Alapjogokért Központ véleménye szerint Scheppele alapvető dolgokban téved
Hibásan értelmezte a magyar választási rendszer lényegét Scheppele amerikai jogászprofesszor az Alapjogokért Központ szerint.
Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times blogján megjelent, ötrészes, Egy kérdéses választás című vendégpublikációjában Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora szombaton azt írta, a Fidesz olyan választási rendszert tervezett, „amely lehetővé teszi a számára, hogy egy látszólag küzdelmes választással úgy nézzen szembe, hogy nincs reális esélye veszíteni”. „Ezzel a választással Magyarország így mesterévé vált annak a művészetnek, hogy valami olyasminek tűnjön, ami nem – olyan igazi demokráciának, amelyben szabad és igazságos választásokat rendeznek” – írta Scheppele.
Az Alapjogokért Központ az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésében azt közölte: a jogászprofesszor tévesen arányos, azaz tisztán listás rendszerként állítja be a hazai szabályozást és rögzíti, hogy az új törvények „kiveszik Magyarországot az európai arányos képviseleti rendszerek közül”. A magyar választási rendszer azonban 1990 óta vegyes rendszerként működik, amelyben egyaránt jelen van a listás, tehát arányos elem és az egyéni képviselői, többségi ág is. Ennek kapcsán értelmetlen arról beszélni, hogy a kompenzációs szavazatok hogyan torzítják az arányosságot, hiszen a magyar választási rendszer sosem volt arányos – mutattak rá.
Alapvető jogi, tárgyi tévedések
Az Alapjogokért Központ szerint emellett Scheppele írásai alapvető jogi, tárgyi tévedéseken alapulnak. A kritikákkal szemben a választókerületi határok törvényi szinten történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő és az nem a jogalkotó önkényes döntése volt.
Scheppele cikkeiben figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi választókerületi beosztást még egy 1990 óta változatlan minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan a baloldalnak kedvezett – jegyezték meg, hozzátéve: a szerző azt sem említi meg, hogy közös pártlisták esetében 1994 óta mindig is 10, illetve 15 százalék volt a bejutási küszöb.
Az Alapjogokért Központ szerint Scheppele a választási szervekről írva nem veszi figyelembe, hogy a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda is függetlenebb lett elődeinél, de félreértelmezi a Velencei Bizottság választókerületek arányosságára vonatkozó ajánlásait is, melyek alapján az új szabályozás a korábbival ellentétben már biztosítja a választójog egyenlőségét.
Súlyos tévedések
A központ úgy értékeli, a jogászprofesszor nincs tekintettel arra sem, hogy a határon túli magyarok szavazatuk és létszámuk súlyánál fogva sem lehetnek döntő befolyással a választások kimenetelére és súlyosan téved, amikor esetükben szabályozási hiányosságokról beszél. Ugyanis a határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött keretek között zajlik, adataikat a választási szervek folyamatosan összevetik a nyilvántartásokkal.
Ezenfelül Scheppele állításaival ellentétben összesen nem csak egy, hanem négy hazai nemzetiségnek lehet esélye kedvezményes mandátumot szerezni és a professzornak abban sincs igaza, hogy a politikai plakátokra vonatkozó szabályozás az utolsó pillanatban módosult volna alapvetően: arra ugyanis egy 2011-ben meghozott és 2013-ban alkotmányosnak talált kormányrendelet vonatkozik – fejtette ki az Alapjogokért Központ.
A Galamus előre megkaphatta
Még mikor meg sem jelent Kim Lane Scheppele alkotmányjogász angol nyelvű írása a The New York Times közgazdasági témájú blogjában, a Gyurcsány-közeli Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közölte – írta február végén a Magyar Nemzet.
A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, „eddig is nyílt titok volt”, hogy az SZDSZ-barát Scheppele magyarországi és amerikai magyar balliberális barátaival együttműködésben rendszeresen támadja a magyar kormányt.
Azonban az, hogy a Galamuson előbb fent volt a magyarra fordított cikk, mint az eredeti angol verzió, a jelek szerint arra utal, hogy a gyurcsányista portál a cikk fordítását nem szemlézte, hanem – a jelek szerint – előre megkapta Kim Lane Scheppele alkotmányjogásztól.
MNO
Bayer Zsolt: Szuverenitások - az Egyesült Államok és a Nyugat, valamint Izrael folyamatosan úgy viselkedinek, mint most Oroszország
A legszembeötlőbb mégiscsak az, hogy az ukrán válságból is belpolitikát igyekszik csinálni a baloldali koalíció. Ennek során hétpróbás volt komcsik válnak megveszekedett oroszellenessé, és ugyanők ajnározzák Ukrajna területi egységét, szuverenitását és sérthetetlenségét. Ez utóbbival amúgy rendben is lenne minden. Ukrajnának – mint minden más nemzetnek, országnak, államnak – elidegeníthetetlen joga a szuverenitás és a területi egység sérthetetlensége. A probléma azzal van, hogy ezt az elidegeníthetetlen jogot némiképp szelektíven kezeli a fényességes Nyugat.
A Nyugat – élén az Egyesült Államokkal – éppen úgy birodalomként, nagyhatalomként viselkedik, és éppen úgy birodalmi érdekeinek rendeli alá a nemzetek szuverenitását és az emberi jogokat, mint Oroszország. Éppen ezért nem számított és számít semennyit sem Irak, Irán, Afganisztán, Szíria szuverenitása és területi sérthetetlensége, miképpen nem számít semennyit sem a palesztinok önrendelkezési joga.
Irakba, Afganisztánba egyszerűen bevonult az Egyesült Államok, szövetségesei támogatásával. A bevonulásokhoz pedig casus belliket hamisítottak. Igaz? Vagy már elfelejtettük, hogyan hazudta tele a világot Amerika és Nagy-Britannia Szaddám Huszein vegyi fegyvereiről?
Amelyekről tudva tudták, hogy nem léteznek, de gátlástalanul belehazudtak a képünkbe. Persze lebuktak, de nem történt semmi. Illetve annyi történt, hogy a NATO gyártott sok tízezer hullát Irakban, és Amerika kirabolta a bagdadi múzeumokat. Nagyjából ennyi hozadéka lett a „demokrácia exportjának”, ami amúgy a pőre hatalmi érdekeken kívül semmilyen célt nem szolgált. Hacsak azt nem, hogy a egész világ láthatta, miképpen viselkednek a megszállók, a „demokrácia követei” az Abu Ghraib foglyaival, hogyan vizelik le ellenfeleik tetemeit Afganisztánban, s miképpen gyalázzák meg a legalapvetőbb emberi jogokat is Guantánamón.
Mindezeken túl Izrael úgy repked a közel-keleti térségben vadászgépeivel, mintha csak a postát hordaná széjjel, és válogatás nélkül bombázza Szíriát, Iránt, Libanont, ha neki nem tetsző célpontokat vél felfedezni ezekben az államokban. Teszi mindezt az Egyesült Államok és a Nyugat hallgatólagos támogatásával vagy jóindulatú félrenézése mellett. És állatként bánik a Gázai övezet palesztin lakosságával. (Arról már ne is beszéljünk, miképpen hallgatja le Amerika az egész világot, beleértve a szövetségeseit is!)
Hát ezért nincs joga és erkölcsi alapja a Nyugatnak és az Egyesült Államoknak, hogy megszólaljon Ukrajna ügyében. Ráadásul Putyinnak még arra sincs szüksége, hogy hazudozzon, és hamis ürügyeket gyártson a beavatkozáshoz. Neki ugyanis ott van tíz-tizenhárom millió orosz Kelet-Ukrajnában, és ott van a fekete-tengeri orosz flotta a Krímben.
Ezek egyike sem hamisítvány. Oroszország pedig nagyhatalom. Egy nagyhatalom minden visszataszító erőfölényével és kíméletlen érdekérvényesítésével. Vagy tényleg azt hitte bárki, Oroszország meg fogja engedni, hogy a NATO beköltözzön Ukrajnába, a saját hátsó udvarába? Hogy Oroszország majd tétlenül nézi, ahogy a Nyugat atomfegyvereket telepít az alhasába? Vajon az Egyesült Államok megengedné ugyanezt? Mondjuk Kubában? Már láttuk, hogy nem engedi meg. És ez teljesen normális. Akkor miért hümmög most a sok farizeus az oroszok viselkedésén?
Ráadásul az ukrán helyzet önmagában elképesztő. S az a Nyugat viselkedése ebben az ügyben is. Sorra és sietve ismerik el az „új ukrán hatalmat”, és az sem érdekli őket, hogy senki sem tudja: mi is ez az új ukrán hatalom. Kik ezek az újak, és mit akarnak? Timosenkót? Amikor letartóztatták, ugyanazok a képsorok járták be a világsajtót az arany budijáról, mint most Janukovicséról. Mitől tűnik most Timosenkó arany vécékeféje marsallbotnak?
És mi van azokkal a vad, szélsőséges, illetve valóságos náci ukrán politikai erőkkel, akik ebben a pillanatban élvezik a Nyugat támogatását és elismerését. Egyelőre nem számít, mit is képviselnek? Egyelőre csak tegyük be oda a lábunkat, menjen be az IMF, gyarmatosítsunk, szerezzük meg a hetven centi vastag ukrán termőföldet és a hatalmas ukrán piacot, aztán majd utána szelektálunk? Így lenne az igazi, mi, gazemberek?
Ezek az itthoni politikai mikiegerek (co. by Antall József) pedig azt követelik a kormánytól, hogy sietve ismerje el az új ukrán kormányt. De 1.: nincs is kit és mit elismerni; 2.: ezek az új politikai erők legelőször is a nyugat-ukrajnai nemzeti kisebbségeken fognak majd bosszút állni – ruszinokon, lengyeleken, románokon, magyarokon. Hová és miért is kell rohanni az elismeréssel?
Sajnálatos és rettenetes, ami Ukrajnában és Ukrajnával történik. És egyetlen logikus és érthető momentum van benne: Oroszország viselkedése. Ami legalább annyira idegesítő és félelmetes, mint az Egyesült Államok és szövetségesei, valamint Izrael viselt dolgai a Közel-Keleten.
Úgyhogy maradjon mindenki csendben. Senki nem vethet a másik szemére semmit sem. A magyar diplomácia pedig legyen fölöttébb óvatos. A kárpátaljai magyarok sorsa a tét. Akkor pedig a legkevésbé az ellenzék idiótáinak és gazembereinek óbégatása számít.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Szecesszió magyar építészeti alkotásai - Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - Budapest
A Zeneakadémia a magyar zenei felsőoktatás zászlóshajója és legfontosabb hangverseny-helyszíne, mai épülete pedig Budapest egyik legismertebb és legszebb szecessziós műemléke.
A Magyar Királyi Zeneakadémiát 1875-ben alapították, a kezdetekkor Liszt Ferenc Duna-parti lakásában működött. 1879-ben költözött a régi Zeneakadémia az Andrássy (akkor Sugár) út 67-es száma alatt álló neo-reneszánsz épületébe. 1907-ben adták át mai épületét, mely a Király utca és a Liszt Ferenc tér sarkán áll.
Kiemelkedő értékei közül külön meg kell említeni az épület szerkezetét, mind tervezői, mind kivitelezői szempontból. Az eredeti tervdokumentáció dr. Zielinski Szilárd mérnök, műegyetemi magántanár irodájában készült.
A Zeneakadémia Nagyterme korai vasbeton építészetünk kiemelkedő alkotása. Nagy értéket képviselnek Róth Miksa díszüvegezési és üvegmozaik munkái, Telcs Ede antik stílusban faragott frízei és domborművei, Senyei Károly, Gróh István frízlemezei, Körösfői-Kriesch Aladár freskói valamint a pécsi Zsolnay porcelángyár eozinmázas csempéi és díszei.
A főhomlokzatot Stróbl Alajos monumentális Liszt-szobra ékíti.
Hogyan lehet jó a házasságunk?
"Hogyan lehet jó a házasságunk? Az Úrral egyesülve, aki mindig megújítja a szeretetet és erősebbé teszi azt minden nehézségnél."
Ferenc pápa
Szentháromság-templom - Zombor - Délvidék
Egy régi török épület helyén új templom épült 1752-től 1763-ig klasszikus barokk stiílusban melyet a Szentháromságnak van szenteltek. A templom orgonája 1771-ben épült, a szószék pedig 1782-ben készült.
A templom kriptájában 1782-ig Zombor tekintélyesebb katolikus személyeit temették el. A templomot 1939. újították fel.
Az égben a haza szabadítóinak van a legnagyobb becsülete
"Az égben a haza szabadítóinak van a legnagyobb becsülete."
Hunyadi Mátyás (1443-1490) - magyar király
Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban
"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni.
Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében.
Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
Böjte Csaba
Fricz Tamás: Ó, drága Ámériká! Ó, drága Scheppele asszony! Ó, drága szabadság! - nem a választások lesznek piszkosak. Hanem ezek az „amerikai” módszerek azok
Amerika – igaz, kedves balliberálisok? – a szabadság őshazája. És Kim Lane Scheppele alkotmányjogász, Orbán- és jobboldalgyűlölő asszonyság, az amerikai szabadság és nyitottság szellemében ötrészes cikksorozatban írja le azt, hogy a magyar választások április 6.án biztos, hogy piszkosak lesznek. Vicces? Nem: inkább szánalmas.
Scheppele asszony! Tudja ön, hogy az EBESZ úgy döntött, csak korlátozott számban küld megfigyelőket a magyar parlamenti választásokra? A magyar Külügyminisztérium korábban, annak rendje és módja szerint, felkérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, hogy a választásokra küldjön hozzánk megfigyelőket. Az EBESZ egy küldöttsége nemrég nálunk járt, hogy felmérje a helyzetet, tárgyalt a kormány tagjaival, ellenzéki szervezetekkel, a média és a civil társadalom képviselőivel.
A tárgyalások eredményeképpen az EBESZ honlapján közleményében azt ajánlja, hogy egy korlátozott választási megfigyelő missziót küldjenek Magyarországra az április 6-ai választások megfigyelésére. Bár a misszió felkeresne korlátozott számú szavazóhelyiséget a szavazás napján, a választások aznapi lebonyolításának szisztematikus ellenőrzését nem tervezi.
Szóval az EBESZ nemhogy aggódna a magyar parlamenti választások miatt, hanem kifejezetten megbízik a magyar hatóságokban.
Persze, hogy tud erről, Schepelle asszony. De ön retteg tovább.
Bevallom, mi is rettegünk. Attól, hogy ilyen mélyre zuhant a valahai gyönyörű amerikai „álom”. Rettegünk ettől az újamerikai mentalitástól, amely előre megmondja egy ország választásáról, hogy az milyen lesz. Nos, Scheppele alkotmányjogász asszony személyében itt áll előttünk a szép, új, amerikai rémálom: a mindent tudó, mindenkinél okosabb, mindenkit irányítani és mindent befolyásolni akaró Amerikai Egyesült Államok. Köszi, ebből nem kérünk!
Persze, persze: értjük mi az álbaloldali és ál-balliberális rettegőket. Értjük a galamus.hu-t, értjük a Scheppele-vel jó kapcsolatokat ápoló Halmai Gábor volt SZDSZ-közeli alkotmányjogászt, értjük Balogh S. Évát (aki korábban a Yale Egyetemen oktatott, jelenleg a Hungarian Spectrum című blogjában gyűlöli Orbán Viktort és a jobboldalt, s közli időnként Scheppele írásait).
Értjük jól őket: rettegésük tárgya, hogy ha az Orbán-kormány hatalmon marad, akkor vélekedésük szerint Magyarországon totális diktatúra lesz és rasszizmus lesz és antiszemitizmus lesz, és nem lesz helye a baloldali embereknek ebben az országban.
Megmondom őszintén: rossz lehet ilyen hangulatban élni. Mert ha valaki valóban ennek az oltári baromságnak a félelmében tölti napjait, akkor teljesen meg kell értenem, hogy minden eszközt – nemest és nemtelent is – megragad ahhoz, hogy bármilyen módon, de a Fidesz–KDNP veszítse el a választásokat.
Például, ha már az emberek láthatóan ragaszkodnak az Orbán-kormányhoz, tehát demokratikus módon nem lehet megdönteni a kormányt, akkor antidemokratikus és piszkos eszközökhöz kell folyamodni. Előre kell jelezni, hogy a választásokon csalások lesznek, s a választások után pedig „ezerrel” illegitimmé, sőt illegálissá kell nyilvánítani a választási eredményeket, kicsikarva egy újabb választást.
Ez az új, amerikai módszer a „szabadság” és a „demokrácia” megvédésére, á la Kim Lane Scheppele asszony, Charles Gáti professzor, Paul Lendvay úr és társaik bel- és külföldről.
Egyet le kell szögeznünk: nem a választások lesznek piszkosak. Hanem ezek az „amerikai” módszerek azok.
És persze ígérjük, hogy jó fiúk leszünk, és nem feltételezzük, hogy a galamus.hu azért közölte magyarul a Scheppele-cikket megjelenés előtt, mert valahogyan szoros kapcsolatban áll az alkotmányjogásszal. Jó fiúk leszünk, és nem feltételezzük, hogy Krugman, Galamus.hu, Halmai, Balogh S. Éva, Scheppele asszony bármiben is szorosan együttműködnének. Nem, nem: itt nincs semmilyen összeesküvés-elméletnek helye. Ismétlem: összeesküvés-elméletnek nincs helye. Érthető? Akkor jó.
Egy hónap van a választásokig. Az álbaloldali ellenzék a padlón, az Összefogás inkább Összevisszafogás lett. A kormánypártok stabilan vezetnek a közvélemény-kutatások szerint. Egy normális demokráciában, ahol a demokratikus politikai kultúra érvényesül, az ellenzék ezt emelt fővel tudomásul veszi, s minden tisztességes kampányeszközt bevet annak érdekében, hogy a hátralévő időben faragjon a hátrányából.
Ám ha ez mégsem sikerül, akkor elfogadja az eredményt és gratulál a győztesnek, mint ahogyan ez normális nyugati demokráciákban szokás. Mint ahogyan egyébként az Egyesült Államokban a vesztes elnökjelöltek is gratulálnak a győztesnek, és felkérik a vesztes oldal szavazóit, hogy az új elnököt fogadják el saját elnöküknek is. Ez valóban szép, demokratikus hagyománya az Államoknak.
Ám van egy másik hagyománya is. Az, amit az elmúlt negyven évben bizonyos ázsiai és afrikai és latin-amerikai országokkal művelt, ahol beavatkozott a belső folyamatokba az ottani kollaboráns politikai és gazdasági szereplők hathatós segítségével.
Utóbbiból, köszönjük, nem kérünk. Ez már egy másik világ, és egy másik kor, Scheppele asszony. Megkezdődött egy új kor!
Fricz Tamás
Stefka István: Lebuktak - Milyen politikusi, újságírói morál az, ha valaki a saját hazájának árt külföldről származó pénzből, idegen érdekeket támogatva?
Megint lebuktak. Nem először, és nem is utoljára. A Gyurcsány-közeli balliberális Galamus honlap közzétette egy még meg sem jelent angol nyelvű írás fordítását Kim Lane Schepple tollából. A cikk – amely aztán egy nappal később valóban megjelent Amerikában is – az új magyar választási rendszert kritizálja, Egy kétséges választás címmel.
Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár-helyettes nem volt rest azonnal reagálni Facebook-oldalán e ritka, az újságírói etikát súlyosan sértő szerkesztés ellen. Kumin véleményének részleteit a Mandiner is hozta.
Íme: „A külföldi sajtó szemlézésében olyan szintet ért el a Galamus csoport, amelyről a mi szerény irodánk álmodni sem mer. Még meg sem jelent egy angol nyelvű írás Kim Lane Schepple-től, amelyet majd állítólag lehoz a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman New York Timesban futó blogja, de a Galamus magyarul már az egész cikket közli… Igen, mindig vannak olyan összeesküvés-gyártók – írja tovább a volt politológus –, akik szerint egy-egy külföldön megjelenő véleménycikk magyar változata előbb és nem feltétlenül a távoli megjelenés helyszínén készül el.”
Kumin szelíd humorát jelzi, amikor írásában arra kéri nagy tisztelettel a Galamus munkatársait, hogy ne legyenek restek máskor sem lehozni előre és magyarul, ha nekik már megvan egy másnapi New York Times- vagy Süddeutsche Zeitung-publicisztika: „sok munkát meg tudnának ezzel takarítani nekünk.”
A Galamus szerkesztője, a Szabad sajtó díjas Mihancsik Zsófia, miután kiderült a turpisság, válaszolt. Szokott stílusában támadott és csúsztatott. Szerinte nagy baj lehet a jobboldalon, ha már azt is liberális összeesküvésnek tekintik, ha valaki azt írja meg, miért fog nyerni – a választók akaratától függetlenül – a Fidesz.
Embargós anyagként kicsit előbb lehozták – magyarázta. Na és? Majd csak annyit közölt, hogy ha már elkezdték, folytatják. Igen, kicsit előresiettek, megelőzték nyugati barátaikat, akik többnyire minden kritika nélkül átveszik magyarországi súgóik hamis információit, és felelőtlenül hazudoznak, keltik rossz hírünket.
Eddig is tisztában voltunk vele, hogy a Magyarországot lejárató, külföldi sajtóban megjelent írások általában Budapesten születnek. Az egyik internetes hozzászóló például úgy véli, hogy kibújt a szög zsákból, „ezek hálózatukon terjesztik külföldön az országról a mocskos propagandát. Gondolom, nem kevés pénzért.”
Egy biztos, a magyar emberek ezt a sunyi hazudozást büntetik. Büntették 2010-ben, amikor kétharmaddal nyert a Fidesz–KDNP. Most is büntetni fogják. Nem szeretik, ha hülyére veszik őket. Az MSZP, egyáltalán a baloldal, nem tanult a múltból. Folytatja őszödi hazugságait, s továbbra is ellátja dezinformációkkal külföldi támogatóit, magyar származású rosszakaróinkat és a Magyarországot gyarmatosítani akaró pénzügyi hatalmasságokat, a multinacionális cégek láthatatlan szövetségét.
Nem új nekünk tehát ez a fajta csalás. Az első rendszerváltoztató miniszterelnökről, Antall Józsefről és kormányáról micsoda gyűlölettel beszéltek, milyen hazugságokat hordtak össze, mint például azt, hogy a Horthy-korszakot akarja visszahozni, lábbal tiporja a sajtószabadságot, veszélyben a demokrácia, a szélsőjobboldalt erősíti és így tovább.
A nyilas jelszavakat, öltözéket használó Szabó Albertet is ők hozták, s kudarca után ők küldték vissza külföldre. Ma már persze megszépítik a múltat, és Antallt barátjuknak, eszmetársuknak tekintik. De ne feledjük: ekkor volt a La Stampában a köztársasági elnök segélykiáltása: mentse meg a Nyugat Magyarországot. Ekkor volt a weyerbélázás. Rendre írta a magyar származású Weyer Béla a németországi Süddeutsche Zeitungban a valótlanságait, s ugyanazokat a kliséket használta, mint a mostaniak: nem baj, hogy nem igaz, csak ártson.
A megrendelések akkor a Köztársaság térről, a Mérleg utcából, majd a Gizella utcából érkeztek. Az egyik legnagyobb csalást a Népszabadságban követték el, amikor tizenegy évvel ezelőtt közölték az állítólagos Teller-levelet Zelényi László volt rádiós szerkesztésében. Abban a már elhunyt professzor úgymond kritizálta a Fidesz politikáját, mondván, megosztja Magyarországot. Szerencsére egy becsületes újságíró, M. Szabó Imre leleplezte a csalást. A világhírű atomtudós titkára és hozzátartozói az Egyesült Államokból tiltakoztak a hamisítás ellen, mert ilyen leveleket a nagy hazafi nem írt. Végül a Népszabadság beismerte, hogy nem hiteles a Teller-levél.
És itt van legutóbb a Tavares-jelentés, amellyel Magyarországot akarták elmarasztalni. Kiderült, hogy Tavares elvtárs hazug dokumentumait az EU parlamenti szocialista frakció magyar tagjai állították össze.
Milyen politikusi, újságírói morál az, ha valaki a saját hazájának árt külföldről származó pénzből, idegen érdekeket támogatva? Minek nevezik azt a magatartást, ha valaki hamis jelentéseket állít össze saját népéről és országáról külföldi újságíróknak vagy állítólagos szakértőknek? Ügynöki munka ez, árulás a javából! Az a szerencse, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez történt a Galamussal is.
Az biztos, hogy a 2014-es választás eredménye nemcsak a politikusi üzenetek hitelességén múlik, hanem egyfajta kommunikációs küzdelemben is: melyik médium fogadtatja el magát a legjobban. Az MSZP–SZDSZ 2002-től 2010-ig gyakorlatilag becsapta a társadalmat a baloldali kollaboráns média és a balliberális értelmiség segítségével.
Ez az ízléstelen összejátszás előrevetítette az újabb fajta bolsevizmus, a neoliberalizmus, a neobolsevizmus menetrendjét. Vagyis azt az új világot, ahol a pénzvilág és a magát baloldalnak nevezett politika eggyéforrt. Ezt a nagy átverést vették észre 2010-ben a választók. Remélhetőleg most is észre fogják venni, hogy mire készül a balliberális oldal a hozzá hű sajtómunkásokkal.
Stefka István
Magyar Hírlap
Súlyos vereséget szenvedett a baloldal Fóton
A Fidesz-KDNP, valamint a Kisgazda Polgári Egyesület támogatását is maga mögött tudó Bartos Sándor független jelölt kapta a legtöbb, 2261 voksot, a leadott érvényes szavazatok 50,12 százalékát a vasárnap tartott fóti megismételt időközi polgármester-választáson – közölte a Pest megyei város jegyzője. A településen tartott időközi önkormányzati képviselő-választáson is vereséget szenvedett a balliberálisok jelöltje.
A három polgármesterjelölt közül a jelenleg a város alpolgármesteri tisztét betöltő Bartos Sándor győzött a szavazatok 50,12 százalékával, míg a novemberben az élen végző Takács István, az MSZP-Együtt-PM-DK-MLP jelöltje 1913 szavazattal (42,41 százalék) a második lett. A legkevesebb, 337 voksot (7,47 százalék) Mádly Zsolt független jelölt, Fót egykori polgármestere kapta.
Az 1-es számú választókerületben megtartott időközi voksoláson is vereséget szenvedett a baloldali összeborulás jelöltje. A mandátumot Madaras Ádám független jelölt szerezte meg a voksok 30,39 százalékával. A tavaly novemberi győztes Varga József Csongor (független) 30,09 százalékot kapott. Fábry Béla, a balliberális erők támogatottja 27,1 százalékot ért el. Sándor István, a Jobbik jelöltje 6,74, míg Mádly Zsolt 5,69 százalékot tudott elérni.
Novemberben még Takács örülhetett
A szavazók egy részének szervezett szállításával összefüggő jogorvoslati, illetve felülvizsgálati kérelmek alapján a Budapest Környéki Törvényszék december elején megsemmisítette a novemberi fóti voksolás eredményét, és a teljes választási eljárás megismétlését írta elő. A tavalyi fóti időközi választás után a megyei főügyészség indítványára a választás rendje elleni bűncselekmény gyanúja miatt nyomozás is indult, amely jelenleg is tart. Akkor a baloldali összeborulás tudott nyerni a csalások következében.