Hamisan magyaráznak

Az egészségügyet folyamatosan „racionalizálták”, amikor százmilliárdokat emeltek ki onnan. Bokros óta hullanak a fogaink, Gyurcsány vizitdíjat és a gyógyszerek után dobozdíjat szeretett volna. Horváth Ágnes feleslegesnek gondolta a tüdőbajosok gyógyításában a hegyi levegőt, de felettébb szükségesnek a betegágyak mellé felszerelt széfeket. Boros Imre Magyar Hírlap

Diákok az utcán A A A Bayer Zsolt - 2012. december 12., szerda Álláspont Hirdetés   Életveszélyes úton járna a kormány, ha nem venné komolyan az egyetemi és főiskolai hallgatók tiltakozását. Ugyanis ez a tiltakozás nagyon könnyen válhat szimbólummá, s ebben a tiltakozásban manifesztálódhat minden tiltakozás és kormánnyal szembeni ellenérzés. Továbbá az sem kétséges, hogy a diákság ellenállását úgy általában illik komolyan venni. Így volt ez a múltban, és így van ez most is.   Így volt ez 1988-ban is, amikor mi megalapítottuk a Fideszt. És ha most esetleg megpróbálnánk elbagatellizálni a mai diákok tiltakozását, akkor meg is bukhatunk. Tehát elég nagy a tét. S még ennél is nagyobb. Ugyanis a tét Magyarország jövője. A tét az, hogy a közeljövőben milyen minőségű felsőoktatás lesz ebben az országban, s hogy a diákságból milyen minőségű felnőttek lesznek. Az, hogy felsőoktatásunk ezer sebből vérzik, nem vitatható megállapítás. Felsőoktatásunk legnagyobb baja pedig éppen az, hogy számolatlanul ontja magából a rosszul vagy éppen sehogy sem képzett „diplomásokat”, akik aztán rettenetesen ostoba arccal álldogálnak a munkaerőpiac ütött-kopott bejáratánál, és nem kellenek a kutyának sem. Semmilyen adatom nincs erre vonatkozóan, de valamiért biztos vagyok benne, hogy nincs még egy hely a világon, ahol ennyi „kommunikációs szakembert” képeznének, mint nálunk. S a jövő leendő kommunikációs szakembereiből elég nagy számban fordulnak meg minálunk egyedek, akik itt, a szerkesztőségben töltik gyakorlatukat. Akad köztük olyan, akinek szekrényben tároljuk a cikkeit, és boldogan állapítjuk meg mindig, hogy nincs veszve semmi sem, hiszen Fülig Jimmy él. Csak néhány adalék a jövő újságíróinak dolgozataiból, kizárólag a helyesírásra koncentrálva: „Kötöszködik, legroszabb, lessz, felszálnak, órkán, futtot, fűrdés” stb. Ez így nagyon vicces persze, de aki mindezt leírta, felsőoktatási intézmények hallgatója a mai Magyarországon. S ha könnyedén rávágjuk, hogy ez azért mégis csak egy speciális része ennek a felsőoktatásnak, és a többség nem ilyen, akkor én ezt jó szívvel elhiszem. Mert hinni akarom. Mégis félek, hogy annyi jogászra és annyi közgazdászra sincsen szükség, amennyit eddig képeztünk. Mert képzésük legelején tudni lehet, hogy csak egy töredékük él majd meg abból, amit tanult. Akkor pedig minek? Bizony, ezzel a kérdéssel előbb-utóbb szembe kellett nézni. Miképpen azzal is, hogy aki két „esszel” írja a lesz-t, azt úgy kell kivágni minden felsőfokú tanintézményből, mint a macskát szarni. S természetesen akkor is, ha éppen fizetős helyen dekkol. Ugyanis leszedált kreténeknek akkor se lehessen diplomája, ha apuci történetesen meg tudja fizetni az árát. Mindez tehát lényeges és valós probléma. Ezen problémák mögött pedig ott van a diákság lázadása. Ami szintúgy lényeges és valós probléma. A diákság pedig lázad, mert tűrhetetlennek érzi, hogy gyakorlatilag a felvételi időszak előtt öt perccel egyszer csak harmadára csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát. Tartok tőle, hogy a diákságnak ebben igaza van – még akkor is, ha a lesz-t két „esszel” írók talán eltakarodnak az egyetemek és főiskolák környékéről is végre, s akkor is, ha talán nem fogunk nagyon sok pénzért munkanélkülieket kiengedni a campusokról. Mégsem lehet ezt így, ilyen módon lenyeletni a diáksággal, és ha ezt nem látja be a kormányzat, akkor meg fog fizetni érte. Lázad a diákság továbbá azért, mert a kormány „bevezette a tandíjat”. Ez viszont nem igaz. Ebből semmi sem igaz. Így a lázadásnak ez a része oktalan és ostoba – nem véletlen, hogy éppen erre a részre játszik rá leginkább az ellenzék, élén az MSZP-vel. Nagyjából ez a helyzet most. A diákság pedig az utcán, a kormányhivatalokban, a hidakon – a diákság éppen most szeret bele saját hangjába és saját erejébe. Ismerjük ezt az érzést 1988-ból. S mert ismerjük, hát tudnunk kell, hogy muszáj őket komolyan venni. Tudni kell velük komolyan tárgyalni, tudni kell őket komolyan venni, tudni kell velük kompromisszumot kötni, és tudni kell elmagyarázni nekik türelmesen, mi az, amiben nincsen igazuk. És tudni kell segíteni nekik, hogy ne váljanak az ellenzék játékszereivé. Mert a sakálok már ott keringenek körülöttük.

Mi és a sorsunk

A gyurcsányi politikának nem volt egyetlen hazafias, illetve nemzeti eleme sem, ő s felette álló megbízói gúnyolni való, ostoba embermasszának tekintettek bennünket, akiket egyfelől el kell zárni ősi tulajdonuktól, a földjeiktől és vizeiktől mint a globalista jövő éltető forrásaitól, másfelől pedig meg kell hajtani őket, mint Singer a varrógépet. Persze szigorúan éhbérért. Gyurcsány helytartói tudata természetesen Bajnaira hagyományozódott. Sinkovics Ferenc Magyar Hírlap

Káprázatos lányok, 25–19-re győzött és Eb-elődöntős a magyar női kézilabda-válogatott!

Románia sima legyőzésével Eb-elődöntőbe jutott a magyar női kézilabda-válogatott. Vérten Orsolya 7, Görbicz 6 gólt dobott, Kiss Éva pedig mindent védett.   Simán győzött a Románia elleni presztízsközépdöntőn a magyar női kézilabda-válogatott, a mérkőzésen többen is parádésat nyújtottak. Elsősorban a 7 gólig jutó Vérten Orsolya megújulása és a siófoki Kiss Éva említhető kizárólag a dicséret hangján, de Kovacsicz Mónika is eljutott 4-ig, illetve a betegen játszó Görbicz Anita is betalált hatszor. A románoknál Neagu nyújtott extrát, de őt a második félidőben porig alázta az óriási formában lévő balatoni hálóőr. A legjobb négy között járó Böhn-csapat még le kell, hogy tudjon egy középdöntőt az oroszok ellen, akkor a csoport elsőségért küzdhetünk. A másik ágon Norvégia biztos négy közé jutó. Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom

Fertőtáj - Tavasz a tónál - VIDEÓ!

                        kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=oj1Fek_ijao

Az önkény uralma

                      Születnek jó, fontos, hasznos törvények, amelyekről mégis azt mondjuk,jobb lett volna, ha nem születnek meg. Semmilyen kifogásunk, ellenvetésünk nincs az ellen, hogy „ne lehessen közterületet, céget vagy sajtóterméket elnevezni olyan személyekről, szervezetekről vagy kifejezésekről, amelyek a múlt századi önkényuralmi rendszerekhez kötődnek”. Nagy szükség van erre a törvényre, hiszen kisebb-nagyobb hatalommal bíró ál-, retro-, népi demokraták még mindig Lenint, Kádárt, a Vörös Hadsereget, esetleg Szálasit meg a hungarizmust tartják követésre és megörökítésre méltó eszményeknek. Ugró Miklós Magyar Nemzet

Biztonságos Magyarország energiaellátása

Magyarország rendelkezik a világ tizedik legbiztonságosabb energiaellátási rendszerével - idézi az Energia-világtanács (WEC) nemrég közzétett rangsorát a hétfői Magyar Nemzet. Magyarország egy év alatt 10 helyet lépett előre. Magyar Nemzet

Rövid lapszemle az IMF tárgyalások állásáról

                        Rogán Antal szerint a Nemzetközi Valutaalap nem akar tudomást venni arról, hogy a magyar kormány letette Brüsszel asztalára tárgyalási javaslatát. Rogán egy vitapontot lát az IMF és a kormány között, a bankadót. „Szerintünk bankadó nélkül nem lehet kezelni az államadósságot”. Szeretnének IMF-megállapodást, de nem akármilyen áron. Amit Gyurcsánynak és Bajnainak már eladtak, s ami Portugáliában és Görögországban sem vált be, azt nem érdemes Magyarországra ráerőltetni. Nem véletlen, hogy a spanyol miniszterelnök is ugyanazt mondta két hónapja a spanyol köztelevízióban: Spanyolország nem kér a hagyományos IMF-megoldásokból, a nyugdíj- és bércsökkentésből. Népszabadság  

Orbán Viktor sajtótájékoztatója Salgótarjánban

Salgótarjáni sajtótájékoztatóján a következőket mondta a miniszterelnök: El kell érni, hogy a távhőszámlák összege is legalább tíz százalékkal csökkenjen 2013. január 1-jétől. Természetesen tudjuk, hogy a gáz- és a villamosenergia-szektor befektetői veszteséget fognak elkönyvelni az árcsökkentés miatt, de vannak ebben az országban még pármilliónyian, akik az elmúlt években veszteségeket szenvedtek el.   A válságban mindenkinek viselnie kell valamit a terhekből. A mostani tízszázalékos rezsiköltség-csökkentés egy hosszabb folyamat első állomása. Magyarországon a megélhetési költségek a fizetés akkora hányadát viszik el, ami párját ritkítja Európában. Salgótarján 2014-ben hitel- és adósságmentes város lehet. A megyeszékhely azon kevés városok közé tartozik, amelyek már adóssággal léptek át a tanácsrendszerből az önkormányzati rendszerbe. A cél az, hogy Salgótarján úgy tervezhesse a 2014-es költségvetését, hogy abban az évben az adóssága utolsó forintjaitól is megszabadul. Három fronton zajlik az adósság elleni harc: az egyik az államadósság-csökkentés, a másik a családok megsegítése - amellyel kapcsolatban az árfolyamgát igénybevételére buzdított -, a harmadik pedig a helyhatóságok adósságkiváltása. Azért látogattunk Salgótarjánba, mert a nógrádi megyeszékhely is azon volt szocialista iparvárosok közé tartozik - hasonlóan például Komlóhoz és Dunaújvároshoz -, amelyeket általában kézlegyintéssel szoktak elintézni, mondván, menthetetlenek. Mi azonban úgy látjuk, hogy éppen ezek a városok jelentenek igazi mutatványt, vagyis ha ezeken a településeken sikerül érzékelhető eredményt elérni, akkor kijelenthető, hogy csináltunk valamit, amire érdemes odafigyelni. A kabinet dolgozik azon, hogyan tudna pénzügyi lehetőséget teremteni azoknak a magyar vállalkozásoknak, amelyek ha felfuttatják a termelésüket, importot váltanak ki. A polgármesterrel nem kevesebbről állapodtunk meg, mint hogy el akarjuk érni 2014-ben Salgótarjánban a teljes foglalkoztatást. A magántőke nem lesz még ekkor abban az állapotban, hogy munkát tudjon adni mindenkinek, de a Start munkaprogram révén olyan várost szeretnénk Salgótarjánból faragni, ahol csak azok élnek segélyből, akik nem akarnak dolgozni. A kormány döntött a 21-es főút további négysávosításáról, a középső szakaszon 2014-ben megkezdődik az építkezés, mert az a cél, hogy ne legyen olyan megyeközpont, amelyet nem lehet elérni autópályán, és Salgótarján jelenleg ilyen . A vízdíj még az adósságrendezésnél is nehezebb kérdés, a salgótarjáni árak méltánytalanul magasak. Munkacsoportot alakítottunk Lázár János államtitkár vezetésével, a napokban esedékes államtitkári értekezleten elővesszük ezt a kérdést, és megoldást fogunk találni arra, hogy érzékelhető mértékben csökkenjen a vízár Salgótarjánban. Patrióta Európa Mozgalom

Stefka István: Bolsi koncepció - Álláspont - (teljes cikk)

Érdekes színdarabot láttam a hét végén az Újszínházban, Pozsgai Zsolt Szeretlek, Faust című drámáját. Remek ötlet a feldolgozásra: Sopronkőhidán a nyilasok börtönében egy cellában két híres rab, Mindszenty József veszprémi püspök és Jávor Pál színész. A főpap náci- és nyilasellenessége közismert volt, tiltakozott a zsidóüldözés ellen, mint ahogy a népszerű színész zsidóbarátsága is ismert volt, ráadásul felesége zsidó származású.   A nyilasoknak különösebb koncepciót nem kellett kidolgozniuk, hogy véresre verjék a két „zsidóbérenceknek” tartott hírességet. A „felszabadulás” nem sok újat hozott Mindszenty Józsefnek, az akkor már hercegprímásnak, mivel a volt nyilas pártházba, az Andrássy út 60.-ba került, a hírhedt Péter Gábor vezette „gyógyintézetbe”, s így a színek változásakor a verőlegények csak „öltönyt” cseréltek, a nyilasról az ávós egyenruhára. A szovjet mintából átvett koncepciós perek egyik áldozata éppen Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás volt, akit erkölcsileg s politikailag meg kellett semmisíteni belföldön, külföldön egyaránt. Hamis vád, hamis bizonyíték, tudatmódosító szer, verés, kínzás, lelki fenyegetés, mind-mind benne szerepelt a kommunisták eszköztárában. Saját elvtársaikat is kinyírták gondolkodás nélkül hatalmuk megtartása érdekében, így került bitófára többek között Rajk László belügyminiszter, Pálffy György tábornok és ötvenhat után Nagy Imre miniszterelnök is. Más kérdés, hogy többen közülük előtte szintén ártatlan embereket gyilkoltattak meg. Könyörtelenül leszámoltak ellenfelükkel. Ez már a múlt, a történelem, ám a kommunista bűnöket, amelyeket az ország és a magyar emberek ellen elkövettek, nem szabad elfelejteni. Már csak azért sem, mert maga a módszer, maga a hamis, bolsevista koncepciógyártás megmaradt. Ma is él és virágzik. Igaz, a rendszerváltás huszonkét éve alatt némileg „finomodott a kín”, s nem a fizikai megsemmisítés már a cél, hanem az ellenfél erkölcsi, politikai megsemmisítése. Ez történt például Csurka Istvánnal, Schmitt Pállal, és legújabban kísérlet folyik Semjén Zsolt és Fekete György lejáratására. Maga a miniszterelnök-helyettes nevezte politikai karaktergyilkosságnak a húsz évvel ezelőtt írott szakdolgozatával kapcsolatban ellene indult támadást. Kijelentette, hogy szakdolgozata elkészítésekor mindenben az ELTE oktatóinak iránymutatása szerint járt el, tíz féléven át az összes bizonyítványa vagy jeles vagy kitűnő volt. De számít ez ezeknek? Nem. Nem, mert ők előre megrajzolt koncepciót gyártanak, mint ahogyan azt elődeik tették. Márai Sándort például ma ugyanez a szellemiség imádja, dicsőíti, amely korábban mindenféle disszidens, hazaáruló, szabadeurópás, kikopott polgári firkásznak jellemezte. Nem véletlen, hogy a nagy író addig nem volt hajlandó hazajönni, amíg nálunk a kommunizmus országol, s Mindszenty is megtiltotta, hogy hazai földbe helyezzék nyugalomra, amíg szovjet tankok vannak itt. A hamis koncepciókon egy remekül felkészített és jól megfizetett csapat munkálkodik. Lehetnek százan, vagy még többen is? Az előző köztársasági elnök politikai kiiktatása politikai bosszú volt. Bejött. De ehhez segítők, súgók, tippadók is kellettek, hogy találjanak egy icipici pöttyöt a múlton. Voltaképpen nem különböznek a tolvajoktól, a rablóktól, hiszen ellopják, beszennyezik mások becsületét, tisztességét, belegázolnak a magánéletükbe. Vagy sikerül, vagy nem. Ahhoz, hogy Semjén Zsolt szakdolgozatát bárki tanulmányozhassa, vizsgálgathassa, összehasonlítsa másokéval, nem elég internet meg tucatnyi könyvtár. Hiszen szakdolgozatokat közkönyvtárak nem nagyon tárolnak. Akkor hol lehet egy szakdolgozatot megtalálni? Egyszerű, az én szakdolgozatomat – amelyet Ivánka Imréről írtam – Szabad György egyetemi tanár bírálta el. S akik arra az egyetemre jártak, tudják, hogy hol keressék, ha kíváncsiak rá. S milyen érdekes? A Gyurcsány-féle szakdolgozaton nincs egy icipici folt sem, nem lehet rajta, benne mit vizsgálni. Az kézen-közön eltűnt. A pécsi egyetem úgy járt el, ahogy kell. A régi elvtik, a kiszesek, a diszesek tudják, hogy mi az összetartás. És még mindig ők vannak többen a felsőoktatásban. Pedig mennyi érdekes dolgot mesélhetnének a kis- és nagydoktorikról, a szakdolgozatokról, amelyeknek tulajdonosai netán a baloldal vezető politikusai, megmondóemberei és sorolhatnám tovább. Az egész eljárás úgy undorító, ahogy van. Igazi bolsi módszer ez, lejáratni, hazudozni, tényeket meghamisítani emberekről, politikai ellenfelekről. Nem méltó ez újságíróhoz, mert kicsinyes, pitiáner, jellemtelen eljárás. Persze, a pénz- és tippadók nem mutatják arcukat, a háttérből mozgatják a szálakat. Jó lenne végre már oda hátra, a sötétségbe bevilágítani. Stefka István Magyar Hírlap