Ezt soha ne feledd! Mészáros László

A gyermek – csoda
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
 
A minap a világháló egyik felületén újra megpillantottam az évek óta ott keringő, fel-feltűnő fotómontázst, valahonnan a világból, egy üstben fürdő, csillogó szemű csöppséggel, és eltűnődtem felhőtlen, őszinte boldogságán.
Azután rögtön eszembe villantak a pénzhajhász, hitét vesztett, vallásukat elhagyó, sokszor saját biológiai nemüket is megtagadó, teljes identitásukat vesztett boldogtalan európai emberek, és az ilyen emberek tömegéből álló, ijesztő demográfiai mélypontra süllyedt európai társadalmak, nemzetek jövőkilátásai.
 
Nagyon elszomorodtam, hiszen aki csak egy kicsit is jártas a matematikában, a fizika tudományában, no meg a biológia sem teljesen idegen számára, az tudatában van annak, hogy mi vár az önmagukat reprodukálni képtelen, elsatnyult tudatú nemzetekre. Ne kerteljünk: az elfogyás, a kihalás, a megszűnés! Mégpedig nagyon rövid időn belül.
 
Ahol generációkon keresztül nem születnek meg a populáció létszámát biztosító gyermekek, a természetes folyamatos elhalálozások okán nem lesz képes fenntartani önmagát, mert elöregszik, majd elfogy a nemzet.
 
Ha ezt a tarthatatlan folyamatot mesterségesen akarod meggátolni, és kívülről, más kontinensről, idegen kultúrájú és nagycsaládokban élő embertömegeket engedsz be, mi több, telepítesz be a hazádba, akkor pár évtized elteltével az új honfoglalók többségbe kerülnek az őslakosokhoz képest.
 
Nem csak a fizikában alaptörvény az, hogy ahol légüres tér keletkezik, az tér tartósan nem marad üresen, mert oda be fog nyomulni valahonnan valami, valahogyan. Esetünkben is így áll ez. Az „üres térbe”, a kohézióját teljesen elvesztett társadalomba, országba – ahol pénzre számítanak át mindent, még a boldogságot is – oda óhatatlanul benyomulnak az erős akarattal, vallás-, és küldetéstudattal bíró, élni akaró célokkal rendelkező más kultúrájú népcsoportok, népek.
És hogy mindez mennyire nem csupán csak egy teória, hanem tudományosan megalapozott tény, álljon itt mementóként egy mára már lejátszódott európai esemény, folyamat.
 
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
 
Volt ebben a dolgozatban egy akkor még szinte elképzelhetetlennek tűnő tartalmú fejezet – Szerbiáról szólt. Egyebek mellett táblázatok mutatták Szerbia tartományainak demográfiai kilátásait. Amíg a szerb házaspárok átlagosan egy-két gyermeket neveltek, addig az albánok 7-8 fős családokban éltek. A fejezet végkövetkeztetése így szólt: 20-30 éven belül az albánok óriási többségbe fognak kerülni a körzetekben, ahol élnek, és Koszovó (Rigómező, az ősi szerb föld) el is fog szakadni, kiválik Szerbiából. Ez akkor, huszon-akárhány éve, mellbevágónak hatott, szinte hihetetlen volt. Mára már viszont „történelem”, hogy 2008-ban Koszovó önálló, meghatározó albán többségű állammá vált.
 
Mi ebből a tanulság? A tudományok nem helyettesíthetők ideológiákkal, mert az tragédiákhoz vezet.
Visszatérve a boldog, csillogó szeműre, a fotómontázsunkra.
 
A “modern” európai ember, így a magyarok nagy része is, azt gondolja, hogy akkor tökéletes az élete, ha “anyagilag rendben van”.
Már fiatal korban azért tanulnak, hogy szerezzenek több diplomát, szakmákat, hogy kellőképpen “gazdagok lehessenek” – majd, egyszer.
 
Ennek “érdekében” már eleve csak lazább párkapcsolatokat vállalnak, de ha össze is kötik az életüket valakivel, hosszú időn keresztül “nem vállalnak” gyereket – majd csak akkor, amikor már “mindent meg tudnak adni neki(k)”.
A végzettségeken túl gyűjtik a pénzt is – próbálnak minél többet megszerezni belőle, hogy majd mindjárt az “első nekifutásra” egy “normális” nagy lakást szerezhessenek – s persze vehessenek autót (és nem is akármilyet ám, hanem olyat, ami a saját anyagi körülményeikhez képest túl nagy terhet jelent majd nekik).
 
És akarnak majd szuper babakocsit, vagyonba kerülő “babacuccokat”, rengeteg játékot, valamint “természetesen” biztosítani akarják a majdani “jó életükhöz” szükséges anyagi forrásokat!
 
Értsd: olyan “jó életet” szeretnének, amilyet amúgy csak nagyon kevesen érhetnek el, és amely idilli élet elérése szinte lehetetlen terheket ró rájuk.
 
Ilyen álmokat kergetnek a mai európai emberek, a mai magyarok, köztük, már a fiatal magyarok túlnyomó része is, miközben azért arról sem mondanak le, hogy – addig is, amíg nem “áll be ez az idilli állapotuk” – “éljenek, szórakozzanak, és élvezzék az életet”!
 
Sajnos ez mára szinte általános állapottá, életformává vált. Mire a vágyott javakat, vagy annak egy részét megszerzi a fehér európai, köztük a magyar ember is, addigra megkeseredett, fásult, túlhajtott, a negyedik x felé járó, boldogtalan robottá válik.
 
Gyermektelenül, esetleg egy gyermekkel, többnyire elvált állapotban, köddé vált álmokkal.
Soha ne feledd hát!
Ne kergess a mai hamis világ diktálta hiú álmokat!
Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes!
És ha ezt az egyszerű igazságot nem tartod folyamatosan a szemed előtt, egész életed folyamán boldogtalannak fogod érezni magadat!
Mert nem fogod észre venni a pillanat boldogságának a lehetőségeit, egy vágyott, többnyire elérhetetlen majdani boldogság hajszolása miatt.
Mészáros László - nemzetszolga
 
C:\Users\user\Pictures\képp Ezt soha ne feledd!.jpg

2025. November 14. 00:00

Egy mondat a Pál utcai fiúk-ból, a hazaszeretet regényéből

Egy mondat a Pál utcai fiúk-ból, a hazaszeretet regényéből
- Az árulást nem lehet jóvá tenni. - mondta Boka, az vörösingesekhez átállt áruló Geréb Dezsőnek

2025. November 01. 00:00

Ördögi világunk

Ördögi világunk
 
A háború nem egyéb, mint a saját létezését is tagadó, a bankokat és a stratégiai világcégeket uraló háttérhatalom profitmaximalizáló üzleti vállalkozása. 
 
Ez, a "nem is létező" háttérhatalom, népek, országcsoportok között ördögi praktikákkal mesterségesen viszályt gerjeszt, és amikor elérkezettnek tartja az időt - mit tesz Isten - ezekből az "ellentétekből" fegyveres konfliktusok, háborúk keletkeznek.
 
A harcmezőkön és a hátországokban százezrek, olykor milliók pusztulnak el. 
 
Majd a profitok bezsebelését követően, lezárásként megrajzolják az új határokat, biztosítva ezzel az "üzlet" hosszú távú jövőjét - az újabb konfliktusokat.
 
képen: A nagy háború magyar hősi halottainak katonai temetője - Úz-völgye - Székelyföld - Erdély

2025. November 01. 00:00

Wass Albert örök!

Wass Albert örök!
"Meg kell tanítania gyerekeket arra, hogy a föld, amelyen járnak, nem csupán anyag és por, hanem az ősök öröksége, amit szeretni kell. A hazát nem zászlók és dalok teszik, hanem a szív, amely dobban érte. S ha a gyermek szíve dobbanni tanul a haza számára, akkor nem veszett még el semmi."
"C:\Users\Mészáros László\OneDrive\Pictures\wass albart 35 van hozzá szöveg.jpg"

2025. October 25. 00:00

Magabíró nemzet, és a Békemenet

Magabíró nemzet, és a Békemenet

Az ázsiai sztyeppékről a Kárpát-medencébe megérkezett Turul-népe, a magyar - a szabadság nemzete. A szabadság pedig csak ott létezhet, ahol a nemzeti szuverenitás nem csupán szlogen, hanem a mindennapi életünk része.  Szép reform-kori kifejezéssel a magabíró nemzet, a magabíró ország megteremtésének a záloga a szabadság, magyar érdekek érvényesítésének mindenek felettisége.

A magyarok történelme nem más, mint ennek az évezrede zajló folyamatos harcnak a története. A kezdetektől napjainkig a kihívás ugyanaz: az „aktuális birodalom” beolvasztási, gyarmatosítási politikájának ellenállni, megmaradni magabíró magyarnak, megmaradni magabíró nemzetként.

Ki milyen magyar, és milyen a magyar nemzet?

A magyar nemzetnek létezik egy, a nemzeti lét szempontjából passzív része: ők azok, akiknek a magyarságuk csupán annyit jelent, hogy ide születtek, itt élnek, a magyar létük pedig kimerül abban, hogy magyarul beszélnek, magyar az anyanyelvük.

A nemzet másik, nagyobbik részének az életében fontos szerepet játszik magyarságuk megélése. Ők azok, akik ösztönösen, vagy tudatosan magyarul „gondolkodnak”, élnek, akiknek  magyar a szívük, lelkük.

A Békemenet nem más, mint a magyar lelkek egymásba kapaszkodása, egybefonódása, függetlenül attól, hogy fizikailag ott tudtak lenni a vonulásunkon, vagy „csak” a képernyők előtt, vagy gondolatban, voltak velünk, mert távol laknak, mert betegek, vagy bármilyen akadályoztatás miatt nem lehettek jelen. A Békemenet nem csupán egy tömeg vonulása, a Békemenet a nemzeti akarat látható megnyilvánulása, a cselekvő magyar szívű emberek  cselekvő demonstrációja.

A magyar, ha szabadságban élhet, nem kertel, meghatározza, hogy mik az elvárásai a mindennapi szabadága megélhetését illetően. Már több mint másfél évtizede ebben az országban az történik, amit mi, magabíró magyarlelkű magyarok meghatároztunk, amikor egy olyan politikai alakulat mellett tettük le a voksunkat, amelyet egy olyan tehetséges és eltökélt magyarlelkű miniszterelnök vezet, mint Orbán Viktor. Ő az, aki tántoríthatatlanul végrehajtja, érvényesíti az elvárásainkat.   Megvalósítja a magyarszívű magyar többség által megfogalmazott kívánságainkat.

Azt, hogy Magyarország a béke szigete legyen Európában, hogy az országunk szuverenitásának a kérdése az első helyen szerepeljen a feladatok, a szempontok sorában, azt, hogy a magyar kormány a magyar embereket, családokat támogassa, azt, hogy az idősek érdekeit szolgálja, hogy a vállalkozók, a települések fejlődése prioritás legyen, hogy a gyermekeinket megvédje az ordas eszmék terjedésétől.

Ebben az országban végre az történik, amit mi akarunk!

Egy magabíró ország ilyen.

A mi magabíró országunkban ennek az akaratnak a megtestesítője a Békemenet. Kimondhatjuk, hogy ez az erős akarat a legnagyobb politikai erő egész Európában. A nemzeti érdekérvényesítés legcsodálatosabb megnyilvánulása a Békemenet. Mára kvázi a magabíróságunk intézményesített formája.

Nekünk a nemzeti szalag, a kokárda, a nemzeti zászló a nemzeti összetartozásunk tárgyiasult kifejeződése, szimbóluma. Nekünk a piros fehér zöld zászló nem csupán egy kellék, nem egy söprűnyélre szerelt cifra rongy, amit a vállunkra vetve körbe rohangáljuk az országot.

Nekünk maga a szívünk piros fehér zöld!

Budapest, 2025. október 23-án

Mészáros László

a Patrióta Európa Mozgalom alapítója

2025. October 23. 00:00

Damjanich János - az aradi vértanú - imája, kivégzése előtt

                           


Damjanich János - aradi vértanú - imája, kivégzése előtt:
 
"Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!
 
Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
 
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
 
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
 
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul
 
Damjanich János (1804-1849) - honvéd vezérőrnagy

2025. October 06. 00:00

Aulich Lajos - aradi vértanú

                           


Október 6 - az aradi vértanúk kivégzésének napja - a magyarok gyásznapja
 
Kivégzése előtt mondta:
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot."
 
Aulich Lajos (1793-1849) - aradi vértanú

2025. October 06. 00:00

Üzenem nekik, és nektek

Üzenem nekik, és nektek
Politikai ellenfeleink a baloldalon ránk, nemzeti elkötelezettségűekre ellenségként tekintenek. Szó szerint, el akarnak tiporni bennünket.
 
Üzenem nekik, de nektek is, harcostársaim, hogy én keresztény vagyok, és nem egy, a védekezőképességét vesztett öngyilkosjelölt.
Tehát én rendszeresen határozottan fellépek a nemzeti és keresztény értékeink, a nemzeti érdekek ellen fellépő ágálókkal szemben!
A mai politikát, sajnos ezek a gyűlölködők élethalál-harccá silányították. Semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Keresztény vagyok, de nem öngyilkosjelölt, így ha arcul csapnak nem fogom az arcom másik felét is feléjük fordítani.
 
Üzenem nekik és nektek is, harcostársaim, hogy keresztény vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem a legkeményebb határozottsággal utasítanám el hamis vádjaikat, és azt sem jelenti, hogy nem a legnagyobb következetességgel szembesíteném őket nap mint nap a hazugságaikkal és a valósággal!
Mészáros László
nemzetszolga
"C:\Users\Mészáros László\OneDrive\Pictures\Képek-Archiv\Mészáros László-102.JPG"

2025. September 21. 00:00

A magyar konyha ínyencségei – Magyar töltött paprika

[

A magyar konyha ínyencségei – Magyar töltött paprika
 
Hozzávalók:
8 közepes paprika
1 nagy fej hagyma
2 szál zeller zöldje
50 dkg darált hús (sertés, marha, pulyka)
1 kávéskanál édes nemes őrölt pirospaprika
35 dkg sűrített paradicsom
2 evőkanál cukor
10 dkg rizs
1 evőkanál étkezési keményítő
bors só
 
Elkészítés: A paprikákat kicsumázzuk, magokat eltávolítjuk. A hagymát finomra vágjuk. A darált húst, a rizzsel, a hagymával, a pirospaprikával egy edénybe tesszük.
 
Ízlés szerint sót és borsot szórunk rá, és alaposan összedolgozzuk. Majd a paprikákba töltjük (nem túl szorosan, mert főzés közben a rizs megdagad, és szétrepednek a paprikák).
 
A paradicsompürét egy jó liter vízbe tesszük egy lábasba, a zeller zöldjével együtt, majd felforraljuk. Beletesszük a megtöltött paprikákat. Sózzuk, cukrozzuk, és mérsékelt tűzön, fedő alatt puhára főzzük (kb. 30 perc).
 
Nem kevergetjük, csak meg-megrázogatjuk a lábast! A paprikákat óvatosan, szűrőkanállal kiemeljük a paradicsomléből, a zellert kidobjuk.
 
A keményítőt fél deciliter hideg vízben elkeverjük, és beleöntjük a levünkbe. Öt percig szelíden forraljuk. Visszatesszük a mártásba a paprikákat, éppen csak összeforraljuk.
 
Tálaláskor petrezselyem zöldjével megszórhatjuk. Sokan tejföllel eszik, ezért az asztalra azt is tehetünk terítéskor.
 
kattints a képekre - érdemes!

2025. September 01. 00:00

Üdv Mindenkinek! Hajrá Fradi!

Üdv Mindenkinek! Hajrá Fradi!
Ahogyan a haza, a nemzetünk iránti elkötelezettségünk határozza meg gondolkodásunkat, minden cselekedetünket, ugyanúgy emeli egy más minőség szintjére közösségünket a Fradi-szív.
Mi a Fradi-szív okán vagyunk több, mint egy fociklub.
Ezt kell mindenkor, mindannyiunknak szemünk előtt tartani, hogy méltóak maradhassunk az örökségünkhöz.
E szellemben kell végezni a munkát naponta az edzéseken a játékosoknak, a stábnak,, e szellemben kell focizni a pályán, és e szellemben kell buzdítani a csapatot a lelátókról!
Mészáros László
nemzetszolga, harmadik generációs fradista, akinek az ötödik generációs unokája is tudja már, hogy " Mi vagyunk a Ferencváros!"
fotón: Rákosi Gyula (1938) a csupaszív Fradi-motor, az egykori negyvenegyszeres válogatott ikonunk

2025. August 26. 00:00
<< Első < Előző Következő> Utolsó>>

1. oldal/867