Megkezdődött a miniszterelnök munkahelyvédelmi akcióról szóló tájékoztató levelének kiküldése, azt szeptember elejéig minden nagykorú állampolgár megkapja.
Havasi Bertalan helyettes államtitkár közölte: a most zajló nemzeti konzultáció előzetes eredményei arra utalnak, hogy az embereket elsősorban a munkahelyük biztonsága foglalkoztatja. "Ezért kiemelkedően fontos feladata a kormánynak a miniszterelnök által meghirdetett munkahelyvédelmi akció végrehajtása, és természetesen az ennek keretében megnyíló lehetőségekről mielőbb tájékoztatni kell a polgárokat" - olvasható a közleményben.
A helyettes államtitkár tudatta azt is: a miniszterelnöki levél kiküldése a kormányhatározat megjelenése után - e hét elején - azonnal megkezdődött, szeptember elejéig valamennyi nagykorú magyar állampolgár megkapja Orbán Viktor levelét és a munkahelyvédelmi akcióról szóló tájékoztató mellékletet.
Orbán Viktor miniszterelnök július elején jelentette be, hogy a kormány tízpontos munkahelyvédelmi akciótervet hirdet.
A kiküldendő levélben - amelyet a Miniszterelnökség szerdán eljuttatott az MTI-hez - az olvasható: "az elmúlt két évben mi magyarok sikeresen szálltunk szembe az európai válsággal. Európában egyedülálló módon kimentettük a devizahiteleseket, befagyasztottuk a rezsiköltségeket, megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét, jelentősen emeltük a minimálbért és eközben csökkentettük az államadósságot. Ma már Európa is elismeri, hogy Magyarország jobban teljesít, mint a legtöbb európai állam".
Orbán Viktor a levél mellékletében pontokba foglalva mutatja be, milyen intézkedéseket tervez a kormány a 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a munkanélküliek, a kisgyermekes anyák, a képzettséget nem igénylő munkát végzők, a mikrovállalkozások, a 25 fő alatti kisvállalkozások, valamint az évi 500 ezer euró bevétel alatti vállalkozások segítésére.
MTI
Az előregisztráció szinte lehetetlenné teszi a választásokra való hirtelen elrángatásokat, bezsarolásokat. Magyarán minden nemű trükközést, visszaélést rendkívüli mértékben megnehezít. Márpedig a liberálkommunisták úgy ragaszkodnak a választási korrupcióhoz, megdolgozásokhoz, mint hiéna a foltjaihoz.
Most ellenben, ha a kormány terveiből törvény lesz, legalább kétszer kellene rávenni biztos és potenciális szavazóikat a fegyelmezett támogatásra. Helyesebben elhajtaniuk az általuk bezsarolt populációt, ami duplájára növeszti a lebukás kockázatát.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Amikor a dobogóra vezették a három érmes hölgyet, Éva kiugrott a sorból, és a közönséghez futva egy magyar zászlót szerzett. Azt magára borítva ment fel az emelvény legmagasabb fokára, ahol könnyeivel küszködve hallgatta a magyar Himmnuszt. Őszinte cselekedet volt és megható. (Csak nehogy a drága Bolgár úr és a negyven magyar értelmiségi tiltakozzon ez ellen, mondván, ami történt, nacionalista, kirekesztő, xenofób, antiszemita, rasszista, félfasisztra, homofób, brrr, hű-ha stb. borzasztó cselekedet volt.)
Nekünk azonban Risztov Éva felejthetetlen élményt nyújtott, hitet és tartást adó üzenetét megértettük - soha ne adjuk föl!
Egedy Tamás
Magyar Nemzet
Miközben a parlamenti ellenzék rendre arról beszél, hogy csak a közmunkások létszámának mesterséges felduzzasztásával javulnak a mutatók, a munkahelymegőrző és -teremtő programok jóvltából több ezer álláshely maradt meg, illetve létesült a versenyszférában. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a gazdasági tárca adatai szerint komoly eredményeket sikerült elérni a leghátrányosabb helyzetű térségekben.
Bodacz Péter
Magyar Nemzet
Horváth János (Fidesz), az Országgyűlés korelnöke nyitotta meg a hét végén az Ohio állambeli Reményég tavánál a Magyar Baráti Közösség által az amerikai magyarság számára megszervezett 41. ITT-OTT Találkozót.A Lake Hope Állami Parkban immár több mint négy évtizede megrendezett találkozók részvevői egy héten át egy fajta nyári egyetem keretében élik meg közös kultúrájukat. Az értelmiségi programok mellett lehetőséget nyílik a családok közös nyaralására.
A találkozó megnyitóján a New York-i magyar főkonzulátus szervezésben 55 új magyar állampolgár tett esküt. A magyar-magyar párbeszéd keretében zajló tanácskozáson előadóként vesz részt Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója és Bencsik Zita a New York-i főkonzulátus vezető konzulja.
MTI-fidesz.hu
Akkor hát: vége van ennek is. A harmincadiknak…
Nekem a müncheniről vannak az első homályos emlékeim. Mark Spitzre emlékszem, az ő hét aranyára, és nagyapám arcára, a merényletek után. Ahogyan mondta, hogy „vége van ennek is”. Mármint az olimpiának. Úgy gondolta…
Montrealból valamiért Németh Miklós gerelyhajítása maradt meg. Pontosan látom lelki szemeimmel, ahogy nekifut…Moszkva már a politikáról szólt. Los Angeles is. Los Angeles a tehetetlen dühöm olimpiája. Akkor határoztam el másodszor, hogy disszidálok innen…
Szöul Darnyi Tamásé és Egerszegi Krisztináé. És azé a mondaté, hogy „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!” – Vitray Tamás kiabálta ezt a mikrofonba, és már sírok, ahogy leírom…
Barcelona kicsit Freddy Mercury olimpiája nekem. És a mozgássérült íjászé, aki belelövi a lángoló nyílvesszőt a fáklyatartóba, és ettől fellobban az olimpiai láng. És persze, ha Szöul Darnyié és Egerszegié, akkor mit mondunk Barcelonáról? Darnyi kettő, Egerszegi három arany! És persze Ónodi Henrietta, már csak azért is, mert vele később jóba lehettem. És ahogy Farkas Péter beleharap az aranyérmébe. Ezért haragudtam rá később annyira…
Atlanta Kőbán Ritáé és Kovács Koko Istváné. Sydney mindenekelőtt a vízilabdacsapaté – ugye nincs harag? No és persze mindjárt utána Kolonics György, Kovács Ági és Csollány Szilveszter.
Athén – hát persze, hogy Janics Natasa! Aztán Kovács Katalin és Janics Natasa! Mindjárt utána a kajak négyes, és Nagy Tímea és ismét a pólósok. És Annus Adrián, Fazekas Róbert, és a szégyen…
Peking… A lenyűgöző megnyitó mindenekelőtt. Egy világhatalommá váló keleti birodalom magabiztos önfelmutatása – és azok a dobosok. Aztán a rosszkedv. A meg nem érkező arany – s végül és végre Vajda Attila, no és persze, szinte már kötelezően: a magyar férfi vízilabda-válogatott.
És most vége van a londoninak.
Mióta élek ezen a földön, lezajlott tizenhárom olimpia. Még egyszer ennyit már nem fogok látni, sajnos, semmiképpen… De Londont jó volt látni, jó volt megélni. Ez a nyolc arany most nagyon kellett minekünk, ez visszaadta önbecsülésünket. És mind a többiek érmei, az ezüstök, bronzok, a pontszerzők, és a mögöttük megbújó emberfeletti teljesítmények.
Meggyőződésem, hogy a világ összes országában tegnap az örömről szóltak az újságok. Akik nyertek és jól szerepeltek, ennek örültek, ezt értékelték – no és persze a záróünnepség képsorait. Akik nem nyertek semmit sem, tegnap talán még azok sem az ünneprontással törődtek – bár kétségtelen tény, hogy Izrael és Ausztria illetékes minisztere már két nappal a játékok vége előtt kifakadt az értékelhetetlen szereplésük miatt – de ez legyen az ő bajuk. De abban egészen biztos vagyok, hogy az éremtáblázat első tíz helyén szereplő nemzet sajtója tele volt örömmel, bizakodással, méltatással, önbizalommal és büszkeséggel.
Kivéve a kilencedik helyezett Magyarországot, és az itt megjelenő Népszabadságot. Az itt megjelenő Népszabadság tegnap ezzel a címmel köszöntötte a hazatérő sportolóinkat: „Veszélyben a leendő érmeink”! Igen. Mivel nem tudnak belekötni a londoni szereplésünkbe, de muszáj valamivel és valahogyan elrontaniuk az örömet és a büszkeséget, hát nem egészen öt órával az olimpiai láng kihunyása után azzal állnak elő, hogy majd Rióban nem lesz ennyi érmünk! Meg nagyon nehéz lesz ám! Istenem… És mérhetetlenül fel vannak háborodva, ha idegenszívűnek nevezzük őket. Végül is igazuk van: nem idegen szívűek.
Egyszerűen csak szívtelenek. És ezt a tényt a Népszabadság másik írása sem cáfolja, holott szándéka szerint éppen azt akarja bizonygatni, hogy ők ott, azon az oldalon mennyire toleránsak, és milyen jószívűek. Révész Sándor pengeti ezeket a húrokat, arról értekezvén, hogy „a drukkolás filozófiai probléma”. Hát persze… Erre mondta Móricka, mikor megkérdezte tőle a tanárnő, hogy mikor volt a mohácsi vész: – Tudja, tanárnő, irigylem a problémáit…
Révész kolléga ezután belegörnyeszti sunyi tyúkmellét a létezésbe, és imigyen folytatja: „Aki drukkol, valamilyen játszmában a részvevők egyikének sikerét kívánja a másik, illetve a többiek sikerével szemben. Mégpedig anélkül, hogy megvizsgálná, kinek a győzelme az üdvösebb az ő személyes érzelmeitől, hovatartozásától függetlenül.” Innen indul Révész kolléga, s innen jut el a végkifejletig, miszerint „Drukkolj az ellenfélnek!” Ez beteg írásának a címe is. S mióta elolvastam, azon töprengek, létezik-e, létezhet-e még egy hely a földgolyón, ahol most, 24 órával az olimpia után ezzel foglalkoznak a lapok.
Legyenek benne biztosak: nem, ilyen hely nincsen több. És legalább megint kiviláglik, hogy itt nincs átjárás. Ez két ország, két világ, két létezés, két múlt, két jelen, két jövő, két minden. Szerencsére holnap barátságos mérkőzést játszunk Izraellel. Révész kolléga jól teszi, ha már most elkezd töprengeni, vajon melyik csapat „győzelme az üdvösebb az ő személyes érzelmeitől, hovatartozásától függetlenül”.
Na, most van ám föladva a lecke!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap