Szent István napi búcsú Hargitafürdőn - 2012. augusztus 19. Székelyföld - Erdély

A lendület, az akarat, az önbizalom viszi az embert, a gyermeket előre

                                "A lendület, az akarat, az önbizalom viszi az embert, a gyermeket előre. A nagy, fegyelmezett nemzeteknek ez az ereje." Teleki Pál - (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Izsák Balázs: legyünk minél többen a székely vértanúk - megtámadják a bíróságon a polgármester átiratát

                        Csak részben engedélyezte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március 10-re meghirdetett, Székely szabadság napja elnevezésű tömegrendezvényt Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere. A polgármester arra hivatkozott, hogy az illetékes városházi bizottság – „nyugtázva a tavalyi felvonulás során történt incidenseket" – kedvezőtlenül véleményezte a felvonulást. Hozzátette: „a székely vértanúk emléke nem kompromittálható tiltakozó megmozdulásokkal". A felvonulásra vonatkozó tiltás azt jelzi, hogy a gyülekezés alkotmányos joga mennyire önkényesen értelmezhető Romániában – fogalmazott Izsák Balázs. Az SZNT elnöke arra figyelmeztetett, hogy félrevezető a tavalyi incidensekre való hivatkozás, hiszen az elmúlt évben incidensek nélkül zárult a felvonulás. Békés rendezvényt tartottunk, amelynek a végén a szervezők és a rendfenntartók kölcsönösen gratuláltak egymásnak, és megköszönték az együttműködést" – idézte fel a tavalyi rendezvényt Izsák Balázs. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, megtámadják a bíróságon a polgármester átiratát. Az SZNT elnöke arra hivatkozott, hogy a polgármester tiltó rendelkezése a törvény által megszabott határidő után érkezett, és egy bejelentett rendezvény programját csak a szervezők beleegyezésével lehet módosítani. Arra összpontosítunk, hogy 17 órától az eredeti programnak megfelelően a székely vértanúk emlékművénél a nagygyűlést megtartsuk, nagyon fontosnak tartom, hogy minél több ember vegyen részt, ha lehet, még többen, mint tavaly – hangsúlyozta Izsák. Az SZNT korábban azt közölte, százezer embert vár a marosvásárhelyi Postarétre, a Székely Vértanúk Emlékművéhez. Az obeliszk az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének, Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak állít emléket.  Kossuth Rádió

Kárpát-medence madarai - Szirti sas

                            A szirti sas honos a Kárpát-medencében is  habár, a világ más részeihez hasonlóan manapság nagyon leszűkült az élőhelye. A hegyvidékeket, a sziklafalakat és a nyílt területeket kedveli. Testhossza 75-90 centiméter, szárnyfesztávolsága 190-220 centiméter, testtömege 3-7 kilogramm. Tollazata barna, a tollak vége szürkés; a fiatalok farka fehér, sötét végszalaggal, szárnyukon is van kevés fehér szín. Lábai hosszúak és vastagok, melyek hosszú, éles karmokban végződnek. Csőre nagy, horgas és erős. Magányosan vagy párban él. Főként emlősökre és madarakra vadászik, de jelentős mértékben dögevő. Vadászterülete 520 km² is lehet. Gyakran kering kifeszített szárnyakon, és tekintélyes magasságra felemelkedik. A szabadban akár 15-20 évig is él, de fogságban egy madár elérte a 40 éves kort is.

Bayer Zsolt: A feleslegesek

                                    Elszorult torokkal falja az ember az Ukrajnából érkező híreket. Mert hát Ukrajna mégsem Fekete-Afrika, Ukrajna itt van a szomszédban, Ukrajna mégiscsak Európa – bár ez sem jelent lassan semmit –, Ukrajnában ráadásul magyarok is élnek, méghozzá a legnehezebb sorban. Falja az ember a híreket, elszörnyedve bámulja a kijevi barikádokról érkező képsorokat. A tüzet, füstöt, lángra kapó embereket, a földön fetrengő meglőtteket, a kifejezéstelen arcú halottakat, ahogy hevernek a sárban, s riadtan, szűkölve száll a fohász, hogy istenem, ugye nem a semmiért adták életüket… Falja az ember a híreket, megnéz, meghallgat, elolvas mindent. Így jut el az Index tudósításáig. Mert hát az Index riportert küldött a helyszínre, lássuk akkor, ez érdekes lesz és hiteles. Végül is az. Érződik a tudósításon a személyesség, és ez elnyomja a szokásos és kötelező liberális kliséket és ostobaságokat. Ez az érzés kitart egészen a riport végéig, ahol a következő olvasható: „Aztán valaki elővett egy trombitát, és lassú dallamot kezdett fújni. Hatásvadász fordulat lenne, ha nem pont így történt volna. Az emberek megálltak, leeresztették a kezüket, mosolyogtak és énekelni kezdtek. »Ez az ukrán himnusz« – súgta Janesz. Emlékeztem a lincselésre, és biztos voltam abban, ha vége lesz ennek az egésznek, a most együtt dolgozó emberek szóba sem állnak majd egymással; tudtam, hogy az ellenállók egy része nem annyira szabadságpárti, mint inkább ultranacionalista és antiszemita; és a himnuszokért sem vagyok annyira oda. Mégis: gombóc gyűlt a torkomba, ahogy láttam, hogy ebben az irracionális, kifacsart helyzetben lényegtelenné válhatnak ezek a dolgok, hogy rövid ideig csak az számítson, hogy együtt tegyünk valamit, egymásért.” Helyben vagyunk végre. És lássuk be, elég későn jutottunk el idáig. Senki sem tudja pontosan, de majd’ kétszáz ember halt meg már, mire leírta valaki végre, hogy az ellenállók „egy része” ultranacionalista és antiszemita. S a részletek igen fontosak ám! „Ultra” – mert hát a nacionalista önmagában kevés, olyan bűn, amit fokozni kell. Továbbá „ultranacionalista és antiszemita”. Nem vagy, hanem ÉS, ugyanis aki nacionalista, az ultra, és aki nacionalista, az antiszemita. Ha bantu, ha eszkimó, ha csiroki, ha ukrán, akkor is. Tehát nem antiorosz, a példának okáért, vagy antilengyel, esetleg antimagyar – ugyan már, ezeknek a fogalmaknak nincs semmi értelmük. Az „anti” ezekkel a népnevekkel párosítva nem fedi le a bűn, az eredendő bűn, a legfertelmesebb bűn, a megbocsáthatatlan bűn fogalmát. Mert az az antiszemita. Szívesen megkérdezném a kijevi barikádokon hosszú ideje harcolókat erről. Megkérdezném a torkon lőtt huszonegy éves lányt, az életüket kockáztató orvosokat, ápolókat, egyetemistákat, melósokat, hányszor jutott eszükbe az elmúlt hetekben, hogy ők bizony a zsidókat utálják. Istenem, hogy bámulnának a nyomorultak… Azután visszabújnának a kockakövek, hevenyészett fedezékek, kukatetők mögé, és egy pillanatra elgondolkodnának azon, milyen jó egyeseknek, hogy ezzel van idejük és kedvük foglalkozni. Mint amikor a tanító néni kérdezi Mórickát: - Mikor volt a mohácsi vész? – Jaj, tanárnő, mennyire irigylem a problémáit… Én is ennyire irigylem az Index tudósítójának, Földes Andrásnak a problémáit. Ideje volt, hogy a kijevi pokolban is kiderüljön végre, hogy a végső cél és az első elv mégiscsak az antiszemitizmus. Ott is. Hurrá… Aztán szembe áll persze a másik félmondat is: „a himnuszokért sem vagyok annyira oda”. Meglepő lett volna, ha nem így van. Hiszen a himnusz tényleg kollektív műfaj. Egy nemzet lelkéből szól, nemzetek éneklik örömükben, bánatukban, fájdalmukban, harcaik idején. Igen, a barikádokon. Együtt. Ha kell, összekapaszkodva, sírva, egymás kezét fogva, vállt vállnak vetve; elszántan, bátran, mindenre készen; igen, éppen a himnusz segít legyőzni a páni rémületet, a félelmet, a menekülés kényszerét. Ezért énekelnek dalokat a katonák harcba, frontra menet. Aki még nem látta a Halál ötven óráját, el ne mulassza! És nézze meg többször azt a fantasztikus részt, amikor a fiatal harckocsizó tisztek eléneklik Hessler ezredesnek a Panzerliedt. Abban bizony benne van minden. Hogy mit jelent az együtt éneklés csodája, és mi az a harci szellem. Ezért magától értetődő, hogy miért nem szereti az Index tudósítója a „himnuszokat”. Egyiket sem. Nyilván a magyart sem. Így aztán ha egyszer a Himnuszt énekelve kellene elűzni a félelmet a barikádokon vagy az országhatáron, pontosan tudhatjuk, hogy az Index tudósítója nem lenne velünk. Elmenne inkább egy jó koncertre. Valahová messzire. Ez az ő feleslegessége. És nem ám olyan Oblomov-féle feleslegesség ez. Sokkal mélyebb és pusztítóbb annál. Mert egy egész ideológia áll mögötte. Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Székelyszentlélek - Székelyföld - Erdély

                                A Felső-Nyikó-mente egyik legrégibb települése Farkaslaka mellett, Székelyudvarhelytől 10 kilométerre északnyugatra fekszik. 1333-ban Sancto Spiritu néven említik először. Területe ősidők óta lakott. 2005-ben egy hirtelen jött felhőszakadást óriási tömegű áradások követtek, elöntve több települést is – összesen 16 emberi áldozatot követelt az  árvíz. A tragédia áldozatainak emlékét egy emlékmű viseli Székelyszentlélek falujában.

Emléktáblák a Nagytemplom falán - Kecskemét - Alföld

A Népszabadság számára már világos az, amit a tehetségtelen, és az ország érdekei iránt teljesen közömbös álbaloldal még mindig nem ért - rövid ellenzéki lapszemle

                        Szvák Gyula szerint 2002 után az öndefiníciójuk szerint „baloldali” kormányok – egyébként a magyar társadalom részéről megfogalmazódó igényekkel összhangban – elkötelezték magukat a magyar-orosz viszony javítása mellett. A belpolitikai indíttatású külpolitikai gondolkodás, amely a választási közbeszédben az „oroszkártyát” kívánja kijátszani, azt kockáztatja, hogy utólag hitelteleníti a 2002-2009 között nagy nehézségek, kínos vargabetűk és vissza-visszatáncolások árán, de mégis kiküzdött új orosz politikai eredményeket. Ez a fajta retorika nem áll jól a baloldalnak. Aki például azt hiszi, hogy egy esetleges népszavazás a paksi bővítésről nem erősítené meg a kormány ebbéli szándékát, az nincs tisztában a magyar lakosságnak az oroszokhoz való viszonyulásával. gy 2006-os, majd 2012-ben megismételt országos, reprezentatív felmérés világosan megmutatta, hogy a magyarok döntő többsége a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok fejlesztése mellett van, és csak egy elenyésző kisebbség ellene. A paksi üzlet ezért kevésbé a „mutyit”, sokkal inkább az oroszokkal kapcsolatos – pozitív – várakozásokat testesítheti meg a lakosság szemében. Akárhogy van is ez a valóságban, az igazi jelentősége abban áll, hogy a magyar-orosz kapcsolatokat évtizedekre kiszámítható mederben tartaná. Népszabadság

Orbán Viktor: Most már nincs visszaút

                          Magyarországon 2018-ra minden háztartásban lesz széles sávú internet – közölte Orbán Viktor Budapesten, a kabinet és a Magyar Telekom közötti partnerségi együttműködési megállapodás aláírási ünnepségén. A megállapodást a miniszterelnök és Timotheus Höttges, a Deutsche Telekom vezérigazgatója írta alá.  Az MNO kormányzati forrásból úgy értesült, hogy a Deutsche Telekom egymilliárd eurós beruházást tervez Magyarországon. Orbán Viktor a kabinet és a Magyar Telekom közötti partnerségi együttműködési megállapodás aláírási ünnepségén emlékeztetett arra, hogy Magyarország az Európai Uniónak azt a vállalást tette, hogy 2020-ra minden magyar háztartásban lesz széles sávú internet. „A mi megállapodásunk azt teszi lehetővé, hogy ezt az állapotot Magyarország 2018-ra eléri”, tehát jóval az EU-s határidő előtt – hangsúlyozta. Hozzátette, az infrastruktúra kialakításához több száz milliárd forintra van szükség, amelyet részben a Deutsche Telekom, részben pedig a magyar állam teremt majd elő. A kormányfő azt mondta, „most már nincs visszaút”, reális esélyünk van arra, hogy a magyar legyen Európa egyik legmodernebb, legjobb telekommunikációs infrastruktúrával rendelkező gazdasága. A Magyar Telekommal kötött partnerségi együttműködési megállapodást egy komoly múltra visszatekintő barátság megerősítésének nevezte Orbán. Kiemelte a  Telekom az elmúlt húsz évben 1800 milliárd forint értékű beruházást hajtott végre Magyarországon, ahol 12 ezer embert foglalkoztat – a beszállítóinál pedig további százezer munkavállaló dolgozik –, és évente 140 milliárd forint adót fizet, amivel az ország egyik legnagyobb adófizetője. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Deutsche Telekom jelentős támogatója a magyar sportnak és kultúrának, így például a pénteki aláírási ceremóniának otthont adó Budapest Music Centernek is elkötelezett partnere, nagyban hozzájárul a működtetéséhez. MNO  

Mint az szép híves patakra

                              "Mint az szép híves patakra Az szarvas kivánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajjon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten?" Szenci Molnár Albert - XLII. zsoltár  - részlet Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574– Kolozsvár, 1639) - nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító