„Van olyan hallgatói önkormányzati vezető, aki 12 éve lépett be az egyetem falai közé”

                            A kormányszóvivő szerint a felsőoktatási koncepció ellen tiltakozó szakmai szervezetek azért ellenérdekeltek az átalakításban, mert az új elképzelések alapján csökken a hatáskörük. Giró-Szász András szerdai sajtótájékoztatóján példaként azt mondta, hogy a rektori konferencia mozgástere a kancellár intézményének bevezetése miatt csökken, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetéé pedig azért, mert nem kari, hanem szakszinten lesznek leosztva a keretszámok, és így nem lehet majd kari szinten "elbújtatni" a rosszul működő szakokat.   "A hallgatói önkormányzatok szintjén pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy azok a hallgatói önkormányzatok lépnek fel a felsőoktatási elképzelésekkel szemben, amelyeket nem is érint", hiszen a szabályozások a ma még középiskolába járókra vonatkoznak majd - tette hozzá, megjegyezve, hogy van olyan hallgatói önkormányzati vezető, aki 12 éve lépett be az egyetem falai közé. A kormányszóvivő egyértelműnek nevezte, hogy a magyar felsőoktatási rendszer abban az állapotában, amelyben a jelenlegi kabinet örökölte, fenntarthatatlan volt mind anyagi, mind minőségi szempontból. Az, hogy a felsőoktatásba egyre többeket engednek be, nem eredményezi sem azt, hogy ugyanennyien el is végzik, sem azt, hogy a képzés egyértelmű piacképes tudást biztosít - fejtette ki, majd jelezte, hogy 2002-ben a főiskolát végzettek között 8,4 százalék volt a munkanélküliség aránya, 2010-re pedig ugyanez a szám 31 százalékra, vagyis több mint 3,5-szeresére emelkedett, míg a többi területen - beleértve az érettségizetteket is - csak a kétszeresére. "Ez napnál világosabb bizonyíték, hogy a felsőoktatás struktúrája, minősége a többi struktúrához képest is rosszabb munkaerő-piaci feltételekhez kötötte a felsőoktatási végzettségűeket" - értékelte, hozzátéve, hogy vannak olyan szakok, amelyeken lényegében munkanélkülieket képeznek, ez pedig megengedhetetlen. Egyszerre kell megoldani, hogy minőségi legyen a képzés, aki pedig bekerül, az el is végezze az egyetemet, főiskolát - mondta Giró-Szász András, aki arról is szólt, hogy ma csak nyolc olyan európai uniós tagállam van, ahol semmit sem kell fizetni a felsőoktatásért. A magyar diákhitel-konstrukció éppen arra nyújt lehetőséget, hogy a tanulók bármilyen forrás bevonása nélkül be tudjanak lépni a felsőoktatásba - magyarázta. MTI, Echo TV

Egyetemistateszt - milyen is egyetemistáink általános műveltsége? - VIDEÓ - II.

              kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=PyMhBoqjAvk

Milyen a tudásuk mai egyetemistáinknak? - VIDEÓ-TESZT!

            Kattint a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=s233IA1f2L4

"Kerületünkben egyre nő a gyermekek száma"

Nagy öröm számunkra, hogy az elmúlt évtized közepe óta kerületünkben egyre nő a gyermekek száma. Amióta polgármesterré választottak, nem volt olyan év, hogy ne építettünk volna új bölcsődét, óvodát, vagy ne bővítettük volna valamelyik meglévő intézményünket. Ameddig anyagi forrásaink engedik, folytatjuk a férőhelyek gyarapítását: szeretnénk minden jogosult számára optimális feltételeket biztosítani. Azokkal az európai uniós pályázatokkal, amelyeket idén nyertünk el, jövőre újabb kétszáz óvodai férőhelyet tervezhetünk. A jelenlegi gazdasági helyzetben talán ezzel segíthetjük legjobban a gyermeket vállaló fiatalokat. Részlet a Magyar Hírlap Láng Zsolt, II. kerületi polgármesterrel készített interjújából.  Magyar Hírlap

Hamisan magyaráznak

Az egészségügyet folyamatosan „racionalizálták”, amikor százmilliárdokat emeltek ki onnan. Bokros óta hullanak a fogaink, Gyurcsány vizitdíjat és a gyógyszerek után dobozdíjat szeretett volna. Horváth Ágnes feleslegesnek gondolta a tüdőbajosok gyógyításában a hegyi levegőt, de felettébb szükségesnek a betegágyak mellé felszerelt széfeket. Boros Imre Magyar Hírlap

Diákok az utcán A A A Bayer Zsolt - 2012. december 12., szerda Álláspont Hirdetés   Életveszélyes úton járna a kormány, ha nem venné komolyan az egyetemi és főiskolai hallgatók tiltakozását. Ugyanis ez a tiltakozás nagyon könnyen válhat szimbólummá, s ebben a tiltakozásban manifesztálódhat minden tiltakozás és kormánnyal szembeni ellenérzés. Továbbá az sem kétséges, hogy a diákság ellenállását úgy általában illik komolyan venni. Így volt ez a múltban, és így van ez most is.   Így volt ez 1988-ban is, amikor mi megalapítottuk a Fideszt. És ha most esetleg megpróbálnánk elbagatellizálni a mai diákok tiltakozását, akkor meg is bukhatunk. Tehát elég nagy a tét. S még ennél is nagyobb. Ugyanis a tét Magyarország jövője. A tét az, hogy a közeljövőben milyen minőségű felsőoktatás lesz ebben az országban, s hogy a diákságból milyen minőségű felnőttek lesznek. Az, hogy felsőoktatásunk ezer sebből vérzik, nem vitatható megállapítás. Felsőoktatásunk legnagyobb baja pedig éppen az, hogy számolatlanul ontja magából a rosszul vagy éppen sehogy sem képzett „diplomásokat”, akik aztán rettenetesen ostoba arccal álldogálnak a munkaerőpiac ütött-kopott bejáratánál, és nem kellenek a kutyának sem. Semmilyen adatom nincs erre vonatkozóan, de valamiért biztos vagyok benne, hogy nincs még egy hely a világon, ahol ennyi „kommunikációs szakembert” képeznének, mint nálunk. S a jövő leendő kommunikációs szakembereiből elég nagy számban fordulnak meg minálunk egyedek, akik itt, a szerkesztőségben töltik gyakorlatukat. Akad köztük olyan, akinek szekrényben tároljuk a cikkeit, és boldogan állapítjuk meg mindig, hogy nincs veszve semmi sem, hiszen Fülig Jimmy él. Csak néhány adalék a jövő újságíróinak dolgozataiból, kizárólag a helyesírásra koncentrálva: „Kötöszködik, legroszabb, lessz, felszálnak, órkán, futtot, fűrdés” stb. Ez így nagyon vicces persze, de aki mindezt leírta, felsőoktatási intézmények hallgatója a mai Magyarországon. S ha könnyedén rávágjuk, hogy ez azért mégis csak egy speciális része ennek a felsőoktatásnak, és a többség nem ilyen, akkor én ezt jó szívvel elhiszem. Mert hinni akarom. Mégis félek, hogy annyi jogászra és annyi közgazdászra sincsen szükség, amennyit eddig képeztünk. Mert képzésük legelején tudni lehet, hogy csak egy töredékük él majd meg abból, amit tanult. Akkor pedig minek? Bizony, ezzel a kérdéssel előbb-utóbb szembe kellett nézni. Miképpen azzal is, hogy aki két „esszel” írja a lesz-t, azt úgy kell kivágni minden felsőfokú tanintézményből, mint a macskát szarni. S természetesen akkor is, ha éppen fizetős helyen dekkol. Ugyanis leszedált kreténeknek akkor se lehessen diplomája, ha apuci történetesen meg tudja fizetni az árát. Mindez tehát lényeges és valós probléma. Ezen problémák mögött pedig ott van a diákság lázadása. Ami szintúgy lényeges és valós probléma. A diákság pedig lázad, mert tűrhetetlennek érzi, hogy gyakorlatilag a felvételi időszak előtt öt perccel egyszer csak harmadára csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát. Tartok tőle, hogy a diákságnak ebben igaza van – még akkor is, ha a lesz-t két „esszel” írók talán eltakarodnak az egyetemek és főiskolák környékéről is végre, s akkor is, ha talán nem fogunk nagyon sok pénzért munkanélkülieket kiengedni a campusokról. Mégsem lehet ezt így, ilyen módon lenyeletni a diáksággal, és ha ezt nem látja be a kormányzat, akkor meg fog fizetni érte. Lázad a diákság továbbá azért, mert a kormány „bevezette a tandíjat”. Ez viszont nem igaz. Ebből semmi sem igaz. Így a lázadásnak ez a része oktalan és ostoba – nem véletlen, hogy éppen erre a részre játszik rá leginkább az ellenzék, élén az MSZP-vel. Nagyjából ez a helyzet most. A diákság pedig az utcán, a kormányhivatalokban, a hidakon – a diákság éppen most szeret bele saját hangjába és saját erejébe. Ismerjük ezt az érzést 1988-ból. S mert ismerjük, hát tudnunk kell, hogy muszáj őket komolyan venni. Tudni kell velük komolyan tárgyalni, tudni kell őket komolyan venni, tudni kell velük kompromisszumot kötni, és tudni kell elmagyarázni nekik türelmesen, mi az, amiben nincsen igazuk. És tudni kell segíteni nekik, hogy ne váljanak az ellenzék játékszereivé. Mert a sakálok már ott keringenek körülöttük.

Mi és a sorsunk

A gyurcsányi politikának nem volt egyetlen hazafias, illetve nemzeti eleme sem, ő s felette álló megbízói gúnyolni való, ostoba embermasszának tekintettek bennünket, akiket egyfelől el kell zárni ősi tulajdonuktól, a földjeiktől és vizeiktől mint a globalista jövő éltető forrásaitól, másfelől pedig meg kell hajtani őket, mint Singer a varrógépet. Persze szigorúan éhbérért. Gyurcsány helytartói tudata természetesen Bajnaira hagyományozódott. Sinkovics Ferenc Magyar Hírlap

Káprázatos lányok, 25–19-re győzött és Eb-elődöntős a magyar női kézilabda-válogatott!

Románia sima legyőzésével Eb-elődöntőbe jutott a magyar női kézilabda-válogatott. Vérten Orsolya 7, Görbicz 6 gólt dobott, Kiss Éva pedig mindent védett.   Simán győzött a Románia elleni presztízsközépdöntőn a magyar női kézilabda-válogatott, a mérkőzésen többen is parádésat nyújtottak. Elsősorban a 7 gólig jutó Vérten Orsolya megújulása és a siófoki Kiss Éva említhető kizárólag a dicséret hangján, de Kovacsicz Mónika is eljutott 4-ig, illetve a betegen játszó Görbicz Anita is betalált hatszor. A románoknál Neagu nyújtott extrát, de őt a második félidőben porig alázta az óriási formában lévő balatoni hálóőr. A legjobb négy között járó Böhn-csapat még le kell, hogy tudjon egy középdöntőt az oroszok ellen, akkor a csoport elsőségért küzdhetünk. A másik ágon Norvégia biztos négy közé jutó. Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom

Fertőtáj - Tavasz a tónál - VIDEÓ!

                        kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=oj1Fek_ijao

Az önkény uralma

                      Születnek jó, fontos, hasznos törvények, amelyekről mégis azt mondjuk,jobb lett volna, ha nem születnek meg. Semmilyen kifogásunk, ellenvetésünk nincs az ellen, hogy „ne lehessen közterületet, céget vagy sajtóterméket elnevezni olyan személyekről, szervezetekről vagy kifejezésekről, amelyek a múlt századi önkényuralmi rendszerekhez kötődnek”. Nagy szükség van erre a törvényre, hiszen kisebb-nagyobb hatalommal bíró ál-, retro-, népi demokraták még mindig Lenint, Kádárt, a Vörös Hadsereget, esetleg Szálasit meg a hungarizmust tartják követésre és megörökítésre méltó eszményeknek. Ugró Miklós Magyar Nemzet