Kárpátalján tűzfészek alakulhat ki, ami már a magyarokat is veszélyeztetheti - rövid lapszemle három ellenzéki lapból
Gál Mária ellenzéki újságíró szerint alapvető kérdés képes lesz-e Petro Porosenko államfő valamint Arszenyij Jacenyuk kormánya nyíltan és egyértelműen elhatárolódni a szélsőjobboldali erőktől, amelyek az ukrajnai puccs, Majdan óta tulajdonképpen szövetségeseik.
A másik kérdés az, képes lesz-e megfékezni a hatalom az immár nem elhanyagolható fegyveres erőt képező önkéntes alakulatok ámokfutását, vagy enged, ha tényleges ellenállásba ütközik?
A nagyközönség elsősorban hazafiaknak tartotta őket sokáig, a hatalom pedig szövetségesnek, annak ellenére, hogy nemzetközi jogvédő szervezetek kezdték szóvá tenni rémtetteiket, s leszögezni, hogy háborús és emberiségellenes bűncselekményeket követnek el.
Az önkéntes alakulatok legtöbbje nem hajlandó elismerni a minszki egyezményt, a kelet-ukrajnai háború folytatását akarják és provokálják is a keleti frontvonalon. (Nv 15)
Kijev hímes tojásként bánik a Majdanon megerősödött, és önállóvá vált paramilitárisokkal. Az egykori szövetségesek ugyan kínossá váltak a hatalom számára, Kijev azonban fél erőteljesen fellépni velük szemben.
Ezt a szélsőségesek is érzik, ezért aztán kompromisszumok helyett inkább fenyegetően lépnek fel a hatalommal szemben.
Magyar Nemzet
A Jobboldali Szektor nevezetű szervezet gyakorlatilag túszul ejtette az új ukrán kormányzatot. A Munkácson készült döbbenetes videofelvételeken látszik, milyen hidegvérrel akciózott a maroknyi, állig felfegyverzett, alighanem a kelet-ukrajnai fronton edződött PSZ-harcos.
Megdöbbentő volt, hogy a hatalom milyen határozatlanul (vagy talán félelemmel) kezeli az ügyüket. Egészen másként bánnak velük, mint kelet-ukrajnai szakadárokkal: a Munkács környéki erdőkbe visszavonult fegyveresekkel alkudozás kezdődött.
A kárpátaljai események az egyik legrémisztőbb forgatókönyv megvalósulásának veszélyét vetítik előre: ha folytatódik a szélsőséges nacionalisták erőszakos térnyerése, a keleti mellett Ukrajna nyugati végén is tűzfészek alakulhat ki, ami már a magyarokat is veszélyeztetheti.
Pedig a választók ezt biztosan nem akarják, és a tavalyi parlamenti választásokon a Jobboldali Szektor a szavazatok 1,8 százalékát kapta.
Népszabadság
Ciprasz görög miniszterelnököt megfenyegették - Hanganyag
Az EU nyomására Görögország megállapodott a hitelezőkkel, olyan áron, amit higgadtabb szakértők is a nemzeti szuverenitás teljes lerombolásának, bosszúnak tartanak, vagy, ahogy a világhálón is terjed, puccsnak: az eurózóna elitje puccsot hajtott végre egy tagállam ellen.
Hallgassa meg hanganyagot! Kattintson!
http://109.199.58.1/1Vaw_4gEJtkC6CN_7Zp-SWvf8gDqQKBZacAQ=/4638/_demand/0080ca29_6892171.mp3
Mi történhetett a háttérben, hogy a görög miniszterelnök elfogadta ezt, miközben a népszavazás elutasította a további megszorításokat? A Vasárnapi Újságban Boros Imre és Bogár László közgazdász igyekezett válaszokat találni a kérdésre.
Boros Imre szerint Athént egyértelműen megzsarolta a trojka vezette nemzetközi pénzhatalom, amelynek csodálatos képessége "saját disznóságait más cipőjébe helyezni". Szerinte a görögöknek azt mondhatták, ha ezt a megállapodást nem írjátok alá, ti voltatok azok, akik az országot bedöntöttétek, és a bajokat a népre zúdítottátok.
„Diszkrét beszélgető hálózat”
Bogár László is úgy látja, hogy a háttérben egy ismeretlen és megnevezhetetlen főszereplő, hatalmi struktúra áll. Ez a „diszkrét beszélgető hálózat” tartja szerinte kezében a globális hatalmi rendszert, és egyre több jel utal arra, hogy nem jó felé viszi a világot. Úgy véli, azt a félreértést is el kellene végre oszlatni, hogy ezt a tenger sok pénzt, amelyet a görögök kaptak, ők használták, pazarolták volna el. Görögország ugyanis - hívja fel a figyelmet - az elmúlt 4-5 évben nem növelte, hanem körülbelül 100 milliárd euróval még csökkentette is a felhasználását, a pénzeket pedig, csakúgy, mint korábban, hitelezői kapják.
Az Európai Központi Bank már az előző körben is bőven visszapótolta a német és francia bankoknak a korábban elengedett adósságot az ezermilliárd eurónyi olcsó forrással, amin végül többet kerestek, mint vesztettek - emlékeztet Boros. Aztán 240 milliárd eurót dobtak össze az államok, hogy átfolyatva a pénzt a görögökön a bankoknak fizessék ki, most pedig arról van szó, hogy a görög adósságkockázati mutató meredek emelkedését kihasználva a spekulatív tőke megvesz száz egység adósságot harmincért, és százat kap vissza érte a görögöknek címzett pénzből, azaz a befektetés több száz százalékos profitot hoz – értékeli a helyzetet a szakember.
Mesterségesen keltett hisztéria
Görögország 2008-ig körülbelül 6 százalékon kapott kölcsön, ez 2012-re 36 százalékra nőtt, és egy mesterségesen keltett hisztériával – a görög gazdasági összeomlással fenyegetve – egy óriási adóssághegyet építtettek a görögökkel, akik persze ezt sosem fogják tudni megfizetni. Ezért aztán az adósságukat mindig új pénzekkel terhelik meg, ám ezeket nem ők kapják, hanem a hitelezők, akik, miközben az euró-alapkamat 0,2 százalék, a görög pánikot kihasználva ennek a hozamnak a sokszorosát tehetik zsebre.
Magyarország kitört
Ebbe a játékba akarták beleforgatni Magyarországot is, és ezt a játékot kapcsolta ki az Orbán-kormány „bűnös módon”, és, bár mi is toljuk még az adóssághegyet, a finanszírozás már sokkal olcsóbb – mondják a közgazdászok. A töréspont szerintük valahol 2011-12 fordulóján következett be, amikor 11,5 százalékon volt a most 1,5 százalékos magyar alapkamat, és hasonlóan próbáltak velünk is elbánni, Orbán Viktor azonban egy másik utat választott: nem megszorított, hanem belföldre forgatta vissza a jövedelmek egy részét, a Magyarországon nagy profitot termelő szektorokat pedig alaposan megadóztatta, és végül sikerült kibújni a szorításból.
A FED-nek kell az eurózóna
A folytatásról Boros azt mondta, úgy látja, az Egyesült Államok minden áron egyben akarja tartani majd az eurózónát, ezért a "madzagokat rángató" amerikai magánintézmény, a központi bank szerepét betöltő FED mindent meg is tesz majd azért, hogy egy pénzügyi irányítás alatt tartson (az Egyesült Államokkal és Kanadával együtt) 800 millió embert, és tovább nyomtatja majd a bankót.
pólus online
Románia annyira "demokratikus" állam, hogy Erdélyben a magyaroknak ismét önvédelemre kell berendezkedni - rövid lapszemle
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke szerint Romániában beindult egy külső hatalom által manipulált folyamat, aminek a célja, hogy egy külföldre elkötelezett új elit váltsa fel a régit, amelyet éppen a korrupció elleni – amúgy méltán népszerű és aktuális – harc jegyében próbálnak diszkreditálni.
Ennek azonban nagyon durva következménye van a magyar közösségre nézve is. A korrupcióellenes tisztogatás ürügyén több polgármesterünket is elvezettek anélkül, hogy komolyabban vehető vádakat felsorakoztattak volna velük szemben.
Ugyanilyen hamis alapon megpróbálják semmissé tenni a kommunizmus idején államosított tulajdon visszaszármaztatására vonatkozó összes döntést, amely a magyar közösségnek szolgáltatott igazságot.
Erdélyben túlzás nélkül ismét önvédelemre kell berendezkedni, s ehhez a legszorosabb – de megegyezésen alapuló – nemzeti egység kell.
pestisracok.hu
A Közel-Keleti válság Európa békéjét is veszélyezteti - Amerikai gyámkodás mellett a zsidó telepesek ellepték, elorozták Ciszjordániát - rövid lapszemle
Nabil Saat veterán palesztin diplomata szerint az oslói folyamat kudarcot vallott. 15 évvel a végleges békeszerződés elméleti időpontja után a zsidó telepesek száma megnégyszereződött, 160 ezerről 650 ezerre.
Ciszjordániát ellepték, eltulajdonították, a kilencvenes évek elején 1,8 százaléka fölött rendelkeztek, ma 62 százaléka fölött. A vízkészlet nyolc százaléka kerül a palesztinokhoz, 92 százaléka pedig a telepesekhez.
Az ásványkincsek 100 százalékát hasznosítják ők. Ha – mert Amerika engedi - a megszálló megváltoztatja a status quót, akkor semmi nem fogja arra indítani, hogy megállapodjon.
Az amerikaiak felelősek, bűnösek, hogy ezt megengedték nekik. Az izraeliek soha nem fogadták el a 67-es határokat, s ma is azt mondják, soha nem lehet független palesztin állam, pedig ezekről megállapodások, ENSZ-határozatok vannak.
Az amerikaiak nyilván nem fognak változni, bármennyire is ígérte Barack Obama. Ezért van szükség egy új, ha úgy tetszik, dél-afrikai stratégiára.
„Nyomást fogunk gyakorolni Izraelre, hogy a megszállás nagyon sokba kerüljön neki. Azt akarjuk, hogy a nemzetközi közösség bojkottálja az illegális izraeli telepek termékeit.
A nyomás nemzetköziesítése és az erőszakmentes ellenállás azt eredményezheti, hogy vissza tudunk térni a tárgyalóasztalhoz”.
„Az a célunk, hogy ne legyen fegyveres felkelés. Garantálni nyilván nem tudjuk”. Izraelnek mindig szüksége volt ellenségekre, hiszen azok fényében úgy tűnhet, mintha ők lennének az áldozatok.
Napi Gatdaság
Nem szabad elismerni a renitens magyar intézkedések eredményeit, mert a végén még mások is kedvet kapnak az önállóskodáshoz - rövid lapszemle
Facsinay Kinga, szakújságíró szerint nehéz is lenne ésszerű magyarázatot adni arra, miért kockázatosabb kölcsönadni hazánknak, mint például Bulgáriának, Namíbiának vagy Törökországnak.
A tények szemlátomást nem zavarják különösebben a Moody’s elemzőit. Tavaly 3,6 százalékkal nőtt a magyar GDP, ami a második legjobb eredmény volt az Európai Unióban.
Az Orbán-kormány már három éve tartja jóval az unió által elvárt három százalék alatt a GDP-arányos államháztartási deficitet. Ezen eredményeket a piacok is látják, és az ő minősítésük régóta sokkal kedvezőbb, mint a három nagy ügynökségé.
Nem véletlen, hogy a bóvli kategóriás magyar állampapírokat egy jó ideje alacsonyabb hozamok mellett vásárolják a befektetők, mint a szomszédos Romániáéit, amely pedig befektetésre ajánlott besorolású.
13 év óta először hároméves lejáratig még az öt adóskategóriával fölöttünk minősített lengyel állampapírok után is magasabb hozamot fizetnek, mint a magyar papírok után.
Már rég kirántották volna hazánkat a bóvliból, ha a kormány 2012-ben elfogadta volna a Nemzetközi Valutaalap gyámkodását, vagy ha eltörölte volna a különadókat, főként a bankadót.
Mintha elvárás lenne, hogy nem szabad elismerni a renitens magyar intézkedések eredményeit, mert a végén még más peremállamok is kedvet kapnak az önállóskodáshoz.
Napi Gazdaság
Fellegvár a Dunakanyarban - Visegrád - Dunántúl
A visegrádi vár erődítmény a Dunakanyarban. A Visegrádi-hegység magas sziklacsúcsától le egészen a Duna partjáig húzódik.
A középkori vár fontos politikai és katonai szerepet játszott a magyar történelem során egészen a 17. század végéig, amikor hadászati jelentőségét elvesztette.
A történelem folyamán több erődítményt is emeltek, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák a szoroson átvezető utat. Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből IV. Béla király építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el.
Míg az uralkodó a Duna parton építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsot erődíttette meg az eladott ékszerei árából befolyt pénzen.
A következő időszakban megépíttették a kényelmesebb lakhatást biztosító Duna folyó melletti Palotát, így a zordon kővárban csak a helyőrség állomásozott.
Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a Szent Koronát.
A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit.
Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg korszerű műemlékvédelmi helyreállítása a magyar történelem fontos színteréül szolgáló visegrádi várnak, melynek munkálatai még sok generációnak adnak feladatot.
Figyelmezzük csak az író szavát! És próbáljuk megszívlelni - boldogságunk érdekében!
"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra.
Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben."
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
Wass Albert igazsága: tanulj meg örvendeni! – rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA – érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=SUPrJ03XMbM
Wass Albert üzenete: Intelem! című verse - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=Ojx2incQ9jg
Duray Miklós összmagyar vonatkozásban is a legismertebb felvidéki honfitársunk.1945. július 18-án született Losoncon. Isten éltesse 70. születésnapján!
Duray Miklós a legismertebb felvidéki honfitársunk.1945. július 18-án született Losoncon. Isten éltesse 70. születésnapján!
Tiszteljük meg kiváló hazafit, hogy elolvassuk ezt a beszédét, és megosztjuk, hogy sokan is okulhassanak belőle!
"Elképzeltem egyszer egy országot, amiről azt hittem, hogy ez a haza. Mert a hazát az otthonnal rokonítottam, ahol a szüleim élnek, ahol menedékem lehet, ahol akkor is jól érzem magam, ha csak zsíros kenyeret eszem hagymával.
Az elképzelt ország álomszerű volt, mintha belefestett volna valaki, olyan volt, amiben erdők susognak, a fákon hölgymenyétek kergetőznek, a magaslati réteken virágzik a leánykökörcsin, a széleken hegyek magasodnak és középen a látóhatárral egyesül a szétterülő síkság.
Ennek az álmodott országnak görgetegszerűen kézbesimuló alakja volt, mintha a természet erői hozták volna létre, országnak teremtve. Éghajlatát a hegyek védték, és a nagy folyók vizei táplálták növényzetét.
Tudtam, mert sokan mondták: sok mindenkinek sajdult a szíve ennek az országnak láttán. De nem csak a szépségétől vagy az irigységtől, hanem, mert birtokolni akarták, belőle akartak maguknak kihasítani egy-egy országnyi részt. Meg kellett küzdenünk tatárral, törökkel, labanccal, muszkával, időnként egymással.
Álmomban is tudtam, hogy ebben az országban volt valaha az egész Palócföld és Mátyus földje. Ebben az országban volt Székelyföld, Mezőség, Tiszahát, a szoknya alakú Somló hegy, Pannonhalma és Dévény vára.
De Verecke is ebben az álomországban volt, meg Sármellék, Érmellék és az egész Sajó-mente.
Itt született Ady, Madách, Mikszáth, Szinyei Merse és Csontváry, és itt szerezték a zenéjét a galántai táncoknak meg a székely fonónak.
Ebben az országban éltek a nagyidai cigányok és Cinka Panna. Itt teremtődött meg a cigányok és magyarok együttélésének világraszóló csodája, egy különleges zenei műfaj: a hol kesergő, hol mulatós cigánymuzsika. És alig volt ennek az országnak városa, ahol a máshonnan elűzött zsidók ne építettek volna maguknak zsinagógát.
Aztán kiléptem az álomból.
Szüleimmel egy vasárnap reggelen, a valóságos létben, kézen fogva mentünk végig a losonci Kossuth Lajos utcán, amit akkor már nem úgy neveztek. A templom előtti téren magasodott egy talapzat, amin állni kellett volna valaminek, de most üres volt.
„Mi állt itt?” – kérdeztem.
„Kossuth Lajos szobra” – mondta apám.
„Most miért nincs itt?” – kérdeztem.
„Mert ledöntötték” – mondta édesanyám.
„És miért maradt itt a helye?”
„Mert amikor a városba visszajött a hazánk, itt állt az Országzászló.”
„Az most hol lobog?” – siettem kérdezni.
„Most éppen sehol”.
Apám szerzett valahonnan egy nagydarab kristályos mészkövet. Csiszolgatta éleit, és fúrt a közepébe egy lyukat, amibe belecsavart egy csúcsban végződő, fényezett fém rudat. Arra feltűzött egy háromszínű selymet és az asztalra tette.
„Mi ez?” – kérdeztem tőle.
„Ez az Országzászló.”
„És az ország?”
„Az ország?
Az Mátyus földje és Palócföld, /
Csallóköz és Szigetköz, /
Bánát, Bácska, Hont és Torna, /
Rába, Rábca, Tisza és a Duna, /
Küküllő, Szamos és a Körösök, /
Gyimesek, Verecke és a Nagyalföld /
Hargita és Pilis…” – sorolta úgy, ahogyan én is álmodtam az országot, Szent István országát.
Az álomból kiléptünk egyszer s mindenkorra. Az álomország valamikor valóság volt. Egyes darabjai most, más országok alkotórészei, amit talán mások képzelnek álomországnak, mert ők is álmodtak maguknak országot, mert álmodhattak maguknak országot!
Mi, egy korábbi valóságból zuhantunk át – közel egy évszázada – egy jelenkori valóságba, amelyben alig vannak álmok. A kijózanító valóság uralkodik fölöttünk. Ennek a valóságnak sok-sok része van és mindegyik valóságos rész.
De számunkra a leglényegesebb a saját valóságunk: a magyar nemzet szétdaraboltsága. Ugyanakkor ezzel szemben áll a szomszéd nemzetek öröme saját, új országuk láttán. Ezt egyszerre kell éreznünk, és tudatosítanunk, még ha nehéz is, de ez is a valósághoz tartozik.
Sokszor úgy tűnik, hogy máig nem birkóztunk meg ezzel az ellentmondással, amin talán nem is lehet csodálkozni, de még többször tapasztalható, hogy a nemzet megmaradt része iránti nemtörődömség, fásultság, semlegesség uralkodik el rajtunk.
Ostoroztak bennünket, mert nem akartunk beletörődni a haza elvesztésébe, majd magunkat ostoroztuk, mert korábban nem akartunk beletörődni abba, amibe nem szokás beletörődni, amit legfeljebb tudomásul lehet venni, mint a halál tényét, de a halál napjának évfordulója soha sem ünnep, hanem emléknap.
És amikor utoljára tértünk magunkhoz, 1956-ban, nemzethez méltó módon elutasítván az idegenek által ránk hozott idegen uralmat, ezreket mészároltak le közülünk az utcákon, százakat akasztottak föl vagy lőttek főbe és sok-sok ezret zártak börtönbe.
Most itt állunk szemben önmagunkkal és látjuk a fizikai, majd a szellemi és lelki erőszak által túlcsillapított valóságunkat, a nemzetünk iránti tompaságunkat. Amikor elhisszük a falra festett rémképeket, sőt, még ki is egészítjük néhány vonással – ha talán nem eléggé félnénk önmagunktól, akkor gerjesszük, fokozzuk félelmünket. Oda süllyedtünk, hogy a nemzet – nem a nemzet, hanem a lakcímkártyával rendelkezők – egy része, gúny tárgyává alacsonyíthatja a nemzethez való vonzódást, kétségbe vonhatja utolsó nemzeti forradalmunk indítékait, és a kabarédemokrácia eszközével a kormányba emelhet olyanokat, szintén csak lakcímkártyásokat, jobb esetben nemzet-semlegeseket, akik az előbbiektől eltérően a nemzetet nem ellenségnek tekintik, hanem árunak.
Mindeddig csak a maradék Magyarország magyarjairól vagy kevésbé magyarjairól volt szó, de mi a helyzet az elszakítottságban, amelyben az elmúlt évtizedek során a kezdeti, átmenetinek hitt állapot állandósággá változott.
A létből életstílus lett, a félelem beidegződéssé vált, a nehezen uralható indulatok alkoholizmussá mindennapiasultak, a tervezés napi ügyeskedéssé módosult, a hajlékonyság megalkuvássá és besúgássá aljasult, az érvényesülési vágy pedig beolvadássá fajult.
Az ilyen körülmények között nagy sikernek könyvelhető el, ha nem romlanak, vagy csak lassítottan romlanak az életkörülmények, ha jövőre is sikerül megnyitni az iskola kapuit, ha beírathatjuk gyermekünk nevét magyarul az anyakönyvbe, de a halottaink neve végérvényesen torz marad.
Az ilyen körülmények között az álmodott, de valamikor valóságos ország hűlt helyén a Kárpát-medencében szerte élő, mintegy két és félmillió magyarnak negyven százaléka váltotta ki a nemzeti összetartozást jelképező Magyar Igazolványt.
Egy hirtelen feltett kérdésre, hogy a nemzet melyik része a sérültebb, a maradék magyarországi vagy az elszakított részek, talán nem is tudnánk adni gyors választ, sőt lehet, hogy gondolkozás nélkül válaszolnánk.
De ha végiggondoljuk az elmúlt évtizedeket napjainkig, akkor december ötödike adja meg a választ – a maradék magyarországiaknak csak tizennyolc százaléka tett hitet a nemzeti összetartozás mellett.
A kérdésre nincs tárgyilagos válasz. De a létező nehezen emészthető, mert arról szól, hogy évtizedek figyelmetlenségével, napi meghátrálásaival, apró, kereskedelmi alkukkal végrehajtottuk magunkon a lelki Trianont.
Nem a helyzettel, nem a nemzet szétszakítottságával békéltünk meg. A megbékülés, kiegyezést, értékek egyensúlyát, lelki egyensúlyt jelent. De nem ez az állapot következett be. Nincs értékegyensúly. Az elveszett történelmi hazánk helyett nem újat építettünk, a szétdarabolt nemzetet nem újraegységesítettük, hanem a maradékot is tovább romboltuk.
Az elmúlt hetekben azonban egy különleges érzés kerített hatalmába. Talán az örvénybe került ember érzése lehet ilyen, amikor közeledik az aljzathoz, ahonnan elrugaszkodhat, és visszajutván a szabad levegőre, új erőre kaphat.
Mert nem is olyan régen még kevesen voltunk olyanok, akik a múltba révedezők, a nemzet-semlegesek és a lakcímkártyások között úgy álltunk, hogy a jelen láttán könnyes szemmel néztünk a jövőbe – milyen lesz a jövő, ha ilyen a jelen?
Csakhogy növekszik a jövőbe tekintők tábora, ez pedig fölszárítja a borúlátás könnyeit. A jövőbe tekintő emlékezés is ezt segíti.
A történelmi országunkra emlékeztető újraemelt Országzászlók, felújított és új emlékhelyek nem a múltat siratják, hanem jelképes támaszt teremtenek a jövőbetekintésre.
Akinek a házát felgyújtották, ha ragaszkodik szülőföldjéhez, hazájához, elődeinek emlékeihez, nem az elköltözést választja, hanem az újraépítést, hiszen a jövőt csak innen lehet elkezdeni.
Ha marokkal hordjuk össze ma a történelmi hatvannégy vagy hetvenkét vármegye területéről a földet, nem a megismételhetetlenségbe révedünk, hanem a kapcsolatok újraépítésén munkálkodunk.
Ha emlékező tisztelettel állunk a názáreti Jézus népének valamikori templomára emlékeztető jeruzsálemi siratófalnál, ha megrendülten állunk a New York-i Ground Zero-nál, akkor mi sem természetesebb, hogy saját múltunknak is adózunk jövőbenéző tisztelettel."
Duray Miklós - Országzászló-emlékmű átadásán elmondott beszéde - Győr - 2008