A minket körülvevő globális „szép új világ” az önámításokból teremtett zsákutcájába vezet óvatlan embertömegeket - rövid lapszemle

                            Bogár László szerint a magyar társadalom hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy életének anyagi feltételeit javítsa, de az ár, amit ezért fizetnie kell, gyakran összességében súlyosabb, mint az elért haszon. Miközben görcsösen gazdagok, és szépek akarunk lenni, mert ez a „trendi”, többnyire hoppon maradunk, sőt csak a szorongásunk, frusztráltságunk növekszik mindettől. Anyagilag jó, biztonságos és kiegyensúlyozott családot akarunk a leendő gyerekeinknek, de ezek az ekképpen „jól előkészített” gyerekek egyre többször meg sem születnek. Egyelőre nem sok jelét látjuk annak, hogy szembesülnénk a minket körülvevő globális „szép új világ” önámításokból teremtett zsákutcájával.

Elfogadhatatlan, hogy az ember nem alanya a gazdaságnak, hanem a tárgya - rövid lapszemle

                                A gazdasági életnek Ferenc pápa szerint az a problémája, hogy a jelenlegi főáramú megközelítésben az ember nem alanya a gazdaságnak, hanem a tárgya. Amit Ferenc pápa még nagyon élesen és határozottan megfogalmaz, hogy a szegénység legfőbb oka az egyenlőtlen jövedelemelosztás.   Az egyén többletjövedelme, ami valós szükségleteinek kielégítése és tisztes tartalékképzés után marad, a közösség céljait illeti meg. A pápa ezt radikálisan képviseli, és azt mondja, hogy a gazdagoknak kötelességük van a szegények felé. A többletjövedelem újraelosztása persze sokféle módon történhet. Azért akarják rásütni a marxista bélyeget Ferenc pápára, mert ő ezt a zabolátlan piacot kritikával illeti, és elődeihez hasonlóan azt mondja, hogy a kontrollálatlan piac igenis rombol. Magyar Nemzet

Annak két legmegfoghatóbb nyilvánulása: a nyelv és zene

                                        "IV. Béla királyunk elküldte Juliánuszt, hogy megkeresse az őshazában maradt magyarokat. Nem azért, hogy visszatérjen hozzájuk, hanem hogy őket hívja ide, az európai magyarságot megerősíteni. ... Mi sem akarunk visszatérni az őshazába. Ami megtartott Európában idáig, majd csak megtart ezután is. Mi lehet az? Nem az, amiben alkalmazkodtunk, hasonlók lettünk környezetünkhöz, hanem amiben különböztünk tőle. Hisz, ha mindenben hasonlókká lettünk volna, eltűnt volna a magyarság. Így is sokat letett régi mivoltából ezer év alatt. De megtartotta külön lelkiségét. Annak két legmegfoghatóbb nyilvánulása: a nyelv és zene." Kodály Zoltán (1882-1967) - háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja

Magyar népi díszítések - Palóc hímzés - Felvidék - Északi-középhegység

                        Az Ipolytól a Putnokig terjedő dombvidékig találhatjuk meg ezt a hímzésfajtát. Nagyszécsény és Salgótarján volt a legtipikusabb hazája. Női viselete a sokszoknyás, (10-15 alsószoknya ) bő ujjú gyolcs ingváll, kendővel piros csizmával. Anyaga: Vászon, gyolcs vagy tüll, juhbőr - ködmönön, bőrmellesen (cucajon) is megtalálható. Fonala: pamut, selyem - színezése: Piros, kék, fehér, a ”klott szakácsán” parasztrózsaszín, piros, sárga, zöld-kék-fehér selyem. Öltése: férfiingeknél kezdetben a keresztöltés, majd ezt felváltja a subrika, laposhímzés, lyukhímzés, horgolás, száröltés. Vászonszakácsán piros-kék laposhímzés. Mintakincsük nem gazdag. Régebbi ingekről, lepedővégekről nézték le az új ingrevaló motívumokat. Mintaneveik azt bizonyítják, hogy kedvelték a hímzést. Virág, csillag, szív mintát alkalmaztak. Alkalmazása: régen - férfiingeken, kendőkön, ünnepi abroszokon, dísztörölközőkön, ajándékos kendőn, szakácskán. Hollókőn, Lócon, Rimócon - bőrcucaj, pruszlik, ingváll. Ma - futók, blúzok, asztalterítő.

Magyar népi díszítések - Torockói hímzés - Metéltes minta mesterkével

Magyar emlékek a nagyvilágban - Korompay Emánuel emléktábla az egyetem falán– Varsó - Lengyelország

                                              Magyar áldozatai is voltak annak a történelemben páratlan rémtettnek, amelyet a nyugat-oroszországi Katynban, valamint két másik helyen, Harkov mellett és Mednojében  hajtottak végre szovjet belügyesek, midőn 1940-ben csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. Az egyik áldozat, Korompay Emanuel Aladár (1890-1940) Budapesten született, a magyar fővárosban szerzett filológusi diplomát, 1930-tól a varsói egyetem magyar lektora volt, halála előtt három évvel ő szerkesztette az első lengyel-magyar szótárt. Lengyel nőt vett feleségül, lengyel állampolgár lett. Szolgált az első világháború galíciai frontján, majd önként jelentkezett Józef Pilsudskinak a Vörös Hadsereg ellen harcoló lengyel csapataiba. 1939-ben mozgósították, és a keleti fronton szovjet hadifogságba esett. A sztarobjelszki fogolytáborba került, egy harkovi fogdában ölték meg 1940 tavaszán. Holttestét nem találták meg. Emlékét több tábla őrizi, az egyik avarsói lakóhelye, a másik az egyetem falán. A közelmúltban harmadik táblát is állítottak, éspedig egy fiatal tölgyfa mellé, melyet a Názáreti Nővérek gimnáziumának növendékei és tanárai ültettek tanintézetük kertjében, Korompay emlékére, akinek három leánya valaha ebbe az iskolába járt.

A székelyek nem hagyják magukat

                        A székelység tudatosítani szeretné Románia kormányában, hogy kitűzött céljáról, Székelyföld autonómiájáról nem mond le – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Marosvásárhelyen, ahol a március 10-ére meghirdetett Székely Szabadság Napja elnevezésű demonstráció előkészületeit ismertette. Az SZNT elnöke rámutatott: a román kormány sem a tavalyi demonstráción elfogadott petícióra, sem a székelyek októberi nagy menetelésére nem reagált – bár Victor Ponta miniszterelnök választ ígért –, a székelyek követeléseiről nem hajlandó tudomást venni.   Százezer embert várnak Izsák Balázs szerint ezért a tavalyinál is szélesebb összefogással, több mint százezer résztvevő jelenlétével akarják Bukarestnek megüzenni, hogy a székelység nem hátrál meg, és gondjainak megoldásáról partnerként kíván párbeszédet kezdeni a román kormánnyal. A Székely Szabadság Napját a marosvásárhelyi Postaréten, az 1854-ben kivégzett három vértanú emlékművénél szervezik. Izsák Balázs  elmondta: a 160 éve kivégzett székely vértanúkra úgy emlékezhet méltón az utókor, ha tovább küzd célkitűzéseikért, a nemzeti önrendelkezésért, a székely szabadságért.   Ez nem pártrendezvény A küszöbön álló választási kampányra utalva hozzátette: nem pártrendezvényt szerveznek, ezért mindenkit részvételre buzdít, de azt kéri, hagyják otthon jelképeiket. „A Székely Szabadság Napja, a székely önrendelkezés napja a székely népé. Azt az erkölcsi-politikai tőkét, amelyet az önrendelkezés ügye hordoz, azt saját maga számára, egy csoport számára egy párt számára senki ki nem sajátíthatja, ez választási tőkévé nem alakítható” – hangsúlyozta az SZNT elnöke. Izsák Balázs jelezte: voltak, akik kifogásolták a rendezvény időzítését, mivel március 10-e az idén hétfőre esik, mások azt kérték, vonják össze a március 15-i ünnepségekkel, de az SZNT méltatlannak tartaná a megemlékezés időpontjának megváltoztatását. „Tegyünk közös erőfeszítést, hogy a Székely Szabadság Napjának üzenete visszhangot keltsen a magyarság egyetemes ünnepének, március 15-ének minden helyi megemlékezésén a székelyek körében és szerte a nagyvilágban” – fogalmazott az SZNT elnöke. mno

Fricz Tamás: MSZP-plakát és „filozófia”: alapozzunk az emberi rosszindulatra és így nyerjünk!

                              Úton-útfélen látható már az MSZP önleleplező óriásplakátja, ami azt sugallja: alapozzunk az „egyszerű” emberek rossz oldalára, irigységére és kicsinyességére, és megnyerjük a választásokat! Cinikus hozzáállás ez, amiből csak cinikus és torz kormányzás következne. Először is, aki még nem látta volna: a plakáton balról jobbra Simicska Lajos és Orbán Viktor látható, és a szöveg: „Ők már meggazdagodtak. És Ön?” S némileg lejjebb a kiegészítés: „Simicska–Orbán maffiakormány”. Vegyük is sorra: vajon miről is szól, milyen érzelmeket, előítéleteket szólít meg a potenciális választókban a plakát? Először is, a plakát az átlagemberek vagy „egyszerű” emberek (továbbiakban: emberek) elitellenességére épít. Ez az elitellenesség nem magyar sajátosság, jelen van az emberek között még a nyugati államokban is – bár ott kétségtelenül jóval kisebb mértékben –, ám Magyarországon a Kádár-korszak után igen széles körben elterjedt ez az érzület. A kádárizmus egyik nagy titka ugyanis éppen abban rejlett, hogy az emberek élethelyzetét, egzisztenciális és társadalmi állapotát jelentékeny mértékben kiegyenlítette és egyformává tette, de persze nem középosztályi szinten – miként ez Nyugaton történt –, hanem egyfajta kispolgári, alattvalói, „kisemberi” minőségben. Ez megmutatkozott többek között a nagyon hasonló, hosszú évekig kétezer forint körüli fizetésekben, az árak állandóságában (negyven filléres zsemle, Fradi-kolbász stb.), a kulturális szórakozás egydimenzióssá tételében (táncdalfesztivál, meccs stb.). Nos, ez a nyárspolgári-kispolgári, mesterségesen keltett egyenlőségtudat ma is élesen jelen van a magyar társadalomban, főként az idősebb, nyugdíjas választók esetében, akik jelentős része – bárhogy csűrjük-csavarjuk – még mindig a Kádár-kori egyformaságot sírja vissza, amikor még irigynek sem volt miért lenni a másikra (persze azért akkor is sikerült valahogy…). Az MSZP ezt a kádári nosztalgiakártyát dobja be e plakáttal. „Le az elittel! Miért nem olyanok ők is, mint mi? Miért nem keresnek ők is annyit, mint mi? Hiszen mi állandóan gürcölünk, ők meg csak pöffeszkednek a parlamentben és nem csinálnak semmit, közben meg felveszik az óriási fizetéseket!” Ugye, ismerős? Az MSZP ezzel a plakáttal azt is „üzeni”, hogy a meggazdagodás nem lehet tisztességes dolog. Ha egy politikus – lásd Orbán Viktor – egy kiemelkedő, államférfiúi magasságú politikai pályafutás közepére viszonylagos jómódban él népes gyermekáldású családjával, akkor ez az MSZP sugallata szerint nagyon-nagyon csúnya dolog. Ezzel az MSZP egyfelől megerősíti a kispolgári politikusellenes hangulatot is, miközben egy magát demokratikusnak valló pártnak éppen ennek az ellenkezőjét kellene tennie és sugallnia. Erősíteni az emberekben, hogy a demokráciákban a politika és a politikai munka kiemelkedően fontos és értékes dolog, az ország vezetői megérdemlik a tiszteletet, s azt is, hogy valóban megterhelő munkájuk mellett ne egy lakótelepi panellakásban szorongjanak, hanem kényelmes környezetben éljenek, arányban felelősségük mértékével és jelentőségével. Az MSZP viszont nem a demokratikus állampolgárt szólítja meg ezzel a plakáttal, hanem a kádári paternalizmus magánlétre és fogyasztásra beszűkülő, közéletet és politikát kerülő kisemberét, aki zsigerből gyűlöl mindenkit, aki nem úgy él, mint ő. Az MSZP másfelől nem a középosztályhoz tartozó vagy a középosztályba kerülni akaró embert szólítja meg, hanem az itt maradt – és szép számmal itt maradt – kádárista kispolgárt, aki csípőből irigy, zsigerből utálja a „nagy embereket”, akik „túl sokat képzelnek magukról”, nem olyanok, mint ők, többet keresnek, akik az elitnek soha nem bocsátják meg, hogy elit. És persze a kispolgári létből való kikerülés e választónak akkor sem „kóser”, ha egy magyar vállalkozó (Simicska) gazdagszik meg. A kádári mentalitás döbbenetes módon előbb fogadja el egy multicég angol, német, svájci stb. vezetőjének a gazdagságát, mint egy magyarét, mert mi, magyarok, „hol vagyunk a nyugatiaktól”. És ha ezek után egy magyar vállalkozó meggazdagszik, akkor az csak csalás, rablás és korrupció eredménye lehet, tehát: fúj, csúnya gazdag magyar vállalkozó! Az MSZP tehát mérhetetlenül pofátlan módon jár el, amikor az Orbán-kormányt vádolja bármiféle kádárizmussal, miközben e plakát „szellemiségéből” is ordít a kádárizmusa. Az MSZP a kádári kisember gyűlöletére, előítéleteire és kisszerűségeire akarja felépíteni a választási győzelmét. Nos, hát éppen ez az a múlt, aminek nem szabad visszatérnie! Fricz Tamás MNO

Magyar emlékek a nagyvilágban - Munkácsy Mihály híres freskója - Művészettörténeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) lépcsőházának mennyezete - Bécs - Ausztria

Orbán Viktor: Pótolhatatlan veszteség érte a nemzetet

                        Az egész nemzet pótolhatatlan vesztesége a magyarországi németek hatvannyolc évvel ezelőtti elhurcolása – áll Orbán Viktor miniszterelnök, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján kiadott kormányfői üzenetében. A levélben Orbán Viktor úgy fogalmazott: Magyarország kétszer tapasztalta meg a diktatúra iszonyatát, ez éppen kettővel több annál, mint amennyit egy országnak valaha is el kellene viselnie. A történelem szégyenének nevezte, hogy „két diktatúra között, az előző árnyékában, az utóbbi hajnalán sem érezhették magyarok és nemzettársaik a haza által nyújtott biztonságot”.   „Isten veled, hazánk!” A miniszterelnök a magyarországi németek elhurcolását az egész nemzet pótolhatatlan veszteségének tartja. Felidézte, amikor hatvannyolc éve, 1946. január 19-én elindultak a marhavagonok Németországba, a magyarországi németek kitűzték a vagonokra a magyar zászlót, amelyre azt írták: „Isten veled, hazánk!” „Még abban az utolsó pillanatban, amikor már mindannyian tudatában voltak az elkerülhetetlennek, akkor is a hazától vettek utolsóként búcsút. Mert a diktatúrában is a haza az egyetlen, amely nem árulhat el – azt csak ember teheti” – írta Orbán Viktor.   Saját magunk felelünk a bűneinkért „Minden ember saját maga felel bűneiért. Egy bűnös rendszer képviselőinek bűneiért nem felelhetnek azok, akiknek »bűnük« annyi, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Mégis vannak, akik még ma is ragaszkodnak ahhoz, hogy kollektívan el lehet ítélni népeket és népcsoportokat. Bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvátenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem” – hangsúlyozta. A kormányfő szerint az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Az emlékezés a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, hatvannyolc évvel a magyarországi németek elhurcolása után, ha az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhat meg a magyarországi német nemzetiség választott vagy delegált képviselője – fejtette ki.   Közösen épített kultúra és összefogás Orbán Viktor a levelét azzal zárta, hogy Magyarország osztozik az emlékezésben, és „közösen fogjuk építeni az emlékezés kultúráját, s közösen, összefogásban építjük tovább Magyarország jövőjét”. Az Országgyűlés 2013. december 17-én nyilvánította a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává január 19-ét, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot az elüldözött német lakosokat szállító első vonatszerelvény. A parlament határozatában hangsúlyozta, tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el. Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom