Nyakó István, az MSZP volt szóvivője szerint Bajnaiék cikinek érzik ugyan az MSZP-t, de mégis arról beszélnek, hogy igénybe kell venni. Ez ugyanaz a lekezelő stílus, mint amelyet az elmúlt 18 évben is tapasztaltak. Egy régi mechanizmus alapján szeretnék berántani egy tisztázatlan érték- és érdekvilágú közösséghez a pártot.
Pedig az MSZP nem teheti meg, hogy ilyesmiben még egyszer részt vegyen. Ha a nyolcévnyi szocialista kormányzás alatt tartották volna magukat a baloldali értékvilághoz, akkor most nem lennének ilyen rossz állapotban a bérből és fizetésből élők tömegei.
Bajnaival értékközösség egy percig sem állt fenn. Abban volt egyedül gondolatközösség, hogy egy évig el kell vinni valahogy az országot.
Magyar Nemzet
Nyakó azt sem hallotta, hogy az MSZP értékközössége egybeesik a Milláéval. Vajon mitől újulna meg az MSZP, ha ismét beállna egy 22 éve folyamatosan ismétlődő formációba, miszerint vannak a megmondó emberek kevesen, az MSZP pedig hozza a tömeget meg a frakciót.
Ugyanaz a lekezelő stílus köszön vissza, mint az utóbbi 18 évben mindig. A szűk látókörű mucsai és/ vagy proli szocialisták nélkül nem megy, de az MSZP-sek magukban megbízhatatlanok, kell melléjük kontroll. Megint ott tartunk, hogy a huszonkét éve a kampányokat egyedül végigküzdő MSZP-től várják, hogy vigye el a hátán az ügyet, aztán megmondják, mi legyen. „Csak eszközök voltunk”.
Népszava
Tamás Pál szerint az Együtt 2014 megalakításakor alapjában pestiek gyűltek össze, zömmel értelmiségiek. Egy részük hagyományosan a baloldalra szavaz, és biztos felülreprezentáltak voltak az egykori liberális szavazók. Bajnait mindenki szívesen, fogadta, de hogyan vélekednek erről Kőbányán, Kecskeméten vagy Kaposváron? Nekik is demokrácia kellene? Vagy inkább valami más: biztonság, nagyobb kenyér? Nem tudjuk, hogy mennyire mosódott össze Bajnai szerepe Gyurcsányéval.
A legfontosabb kérdés azonban Bajnai és az MSZP viszonya. Egy komoly, nagy országos párt álljon be egy ma még nem létező zászló alá? Az első szóra álljon be egy olyan még nem létező koalícióba, amelyben nem is nagyon szeretnék elismerni jelenlegi erejét? Ebben a helyzetben a legnagyobb valószínűséggel a pártképviselet nélküli liberálisok gyűlnek majd az új zászló alá.
Nem biztos, hogy elsősorban ezekre számítana Bajnai, de ezek jönnek biztosan. Egy versenyszakasz Bajnai és az MSZP között most kikerülhetetlen. Jövő tavaszig komoly pozicionális játéknak kell folynia, mégpedig úgy, hogy a másik felet nem szabad nagyon megsérteni, mert ez megnehezítheti a későbbi választási szövetséget.
A Fidesz értelmiségi támogatói kitartanak az általuk választott oldalon. Ha a következő évben a jobboldali térfélen nincs alapvető robbanás, és a gazdaság nagyjából a mai módon csúszkál, akkor innen aligha mennek át nagyobb tömegek. Nem sikerült ebből a miliőből Debreczenivel Gyurcsányéknak sem nagyobb csoportokat átállítani.
Jövő nyárig tehát három forgatókönyv valószínű. Az első a csoda: a pártok elfogadják, ha junior partnerek lehetnek a Bajnai-projektben. A második lehetőség, hogy létrejön egy komoly platform, ez azonban először csak a választók 5-8%-ára számíthat, és elsősorban az egykori SZDSZ-támogatókat fogja össze. Részben ugyanerre a bázisra, számít Gyurcsány és az LMP is, de a közeg szűk ahhoz, hogy három pártot eltartson. A harmadik forgatókönyv óvatos Bajnai-MSZP-versenyre épít. Az itt megszerezhető tömegek nélkül Bajnai egy új kis liberális párt élén aligha aspirálhat vezető szerepre.
Népszabadság
[gallery]
Páll Lajos (Korond, 1938. április 2. – Székelyudvarhely, 2012. november 9.) erdélyi magyar költő és festőművész. Kiváló művész (2011). A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).
Szárazvillámlás
Fülledt szürkületkor
megnémult villámok,
halott ősök ragadnak el
járni panasztáncot.
Nagyapámért, nagyanyámért,
Kontyon koppant fakanálért,
Lányért, földért, Szűzanyáért,
Hulló kőért, szép halálért.
Nekem nincs menekvés,
Törvénytartó népem
ajkán én már ki nem mondott
káromkodás lettem.
Korond, 1959. januárban
A Fidesz felső vezetése, maga Orbán Viktor is úgy látja, több ponton jelentős módosításokra van szükség a földtörvény-tervezetben. Az eredeti szövegváltozatot még Ángyán József jegyezte, aki most az egyik leghangosabb kritikusa az előterjesztésnek, azonban „jól látható, hogy a szövegbe több ponton belenyúltak, mégpedig kívülről, a nagybirtokos lobbi”.
Magyarországon jelenleg kevesebb mint tíz család százezres hektárnyi nagyságrendű föld fölött diszponál; az ő nyomásukra került be a szövegbe egy „gumiszabály”, amellyel az 1200 hektáros birtokmaximum ellenére maradhatnak akár tízezres nagyságrendű birtokok is.
HVG
Szinte minden kérdésben megállapodásra számít az új földtörvény ügyében Orbán Viktor. Ángyán József szerint a legnagyobb nézetkülönbség a birtokméretek kérdésében van. Bencsik János úgy érzékelte, a miniszterelnök és a Fidesz-frakció is „nyitottságot mutatott” az Ángyán Józseffel közös módosító indítványaikra.
A Fidesz frakció jó része szerint az Ángyán-Bencsik-javaslat is elfogadható, hogy első helyen az adott településen élők juthassanak az ottani termőföldhöz, azután a szomszéd településeken élők, s csak azután lenne érvényes a húsz kilométeres körzethatár.
Népszabadság
Nem találta általános vitára alkalmasnak a Gazdasági Versenyhivatal múlt évi beszámolóját az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága. A bizottság tagjai kifogásolták, hogy a hatóság nem lép fel hathatósan a termelőkkel szemben erőfölényt alkalmazó társaságokkal szemben.
Pócs János képviselő konkrét termékeket mutatott fel, amelyek mindenféle retorzió nélkül lehetnek jelen a boltok piacain úgy, hogy bár azok külföldiek, csomagolásukon magyar zászló, illetve magyarságra utaló jelzések találhatók.
Újra lesz háztáji Magyarországon – jelentette ki Fazekas Sándor. E gazdasági forma fejlesztésével elérhető, hogy minden termőföld meg legyem művelve, és csökkenthető a vidéki emberek kiszolgáltatottsága is. Szabó Csaba miniszteri biztos szerint vissza kell fordítani azt az egészségtelen tendenciát, hogy a vidékiek városi áruházakban vásárolnak élelmiszert.
Magyar Nemzet
74 éves korában meghalt Páll Lajos, pénteken Székelyudvarhelyen, a kórházban, temetése hétfőn Korondon, a római katolikus temetőben lesz. Páll Lajos egy korondi fazekascsalád gyermekeként a kolozsvári képzőművészeti akadémián kezdte tanulmányait, amelyeket nem tudott befejezni. Az 1956-os magyar forradalmat követően 1958-ban összeesküvés vádjával bebörtönözték. 1962-es szabadulása után Korondon élt és alkotott. Képeinek témája szülőföldjének tája és népe; lírájában a népköltészeti hagyomány avantgárd stilizálással ötvöződik. Versesköteteit saját képeivel illusztrálta.
Életpályája során rangos irodalmi és művészeti díjakat vett át: 1995-ben Aranka György irodalmi díjjal, 1998-ban Pro Cultura Hungarica díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díjjal tüntették ki, 2006-ban az '56-os aranykeresztet, 2011 decemberében pedig a Szervátiusz-díjat vehette át.
Páll Lajos hangulatos képei, lélekkel teli versei egymástól elválaszthatatlanok, egymást kiegészítik. Páll Lajos életútjával, művészetével kitörölhetetlen nyomot hagyott az erdélyi, a székelyföldi kulturális örökségben, munkái az egész nemzet kulturális értékkészletének fontos darabjai .
székelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom
Csermely Péter szerint nagyítóval nem lehet találni ebben az országban gyávább, gerinctelenebb társaságot, mint amelyik 2010 közepe óta irányítja a Külügyminisztériumot. Lényegileg elhatárolódtak Jeszenszky Gézától. Szerintük ugyanis a vitatott sorok félreérthetőek.
Nem. Nem érthetők félre. Csak kemény akarattal. Feltette a kezét a Corvinus Egyetem is. És ez az igazi szégyen.
Magyar Nemzet
Csermely szerint a KüM a „vattacukoréval vetekedő keménységű” kiállást tanúsított az elmúlt bő két évben minden egyes ügyben, amikor külföldön és külföldről folyamatosan hazug vádakkal támadták Magyarországot és a kormányt.
A hazánkkal szemben sorozatosan alkalmazott kettős mérce létére és elfogadhatatlanságára egyetlenegyszer sem mutattak rá és nem tárták a nyilvánosság elé, hogy Magyarország ellen politikai hadjárat folyik”.
Magyar Nemzet
A vicc az, hogy az atlantista Jeszenszky igazából faragtak célpontot, akit a korlátoltabb helyi bozótharcosok által rázúdított tűztől barátai is megvédenek. Senkit sem szabad elítélni konzultáció nélkül és egy terjedelmes könyv egyetlen mondata okán – tudatta Jeszenszky Géza védelmében írt nyílt levelében Charles Gati, Simonyi András volt washingtoni nagykövet és Deák István, a Columbia Egyetem professzor emeritusa.
Népszabadság
Hátrányos megkülönböztetésnek minősül a magyar bírák nyugdíjkorhatárának radikális leszállítása – mondta ki az Európai Unió bírósága. Fleck Zoltán szerint a bíróság határozata annak is köszönhető, hogy van egy erős szándék az EU-ban arra, hogy a renitens államokat szigorúan "megbüntessék", a jogállami normák betartását pedig nagyobb erővel kikényszerítsék.
A jogszociológus megjegyezte: az Európai Bíróságnak nem az volt a fő baja a bírák kényszernyugdíjazásával, hogy sérti a diszkrimináció tilalmát - viszont ezzel tudták „megfogni”
Népszava
Lám, a luxembourgi Justitia mindkét szeméről letépte a kendőt, hogy jobban lássa Barroso karmesteri pálcáját… (megjegyzés: Szerkesztő: emel)
Érdekes pillanat lett volna, ha a Fidesz alapításának éjjelén elém áll a Jótündér, és azt mondja: Nézz, és legyél látó! Most megmutatom neked, milyen lesz az ország huszonnégy év múlva.
És láttam volna, hogy huszonnégy év múlva nem az osztrákok nívóján élünk – bár ahogy az ELTE töri tanszékén mondogatta egyik legkedvesebb tanárunk: Ausztria mégis csak egy puszta fikció –, hanem úgy élünk, ahogy.
Láttam volna, hogy megvan még a Kádár népe. Csak most már négy pártba tömörült össze. Ott van a Kádár népe az MSZP-ben, ott a DK-ban, ott a Bajnai-féle egzotikus összeröffenésben – és bizony ott van a Jobbikban.
Ott vannak mindannyian, egyetlen égő lázadásban, egyetlen összetartó gyűlöletben. Lázadásuk ismerős, mert soha nincs semmi új a nap alatt. Cs. Szabó László is írt már az ilyen lázadásról még 1939-ben:
„Szomorú forradalom, embergyalázó vedlés. (…) A napszámos válláról leveszi a zsákot, de már nem engedi a gépig. Csak egy csavarig. (Köztudomású, hogy Chaplin egész filmet írt erről.) A zsákhordó kihal, de utánahal a romantikus proletár is, aki még egy egész gép rabja volt. Már az igavonás és a szakmunka is túl emberséges állapot, a kivételesek joga. A szakmunkás vezérkar alá egy csavarforgató csorda gyűl, a félig tanult munkás. A fél-intellektus párja.
Megvallom, olvasás közben folyton az utóbbin járt az eszem. A közép-európai középfokú oktatás s az amerikai esti tanfolyamok remekművén. Keyserling sofőrtípusnak hívta. Csakhogy ez a sofőr az íróasztalnál ül, lassacskán övé minden ország. A gazda s a kiművelt emberfők közt lebeg örök hazátlanul, amahhoz leereszkedik, mint tervgazda, emezt széttapossa, mint hatóság. Holott a kapa mellől kidőlne, egy széklábat nem tud megfaragni, s agyvérzést kapna egy igazi könyvtől.
A gép megötödölte a parasztot, a kézművest, s ma már a napszámos és az ipari proletár egyéniségét is sokallja. Végre egyenlők leszünk, se fönn, se lenn, de valamivel a közép alatt. Ehhez a középalacsony egyenlőséghez éppen a félműveltség s a féltanultság való. (…) A Szellem keresi az embert, mint Herkules az eltűnt Hylast. De a kiáltásra csak a kollektív fűszálak felelnek. Nem hiszed? Nézz körül. Amit látsz: a félműveltek lázadása.”
Ezt mutatta volna meg az én Jótündérem, és én elmenekültem volna nagyon-nagyon messzire. És még nem jutott volna eszembe, hogy nincs olyan messzeség, ahol ne ugyanez várna rám.
Ma már eszembe jut. Hát maradok. Nézem őket, és drukkolok nekik. Nézem a széthulló világot, s annak is drukkolok. Nekik azért drukkolok, hogy maradjanak így még sokáig, így, négyfelé szabva, hogy győzhessen a meggyalázott, ezerszer megnyomorított középosztály. A világnak meg azért, hogy essen túl a dolgon mihamarább. Mert bármennyire is szeretné elhitetni a féktelen cinizmus: akkor sem mindegy. Nem mindegy már, és nem mindegy még. Nagyjából ez a jövő záloga.
Járunk még, huszonnégy esztendővel ezelőtti Herkulesek, és Hylasunk visszakiált hirtelen – imigyen, betűhíven: „Az a gond hogy a tápiógyörgyei jobbikot egy szarházi hazavágta az egy kicsit durva hogy több mint 30 embert elüldözött arra hivatkozván hogy hülyék vagyunk a politikához.” S aztán egy másik kiáltás hallik, szintúgy betűhíven: „Vollner bajtárs! Nem kell a dádá szöveg! A csapat újra megcsúszott. Valószínű a kilépők maradnak a megkezdett úton. Ők végre szembe mertek menni a kis zazriveccel, a csanádkával és a többi zsidóval. Reméljük a tisztességesebbje követi őket. Egyébként csúfos szituban vannak önök akiktől vártuk a segítséget.”
Így kiáltozik a mi Hylasunk, no nem a forrás mélyéről, hanem a Kurucinfo kommentelőinek mélyéről. S bizony nincs az a forrás, ami ennél mélyebb lehetne.
Ide jutottunk huszonnégy év alatt. Hajózunk Kádár népének mélységes mély, kiismerhetetlen óceánján, mint az Argonauták, és csak remélhetjük, hogy a legutolsó utáni pillanatban mégiscsak megtaláljuk az aranygyapjút.
Mert ha nem, majd jönnek ők. Jönni fognak mindannyian. És az ölésre is készen állnak immáron, méghozzá önként, kéjjel, nem parancsra.
És ezt nem mutatta meg a Jótündér minekünk.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap