Bayer Zsolt: Az adósság - (teljes cikk)
180 milliárd forintot törlesztettünk idő előtt az IMF-nek a 2008-ban felvett hitelből. És még nagyjából kilencszer ennyi van hátra. És ha felvennénk újabb hiteleket – ahogy ezt az IMF és hazai ügynökei oly nagyon szeretnék –, akkor soha nem lenne esélyünk kikeveredni a hitelcsapdából.
Persze amúgy sincs erre esélyünk. És ez már régen nem mirólunk szól, ez a megállapítás már régen nem miránk vonatkozik – hanem mindenkire.
Még január 7-én közölt a Reuters egy összeállítást, ami az időpont miatt nem keltett különösebb feltűnést. Nyilván túl közel volt még akkor az év vége. Arra ugyanis gondolni sem merek, hogy esetleg szándékosan és irányítottan nem kapta fel a hírt a világsajtó.
A Reuters egy Kyle Bass nevű „hedge fund guruval” készített interjút. A mindössze negyvenöt éves, Miamiban született pénzügyi szakember alapítója és vezetője a Hayman Capital Management-nek, ma az egyik legismertebb és legbefolyásosabb szereplője a globális pénzvilágnak.
Bass ebben az interjúban nem kevesebbet állít, minthogy rövid időn belül nagyszabású háborúknak leszünk szemtanúi, méghozzá a globális adósságválság elharapódzása miatt. S Bass közzétesz egy adatot is, alátámasztandó eléggé lesújtó és kétségbeejtő feltételezését. A pénzügyi „guru” számításaira alapozva kijelentette, hogy ma a világ globális adósságállománya 3,5-szerese a világ globális össztermékének. És – teszi hozzá –, ilyen békeidőben még nem volt.
Eléggé elgondolkodtató ez a kijelentés.
Mindenekelőtt azt kell ennek alapján elgondolnunk, hogy a Föld nevű bolygó, amelyen állítólag élünk, s amely állítólag a mi közös és egyetemleges „hazánk” – nos, ez a bolygó már nem a miénk.
A Föld nevű bolygó el van zálogosítva.
Látszólag még minden rendben van (semmi sincsen rendben), és minden működik (nem működik semmi sem). Még tesszük a dolgunkat, mondhatni teszünk-veszünk, számolgatjuk az adósságainkat, törlesztünk, bármi áron, ha beledöglünk is, ezt tesszük magánemberként és ugyanezt államként – s mindeközben már nincsen semminek realitása. Nem reális a pénz, nem reális a vagyon, nem reális a ma és még kevésbé a holnap.
Nem a miénk a bolygónk.
És el sem tudjuk gondolni, hogy akkor kié. Kiké?
Embereké? Az nem lehet, hiszen mivel zálogban az egész mindenség, ezért mi emberek is zálogba vagyunk csapva. Akkor földönkívülieké?
Lehet. De mi lesz az egésznek a vége? Elviszik a Földet a földönkívüliek velünk együtt? Nem lehet, mert nem elvihető. Esetleg jön majd a globális csősz, és mindenkit elzavar? Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Vagy jön a globális csőd, és nyomában a pusztító háborúk? A hedge fund guru szerint erre kell felkészülnünk. Mi lesz itt?
Tartok tőle, hogy hamarabb megtudjuk, mint szeretnénk.
Mindenesetre az az egyetlen megnyugtató hírem van, hogy ha mindenki tartozik mindenkinek, ha mindenki el van zálogosítva, ha az egész világ és az egész mindenség zálogba van csapva, s ha a Föld már nem a miénk, viszont azt sem tudjuk kié, és ha az adósságunk most éppen három és félszer akkora, mint mindaz, ami egyáltalán van, nos, akkor senki nem tartozik senkinek.
Akkor ez az egész egy röhej.
Akkor ezt az egészet hülyék csinálják, hülyék játsszák, és bennünket is hülyének néznek.
És hamarosan vége lesz – így vagy úgy, de vége. Nyugalom. De ha úgy jobb, hát akár idegeskedni is lehet.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A hazafiságról
Ne azt kérdezd, mit tesz érted az ország, hanem, hogy mit tehetsz te az országért. John Fitzgerald Kennedy (1917-1963) - amerikai elnök
Orbán Viktor a Mercedes CLA modell kecskeméti bemutatóján
Két sikertörténet találkozik itt most: egy régi sikertörténet, amit Mercedesnek hívnak, és egy új sikertörténet, egy új európai sikertörténet, amit úgy hívnak, hogy a magyar gazdaság megújítása - Mondta Orbán Viktor a kecskeméti Mercedes gyárban.
Majd folytatta: amikor erre az autóra nézünk, mi sok-sok ezer magyar munkást látunk, akik itthon, saját gyárukban, a saját városukban dolgozva állítanak elő egy ilyen autót: nem külföldön, nem vendégmunkásként, hanem Magyarországon.
Amikor a Daimler AG vezérigazgatója az új Mercedesre néz, a német mérnöki tudás nagyszerűségét látja az autóban, azt a hatalmas gazdasági előnyt, amely naggyá tette Németországot. Bizonyíték Magyarország számára, hogy képesek vagyunk egy ilyen autót előállítani, ha azt tudjuk mondani, hogy Made in Hungary egy ilyen Mercedes.
Az új Mercedes egy másik bizonyíték is, hiszen az elmúlt két évben a magyaroknak nagyon sok és nehéz munkát kellett elvégezniük annak érdekében, hogy az országot át tudjuk alakítani, és ne csak megmentsük az adósságválság miatti összeomlástól, hanem jövőt is adjunk neki. Ezt a munkát a magyarok elvégezték, ez egy bizonyíték, hogy képesek vagyunk a saját gazdaságunkat rendbe hozni, hogy van kiút, hogy van növekedési lehetőség, hogy a válság körülményei között is több ezer munkahelyet lehet létrehozni.
Ha az autóra nézünk és nem a munkásokra gondolunk, akkor két szó jut eszünkbe: erő és szépség. Pontosan ilyen Magyarországot akarunk: erős és vonzó Magyarországot.
Köszönjük a befektetőknek, a Magyarország iránt bizalmukat kifejező németeknek, de mindenekelőtt a magyar munkásoknak azt, hogy a teljesítményükkel újra és újra bizonyítékát adják a világnak: érdemes Magyarországra jönni, érdemes együttműködni.
Patrióta Európa Mozgalom
Magyar trojka
A valóság: a szoclibek, legyenek azok osztrákok vagy kósza belgák, tényleg nem szeretnek bennünket. Mert felrúgtuk a szabályokat, amelyek jegyében ez a vízfej működik.
Schöpflin György professzor a minap ezt találóan definiálta: „Magyarország kilépett abból a nyugat-európai politikai-szellemi közösségből, amelyet a liberális alapon történő konszenzus, az ilyesfajta kölcsönös egyezkedés jellemez.”
Ennyi, plusz az, hogy a nyugati szociáldemokrácia az új tagállamokban keresi a bűnöst, mert ezzel exportálja saját bűntudatát – fakadjon az akár a multinacionális nagytőkével szembeni megalkuvásból, akár a valaha volt magasztos elvek el- és feladásából. Van konzervatív politikus is, aki ezt beveszi, mert nem akar saját maga célponttá válni. Legyenek azok inkább a kurucoskodó magyarok – korábban lengyelek, várólistán a szlovákok és bolgárok. Ennyi.
Ok ez arra, hogy engedjünk? Aligha. Magyarország nem szegény rokon, büntetőpadra vezényelt rossz tanuló. Az uniós támogatás nem kegy, hanem az egyik feltétel, amiért beléptünk ebbe a szövetségbe. Ebből nincs mit engedni.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Gyarmatosított vagy globalizált?
Arra emlékszünk, hogy 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát, de azt nem tudtam, hogy Egyiptom még az Oszmán Birodalom részeként hatalmas fejlődést mutatott, sok tekintetben Európát is túlszárnyalva. A fejlesztések és beruházások azonban olyan nagyok voltak, hogy a hitelezők adósságspirálba vitték az országot, ez 1875-ben államcsődhöz vezetett.
„Az ország pénzügyeit 1878-ban angol és francia szakemberek vették át, és szigorú intézkedésekkel korlátozták a költekező államapparátust.” 1882-ben az angolok megszállták Egyiptomot, ahol „a gazdasági fejlődés a gyarmattartó érdekei szerint módosított pályára állt. Felborult a mezőgazdaság egyensúlya, a gyapottermelés növekedett a gabonatermelés rovására, és Egyiptom, korábban a világ első gabonaexportőre, gabonabehozatalra szorult a 20. század elején. Az évtizedek óta működő üzemek korszerűsítése elmaradt, bezárták őket, s a kész- és félkész termék helyett a nyersanyagot szállították ki az országból. Angol ellenőrzés alatt működött a vasút, a hajózás, a kereskedelem, angol nyomdában készült az egyiptomi bankjegy”.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Kanada nem lelkesedik a magyarországi cigányokért
Az idén Kanada őshonos, indián népe tüntetni kezdett. Edmonton városában több ezren demonstráltak a kormány ellenük irányuló diszkriminációja miatt. Ontario tartomány északi részében, a Hudson-öböl mentén fekvő Attawapiskatban Theresa Spence indián hölgy éhségsztrájkol. Az Amnesty International, a világ legnagyobb emberi jogi szervezete tavaly december 19-én kiadott jelentése felhívja az ottawai kormányt, hogy tartsa be az őshonos népeinek jogait, beleértve a nem szennyezett ivóvízhez jutását. Ami a kanadai kormányt illeti, annak figyelmét nyilván elvonja a magyar nagymamák megbilincselése, vagy az, hogy Miskolcon plakátokat ragasszon ki a helyi cigányság felvilágosítására a megváltozott kanadai bevándorlási helyzetről.
Lovas István
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Szentesi Zöldi László: A nép ellensége
Az ominózus ORF-film után azt állítani, hogy a hazánk elleni hadjárat pusztán a véletlenek összejátszása, színtiszta naivitás. Lendvaiék felvonultatták a klasszikus goebbelsi médiatechnikát: félelmet keltő képsorok, alattuk komor zene, bizonyos kulcsszavak gondos elhelyezése, manipulatív, szövegösszefüggésből kiragadott mondatok, kizárólag az egyik fél szerepeltetése. Ez utóbbi olyan ragyogóan sikerült, hogy a film – leplezetlenül – maga a Magyarországról vallott baloldali narratíva, már amennyiben baloldali narratíván a vérlázító hazugságot, a történelemhamisítást értjük.
Lendvai, Ungváry és a többi mindenekelőtt rossz elitista. Kizárólagosnak hiszik a véleményüket, csak a legszűkebb táboruk hívószavaival dobálóznak. Ilyenek persze a politikai jobboldalon is vannak, de a liberális nagyképűséghez és érzéketlenséghez tényleg semmi sem mérhető.
Elődeikhez, a forradalmi elitistákhoz (Marx, Lenin stb.) hasonlóan csillapíthatatlanul vonzódnak a dolgok elméleti része iránt, a valódi élet viszont hidegen hagyja őket. A magyar 20. századból kiragadnak és az abszurditásig kiveséznek egy történetet, azt megteszik jelzőoszlopnak, a többi kilencvenkilenc történetről, a mások nézőpontjáról azonban mélységesen hallgatnak.
Arról az apró kísérletről is, amelyet világkommunizmusnak hívnak, s amelynek Lendvai Pál a Szabad Népnél, Rákosi talpnyalójaként még hűséges csahosa volt. 1957-ben aztán lelépett, mert volt annyi esze, de mégis a magyar nép szakértője maradt. Még 1951-ben publikálta Tito, a magyar nép ellensége című könyvét (gondolhatjuk, miféle beltartalommal), aztán gondolkodott röpke hatvan évet, de semmi újra nem jutott: mostanában az Orbán Viktor, a magyar nép ellensége című filmjét barkácsolgatja barátaival.
Lendvaiék modernisták is, a legrosszabb fajtából. Az értékeitől megfosztott, kilúgozott Európán pontosan meglátszik, mire mentünk a modern eszmékkel. Csakhogy ez nem izgatja a vén hétpróbásokat. Hiába forgácsolódnak, fogyatkoznak (gondoljunk aláírásgyűjtéseik állandó ötven nevére), még mindig azt hiszik, hogy az ő ízlésük szerint kell vezetni ezt az országot. Az ő ízlésük pedig rossz.
Család helyett perverziót, nemzet helyett nemzetköziséget, tudás helyett jólértesültséget, tartás helyett nyegleséget ajánlanak nekünk.
Maguknak persze nem. A színfalak mögött egészen másképp élnek, a szociális feszültséget, az egymásnak ugrasztott társadalmi csoportok néma polgárháborúját kizárólag ránk hagyományoznák. Aztán ha beüt a baj, irány a nagyvilág: Károlyiék 1919-ben, Lendvai 1957-ben… Nekik nem hiányzik a lángoktól ölelt kis ország, a szöcske, az ökör, a szelíd tanya, ők nem vállalják sorsukat, nem tudnak élni és meghalni sem ebben a honban.
Nem szeretik ezt az országot, semmit sem szeretnek. Mindenhol otthon vannak, és sehol nincs hazájuk – ez is van akkora sorscsapás, mint a „babiloni fogságra vetett magyar szellem” (Németh László) időszakos alámerülése.
A történtek legfőbb tanulsága: Paul Lendvai éppen a sajátjainak árt a legtöbbet. Még néhány hasonló filmalkotás, és a békemenet Soroksártól Vácig kígyózik majd.
A másik tanulság történelmi természetű: a normalitás egy idő után mindig felülkerekedik az abnormalitáson. Teltek, múltak az évtizedek, a kommunisták és liberálisok mára a múlt emberei lettek. Manapság egyre többen tűnődnek azon, hogy fontos-e a nemzeti kötelék, a hagyományos értékrend és életforma?
A válasz nem kétséges. Ami szerethető ebben a mi jó öreg Európánkban – és Magyarországon – az totális tagadása mindannak, amit viszont Lendvaiék szeretnek. Mert legyünk őszinték: tényleg nem mindegy, az ember egy szakállas bácsitól vagy az iskola szépétől szerzi-e első szexuális tapasztalatait.
Az sem mindegy, hogy a színpadon revolverrel lőnek-e szét disznóbelsőségeket, vagy Sinkovits Imre hangján szólal meg az Úr. Nem mindegy, hogy jó levegőt szívunk-e vidéken, vagy együtt fulladozunk a romkocsmák sápkóros népével.
Sorolhatnák hosszan, de minek: ők a szakállas bácsikra, a disznóbelsőségre, a sápkórosságra gerjednek. Annyira viszont hadd legyek én is liberális, hogy ezeket készségesen átengedjem nekik.
Remélem, nem vagyok a nép ellensége.
Szentesi Zöldi László
Hogyan tarja tiszteletben az USA a személyes adatok védelmét és a levéltitkot - rövid lapszemle
Nagy kockázatot jelent az Európai Unió polgárainak jogira nézve az, hogy Barack Obama aláírta a külföldiek hírszerzési megfigyeléséről szóló törvény módosítását, így az Egyesült Államok lehetőséget kap, hogy hozzáférjen az internetes „felhőkben” tárolt személyes adatokhoz, ha annak biztonsági okokból szükségét érzi.
Az amerikai hírszerzés legalább 2018-ig figyelemmel kísérheti az amerikai állampolgárok nemzetközi telefonhívásait és e-mail forgalmát.
Népszabadság
Az e-maileket semmi sem védi meg az amerikai hatóságok kíváncsiságától, azokba bírói engedély nélkül is szinte bármikor betekintést nyerhetnek. A kongresszus nem is nagyon akar változtatni ezen a gyakorlaton.
Magyar Nemzet
Az események mögött valamiféle átgondolt óriás-korrupció húzódik
Bogár László szerint miután a nyugati államok 12 ezer milliárd dollárt adtak ajándékba a bankoknak, a pénzvilág hitelminősítő cégeken keresztül azzal kezdte el szorítani a kormányokat, hogy rohamos eladósodásuk miatt már nem tekintik őket megbízható ügyfélnek. Következtek a leminősítések. Volt időszak, amikor az euróalapú görög államkötvényeket csak 53 százalékos hozammal vették meg! Nehéz elhinni, hogy az események mögött nem húzódik valamiféle átgondolt, a mértéket nem ismerő kapzsiság által vezérelt korrupció. Ezt pedig csak egy nemzetállamokból összetevődő szuperhatalom tudná ellensúlyozni.
Heti Válasz
Itáliában is működik a cenzúra: "tilos megírni az igazat Monti viselt dolgairól"
Nicolo Rinaldi olasz uniós képviselő, az európai demokrata és liberális pártokat tömörítő tagozat elnöke szerint Monti a németeket másoló megszorító politikája nem hozta meg a várt eredményt. Ellenkezőleg térdre kényszerítette az olasz társadalom két alappillérét, a családot és a kisvállalkozót.
S. Király Béla szerint a legsúlyosabb érv Montival szemben az, hogy az adóelkerülők, az adóparadicsomokba igyekvők ellen nem hozott megfelelő intézkedéseket. Nem adóztatta meg a nemzetközi tőkét sem. Nem csökkentette az ország katonai kiadásait.
Nőtt viszont a munkanélküliség, és a remélt gazdasági növekedésnek semmi nyoma. Monti a zárt ajtók világához szokott. Az Il Giornale napilap tette szóvá, hogy tilos megírni az igazat viselt dolgairól.
A Wikipédiában december 21-én a Montiról szóló cikkből kitörölték a hírt, miszerint ő a Bilderberg-csoport vezetőségi tagja volt, majd a 2010-től miniszterelnökké való kinevezéséig a Trilaterális Bizottság elnöke lett.
December 25-én délelőtt a neve alól ezek a sorok is eltűntek: Monti kormányának egy éve alatt az olasz GDP 2,4 százalékkal csökkent. A munkanélküliségi ráta 2,4 százalékkal nőtt.
Magyar Nemzet