Arcul csapott áldozatok
Csakhogy különös cikkeket olvasni manapság a hazai baloldali és liberális sajtóban. Egyes szerzők igyekeznek különbséget tenni például a náci és a bolsevik diktatúra között. Méghozzá különös okfejtéssel, amely szerint a náci diktatúra eleve elvetemült volt, és rosszat akart. A bolsevik viszont jót akart, még akkor is, ha forradalmi hevületében maga is megdöbbent azon, hogy mennyi emberáldozaton, kivégzésen és likvidáláson, mekkora terrorhullámokon át vezet az út odáig. Ma már ott tartunk, hogy a baloldali sajtóban olyan szegénylázadásként jelent meg a Kun-féle Tanácsköztársaság emléke, amely az írás szerzője szerint komoly figyelmeztetés lehet a mai kormány számára is. Másutt pedig arról olvashattunk, hogy az 1956-os forradalom is a diktatúra és a tömeggyilkosság képét öltötte, hogy a zsidóüldözésről már ne is beszéljünk.
Mi folyik itt? Lemondtak volna a civilizáció alapvető értékeiről azok a politikai körök, amelyek eddig mindig is a humanizmus iránti elkötelezettségükkel dicsekedtek? Vagy íme, mindent felülíró mértékben nyilvánul meg megint a balliberális oldal kettős mércéje? Netán egy új, már megálmodott, bosszúszerű, balos diktatúrának akarnak megágyazni ezek a legitimációs kísérletek?
Szégyenteljes arcul csapása ez az áldozatoknak.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Áldás vagy átok?
A kívánatos út azonban ma járhatatlan. A hazai állatállomány takarmányozásához pedig a legrosszabb körülmények esetén (nagyon gyászos kukoricatermés) is lenne elegendő gabona. Tőzsde nélkül azonban kimaradna „a nemzetközi piac által indokolt” áremelkedés, amelynek a hasznát amúgy is a tőzsdei forgalmazó cégek – többnyire külföldiek – viszik el az élőállat-importőrökhöz hasonlóan. Elmaradna a spekulatív áremelkedés tovagyűrűző hatása is. Mindenki jól járna: a gabonatermelő, a tápkeverő, a tenyésztő, a húsfeldolgozó és a fogyasztó egyaránt. Ma ezek veszítenek, de a gabonatőzsdések és az élőállat-importőrök nyernek. Gabonatőzsde nélkül viszont ők lennének ránk utalva, és nem fordítva.
Boros Imre
Magyar Hírlap
Több lábon - Álláspont - (teljes cikk)
Orbán Viktor tegnap nem sok új hívet szerzett magának Brüsszelben. Sőt azok körében sem emelkedhetett komolyabban a népszerűségi indexe, akik idehaza már a pálinkát is euroatlanti mintás bögréből isszák – gyakorta erre cserélve a korábbi sarló-kalapácsos bádogfülűt.
Pedig a miniszterelnök a nagykövetek előtt mindössze elmondta, hogy mi van. Mi megy, s mi az, ami nem. Mit kell képviselniük Magyarország érdekében, s mi az, ami elfogadhatatlan.Nem megy például, hogy kimegyünk Nyugatra, körbenézünk, nagyot európázunk, aztán a Mariahilfer Strasse lázában égve idehaza mindent úgy csinálunk, ahogy ők mondják, tanácsolják, kérik... s hát igen, akad egyéb befejezése is ennek a mondatnak.
Nem megy, mert tetszik vagy sem, a válságra kitalált „összeurópai megoldás” van, akinek jó, s van, akinek nem. Nemcsak azért, mert különböző gazdasági helyzetű országok vannak, hanem azért, mert a nagyobbak minden fenntartás nélkül fizettetik meg a kisebbekkel saját prosperitásukat.
Ne finomkodjunk: Németországról van szó.
Ez nem azért van, mert Angela Merkelben a gügyögő nagymama mögött rejtőzik egy kisbajuszú kobold-én is, hanem mert a német gazdaság érdekét ez szolgálja.
Németország tőkeereje, versenyképessége össze sem mérhető az
uniós tagok zömével, tud olcsóbban termelni, képes konkurenst félreállítani, árujának piacot teremteni. Példának talán elég egy magyarországi szupermarket kínálatát megnézni, gagyitól az elitig.
Tény természetesen: a magyar GDP-ben éppen az itt termelő német autógyártók a meghatározók, s a kölcsönös kereskedelmi kapocs miatt ha Berlinnek jól megy, mi sem vagyunk rosszul. De igaz az is, hogy láttunk már a Távol-Kelet felé dübörgő, addig mozdíthatatlannak ígért gyártósorokat Közép-Európában.
A lényeg azonban az, hogy az uniós válságkezelési módszer pillanatnyilag kizárólag az eurózónára, azon belül is kiemelten Németországra és a dél-európaiakra van szabva. Ez nem a mi bulink, ez számunkra rossz recept. Ha rászorulunk, az azt jelenti, hogy a végletekig eladósodtunk, ki vagyunk terítve, ki vagyunk szolgáltatva. Úgy, mint most a görögök és holnap a spanyolok.
S itt egy pillanatra álljunk meg!
Mielőbb bárki új politikai kliséket próbálna kreálni a fentiekre: senki sem vonja kétségbe uniós tagságunkat, Magyarország európai elkötelezettségét. S ha Kovács László szocialista exkülügyérnél a magyarok többsége talán már kisebb lelkesedéssel teszi félre a reggelit, ha a trombita a „nyugati világ értékrendjének megvédésére” szólít, a NATO-tagság nem kérdéses.
Ezek a „féltő felvetések” is akkor kerülnek elő rendszerint, amikor kicsit kilépünk a brüsszeli sorból, amikor számunkra kényelmesebben váltunk lépést.
S főleg akkor, amikor előkerül Oroszország és Kína, tágabb értelemben a keleti nyitás kérdése. Az, hogy Magyarország gazdaságilag több lábra álljon.
Kérem, tényleg a helyén értsék: nyugati szövetségeseink nem euroatlanti integrációnkat féltik, ők a keleti piacokat féltik tőlünk.
Berlintől Párizsig nem attól tartanak, hogy orosz és kínai cégek jelennek meg az unió keleti végein. Őket az zavarja, hogy ezeket a rubel- és jüanmilliárdokat nem náluk fektetik be. Ezt meg is lehet érteni, hiszen szép dolog a szövetség, de azért mindenki elsősorban a saját érdekeit nézi. Ez így helyes.
Nem Washingtont cseréljük Moszkvára, netán Brüsszelt Pekingre, hanem kiegészítjük az egyiket a másikkal. Ismétlem: ezt teszik ők is.
Talán nem a véletlen műve, hogy máig nincs kézzelfogható uniós Oroszország- és Kína-politika. A nagyok, saját érdekeiket féltve, nem hagyják, hogy közös alku legyen, aztán megsértődnek, s kitagadással fenyegetnek, amikor a kicsik a saját üzlet intézésébe kezdenek.
Az új magyar külpolitika helyesen ismerte fel, hogy komolyan kell tárgyalni Moszkvával is, Pekinggel is, a szélesebb értelemben vett közép-ázsiai térség, az arab világ országaival. Naivitás azt várni, hogy már holnap ők lesznek a második láb. Következetes és nem hangulatváltó gesztusokkal – politikaiakkal, kulturálisokkal és kölcsönös gazdaságiakkal – azonban elérhetjük, hogy akár már belátható időn belül legyen mankónk, ha a válság újabb dúló vihara zúdul ránk. A szép keleti szókép után zárásként egy vulgárisabb: azt a mankót már az előtt sokan ki akarják majd rúgni a hónunk alól, mielőtt megkapnánk.
Külföldön is, idehaza is.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Pert vesztettek magyar holokausztáldozatok az USA-ban
Pert vesztettek magyar holokausztáldozatok szerdán az Egyesült Államokban avval kapcsolatban, hogy perelhetik-e valamely amerikai bíróságon az OTP és az MKB bankot. A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy bűnrészesei és felbujtói voltak a náci népirtásnak, amelyben elpusztítottak hatmillió európai zsidót - jelentette a Bloomberg hírügynökség.A chicagói fellebbviteli bíróság szerint az amerikai bíróságoknak azért nincs joghatóságuk az ügyben, mert a pénzintézeteknek nincs elegendő kapcsolódásuk az Egyesült Államokhoz.
"A döntés, természetesen, nem akadályozza meg a felpereseket abban, hogy más fórumon keressenek jogorvoslatot, de ezeket az alpereseket amerikai szövetségi bíróságokon nem támadhatják" - írta az indoklásban David Hamilton bíró, a döntést egyhangúlag meghozó háromtagú bírói tanács nevében.
Az OTP Bank és az MKB Bank javára hozott ítélet mellett a fellebbviteli bíróság szerdán még két olyan keresetről is döntött, amelyeket magyar holokausztáldozatok vagy örököseik által indított perekben nyújtottak be. A holokausztáldozatok a gyűjtőperben 75 milliárd dollár kártérítést követelnek a szóban forgó ügyekben.
A chicagói bírói tanács megsemmisítette egy alsóbb fokú bíróság ítéletét, amellyel az visszadobta a Magyar Nemzeti Bank és a MÁV arra vonatkozó beadványát, hogy a külföldi szuverén intézmények sérthetetlenségéről szóló törvény alapján ez az alsóbb fokú bíróság utasítsa el magyar holokausztáldozatok keresetét.
A fellebbviteli bíróság azonban magukat a követeléseket nem utasította el, hanem visszautalta az alsóbb fokú bíróságnak azzal, hogy az vizsgálja meg: a felperes holokausztáldozatok kimerítették-e magyarországi jogorvoslati lehetőségeiket, valamint, hogy a MÁV-nak elég erős kereskedelmi kapcsolata van-e az Egyesült Államokkal ahhoz, hogy amerikai bíróság ítélkezhessen a vállalattal kapcsolatos bármely ügyben.
A harmadik ítéletben a fellebbviteli bíróság eljárási okokra hivatkozva elutasította az Erste Group AG bankcsoport fellebbezését. A bécsi központú bank egy olyan alsóbb fokú döntést kérdőjelezett meg, amelyben az illető bíróság megtagadta egy kereset elutasítását. Az Erste banktól kártérítést követelő utóbbi keresetet is holokausztáldozatok nyújtották be az alsóbb fokú bíróságnak, a bank pedig kérte a bíróságot, hogy utasítsa el azt. Az alsóbb fokú bíróság tehát az elutasításra vonatkozó kérést utasította el.
Robert Pavich, a felperesek ügyvédje közölte: bár még nem nézte át alaposan mind a három ítéletet, elégedetten veszi tudomásul az Erste bankkal kapcsolatosat. Arra a kérdésre, hogy fordul-e más ország bíróságához az OTP és az MKB bankkal szembeni követeléssel, azt mondta: "Ha lesz beadvány, akkor Magyarország az egyik olyan ország, amely komolyan szóba jöhet".
Az áldozatok kontra OTP-MKB-ügyben a felperesek 2011. januári módosított keresetük szerint csoportstátust követelnek maguknak, valamint legalább 2 milliárd dollár vagyon kár megtérítését, plusz ezen összeg kamatait 1944-ig visszamenőleg (így jön ki a mai áron 75 milliárd dolláros követelés).
MTI
Alkotmánymenet Kassán
A kettős állampolgárság intézményét szorgalmazó munkacsoport tagjai menetet szerveznek az Alkotmánybíróság épülete elé szeptember 1-jén, a Szlovák Alkotmány napján. Alább a csoport felhívását tesszük közzé."Tisztelettel értesítünk minden polgárt, aki felelősséget érez a demokrácia és az alkotmányosság vívmányainak megőrzése és kiteljesedése iránt, vagy csak egyszerűen egy olyan államban szeretne élni, ahol a jogbiztonság nem csak hangzatos szólam, hanem a jogállamiság egyik alappillére is, hogy szombaton, szeptember 1-jén, Szlovákia Alkotmányának napján Kassán menetet szervezünk az Alkotmánybíróság épülete elé alkotmányos jogaink védelme és megbecsülése érdekében.
A szlovákiai állampolgársági törvény alkotmányellenes módosítása következtében ez idáig közel háromszáz polgár veszítette el szlovák állampolgárságát, köztük többen kifejezett akaratuk ellenére. Az Alkotmány közismert passzusa kimondja: „akarata ellenére senki nem fosztható meg szlovák állampolgárságától". A kettős állampolgárság újbóli lehetővé tételéért megalakult petíciós bizottság mintegy húszezer aláírással ellátott ívet adott le a Belügyminisztériumnak. Az elmúlt napokban azt kaptuk válaszul, hogy a törvény alkotmányosságának vagy alkotmányellenességének megállapítására kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Ezért döntöttünk úgy, hogy alkotmányos követeléseinknek a tavalyi szeptember 1-i nagygyűléssel ellentétben nem Komáromban, hanem Kassán, az Alkotmánybíróság székhelyén adunk hangot.
A menet 14.30-kor indul a Szent Erzsébet Dóm elől, ahonnan utunk a Fő utcán át az Alkotmánybíróság épülete elé vezet. 15.00-kor egy csendes, méltóságteljes tüntetés veszi kezdetét a taláros testület székhelye előtt, mellyel azt szeretnénk kifejezni, hogy az Alkotmánybíróság legyen valóban az Alkotmány őre, és ne késlekedjék az állampolgársági törvény alkotmányellenes módosításának semmissé nyilvánításával.
A méltóságteljesség érdekében kérünk mindenkit, hogy pártok, szervezetek jelképeit ábrázoló zászlókat, jelvényeket és transzparenseket ne hozzanak, valamint egyenruhát ne viseljenek, ellenben amennyiben tehetik, a menet során, illetve az Alkotmánybíróság előtt az Alkotmány egy-egy példányának vagy említett szakaszának magasba emelésével tegyék hangsúlyosabbá, és emeljék ki közös megmozdulásunk lényegét.
Emeljük fel hangunkat minden polgártársunkért, akit egy a közös Európa szellemiségével ellentétes jogszabály megfosztott állampolgárságától, vallja magát bármilyen nemzetiségűnek, és egy békés menet keretében álljunk ki alkotmányos jogainkért.
Nagy szeretettel várunk mindenkit! Csatlakozzanak az alkotmánymenethez!" - áll a kettős állampolgárság intézményét szorgalmazó munkacsoport tagjai által jegyzett, 2012. augusztus 22-én Léván kelt felhívásban.
Felvidék.ma
A keleti nyitásról is tárgyalt Orbán Viktor az ASEAN főtitkárával
Orbán Viktor miniszterelnök szerda délelőtt a Külügyminisztériumban megbeszélést folytatott Szurin Picuvannal, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) thai főtitkárával - közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.
Tájékoztatása szerint: a tárgyaláson részt vett Martonyi János külügyminiszter, Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára, valamint Thaiföld budapesti nagykövete is. A magyar miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a keleti nyitás politikája keretében Magyarország különös fontosságot tulajdonít a délkelet-ázsiai országokkal folytatott együttműködés dinamizálásának, amihez jó alapot adhat egy oktatási-tudományos együttműködés. A tárgyaló felek megállapodtak, hogy ennek érdekében átfogó ösztöndíj-programot fognak kidolgozni - zárul a közlemény
MTI - fidesz.hu
Az összmagyarság óriási erő, potenciál
Martonyi János külügyminiszter szerint diplomáciára minden körülmények között, feltétlenül szükség van, külképviseleti hálózatra a jelenlegi helyzetben minden országnak különösen nagy szüksége van, hiszen annak munkáját semmi más nem pótolja.
A tárcavezető az idei magyar nagyköveti értekezleten mondott beszédében, szerdán kifejtette, a külképviseletek a kormányt érő támadások kivédésben, elhárításában nagyon komoly szerepet játszottak. Különösen jól teljesítettek a diplomaták Bécsben, Berlinben, Londonban, Párizsban, Washingtonban és a szomszédos országokban - közölte, hozzáfűzve: az ázsiai külképviseletek pedig nagy szerepet játszottak a keleti nyitásban.Voltak olyan helyzetek, ahol "nagyon helyt kellett állni", és így tett például Marton Béla tripoli nagykövet is - emlékeztetett. Úgy vélte, jelenleg hasonló a helyzet Szíriában, "nem hősködésből, hanem azért vagyunk ott, mert szükség van ránk", és amíg a külképviselet el tudja végezni a munkáját, maradnak.
A miniszter a külképviseletek fontos feladatai között említette a honosítási kérelmek feldolgozását, mintegy 140 ezer kérelmet fogadtak be. Mint mondta, a kedvezményes honosítási lehetőség bevezetése nagy hatást gyakorolt a világ különböző részein élő magyarokra, rendkívüli mértékben növelte a magyar tudatosságot. Kiderült, hogy az összmagyarság óriási erő, potenciál - mutatott rá.
Arról is beszélt, hogy a válság feltehetően még jó ideig eltart, és végérvényessé tette, hogy globális rendszerben élünk, ahol óriási a kölcsönös függés. Bár a külső körülmények ezért nem mindig ideálisak és befolyásolhatók, a politikai felelősség mégis az adott állam kormányaira csapódik le - mondta. Kifejtette: a választópolgárok a saját életük alakulását nézik, amikor voksolnak, nem a külső tényezők alapján döntenek.
A válságot illetően úgy látja, az arra adott első válasz helyesnek tűnt: a kereslet ösztönzése mellett döntöttek az országok, és nem a másik rovására akarták megoldani a problémát, nem alakult ki protekcionista hullám. De nem készült fel Európa arra, hogy ez a keresletösztönzés adósságemelkedéssel jár, ráadásul a helyzetet egy specifikus európai probléma is súlyosbítja: alapvető eltérések vannak a gazdaságok versenyképessége között - mondta, hozzátéve: így előállt egy fenntarthatatlan helyzet: az államok által fizetendő hozamok nagyon eltérően alakulnak, és ezek eredményes közelítése nélkül nem lehetséges a megoldás.
Martonyi János arról is beszélt, hogy sikeres szomszédságpolitikára van szükség. Az elmúlt két év eredményes volt, és ha vannak is viták a szomszédos országokkal, ezeket kiegyensúlyozzák, sőt, meg is haladják a közös érdekek - fogalmazott. Megjegyezte: a magyar-román kapcsolatok nagyon jók voltak az elmúlt két évben, "a másik félnek" kell eldöntenie, hogy folytatni akarja-e ezt a tendenciát. Ha meg akarja tartani az eddigi barátságot, akkor ezt Magyarország viszonozza - közölte.
Az arab tavasz eseményeivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy rendkívüli lehetőségei vannak a térségben a magyar külgazdaságnak, ráadásul az országokat érdeklik a magyar átalakítási tapasztalatok. Főként az oktatás révén megvannak a hagyományos kapcsolatok ezekkel az országokkal - emlékeztetett. Megjegyezte: átfogó ösztöndíjprogramot akarnak kidolgozni fejlődő országoknak, mivel az oktatás az egyik legversenyképesebb magyar exportcikk.
MTI
Orbán Viktor a nagyköveti értekezleten
A tehermegosztás politikája, igazságosabbá tétele nem fog eltűnni a magyar nemzetstratégiából, az a következő húsz év gazdasági rendszerének is része lesz, ezért az ország külképviselet-vezetőinek nem védekezniük kell, amikor erről kérdezik őket külföldön, hanem be kell mutatniuk a magyar értelmezési keretet. Mivel az ország sikere még nem átütő, nem nagy mellénnyel kell képviselni a magyar válságkezelést, de kellő öntudattal vissza kell verni azokat a kísérleteket, amelyek válságkezelésünk fontos elemeit kérdőjelezik meg mondta Orbán Viktor a nagyköveti értekezletenAzokat az - akár a IMF részéről felmerülő - esetleges igényeket is vissza kell utasítani, amelyek szerint a nyugdíjkifizetésekben megtakarítási lehetőségeket kellene keresni -folytatta. Mindenkinek biztosnak kell lennie abban, hogy amikor kikerül az aktív munkavállalók közül, nem kerül létbizonytalanságba - e nélkül ugyanis a magyar gazdasági és politikai rendszer instabillá válik.
Magyarország és általában Közép-Európa sokkal sikeresebben kezeli az európai gazdasági válságot, és keresi az abból kivezető utat, mint azok az országok, amelyek előidézték azt. Bár korábban azt reméltük, hogy gyors lefolyású lesz az euró válsága, úgy tűnik, elhúzódó jelenségről van szó. Fontos kérdés, hogy milyen teljesítményt nyújtunk annak a válságnak a kezelésben, amely nem tőlünk indult. A válságnak kezelésében Magyarország remekül teljesített.
A misszióvezetőknek a következő években is arra kell készülniük, hogy az euróválság meghatározó eleme marad az európai politikának. Az európai válságkezelést a felelősség áthárítása és a döntések eltolása jellemzi az évenként visszatérő belpolitikai megmérettetések miatt. Egy mondatot sem találni arra a problémára, miszerint a német gazdaság versenyképessége nagyságrendekkel meghaladja a vele közös pénzt használó országok szintjét, és így a német termékek óriási külkereskedelmi és fizetésimérleg-többletet hoznak létre Németország javára, déli államok rovására. A brüsszeli válságkezelési dokumentumban lehet olvasni bankunióról, politikai legitimációról, a jóisten tudja még, mi mindenről, amit mi a politikában úgy hívunk, Hold-stratégia.
A legnagyobb reményünk az, hogy a rossz európai válságkezelés nem húzza vissza Magyarországot, a magyar válságkezelés ugyanis más természetű, mint amit Európa választott, a magyar rövid távon is kecsegtet sikerrel, az európai pedig nem.
Emellett általában a közép-európai is sikeresebb válságkezelés, mint a nyugati, ugyanis a lengyelek, a csehek és a szlovákok kiugróan sikeresek, és Magyarországnak - bár kicsit csökkentsük az arcunk méretét és a mellkasunk térfogatát, mert az említett három országnak sikeresebb a válságkezelése - szintén jó esélye van rá, hogy csatlakozzon hozzájuk. A másik három állam jelenleg azért áll jobban, mint Magyarország, mert náluk alacsonyabb az államadósság, és ez szélesebb manőverezési lehetőségeket ad nekik.
Meg kell akadályozni, hogy az európai válságkezelés miatt az államadósság ismét növekedésnek induljon, mert ez a magyar érdekekkel szemben álló fejlemény lenne. Nyugat-Európa azért sikertelenebb a válságkezelésben, mert a pénzügyi válságra olyan rövid távú választ adott, amely hosszú távú válságot idézett elő: engedte az államadósság megnövelését.
Ha egy ország államadóssága 90 százalék felett van, az a reménytelen kategória; 70 százalék felett van a veszélyzóna, Magyarország itt áll. Az 50 százalék körüli vagy az az alatti államadósságszint a biztonságos. Magyarország továbbra sem engedhet abból a célból, hogy csökkentse az államadósságot. A magyar nemzeti érdekekkel szemben áll az az elképzelés, amely alapján az államadósság-növelés ismét bocsánatos bűn lehetne Európában.
Az országok vezetői nem engedhetik meg maguknak, hogy nemzetállami szinten is kifejlődjön a válság egy új szakasza, a vezetők és a vezetettek közötti bizalomhiány, amely Brüsszel és a nemzetállamok polgárainak viszonyában már megjelent.
A történelem kirúgta a hónunk alól azt az intellektuális mankót, amely úgy szólt, hogy ha a magyarok olyat tudnak csinálni, mint a nyugat-európaiak, akkor olyan sikeresek lesznek, mint ők. Nem attól lesz jó a magyar külpolitika, ha olyan, mint a nyugati, hanem akkor, ha jól szolgálja a nemzeti érdekeket. Ez az eddiginél sokkal kreatívabb, kevésbé sematikus munkát igényel a magyar külügyi állománytól.
A külképviselet-vezetők figyelmét egyúttal arra is felhívtuk, hogy súlyos bajok, konfliktusok, kudarcok adódnak abból, ha ők és a magyarországi kormányzat más-más kontextusban értelmezik munkájukat. Az természetesen nem várható el, hogy mindenki minden fontos dologról ugyanazt gondolja, de a kontextusnak, vagyis a kabinet és a külképviselet-vezetők értelmezési keretének azonosnak kell lennie. A magyar külügyi állomány nem veszítheti el erős önreflexiós képességét, de jó eredményt csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni.
A válság magja az eurózónában van, és ott is kell rá megoldást találni. Akkor vagyunk jó európaiak, ha támogatjuk, hogy az eurózóna megtalálja a megoldást az euró problémáira.
Nagy vitára számítunk Brüsszellel amiatt, hogy nonprofittá alakítaná a kormány a rezsiszolgáltatásokat. Példaként említhetjük az energia továbbítását, szétosztását és az azzal való kereskedést, legalább lakossági körben.
Magyarország és az uniós intézmények között a nagy ügyeknél tervezett, előre látott és végiggondolt konfliktusok voltak, és ezért is nyertük meg őket.
A keleti nyitás és a nyugati integráció nem ellentétesek egymással. A keleti nyitásban csaknem minden nyugati ország előttünk jár, hiszen ott van pénz, fellendülés, versenyképesség, ezért nem lehet kimaradni ebből a trendből.
Bayer Zsolt: A betegek - Álláspont - (teljes cikk)
Ameddig tartott az olimpia, addig az olimpiát gyalázták.
Most, augusztus 20-a alkalmából ezt az ünnepet gyalázzák.
Balavány György kezdte – vele együtt kaptam meg a Szellemi Honvédelem díját Makoveczéktől, nagyon ideje lenne, hogy köszönettel visszaadja: „Talán így, ezredév távolából ideje lenne szembenézni azzal, hogy egy testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként – írja Balavány. S még hozzáteszi: – Augusztus huszadikán ünnepeljük azt a hazugságot, hogy milyen régi a keresztény magyar állam.”Balavány után a „sajtkészítők” nevű blogon olvashatjuk a következőket: „Pedig Szent István királyunk csak egy hataloméhes trónbitorló volt, aki önnön legitimációja érdekében (…) újszerű, és akkoriban korszerű jelképek sorával vette körül magát: koronával, kereszttel, megyésispánnal. – S persze ismeri sajtkészítő is a kötelező kört: – A romantikus mítosz, mely szerint egy ember, esetleg egy nemzedék képes megváltoztatni az ország, a nemzet, a közösség sorsát, egyszerűen nem igaz. A nagy emberek hamis legendája vérbeli XIX. századi ostobaság, amely Magyarországon sajnos ma is meghatározza némely politikai közösség működését.”
Ezek az emberek betegek. Ezért tudom az eszemmel, hogy nem is szabadna őket gyűlölni – de azért gyűlölöm őket, és meggyőződésem, hogy ha nem léteznének, valamivel egészségesebb, élhetőbb, szerethetőbb hely lenne ez a szintúgy beteg világ. De mivel keresztény ember vagyok, mélységes bűntudattal tölt el ez a meggyőződés, és a gyűlölet érzése, s e bűntudaton keresztül visszhangzik fülemben Csókai András igazsága: „Ezeket a szerencsétleneket nem jobbá kell verni, jobbá kell őket szeretni.”
Tudom, hogy ez az igazság. Csak sajnos én képtelen vagyok rá. De igyekszem – legalább annyira, hogy soha-soha ne keveredjek az újpogányok közé. Valószínűleg ez, és csak ez tartana vissza attól, hogy megüssem őket. Ezért, és csak ezért marad a csonttá soványodott tény: ezek a szerencsétlenek nem csak betegek, de végtelenül és barokkos túlzásokba menően ostobák is.
A fentebb idézet mondatokból egészen egyszerűen semmi sem igaz. István nem volt sem szadista, sem hataloméhes trónbitorló. Továbbá ő igenis választás előtt állt: Bizánc vagy Róma, kereszténység vagy ősi pogányság – tessék: Európa vagy Ázsia. Mindössze ennyi volt a választás őelőtte. És ő választott. S bizony keresztény államot alapított – s megteremtette egyszersmind a magyarság túlélését. A sajtkészítő álnév mögé bújó nyomorult pedig (aki álnevét feltételezhetően a zseniális Monty Python Brian élete című filmjéből kölcsönözte) mindössze a tudományos materializmus és a marxi történelemszemlélet vaskos, lábszagú hülyeségeit böfögi fel, amikor egyén és társadalom viszonyát és az egyén történelemátalakító képességét „elemzi”.
Egy súlyosan beteg kor súlyosan beteg termékei ők. S a kor betegsége éppen ott érhető tetten, hogy ezek a szerencsétlen nyomorultak megjelenhetnek a nyilvánosságban. Ortega tragikus igazsága és Julien Benda még tragikusabb igazsága összpontosul Balavány és a sajtkészítő létezésében.
Egy egészséges, vagy e mostaninál csak kicsit egészségesebb korban a paplan alatt játszanának önmagukkal ők, és a lehető legrosszabb esetben is csak tovaris Csikatilo válna belőlük. Ám ebben a korban ők véleményt nyilvánítanak, ráadásul nyilvánosan. Ez a megszokhatatlan, ez a tolerálhatatlan. S hogy mennyire az, játsszunk el egy pillanatra a gondolattal: minden, de tényleg minden megvalósul mindabból, amit ezek leírnak, akarnak, propagálnak.
Képzeljük el azt a világot, ahol Tóta W. szándéka szerint nincsen pénz élsportra, és lehetőleg megszűnik az olimpia. Ahol nem ünnep többé augusztus 20-a, ahol nincsenek szentek, s leginkább nincsenek legendák, mítoszok, mesék, babonák, hősök – ahol semmi sincs. Ahol nincs jó és rossz, mert objektíven és emberi elmével úgysem megítélhető, mi a jó és mi a rossz.
Képzeljük el az ő világukat, ahol nincsen Isten – még annyi sem, amennyi mostanra megmaradt. Képzeljük el egy pillanatra az ő szabadságukat, amely soha nem megvalósítható persze, hiszen szerintük a szabadságot állandóan tágítani kell. Képzeljük el, hogy nincsen állam, nincsen egyház, nincsen példakép, nincsen fegyelem, nincsen iskola, nincsen rend és nincsen szigor, nincsen nemzet és nincsen múlt. S leginkább történelem nincsen.
Nincsen hit és nincsen akarat. Nincsenek faji és nemi különbségek, nincsenek nemi szerepek. Nincsenek korlátok. Törvény sincsen. Család sincs. Nincs határ, hadsereg, vallás, nincsen dicsőség és szégyen. Bűn sincsen. És nincsen pátosz, nincs meghatódottság, nincsen romantika, szentimentalizmus – és nincsen egyetlenegy megfellebbezhetetlen igazság sem, ugyanis általában véve nincsen igazság egyáltalán. Csak ők vannak, a laptopjuk, és az ő vágyaik.
Képzeljük el azt a világot.
S ha elképzeltük, talán belátjuk, hogy mégis inkább őket kell nem létezővé varázsolni. A gyerekeink és az unokáink érdekében.
Hogy Szent István műve még ezer esztendeig fennmaradhasson. S hogy az emberiség fennmaradhasson – már ha ennek egyáltalán van valami értelme…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap