Hogy mi ne legyünk sem német, sem más gyarmat!
Ne legyünk mi sem német, sem más gyarmat!
"S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad! ..... Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat."
József Attila (1905-1937) - költő - Hazám című verséből -- részlet
2019. December 04. 00:00
Boross Ida - Honvágydal - Oly távol, messze vagy hazám - rövid VIDEÓ!
Boross Ida - Honvágydal - Oly távol, messze vagy hazám - rövid VIDEÓ!
A világjelentőségű 1956-os őszi forradalmi hetek, a szabadságharcos hősies események tragédiába torkolló történetének egyik legsúlyosabb következménye, a kétszázezer, a külföldre menekülést választó honfitársunk "elvesztése" volt.
A Honvágydal című akkori sláger örökre beírta magát Boros Ida előadójával, és Gommermann István szerzőjével együtt a magyar lélekbe.
kattints a rövid VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=INWZKnxuT_0
2019. December 04. 00:00
Pádis - Karsztvidéki kirándulások - Czárán Gyula nyomdokán - Erdély - HD minőségű rövid VIDEÓ!
kattints a videóra és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=r_lWL7Brg0g
2019. December 04. 00:00
Vastagh Géza (1866-1919) festményeiből
Vastagh Géza (1866-1919) festményeiből
Kolozsvárott született.
Alsó-torjai székely lófő eredetű családból származott. Ősei 1661 körül a tatárdúlást követő pestis elől menekülve Szegeden telepedtek le, az ottani anyakönyvekben először 1667-ben fordul elő nevük.
Nagyapja Vastagh János szegedi hajósgazda, apja id. Vastagh György Antal festőművész, édesanyja Schell Jozefin, fivérei Vastagh Béla jogász és Vastagh György szobrászművész, sógora Kenyeres Balázs orvosprofesszor, unokahúga Vastagh Éva, unokaöccse Vastagh László, mindketten szobrászművészek.
1906. február 26-án Budapesten kötött házasságot Zsigmondy Margit Hedvig Idával, Zsigmondy Béla gépészmérnök, hídépítő és Rieger Mária lányával. Három gyermekük született.
Tizenhét éves korában szerepelt először a Műcsarnok bemutatóján, ahol 1885-ben az Országos Kiállítás résztvevőjeként találkozunk nevével. 1887-ben a müncheni Glaspalast kiállításán szerepelt.
Itthon, ugyanebben az évben a Képzőművészeti Társulat kiállításán aratott sikert Nyugvó parasztány című festményével, melyet I. Ferenc József vásárolt meg.
Témaválasztásában az állatok kerültek a középpontba. Tyúkokat, kacsákat festett, majd oroszlán- és tigrisábrázolásaival tűnt fel. Figyelő oroszlánok képéért 1888-ban Ráth György-díjat kapott.
Számos műve került Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba.
Később érdeklődése a magyar szürkemarha felé fordult, melyet elsősorban Mezőhegyesen tanulmányozott. Itt készült a Ki a legény a csordában? című képe, mellyel a Műcsarnok 1895. évi téli tárlatán állami nagy aranyérmet nyert. E festmény alapján Doby Jenő 1896-ban rézkarcot készített, mely az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapjaként jelent meg.[3] Hasonló témájú monumentális képei a Párbaj, továbbá a Verekedő bikák.
A századfordulót követő időszakban helyszíni megfigyeléseket tett a hamburgi, a lipcsei és a berlini állatkertben, melyeket többnyire pasztellen rögzített. Ekkor készültek marabu-, farkas-, hiúz-, tigrisábrázolásai. 1910-ben a Tátrában időzött, innen sok tájképpel tért haza.
Néhány festményét (Ki a legény a csordában?, Oroszlánfej, Táj oroszlánnal, Pihenő parasztlány stb.) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, számos műve megtalálható a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Hagyatéki kiállítását 1920-ban a Műcsarnokban rendezték meg. Képei szerepeltek 1934-ben a Műcsarnokban id. Vastagh György centenáriumi tárlatán, valamint a Vastagh művészcsaládot bemutató kiállításon az Ernst Múzeumban 2004-ben.
2019. December 02. 00:00
Rippl-Rónai József (1861– 1927) festő, grafikus képeiből - I.
A modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője.
Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is.
Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket festett.
Művein bemutatja a kisváros életét, erre legjobb példa a Piacsek bácsit bemutató sorozat. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricás”-nak nevezett, a festéket vattaszerűen, foltos felrakásokkal hordta fel vásznaira.
Ez a stílus leginkább a pointillizmushoz hasonlítható, benne tarka rikító színek is megjelentek. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett.
2019. November 30. 00:00
Feszty Árpád (Ógyalla - Felvidék - 1856 - Fiume - a Szent Korona városa) - Feszty-körkép
Feszty Árpád (Ógyalla - Felvidék - 1856 - Fiume - a Szent Korona városa) - Feszty-körkép
Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban látható. Feszty Árpád 1891-ben párizsi útja során megnézte Detaille és Neuville körképét, a Napóleoni csatát.
Ezen felbuzdulva ő is hasonló elképzeléssel állt elő családtagjainak: a bibliai özönvíz történetét szerette volna vászonra vinni. Felesége megrettent a hír hallatán, hiszen ő is festő volt, tudta mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás.
Apósa, Jókai Mór, rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok bejövetelét. Feszty a körkép témájának tanulmányozásához elutazott Munkács környékére, a Vereckei-hágóhoz.
A sajtó tudomást szerzett a körkép készüléséről és folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket. A Fővárosi Tanács átvállalta a költségeket.
A Tanács a körkép elhelyezésére szolgáló épület helyéül a Bimbó utca és az Állatkerti út közötti területet jelölte ki. Itt épült fel a Rotunda, melynek helyén ma a Szépművészeti Múzeum áll.
A tájképi részleteket Mednyánszky László, Ujváry és Spányi festették, az alakok és csoportok pedig Vágó Pál és Papp Henrik, a táborverési jelenetek pedig Pállya Celesztin munkái.
Több festő is beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték a festést, köztük Feszty felesége is, ő a sebesülteket és a halottakat festette meg.
Az író, színész, zenész barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az éjt nappallá téve dolgozó művészeket.
Feszty maga végezte el a mű összharmóniájához szükséges utolsó simításokat.
kattints a képekre - érdemes!
2019. November 28. 00:00
Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló a magyar ember hűséges társa évezredek óta - Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert.
Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott.
A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket.
A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról.
Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek.
A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk.
Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, később Turul nemzetségbeli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya.
A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is.
Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos!
A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.
A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette.
A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni. Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.
2019. November 19. 00:00
A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)
A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)
Szabó Gyula, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
2019. November 14. 00:00
Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1937) szobrász munkáiból
Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1937) szobrász munkáiból
Szervátiusz Tibor (Kolozsvár, 1930. július 26) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar szobrászművész. Szervátiusz Jenő és Lukács Ilona gyermeke.
1937-ben szülei elváltak; édesanyjával élt. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte 1949-1955 között, ahol mestere Vetró Artúr volt.
1953-ban volt első önálló kiállítása Bukarestben. 1956-ban államvizsgázott. 1957-ben a Romániai Képzőművészeti Szövetség tagja lett.
1962-1964 között szülővárosában bábfaragóként dolgozott. 1967-ben részt vett az antwerpeni szobrászati biennálén. 1971-72-ben édesapjával, Szervátiusz Jenővel közösen alkották Tamási Áron farkaslakai síremlékét.
1977-ben Magyarországra települt át a Securitate zaklatásai miatt. Magyarországon igen foglalkoztatott köztéri szobrász.
Faragásainak finom lírai vonalvezetését az erdélyi népi fafaragó művészet motívumai táplálják.
kattints a képekre - érdemes!
2019. November 07. 00:00
Híres nők a magyar történelemben - Magyarországi Szent Erzsébet (1207-1231)
Magyarországi Szent Erzsébet (Sárospatak, esetleg Pozsony, 1207 – Marburg, 1231) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya.
Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király.
Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 19 évesen meghalt, ekkor Hermann öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Négy gyermekük született.
Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített, 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte.
Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. Két évre rá férje elhunyt.
Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat.
Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.
Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei.
kattints a képekre - érdemes!
2019. November 05. 00:00