Dokumentumfilm Szolnokról a székely szabadságharcosok emlékére - rövid VIDEÓ!

                          165 éve történt, hogy 1849. augusztus elsején Erdélyben a Székelyföldön, a Nyergestetőn egy maroknyi honvéd-huszár megállított több ezer orosz-osztrák katonát. A magyar katonák hazaszeretete, becsülete és helytállása, erkölcsi tartása olyan példa, mely segíthet a magyar fiatalok értékrendjének kialakításában.   Szolnokon a Fiumei úti Általános Iskolában 20 éve működő Művelt Emberfőkért Alapítvány hiánypótló kiadványt készített: egy dokumentumfilmmel állít emléket a csatának. Az alkotók célja a hazaszeretet megszilárdítása, a magyar katonai hagyomány ápolása, a magyarság összetartozás-érzésnek terjesztése és nem utolsósorban az 1848-49-es szabadságharc emlékének ápolása. A DVD-t valamennyi JNSZ megyei általános és középiskola, valamint a Hargita megyei oktatási intézmények többsége megkapja. kattints a FILMTUDÓSÍTÁSRA! http://www.youtube.com/watch?v=wBnWtYvqR2k

Veres Pálné, (született: Beniczky Hermin - 1815–1895) - az iskolaalapítás magyar nagyasszonya, az Országos Nőképző Egyesület alapítója

                                  "Amilyen a nő, olyan a család, amilyen a család, olyan az egész társadalom." Veres Pálné - (született: Beniczky Hermin - 1815–1895) -  az iskolaalapítás magyar nagyasszonya, az Országos Nőképző Egyesület alapítója

Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott

                          "Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra." Kós Károly (1883-1977) - erdélyi építész, író és szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus

Az RMDSZ kollaboráns vezetésének a figyelmébe ajánljuk e sorokat - azoknak, akik a legnagyobb magyargyűlölőkkel szövetkeznek, működnek együtt, elárulva az eredeti célt, a magyarság megmentését

                            "Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét." Kós Károly (1883-1977)  -  építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus  

Nagy Anita fotós a főváros legszebb épületének a tetején járt - A Országgyűlés épülete - Budapest

Archív fotók Buda, Pest és Óbuda egyesítésének korából - Budapest - 1870-es évek

                          2013 novemberében volt a 140. évfordulója  Budapest "megszületésének". 1873-ban ezen a napon egyesült Buda, Pest és Óbuda. Egy izgalmas képsorozatot teszünk közzé a város gyermekkoráról. Ez nem a századforduló nagyszabású építkezéseit vagy polgári légkörét mutatja be, sokszor inkább sáros utcákat, düledező egyszintes házakat és igazi westernhangulatot látunk rajtuk - Budapest szívében.

Hősök kapuja - Kőszeg - Dunántúl

                            Kőszeg várát 1532-ben ostrom alá vette  I. Szulejmán szultán vezette török hadsereg. A kis vár védői több mint három hétig ellenállt a török támadásoknak a horvát Jurisics Miklós várkapitány vezetésével. A várat alig félszáz katona védte, mellettük képzetlen parasztok is harcoltak a túlerő ellen. Szulejmán eredetileg Bécset akarta elfoglalni, melynek ostromával három évvel korábban próbálkozott, de kudarcot vallott. A várvédőket segítette az időjárás is. Jurisics sikerrel ellenállt a szultán seregeinek, jól kihasználva a helyzet adta előnyöket és a változó időjárást. Jurisics érdeme, hogy visszaverte az óriási túlerőben lévő oszmán támadókat. A Hősök kapuja 1932-ben épült a történelmi nevezetességű ostrom négyszázadik évfordulójára.

Magyar hősök emlékműve - Csobotfalva - Székelyföld - Erdély

                          Csobotfalván a gesztenyefák szegélyezte sétány végén, a temető közepén áll a hősök emlékműve. Csíksomlyó (Várdotfalva), Csobotfalva és Csomortán első világháborúban elesett fiai emlékére állították. Az első világháborús hősök nevei mellé odakerültek a második világháborúsok is.

Alapjogokért Központ véleménye szerint Scheppele alapvető dolgokban téved

                          Hibásan értelmezte a magyar választási rendszer lényegét Scheppele amerikai jogászprofesszor az Alapjogokért Központ szerint. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times blogján megjelent, ötrészes, Egy kérdéses választás című vendégpublikációjában Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora szombaton azt írta, a Fidesz olyan választási rendszert tervezett, „amely lehetővé teszi a számára, hogy egy látszólag küzdelmes választással úgy nézzen szembe, hogy nincs reális esélye veszíteni”. „Ezzel a választással Magyarország így mesterévé vált annak a művészetnek, hogy valami olyasminek tűnjön, ami nem – olyan igazi demokráciának, amelyben szabad és igazságos választásokat rendeznek” – írta Scheppele. Az Alapjogokért Központ az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésében azt közölte: a jogászprofesszor tévesen arányos, azaz tisztán listás rendszerként állítja be a hazai szabályozást és rögzíti, hogy az új törvények „kiveszik Magyarországot az európai arányos képviseleti rendszerek közül”. A magyar választási rendszer azonban 1990 óta vegyes rendszerként működik, amelyben egyaránt jelen van a listás, tehát arányos elem és az egyéni képviselői, többségi ág is. Ennek kapcsán értelmetlen arról beszélni, hogy a kompenzációs szavazatok hogyan torzítják az arányosságot, hiszen a magyar választási rendszer sosem volt arányos – mutattak rá.   Alapvető jogi, tárgyi tévedések Az Alapjogokért Központ szerint emellett Scheppele írásai alapvető jogi, tárgyi tévedéseken alapulnak. A kritikákkal szemben a választókerületi határok törvényi szinten történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő és az nem a jogalkotó önkényes döntése volt. Scheppele cikkeiben figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi választókerületi beosztást még egy 1990 óta változatlan minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan a baloldalnak kedvezett – jegyezték meg, hozzátéve: a szerző azt sem említi meg, hogy közös pártlisták esetében 1994 óta mindig is 10, illetve 15 százalék volt a bejutási küszöb. Az Alapjogokért Központ szerint Scheppele a választási szervekről írva nem veszi figyelembe, hogy a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda is függetlenebb lett elődeinél, de félreértelmezi a Velencei Bizottság választókerületek arányosságára vonatkozó ajánlásait is, melyek alapján az új szabályozás a korábbival ellentétben már biztosítja a választójog egyenlőségét.   Súlyos tévedések A központ úgy értékeli, a jogászprofesszor nincs tekintettel arra sem, hogy a határon túli magyarok szavazatuk és létszámuk súlyánál fogva sem lehetnek döntő befolyással a választások kimenetelére és súlyosan téved, amikor esetükben szabályozási hiányosságokról beszél. Ugyanis a határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött keretek között zajlik, adataikat a választási szervek folyamatosan összevetik a nyilvántartásokkal. Ezenfelül Scheppele állításaival ellentétben összesen nem csak egy, hanem négy hazai nemzetiségnek lehet esélye kedvezményes mandátumot szerezni és a professzornak abban sincs igaza, hogy a politikai plakátokra vonatkozó szabályozás az utolsó pillanatban módosult volna alapvetően: arra ugyanis egy 2011-ben meghozott és 2013-ban alkotmányosnak talált kormányrendelet vonatkozik – fejtette ki az Alapjogokért Központ.   A Galamus előre megkaphatta Még mikor meg sem jelent Kim Lane Scheppele alkotmányjogász angol nyelvű írása a The New York Times közgazdasági témájú blogjában, a Gyurcsány-közeli Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közölte – írta február végén a Magyar Nemzet. A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, „eddig is nyílt titok volt”, hogy az SZDSZ-barát Scheppele magyarországi és amerikai magyar balliberális barátaival együttműködésben rendszeresen támadja a magyar kormányt. Azonban az, hogy a Galamuson előbb fent volt a magyarra fordított cikk, mint az eredeti angol verzió, a jelek szerint arra utal, hogy a gyurcsányista portál a cikk fordítását nem szemlézte, hanem – a jelek szerint – előre megkapta Kim Lane Scheppele alkotmányjogásztól. MNO

Bayer Zsolt: Szuverenitások - az Egyesült Államok és a Nyugat, valamint Izrael folyamatosan úgy viselkedinek, mint most Oroszország

                        A legszembeötlőbb mégiscsak az, hogy az ukrán válságból is belpolitikát igyekszik csinálni a baloldali koalíció. Ennek során hétpróbás volt komcsik válnak megveszekedett oroszellenessé, és ugyanők ajnározzák Ukrajna területi egységét, szuverenitását és sérthetetlenségét. Ez utóbbival amúgy rendben is lenne minden. Ukrajnának – mint minden más nemzetnek, országnak, államnak – elidegeníthetetlen joga a szuverenitás és a területi egység sérthetetlensége. A probléma azzal van, hogy ezt az elidegeníthetetlen jogot némiképp szelektíven kezeli a fényességes Nyugat. A Nyugat – élén az Egyesült Államokkal – éppen úgy birodalomként, nagyhatalomként viselkedik, és éppen úgy birodalmi érdekeinek rendeli alá a nemzetek szuverenitását és az emberi jogokat, mint Oroszország. Éppen ezért nem számított és számít semennyit sem Irak, Irán, Afganisztán, Szíria szuverenitása és területi sérthetetlensége, miképpen nem számít semennyit sem a palesztinok önrendelkezési joga. Irakba, Afganisztánba egyszerűen bevonult az Egyesült Államok, szövetségesei támogatásával. A bevonulásokhoz pedig casus belliket hamisítottak. Igaz? Vagy már elfelejtettük, hogyan hazudta tele a világot Amerika és Nagy-Britannia Szaddám Huszein vegyi fegyvereiről? Amelyekről tudva tudták, hogy nem léteznek, de gátlástalanul belehazudtak a képünkbe. Persze lebuktak, de nem történt semmi. Illetve annyi történt, hogy a NATO gyártott sok tízezer hullát Irakban, és Amerika kirabolta a bagdadi múzeumokat. Nagyjából ennyi hozadéka lett a „demokrácia exportjának”, ami amúgy a pőre hatalmi érdekeken kívül semmilyen célt nem szolgált. Hacsak azt nem, hogy a egész világ láthatta, miképpen viselkednek a megszállók, a „demokrácia követei” az Abu Ghraib foglyaival, hogyan vizelik le ellenfeleik tetemeit Afganisztánban, s miképpen gyalázzák meg a legalapvetőbb emberi jogokat is Guantánamón. Mindezeken túl Izrael úgy repked a közel-keleti térségben vadászgépeivel, mintha csak a postát hordaná széjjel, és válogatás nélkül bombázza Szíriát, Iránt, Libanont, ha neki nem tetsző célpontokat vél felfedezni ezekben az államokban. Teszi mindezt az Egyesült Államok és a Nyugat hallgatólagos támogatásával vagy jóindulatú félrenézése mellett. És állatként bánik a Gázai övezet palesztin lakosságával. (Arról már ne is beszéljünk, miképpen hallgatja le Amerika az egész világot, beleértve a szövetségeseit is!) Hát ezért nincs joga és erkölcsi alapja a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak, hogy megszólaljon Ukrajna ügyében. Ráadásul Putyinnak még arra sincs szüksége, hogy hazudozzon, és hamis ürügyeket gyártson a beavatkozáshoz. Neki ugyanis ott van tíz-tizenhárom millió orosz Kelet-Ukrajnában, és ott van a fekete-tengeri orosz flotta a Krímben. Ezek egyike sem hamisítvány. Oroszország pedig nagyhatalom. Egy nagyhatalom minden visszataszító erőfölényével és kíméletlen érdekérvényesítésével. Vagy tényleg azt hitte bárki, Oroszország meg fogja engedni, hogy a NATO beköltözzön Ukrajnába, a saját hátsó udvarába? Hogy Oroszország majd tétlenül nézi, ahogy a Nyugat atomfegyvereket telepít az alhasába? Vajon az Egyesült Államok megengedné ugyanezt? Mondjuk Kubában? Már láttuk, hogy nem engedi meg. És ez teljesen normális. Akkor miért hümmög most a sok farizeus az oroszok viselkedésén? Ráadásul az ukrán helyzet önmagában elképesztő. S az a Nyugat viselkedése ebben az ügyben is. Sorra és sietve ismerik el az „új ukrán hatalmat”, és az sem érdekli őket, hogy senki sem tudja: mi is ez az új ukrán hatalom. Kik ezek az újak, és mit akarnak? Timosenkót? Amikor letartóztatták, ugyanazok a képsorok járták be a világsajtót az arany budijáról, mint most Janukovicséról. Mitől tűnik most Timosenkó arany vécékeféje marsallbotnak? És mi van azokkal a vad, szélsőséges, illetve valóságos náci ukrán politikai erőkkel, akik ebben a pillanatban élvezik a Nyugat támogatását és elismerését. Egyelőre nem számít, mit is képviselnek? Egyelőre csak tegyük be oda a lábunkat, menjen be az IMF, gyarmatosítsunk, szerezzük meg a hetven centi vastag ukrán termőföldet és a hatalmas ukrán piacot, aztán majd utána szelektálunk? Így lenne az igazi, mi, gazemberek? Ezek az itthoni politikai mikiegerek (co. by Antall József) pedig azt követelik a kormánytól, hogy sietve ismerje el az új ukrán kormányt. De 1.: nincs is kit és mit elismerni; 2.: ezek az új politikai erők legelőször is a nyugat-ukrajnai nemzeti kisebbségeken fognak majd bosszút állni – ruszinokon, lengyeleken, románokon, magyarokon. Hová és miért is kell rohanni az elismeréssel? Sajnálatos és rettenetes, ami Ukrajnában és Ukrajnával történik. És egyetlen logikus és érthető momentum van benne: Oroszország viselkedése. Ami legalább annyira idegesítő és félelmetes, mint az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint Izrael viselt dolgai a Közel-Keleten. Úgyhogy maradjon mindenki csendben. Senki nem vethet a másik szemére semmit sem. A magyar diplomácia pedig legyen fölöttébb óvatos. A kárpátaljai magyarok sorsa a tét. Akkor pedig a legkevésbé az ellenzék idiótáinak és gazembereinek óbégatása számít. Bayer Zsolt Magyar Hírlap