Ha az ember olvassa a lapokat, nézi a híreket – bár ez rám nem vonatkozik, mivel én televíziót nem nézek, mai filmeket se, s kizárólag 30–40-es évekbeli fekete-fehér magyar alkotásokat vagyok hajlandó beengedni aurámba – azt hiheti, az univerzum teljes mértékben megbolondult.
Svédországi óvodákban azokat a gyerekeket diszkriminálják és küldik nevelési tanácsadóhoz, akik nemüknek megfelelő viselkedési jegyeket mutatnak fel. Budapesten, ha valakit egy idegen brutálisan meggyilkol, nem a gyilkosság miatt háborog a közélet, hanem amiatt van a hiszti, hogy valaki a gyilkost nevén nevezte.
London egyes kerületeiben, az idegen bevándorlók lakta részeken pedig az iszlám már átvette a hatalmat, és a saját országában, saját városában sétáló fehér angolnak a muszlim járőr – így nevezik tudniillik – megmondja, hogy miként viselkedhet. (A Youtube videomegosztón világosan megfigyelhető, hogy a londoni utcán sétafikáló fehér őslakos angolt megfenyegetik, amennyiben nem önti ki a sörét, vagy nem a saria által megszabott ruházatban közlekedik.)
Persze, akár lehetne azt is mondani, megérdemeltük, s ez is csak azt bizonyítja, hogy a normalitás utat tör minden utópisztikus elmebajon, s ha a fehér európai ember nem akarja betartani az isteni törvényeket, akkor majd kipusztul, s jön az erősebb, ami betartatja a maradékkal).
A kedvencem azonban a következő fénykép, amit valamelyik oldalon találtam. Egy londoni iskola képe, ahol a fehér nebulók egymáshoz láncolva, nyakukban kis fa nyakszorítóval sétálnak, s egy fekete bőrű ember vezényelgeti őket. Gondolom, a szertartás nevelő célzatú: a fekete ember érezteti a fehér nebulókkal, milyen érzés volt rabszolgának lenni.
Etnomazochizmus. Azt hiszem, így nevezik ezt a jelenséget. Azt meg nem tudom hogy nevezik, amikor a nyugati egyetemeken a feministák abból csinálnak hisztit, hogy a zeneirodalom mindegyik képviselője fehér férfi, és erőszakkal próbálják mindezt kompenzálni (kiegyenlíteni), s bizonygatják, hogy Bach vagy Muszorgszkij igazából fekete homoszexuális nő.
Pillanatképek egy önfeladó és pusztulásra ítélt Európából. Épp ezért volt számomra élmény a This is Europa névre hallgató oldal a Facebookon. „Wonderful photos and information about our great European Civilization. We love Europe!” Ez a leírás, de a lényeg nem a szöveg, hanem az élmény.
Hogy Európa nem csak a buszon való rettegés Európája a járművet elözönlő szotyolázó, kötözködő etnikumoktól. Nem csak a melegfelvonulások Európája. Nem csak a gyorséttermek, plázák, és félig letolt gatyával sétáló nem- és identitásnélküli véglények Európája. Nem csak a tanárt és szülőt verő diákok, nem csak az üresen kongó keresztény templomok és gombamód épülő minaretek Európája.
Nem. Európában még van igény a katedrálisok Európájára. A mórokat karddal elzavaró büszke spanyol harcosok lovas szobrainak Európájára. A szegedi fogadalmi templom Európájára. Platón, Szókratész és Chesterton Európájára. Sherlock Holmes, D’ Artagnan és Esti Kornél Európájára. Caesar, Hunyadi és Sobieski Európájára. A bajor kisvárosok, prágai sörözők és orosz könyvtárak Európájára.
Az ember óhatatlanul ezt érzi, Európa talán végre ébredez. S még azt is: nincs egyedül. Hogy a szófiai közgazdász, a spanyol diáklány és a magyar író ugyanazt gondolja.
Na, ez a nemzetköziség, nem a multikulti.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Még egyszer a természetről és a rendről, annak kapcsán előbb, hogy végre sikerült a kormánynak nyolc pontban egyezséget kötnie a diákok képviselőivel. Vagyis mégsem lesz 1968-as típusú baloldali diákforradalom Magyarországon.
Ez jó hír. A diákok tudomásul vették, hogy azokban a divatszakmákban, ahol aránytalan a túlképzés, úgy szűkül az ingyen férőhelyek száma, hogy megemelték az ennek eléréshez szükséges ponthatárt, míg azokon a szakokon, ahol hiány vagyon, csökken az ingyenességhez szükséges ponthatár, de azért itt sem lesz nulla.
Örüljünk. És ha majd lecsendesülnek végképp az indulatok, s az érintettek elsősorban a maguk dolgával, a tanulással lesznek elfoglalva, talán majd érdemes lesz egy társadalmi vitát lefolytatni az egyetemi oktatók szociális hátteréről, elképzeléseikről, vágyaikról, tudományosan mondva, értékpreferenciáikról.
Hogy például hányan rajonganak közülük mondjuk Daniel Cohn-Benditért, s akik ezt teszik, mely egyetemek mely szakain sűrűsödtek össze. Vagy hogy hányan tekintik közülük fasisztának azt, aki tiszteli Orbán Viktort.
Kell ilyen lista. Miért ne? Nagyon is! Elvégre a listázásoknak most szezonja van. Az MSZP némely politikusa például azt szeretné tudni, hogy egyes települések önkormányzataiban – momentán Miskolcon, de ne álljunk meg itt – hányan vannak, akik anyanyelvi szinten beszélik a román nyelvet. Mert ezek egymás között románul karattyolván, nyilván összeesküvést szőnek a mit sem sejtő politikustársak füle hallatára. Ami pedig, ha elég nagy az a település, mint mondjuk Miskolc, súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
E távlatos javaslatával a Magyarországon már csak ideiglenesen állomásozó szocialista párt sikeresen fölemelkedett abba a magasságba, ahová eddig csak a Jobbik némely országgyűlési képviselőjének sikerült.
Akár azt is javasolhatták volna, hogy a szóban forgó lista ne csupán azt tartalmazza, hogy ki beszél itt minálunk románul – továbbmenően szlovákul, szerbül, horvátul, németül, zsidóul és mandarinul (ez a kínai egyik változata) –, hanem azt is, ki kettős állampolgár. Mert mi van akkor, villanhatna a felismerés lángoló villáma a sötét szocialista agyakba, ha például a hozzánk települt romániai magyarok mind szekusok és Románia kémei?
Felmérte-e már valaki, hogy mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent a kárpátaljai magyarok beszivárgása? És mi van, ha Szerbiából nem is magyarok, hanem rácok jöttek?…
Ne háborogjon az olvasó, itt már nem érdemes háborogni. Aki még mindig szocialistának vallja magát, az már kezelésre szorul, miből következőleg a józan – kétharmados – többségnek nyomasztó veszteség, e buggyant kisebbségnek pedig értékes nyereség, hogy bezárták az elmegyógyintézetet Lipótmezőn.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a 2014-es választás kampányában ne kellene a baloldali veszélyt komolyan venni, hanem azt, hogy úgy kell kezelni, ahogy a maga módján megnyilvánul: őrültek szövetsége a normálisok ellen. Beteg elmék lázadása a természet rendje ellen.
Szó sincs arról, hogy ez a veszély ne volna figyelmet érdemlő. Ahogy például az Alkotmánybíróság megsemmisítette a családról szóló törvényt, mert kirekesztőnek találta azt a keresztényi felfogást, miszerint a család apából, anyából és egy vagy több gyerekből áll (s ha valamelyik szereplő hiányzik, az a csonka család), valójában egy politikai kurzus szolgálatában az örök természet rendjét vonta kétségbe.
Bencsik András
Magyar Demokrata
A 2005 és 2010 közötti korszak a gazdaságpolitikai hibák állatorvosi lova. És most Bajnai a "baloldal" miniszterelnök-jelöltje. Aki megszüntette (teljesen értelmetlenül) a 13. havi bért és nyugdíjat (nálunk a fű se rezdült, tessék megnézni Görögországot, Portugáliát!), aki ezzel (a vásárlóerő szűkítésével) 6,8 százalékos zuhanást idézett elő a gazdaságban 2009-ben (még 2012-ben sem értük el a 2008-as szintet!), és aki most minimálbér-csökkentést és egyéb megszorításokat javasol.
Gazdag László
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Most, hogy néhány szocialista turista valahogy elvergődött Kolozsvárra, és ott időleges menedéket lelt az RMDSZ savanyú szagú szvettere alatt, a magyar sajtó, valamiféle „új nemzetpolitika” hangoztatásával próbálja tematizálni a közbeszédet.
A televíziós csatornákat váltogatva, a hírlapokat forgatva és az interneten bóklászva mondhatjuk, nem is egészen sikertelenül. Az esemény „méretét” és „politikai jelentőségét” messze meghaladó kommentárözön próbálja tisztára mosni azt, amit ki tudja hány évtized koszolt el, próbálja elhitetni a hihetetlent, azaz a hiteltelenséget.
...Maga az esemény aligha több ócska kampányfogásnál, és még a „bocsánatkérést” – a 2004-ben (plusz–mínusz néhány évtized) elkövetett galádságukért is – sikerült végtelenül otrombán megoldaniuk.
Alexa Károly
Magyar Hírlap
Nobel–díjas magyar vegyész. Apja a neves polihisztor, Polányi Mihály, nagybátyja pedig Polányi Károly gazdaságtörténész, szociálfilozófus, társadalompolitikus.
Fölfedezte az infravörös radioaktív sugarak kiáramlását újonnan formált molekulákból, ami a kémiai átalakulások természetének egy új szintű megértéséhez vezetett. 1986-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki „az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért”.
Vályi Gyula (1855- 1861), Marosvásárhely szülöttének, a neves matematikusnak a szobra Marosvásárhelyen.
A Református Kollégiumba járt, majd a kolozsvári tudományegyetem matematika- és természettudományi karán tanult, ezt követően Berlinben Karl Weierstrass előadásait látogatta. Ezután visszatért Erdélybe, ahol a parciális differenciálegyenletekkel, projektív és analitikus mértannal, elemi matematikával, illetve a számelmélettel foglalkozott, szerezve világhírnevet magának a matematikában.
Szobrát Miholcsa József (1953) marosvásárhelyi művész készítette.
"Tabajdi Csaba posztkommunista pártjának nem dicsőséges történelmi múltunkkal, hanem inkább a saját múltjával kellene foglalkoznia, és egykori nagyjaink helyett meg kellene elégednie Markó Béla és eszmetársai barátságával" – fogalmaz Tőkés László a szocialista képviselőtársának címzett válasznyilatkozatában.
V Á L A S Z N Y I L A T K O Z A T
Tabajdi Csaba EP-képviselőnek
A magyar szocialisták XXI. századi nemzeti programjának eredeti tervezete nem kevesebbet tűzött ki célul, mint „Helyrehozó forradalmat”, 2014-re pedig „Kormányváltást és Korszakváltást”. Eme magasztos tervekkel szöges ellentétben Tabajdi Csaba programalkotó képviselő alacsony röptű támadást indított személyem ellen, egyebek mellett azt állítván, hogy: „a magyar szocialisták büszkén vállalhatják az elmúlt 22 év kormányzati és ellenzéki teljesítményét”.
Nagy nemzeti hevületükben a szocialisták nem csak Kossuth Lajost, hanem Kós Károly megszentelt nevét is rovott múltjuk és eleve hiteltelen programjuk igazolására próbálják felhasználni.
Válasz gyanánt elégséges, hogyha nagy elődeink leszármazottait idézzük, akikkel talán még az MSZP alapítványának névadója, Táncsics Mihály is egyetértene.
Az egykori kormányzó családja tavaly októberben határozottan tiltakozott az ellen, hogy az MSZP „sanda politikai célokra”, az „emberek félrevezetésére használja fel a Kossuth-címert, és „nevét megpróbálja kisajátítani”.
Kós Károly unokája viszont az ellen tiltakozott, hogy áldott emlékű nagyapja nevét bárki olyan is illetéktelenül használja, aki „egyezséget, alkut köt a nemzet megosztására, az erdélyi magyarság megtagadására buzdító, és annak veszélyeztető voltát vizionáló pártokkal.”
Az idézett állásfoglalások nem is igényelnek kommentárt.
Tabajdi Csaba posztkommunista pártjának nem dicsőséges történelmi múltunkkal, hanem inkább a saját múltjával kellene foglalkoznia, és egykori nagyjaink helyett meg kellene elégednie Markó Béla és eszmetársai barátságával.
Brüsszel, 2013. január 25.
Tőkés László
EP-képviselő
Patrióta Európa Mozgalom
Berel Lazar, Oroszország főrabbija, a Holokauszt áldozatai emléknapját megelőző napon kijelentette, hogy a neonácizmus teljesen elfogadhatatlan, mindemellett felhívta a zsidókat, hogy mutassanak tiszteletet más népek iránt.
„A Holokauszt megismétlődése akkor válik lehetetlenné, ha mi magunk mutatunk példát más népek és kultúrájuk iránti tiszteletben, és gyermekeinket is, legfiatalabb koruktól kezdve erre tanítjuk”. Ezzel „mi magunk hozunk létre egy védelmet az embergyűlölet vírusával szemben”, olvashatjuk Lazar közleményében, amit sajtószolgálata tett nyilvánosságra.
A főrabbi felhívta a figyelmet arra is, hogy a zsidók ”örökre adósai maradnak a Vörös Hadsereg és a szövetséges csapatok katonáinak, akik saját életük árán mentettek meg több millió embert a rabságtól és a haláltól”.
hungarian.ruvr.ru,