Magyar nemzeti és történelmi jelképeink - Nemzeti zászló
Magyar nemzeti és történelmi jelképeink - Nemzeti zászló
Nemzeti zászlónk hosszú fejlődés során alakult ki. A magyarok - a krónikák tanúbizonysága szerint - fekete turulmadárral díszített vörös zászlók alatt harcoltak. E hadijelvényeket később felváltották a szentek képeivel kivarrott zászlók. (Például Szent István „Szent György és Szent Márton zászlaja alatt" vonult csatába.) Később a vörös-ezüst sávos zászló (esetleg kiegészítve az uralkodó dinasztikus színeivel) vált általánossá.
Bár a XV. századtól egyre gyakoribb a vörös-ezüst-zöld sodrás az oklevelek pecsétjeinek selyemzsinórzatán, illetve olykor a hadizászlók peremfogazatán is megjelenik, valójában csak 1806-ban írják le a ma is használatos sorrendben, s csak az 1848. évi XXI. törvénycikk írja elő hivatalosan először a „piros-fehér-zöld" színek használatát.
Szegedi Füvészkert
A közel tizennyolc hektáros kertben számtalan típusú fát és cserjét gondoznak, emellett a virágok szerelmesei is otthonra lelhetnek falain belül. Itt él a legidősebb magyarországi szecsuani ősfenyő, gyönyörű tavának vizén pedig a tündérrózsák mellett indiai lótuszok virágoznak.
Kossuth-szobor - Arad - Partium - Erdély - archív képeslap
Az egyik legimpozánsabb Kossuth-szobrot, Margó Ede alkotását 1909. szeptember 19-én avatták fel az egykori József főherceg úton, Aradon.
1919-ben, Erdély és a Partium Romániához való csatolását követően, a román hatóságok az szobor eltávolítását kezdeményezték, de a lakosság tiltakozására való tekintettel elálltak szándékuktól.
1921. március 9-re virradóra ismeretlen tettesek ledöntötték az emlékmű mellékalakjait, mire a hatóságok bedeszkázták a szobrot. 1925. július 27-én megkezdték a lebontását.
Darabjait a Szabadság-szoborral együtt egy lovardába, majd később egy sportpálya melletti üres telekre szállították. Innen a Szabadság-szobrot az aradi vár kazamatáiba szállították, míg a Kossuth-szobor bronzalakjai nyomtalanul eltűntek.
Dugonics András: Etelka
"...igaz Magyar vagyok, és Hazámat szer-fölött szeretem. Hogy benne születtem, soha sem szégyenlem. Adná az Isten, hogy ő se szégyenlené neveltetésemet. Olyan vagyok, ki Édes Hazámnak boldogulásán örvendeni; sanyargatásától félteni; veszedelmén irtózni tudnék. Olyan vagyok, ki édes Hazámnak fenntartására, ha tehetségemben lenne, Testestől Lelkestől iparkodnék." Dugonics András (1740-1818) - piarista szerzetes, író, egyetemi tanár Etelka című művének előszavából
Széchenyi fürdő - Városliget - Budapest
A Széchenyi gyógyfürdő, becenevén a Szecska, Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma. Építését 1909-ben kezdték meg Czigler Győző tervei alapján.
A Városligetben található fürdő termálvízellátását jelenleg az 1938-ban átadott Szent István -kút, a hideg víz-ellátását 6 darab kisebb kút biztosítja. A komplexum 3 kültéri és 15 beltéri medencével rendelkezik.
A fürdőben különböző gyógykezelések és nappali kórház is működik.
Akik együtt tették tönkre az országot - akik ennek ellenére most újra próbálkoznak
Nyolc éven keresztül tönkre tették az országot, szó szerint elárulták a nemzetet - elárulták a itthoniakat és a határon túlrekedteket egyaránt.
Az elmúlt négy évben sem tettek egyebet mint Brüsszelbe és Washingtonba rohangáltak "elintézni, segítséget kérni", hogy buktathassák már ugyan meg az Orbán-kormányt, mert nekik egyedül nem sikerül. Tavares-jelentésekkel és más "trükkös akciókkal" folyamatosan elárulták a magyar emberek családok, a a nyugdíjasok, az egyedülállók, az egész ország, a nemzet érdekeit.
Az ellenzéki, új szerepükben is megtalálták az árulás a legkörmönfontabb módszereit - ebben otthon vannak. Cselekedeteik mozgatórugója változatlan: szolgálni a megbízók, a multik érdekeit a magyar emberekkel szemben!
Kabarétréfának is beillene az új szlogenjük: a jövő elkezdődött. (soha egy eredeti jó gondolatuk nem nincsen - ez is a Fidesz korábbi kampánymondata volt).
A szent cél érdekében most "megújultak" - a három kis MSZP, újra eggyé állt össze . Ez az igazi három az egyben. A hatalom megszerzése érdekében, a közös célért most úgy tesznek, mintha már nem is utálnák annyira egymást. Úgy gondolják, együtt, falkában talán könnyeben szerezhető egy-egy darab a koncból.
Csak egyet felejtenek el - ez a konc nekünk, nem is mellékesen a hazánk!
Nem engedjük még egyszer őket a nemzet kormányrúdjához. Soha többet árulókat, soha többet maffiabaloldalt!
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Máté T. Gyula: Csecsemőlista
Raportra hívták a múlt héten Bajnai Gordont. A hasonló ügyekben kivételesen jól értesült Népszava szerint az Együtt–PM vezetőjét Fischer Iván karmester lakására rendelték. Bajnainak azonban nem szolfézsből, hanem demokráciából kellett vizsgáznia.
Nagyszerű volt a zsűri, vagy ha úgy jobban tetszik, a számonkérő szék is: Heller Ágnes filozófus, Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók valamint Radnóti Sándor esztéta. Náluk-nélkül nem is lehet rendes demokrata az ember e hazában. Jobb nyugati lib-bal lap hasábjain aztán meg végképpen sehogy.
E társaság arról győzte meg a „demokratikus ellenzék” fakuló fényű milliárdosát, hogy hagyja abba a hülyéskedést, és vegye be a buliba Gyurcsány milliárdos és demokrata kollégát. Miután az Együtt–PM lassan a parlamenti küszöb alatt kúszik, Gyurcsány meg felhekkelte magát – azért egy pillanatra mi, újságot írók is mélázzunk el azon, hogy így lett volna-e, ha Fletót a bűnügyi krónikákba száműzzük, és nem politikai bűneit csámcsogjuk agyon -, a parlamentbe meg mégis be kell jutni valahogy, Bajnai bólintott. Szerdán a ki tudja hányadik összefogás is megtörtént, s amikor-e sorokat olvassák, talán már Gyurcsány is beborult az üdülésből az összeborulásba.
És ezen a nagyszerű sikeren felbuzdulva, a fenti kitűnő gyülekezet ünneplésbe kezdett. Modern demokrata a jelek szerint leginkább felhívásokban szeret vigadni, ami rendkívül praktikus, mert az ilyesmit alá is lehet írni, ami még mindig sokkal kellemesebb, mint ha az embernek csinálnia kellene valamit ebben a randa, ködős időben.
Demokratáink az ilyesmiben egyébként is nagyok, nyilván a kapcsolati háló mellett van aláírási háló is. Most is semmi idő alatt összegyűlt több mint kétszáz szignó a kikerülhetetlen Ungvári Tamással, Gálvölgyi Jánossal vagy éppen Eörsi Mátyással az élen. S miután maga Herényi Károly is aláírt, nincs az a jobbközépül gondolkodó választó, aki Dávid Ibolya nevével az ajkain ne esküdne fel az orbáni „autokratikus hatalom leváltásának szent ügyére”. Pláne akkor, amikor a „magyar demokrácia és jogállamiság újjászületése” a tét.
Főleg ilyen szülőkkel.
Mert akár Mesterházy Attila vezeti majd a közös listát, akár valamilyen titokban kikasztingolt „demokrata személyiség”, a befutó helyekre kerülők kiléte aligha okoz meglepetést. Csupa politikai újszülött lesz: két exminiszterelnök, exminiszterek és exállamtitkárok, néhány rég-új pártpotentát és hozzájuk idomult álkakukktojás.
Utóbbiak mindenre hajlandók azért, hogy ők is egyszer majd exminiszterek és exállamtitkárok legyenek, habár demokrata nyelven ezt másképpen mondják: „mindent alárendelünk az Orbán-rendszer leváltása érdekében”. A fulldemokrata drogliberalizátor Juhász Péter tegnap hihetetlen elvszerűséggel jelezte: Gyurcsánnyal és Mesterházyval neki nem lehet egy az útja, de ha az urak úgy gondolják, azért ő szívesen lesz közös jelölt a belvárosban…
Kiktől, ha nem tőlük lehet várni az újjászületést? Mi, ha nem ez a korszakváltás?
Ki melyik helyen lesz?
Nyilván majd lealkudják, hiszen programról már PR-ból sem akarnak egyeztetni. Jogos, minek? Hiszen szinte mindannyiuk kormányzott már a másikkal, ismerik egymás hátát és hátsóját is, akár kés, akár nyelv szempontjából. A három „nagy” kezében most is az előbbi van, a „kicsik” pedig, Bokrostól Fodorig benyalnák magukat a remélt fazék közelébe.
A közös kormányváltó lista résztvevőinek sok céljuk van, az egyik viszont biztos: a kormányváltás. Ez csak a szocialista nagymamáknak szánt maszlag, az antifasizmussal és a demokráciadumával együtt. A cél, amelyhez a lib-bal értelmiség jelesei is odazsarolják a pártführereket, a tábor összetartása.
Hogy a kötőanyag ehhez a bosszúvágy vagy a félelem, netán a remélt személyes haszon, az tök mindegy. Mert a tábort, azt a jelenleg harminc százalék körüli baloldali, illetve liberális szavazót nem szabad elveszíteni. Nem szabad, hogy más gondolatot kövessenek, ne a számukra megszabott mezsgyén haladjanak. Ne azon filozofáljanak, hogy mi jó az országban, sőt azon se töprengjenek, ami rossz.
Az sem kell, mert még az is önálló gondolatot szülhet, ráadásul, mi van, ha ezután a rosszat náluk is észreveszik?
Nekik csak Orbánt kell gyűlölniük! Ismételgetni a diktatúra és összefogás mantrát, aztán leszavazni.
Ha a szükséges „x” megvan, négy évre visszaérhetnek fogyasztónak.
Ennyi. Avagy, ahogy az MSZP politikai csecsemőinek – többek között Kiss Péter és Hiller István korszakváltóknak – tegnap osztogatni kezdett szórólapjain olvasható: a változás elkezdődött. Add tovább!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
A Szent Jobb körmenet
A Szent Jobb nemzeti és keresztény ereklye, - Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik.
A szent Jobb körmenet története: Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot, melyet nagy pompával Budára szállították. Itt az Ereklyét az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható.
A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a menet. A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet.
Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.
Ausztria és a Magyar Királyság közötti történelmi határ a Duna és a Morva összefolyásánál - Dévény - Felvidék
A Dévényi vár – a szabadság nemzeti szimbóluma - A történelmi Magyarország nyugati kapuja
Ausztria és a Magyar Királyság közötti történelmi határ a Duna és a Morva összefolyásánál - Dévény - Felvidék
Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) emlékek - Delhi - India - Kabul - Afganisztán
Az indiai Nemzeti Múzeum emeletén több termet töltenek meg azok a páratlan leletek, amelyeket Stein Aurél (1862-1943) adományozott a delhi intézménynek. A világhírű magyar Ázsia-kutató három expedíciójának anyagából állította össze a gyűjteményt.
1900-1901-ben Kelet-Turkesztán kietlen tájain folytatott régészeti ásatásokat, 1906-1909-ben a Takla-Makán sivatagban és a Tarim folyó mentén végzett kutatásokat.
1913 és 1916 között Turkesztántól a Góbi-sivatagig 18 ezer kilométert megtéve tárta fel Belső-Ázsia műemlékeit, rendkívül gazdag régészeti és művészettörténeti anyaggal gazdagítva a tudományt. Ezen kívül Indiában – kiváltképp Kasmírban – végzett archeológiai, valamint irodalomtörténeti és nyelvészeti kutatásokat.
A delhi múzeum látogatóit a Stein-gyűjtemény bejáratánál elhelyezett portré és életrajz tájékoztatja arról, hogy a közép-ázsiai anyag a magyar tudóstól származik. Stein munkáját már hosszú életében komoly nemzetközi elismerés övezte, 1912-ben a brit uralkodó lovaggá ütötte, számos akadémia és tudományos társaság választotta tagjává, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem pedig díszdoktorává.
A műveinek egy részét magyarul író régész, nyelvész, történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, az ázsiai Selyemút városainak kutatásának szentelte életét. Több expedíciója során derített fényt többek között Perzsia, Irak és Szíria vidékein Nagy Sándor indiai hadjáratainak pontos helyszíneire és körülményeire.
1943-ban, afgán útja során Kabulban hunyt el. A kutató – akinek sírja az afgán főváros angol temetőjében található – sohasem feledkezett meg magyarországi kötődéséről, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta, a Stein-könyvtár ma az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményének részét képez.
1. kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) adományozta páratlan leletek gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Múzeumban - Delhi - India
2. Kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) adományozta páratlan leletek gyűjteményes kiállítása a Nemzeti Múzeumban - Delhi - India + az kiállítás egyik termében láthatjuk a magyar tudós portréját
3. kép felirata: Magyar emlékek a nagyvilágban - Stein Aurél (1862-1943) sírja - Kabul - Afganisztán
A magyar felderítő zászlóalj Kabulban szolgált békefenntartó katonái a tudós iránti tisztelettől vezérelve úgy döntöttek, hogy saját költségükön, egy helyi mesteremberrel helyreállíttatják az igen rossz állapotban meglelt síremléket. A sír felújításáért az MTA elnöke zászlószalagot adományozott a honvéd alakulatnak.