország, ahol a társadalom számára ma is igen fontos a család, a gyermek és a házasság. Az értékek szintjén tehát megvan az emberekben a vágy a családalapításra, csak ezt egyre idősebb korukra tervezik. A fiatalok családalapításra vonatkozó döntéseit befolyásolja a stabilitás hiánya. A társadalomban fennáll egy konfliktus, amely szerint a tradicionális értékek mellett megjelentek a nagyon rossz demográfiai adatok – ez olyan feszültséget okoz, amely előbb vagy utóbb fel kell, hogy oldódjon. „Ez bekövetkezhet úgy is, hogy a magatartás idomul az értékekhez, vagy éppen fordítva. Sajnos a kutatások azt mutatják, nagy valószínűséggel az utóbbi folyamat kezdődött meg. A gyermekvállalás huszonöt-harminc éves »projekt«, amely nem függhet attól, hogy az adott kabinet aktuálisan milyen ideológiát valósít meg. A másik kardinális probléma a munka és a család összeegyeztetése. A háromévesnél fiatalabb gyermekek 9,4 százaléka van bölcsődében úgy, hogy száz százalék felett van az intézmények kihasználtsága. Ez nem választási lehetőség. Nem látni, hogy kézzelfogható változások lennének ezen a területen. (MH , 12. 03. 02.)
Márfi Gyula veszprémi érsek válaszlevele
Márfi Gyula veszprémi érsek válasza DÁVID BAER professzor (Texas Lutheran University U. S.) Magyarországot támadó levelére – amelyben jelenlegi magyar helyzetet, illetve a mai magyar kormány tevékenységét értékeli.
Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát, ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket őszintén igyekszem megfogalmazni. Alapvető kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi összefüggések figyelembe vétele pedig teljesen hiányzik belőle. Kezdjük a vallásszabadság kérdésével.
...Nem értem, hogy az Ön által kifogásolt alaptörvény mennyiben sérti a lelkiismereti és vallásszabadságot. Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol egyénileg is és közösségben is, amilyent akar. Az egyes egyházak elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége.
...Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebből is látszik, hogy Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós perekben. ... Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem van. Ebben négy olyan egyházat találtam, amelyet egyazon (falusi) házszám alá jegyeztek be, közülük háromnak még a hivatalos képviselője is ugyanaz a személy volt. Olyan egyházak is elnyerték az elismerést, amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen vallású) hívek ajkán, mint például az Aranyos Zarándokok A-tól Z –ig, a Magyar Boszorkányszövetség vagy a Derű Egyháza. A helyzet megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a bejegyzett közösségek jó része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzését csak azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként- a vállalkozások által igénybe vehető kedvezményeken túl – az egyházaknak adható támogatásokban is részesülhessen.
... Ami pedig a Professzor Úr által különösen is reklamált egyházakat illeti, a következőket tudom mondani: ezeknek az egyházaknak Magyarországon nincs bázisuk. Ennek ellenére metodista egyházból három is be volt jegyezve. Egyáltalán nem könnyű eldönteni, vajon mind három igazi vallási közösség-e vagy csak ún. biznisz-egyház. Hányi Gábor metodista lelkészt nálunk mindenki ismeri, sokkal inkább nagyhangú politikusként, mint igehirdetőként. Ám az ö közösségét a metodista világegyház sem ismeri el. ...Magyarországon ma 31 elismert egyház van. Hálás lennék Professzor Úrnak, ha keresne Európában még olyan országokat, amelyek ennél több vallási közösséget támogatnak. Ha nem talál, akkor kritikáit a jövőben inkább Angliáról, a skandináv országokról, Bulgáriáról, Görögországról vagy Romániáról fogalmazza meg, mert ezekben az országokban az anglikán, az evangélikus, illetve az Ortodox, nemzeti egyházak a mai napig államegyház pozíciót élveznek. Én úgy látom. Professzor Úrnak Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében egy olyan Európát tart szem előtt, amely Konrád Adenauer, Róbert Schuman, Alcide de Gasperi és Jean Monnel óta már nem létezik. A mai Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is megosztott. Van még egy rejtőzködő keresztény Európa is, de van egy nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultra liberális Európa is. Európa igazában: a kommunistákból lett kapitalisták Európája., a diktátorokból lett szabadságharcosoké és demokráciáért aggódó diktátoroké, a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult erkölcsöt hirdető moderneké; az egyházak szabadságáért aggódó egyházüldözőké, akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben folytatott hazudozásban, a sokakat megtévesztő farizeusságban. Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes, múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban.
... Az ultraliberális és az ún. konzervatív tábor képviselői jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyet Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt. amelyet Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek. Nekem feltűnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-ce-tungnak) hívei oktatták itt a demokráciát, és egy közismert pedofil (D. Cohn-Bendit) tanította móresre Orbán Viktort, az öt gyermekes családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a feleségétől) született. Ezen a meghallgatáson ő volt a legeurópaibb, kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta végig a habzó szájjal üvöltöző Dániel Cohn Benditet és társait, a vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a hagyományos családmodell híveként, hazaszerető emberként és hívő keresztyénként maradhasson meg európainak.
Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak szerepét az Orbán-ügyben. Ön úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt egy európai belügyről van szó, akkor bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsősorban baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait valahol a New-York-i Wall Street-en sejtjük, ezért egyszerűen csak így hívjuk őket, hogy Amerika. Ez az elnevezés persze téves: a dollárnak és a dollár urainak, szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Ők a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Ehhez pedig pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az általuk kirobbantott demokrácia-importnak hazudott háborúkkal, orvosok és gyógyszerészek megvételével egy időben épített hatalmas gyógyszergyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetőikké akarják tenni az egyes államokat is.
Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a jó kormány, amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettől még európai és demokrata; marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes államcsőd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját.
Más szabályok vonatkoznak a rossz kormányra, amely megpróbál kitörni az adósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyűlölőnek még akkor is, ha történetesen ő oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült egyesületeket, vagy ő küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány nőt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az antiszemita megbélyegzés sem. A nemzetközi nagytőke birtokosai különösen is haragszanak Orbán Viktorra, mert több olyan, nagytőke ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése, multinacionális cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is átvett, illetve átvenni szándékozik. Ezért szervezték meg azt az átfogó hadműveletet, amelynek ma is a tanúi vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még akkor is így van. ha az amerikai színészek (Hillary Clinton, Charles Gati, Georges Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak többségben.
A nagytőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát, igénybe veszi az Európa Bizottság (az Unió kormánya) és az Európai Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor ideológiai ellenfelei. Természetesen felhasználja a magyar ellenzék képviselőit is, akiket rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados parlamenti többsége. Az Unió képviselői jól tudják, hogy a nemzetközi nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik, mégis vállalják az együttműködést anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból. A helyzet korántsem ismeretlen: így fogott össze kétezer évvel ezelőtt a Főtanács is az általa gyűlölt Poncius Pilátussal. Pilátust tapsolják ma is sápadtan, minden írástudók és farizeusok... És nem hiányozhatnak természetesen a hamis tanúk sem, akiknek létformájuk a hazudozás és mivel övék a médiumok nagy része, rá tudják venni még a jobboldali sajtó egy részét is arra, hogy feszítsd meg!-et kiáltsanak Orbán Viktorra és az alattvalófajnak, sőt patkány-népnek minősített magyarokra. (Az utóbbi minősítés Kertész Imre Nobel-díjas írótól való.) Minden országnak, így az Uniónak is vannak olyan előírásai, amelyeket úgyszólván senki sem képes teljesen megtartani.
Ezek viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy számon kérjék őket azokon a kormányokon (és csak azokon!), amelyek nem állnak be sorba. A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos gyakorlata. De nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem - ahogy arra már utaltam. Ha lopni akarsz, kiálts tolvajt! Ostorozd saját hibáidat másokban, így magadról elterelheted a figyelmet. Nálunk ma is érvényben van egy olyan szerződés, amelyet az IMF (Nemzetközi Valutaalap) erőltetett rá a valuta szűkében lévő és szovjet felügyelet alatt álló magyar kommunista kormányra (1982-ben), amely szerint a Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás felett állnak, sem cégeik, sem azok alkalmazottai, de még azok bérlői ellen sem indítható semmiféle eljárás, sem magyar, sem nemzetközi bíróság előtt. Mi más ez, ha nem közönséges diktatúra? Része egy nemzetek felett álló, vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának, amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak. Professzor Úr talán nem hallotta, de mi tudjuk, hogy nálunk a fasisztákból lettek a legkegyetlenebb kommunisták. Ugyanakkor ma azt is látjuk, hogy a kommunistákból lettek a leggazdagabb kapitalisták, és ők azok, akik a leghangosabban aggódnak a magyar demokráciáért.
Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Jósé Manuel Barroso, Dániel Cohn-Bendit: mind-mind a vörös diktatúra hívei voltak, ma pedig a vadkapitalista diktatúra kiszolgálóiként aggódnak a demokráciáért. Adolf Hitler a világ németjeit akarta egybefogni a világuralom megszerzése érdekében. Világ proletárjai, egyesüljetek! - ez volt Sztálin jelmondata, ugyancsak a világ feletti hatalomról álmodva. Világ nagytőkései, kartellbe tömörüljetek! - ez a tisztességtelen úton összeharácsolt nemzetközi nagytőke urainak jelmondata - ahogy azt Dávid C. Körten Tőkés társaságok világuralma c. könyvében már1995-ben megírta. Az eszközök különbözők, ám a cél és az eszmeiség ugyanaz. Egyik diktatúra sem tűri el a kritikát, még kevésbé azt, hogy valaki kilógjon a sorból. De azért valahol mégis mindegyik megbukik... A fent említett, harmadik típusú diktatúráról szól az Egy mondat új zsarnokságról című vers, amelyet soraimhoz mellékelek. Külön felhívom Professzor Úr figyelmét az utolsó szakaszokra, amelyek komoly figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára:ha gyanútlanul átvesszük a diktatúra megtévesztő propagandáját, magunk is szem leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk. Amitől óvjon meg minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot- és benne szeretett Európánkat is - az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából - felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európát.
Professzor Urat tisztelettel és szeretettel köszönti: Márfi Gyula veszprémi érsek
Veszprém. 2012. február 18.
A levél részletek az érsek úr hozzájárulásával kerül közlésre.
Illyés Gyula
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
(1950)
"Ellenezzük a magyar kormány elleni hecckampányt!"
Magyarországot támogató határozatot fogadott el a nemzeti konzervatív Szolidáris Lengyelország (SP) pártalapító ülésén szombaton – olvasható az Onet.pl lengyel hírportálon.
A kongresszus több mint ezer résztvevője által megszavazott határozatban az SP szolidaritását fejezte ki Magyarországgal és támogatásáról biztosította a magyar kormányfőt. „Ellenezzük a demokratikus módon megválasztott és általános támogatásnak örvendő magyar kormány ellen irányuló hecckampányt” – hangoztatták a dokumentumban.
[gallery link="file"]
Zbigniew Ziobro, a párt elnöke már március elején hangsúlyozta, hogy az SP a magyar kormánypárt „eredményes, sikeres útján” akar haladni. Az új párt politikusai szombati beszédeikben is Magyarországot mutatták fel követendő példának. Jacek Kurski európai parlamenti képviselő, a párt elnökhelyettese például a bankadó bevezetését sürgette Lengyelországban.
Az SP-t a Jaroslaw Kaczynski vezette nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság pártból tavaly ősszel eltávolított politikusok alapították, és szombatig parlamenti frakcióként működött a lengyel politikai színtéren.
(MTI)
A családi gazdaságokról
Az Élőlánc Magyarországért tiltakozik az ellen a félrevezető beállítás ellen, amely szerint a Raskó György által képviselt mega- és gigabirtokokon folytatott tevékenység lenne a „professzionális mezőgazdaság”, a családi gazdaságok pedig skanzenbe illőek lennének. Ács Sándorné és Ertsey Attila szerint Raskó emblematikus alakja annak a körnek, akikről Ángyán József lemondása kapcsán írt. „A mezőgazdaságban pénz van" mondja, és ebből számára az következik, hogy az csakis neki, és köreinek rendeltetett. Raskót kileli a hideg a gondolattól is, hogy a vidék jövedelemtermelő erőforrásai ne hozzá és a hasonló nagybirtokosokhoz kerüljenek, hanem a családi gazdaságok megélhetését, a helyi közösség gyarapodását szolgálják. Az 50-300 hektáros magyar családi gazdaságok Európa legnagyobb gazdaságai közé tartoznak. Az EU-ban átlagos birtokméret ugyanis – amiről Raskó mélyen hallgat – 30 hektár. Ha átmegyünk a magyar határon Hegyeshalomnál, saját szemünkkel is megláthatjuk, hogy a nálunk sokkal rosszabb mezőgazdasági adottságú területeken is virágoznak a falvak; megélnek, sőt jól megélnek a családok akár kicsi területeken is. De így van ez Dániában is, ahol az egész mezőgazdaság családi gazdaságokra és azok szövetkezeteire épül.
Ha a földet a helyi családi gazdaságok művelik, helyben marad a jövedelem, fejlődésnek indul a helyi társadalom és gazdaság. A gigagazdaságok hosszú távon gazdaságilag és ökológiailag fenntarthatatlanok. A tőkés társaságok odébbállnak majd, ha keveslik a profitot, és visznek, amit lehet. A családi gazdaságok ellenben helyben maradnak, és a kőolajkorszak után is képesek lesznek egy munka intenzív, fenntartható működésre. Raskó szerint a családi gazdaságokra épülő mezőgazdaság csak állami támogatással tartható életben – és mélyen hallgat arról, hogy az EU által a családi gazdaságok, a vidék megerősítésére, fejlesztésére szánt támogatásokat sok ezer hektár után ő és a hozzá hasonló újkori nagybirtokosok teszik zsebre. Szó sincs tehát arról, hogy ezek a nagybirtokok nem igényelnek támogatást, sőt „professzionális” módon halásszák el a helyi társadalmaktól ezeket az eredetileg nekik szánt támogatásokat. (greenfo.hu)
Isten ismeri gyengeségünket
"Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk ..." (Zsoltárok 103:14)
Bármilyen gyengeség, melynek kezelését vissza utasítod, rossz irányba terel, és a vereség felé visz. Ahhoz, hogy győzelmes életet tudj élni, fel kell ismerned néhány dolgot.
Először, hogy gyengeséged bármikor felbukkanhat. Aminek engeded, hogy gyökeret verjen, növekedni fog benned. Amin most nem tudsz úrrá lenni, később az lesz úrrá rajtad. A zsoltáros így Imádkozott: "Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!" (Zsolt.71:9).
Másodszor, hogy lsten Szelleme újra és újra figyelmeztetni fog. Jézus azt mondta Péternek: "... íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait" (Luk.22:31-32). Képzeld el, az Úr imádkozik érted! "... ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1Ján.2:1). Jézus közbenjár érted, az Ő igazságába öltöztet, és visszavonz magához.
Harmadszor, hogy lsten továbbra is használni fog, még akkor is, ha valamilyen gyengeség növekszik benned. Ő lehetőségeket fog adni arra, hogy segítségét kérd. Jézus így figyelmeztette Jeruzsálemet: "... hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Ime, elhagyottá lesz a ti házatok." (Mt.23:37-38). Ha semmibe veszed lsten kegyelmét, mi marad? A következmények.
Azt kérdezed: "Mit tehetek?" Fordulj Istenhez! Őt nem fogja meglepetésként érni gyengeséged, és nem fogja megvonni segítségét. Ismerd el gyengeséged! Válj az ellenségévé! Engedd, hogy lsten Szelleme megerősítsen! Ő nem csak hogy meg tud szabadítani, de képes legnagyobb gyengeségedet legerősebb fegyvereddé kovácsolni.
(agapesolymar.hu)
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Ion Codru-Dragusanutól
Aki nem hagyja el szülőföldjét, fogalma sincs annak a hazáról; olyan az, mint az erdő közepén álló: nem látja a fáktól az erdőt; bezzeg, aki idegenbe szakad, ó, be megtanulja szeretni!
Ion Codru-Dragusanu