Gyurcsány velünk van
Ami biztos: mint falat kenyér, hiányzik a sajtó az eleven embernek. Az, hogy írjanak róla, foglalkozzanak vele; bánja is ő, dicsérik vagy szidják - a lényeg, hogy benne legyen a médiában.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Változó idők és emberek
Azt minden józanul gondolkodó ember tudomásul veszi, hogy változnak az idők és változnak az emberek is, olykor egy nemzedéknyi idő alatt többször is. Vannak azonban az életünknek egyéb törvényei is, melyek a változások közepette bizonyos normák megtartását követelik. Így például a változó időkkel együtt változó emberek esetében a mértéktartás és a jó ízlés elemi követelménye is idetartozik. Nem újdonság, hogy a magukat szocialistának mondó balliberális párt tagjaira mintha ezek az elemi követelmények nem lennének érvényesek. A szocialisták igyekeznek úgy tenni, mintha a múltat csakugyan végképp eltörölték volna, már ami a saját múltjukat illeti, és most nap mint nap úgy emelkedhetnének ki történelmük pártállami diktatúrájának hol vérvörös, hol rózsaszínű habjaiból, mint megújult és makulátlan sellők, akik itt a demokráciát őrzik.
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
A hódmezővásárhelyi választás tanulságai
A szocialista párt retorikájában ugyan erősödésként tünteti fel vasárnap elért eredményét, jelöltjük valójában csak annyi szavazatot gyűjtött, mint a két évvel ezelőtti voksolás két baloldali jelöltje együttvéve. Noha az LMP és a DK sem állított jelöltet, ez mégsem eredményezte az MSZP indulójának nagyobb támogatottságát, ami azt mutatja, hogy egy esetleges ellenzéki szövetségkötés után sem adódnának össze egyértelműen a különböző szimpátiájú szavazók voksai.
Lánczi Tamás
MTI
Amerikai história - Álláspont - (teljes cikk)
Szentmihályi Szabó Péter egyszer arról morfondírozott, hogy hiába élt egy ideig az Egyesült Államokban, ma sem képes választ adni a látszólag egyszerű kérdésre: mi a különbség republikánusok és demokraták között? Az alapos gyanút, amely szerint a mindenkori elnökválasztás mögött valami csinos egypártrendszerféle húzódna, tengernyi szakirodalommal sem tudták kiverni az emberek fejéből. Az enyémből sem.A magyar jobboldal régi magyarázata, hogy a demokraták végső soron balosok, a republikánusok pedig jobbosok volnának, az amerikai belpolitika tartományában értelmezhetetlen. Nixon idején talán még lett volna értelme efféle szétválasztásoknak, de a neokon befolyással, vásári patriotizmussal, háborús megalomániával és sötét demagógiával megvert Bush-kormányzat ideológiája aligha volt az, amit Európában megfontolva haladásnak, hagyománytiszteletnek szokás nevezni.
Mondjuk azt, hogy létezik két klub: a piros és a kék, vagy a kerek és a négyszögletes, teljesen mindegy. Bárki is győzzön az elnökválasztáson, a lényeget, az amerikai „demokratikus intézményrendszert”, vagyis a országot igazgatók hatalmi monopóliumát továbbra sem veszélyezteti semmi.
Erre a néhány végletesen leegyszerűsített, mégis eligazítónak szánt mondatra azért ragadtattam magam, mert valamelyik éjjel megnéztem a republikánus konvenciót a világhálón. Láttam Mitt Romney elnökjelöltet, akivel feltehetőleg évek óta tréningeznek a szakemberek: mondandója éppen annyira spontán és kiszámíthatatlan, mint a költöző madarak évenkénti délre repülése. Nem tréfálok: láthatóan szóról szóra bemagolta negyvenperces szövegét.
Láttam a fülig mosoly Paul Ryan alelnökjelöltet, akinek a törtetés, a rókaság és a mesterkéltség minimális emberismeret mellett is ordító alaptulajdonsága. Szegény Clint Eastwood is ott volt, és élete legrosszabb fellépésén makogott hosszan egy üres széknek. A „nagy kérdésekről”, vagyis a szükséges tennivalókról – alapfokú angolsággal, óvodás szinten fogalmazva, amire a közönség miatt bizonnyal szükség is volt – olyan szaftos részleteket tudtunk meg a konvención, mint egy: az amerikai összetartó nép, de ha valaki nem jól teszi a dolgát, nosza, keressünk másikat a helyére, kettő: vannak régi, nagy amerikai értékek, három: Paul Ryan szereti a mamáját, négy: a választók segítségével együtt tehetnek valamit Amerikáért, öt: Isten áldja meg Neil Armstrongot.
Azonkívül – pironkodva írom le – láttam a hallgatóság soraiban egy máskülönben elegáns, sötét öltönyös embert, sárga (!) baseballsapkával a fején.
Szóval én tudom, hogy ez itt Amerika, megy a pörgés ezerrel, azt is tudom, hogy show nélkül ott még cukrot sem vesznek, mindent értek, de hadd jegyezzem meg halkan, hogy az az ország, amely Jeffersontól Reaganig mégiscsak adott eredeti figurákat az emberi nemzetnek, most Paul Ryant kínálja a kollekcióból. A túloldal pedig Joe Bident. Pompás lehetőségek, tényleg.
Elgondolkodott már azon valaki, hogy ha Romney elnök lesz, olyan figurák járkálnak majd be hozzá, mint Pat Robertson tiszteletes, a 700-as klubból? Aki szerint minden arab született bűnöző, aki 2007-re példátlan terrorhullámot jósolt hazájában (persze nem jött be), és akinek – saját bevallása szerint – az Úr személyesen panaszkodott Obama elnökről? És a dollárbarát Robertson még csak hagyján, de képzeljük csak el, hogy Perle és Wolfowitz után most miféle figurák tologathatják kedvenc bábuikat mindkét oldalon.
Ha komolyan vesszük Romney eddigi kampányszövegeit, akkor a világ máris készülhet a háborúra. A déli baptisták, a texasi olajbárók, a Tea Party és a többiek célkeresztjében máris felsejlik Irán…
De legyünk méltányosak: most valóban nem könnyű a választás. Van a rossz és a még rosszabb. A jellegtelen és a még jellegtelenebb. A gazdag és a még gazdagabb.
Bárcsak ne lenne semmi közünk ehhez az egészhez, de az a helyzet az, hogy szó szerint az életünk függ tőle.
Szentesi Zöldi László
Budapest jogszerűen járt el
Az MNO birtokába került hivatalos levél szerint Azerbajdzsán ígéretet tett, hogy Safarov a legsúlyosabb büntetést kapja hazájában. Az azerbajdzsáni igazságügyi minisztérium magyar társszarvének elküldött levelében nemzetközi megállapodásokra hivatkozva biztosítékot vállalnak, hogy Safarov Azerbajdzsánban folytatja büntetését az ítélet bármiféle megváltoztatása vagy újabb bírósági tárgyalás nélkül.
Magyar Nemzet
Sokan vagyunk és elegen
Az utóbbi napok, hetek történései Erdélyben ismét bebizonyították: a magyar közösség legjobb és leghatásosabb nemzetpolitikai partnere a román állam. Bizony. Hiszen minden olyan alkalomkor, amikor éppen erőt venne rajtunk a kollektív tudathasadás, és önmagunk ellen fordulnánk: megjelenik „a” román hatalom, és szinte menetrendszerűen hoz egy-egy olyan intézkedést, ami rögvest egységbe kovácsolja az erdélyi magyarságot.
György Attila
Magyar Hírlap
Egy lopás krónikája
Erdély minden részéből nagyjából huszonötezer magyar ember ment el szombaton Sepsiszentgyörgyre Az igazság napja elnevezésű demonstrációra, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása és a restitúciós bizottság magyar tagjainak bebörtönzése ellen tiltakozzon....Az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz: annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A 176/1948-as államosítási törvény melléklete világosan azonosítja az egykori tulajdonost, amikor kimondja, hogy a "Ref. Egyh. sepsiszentgyörgyi református fiúiskolája" átmegy állami tulajdonba.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Orbán Viktor az új egyetemről
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem megteremti a köztisztviselői pályák összekapcsolódását, és a köztük való átjárhatóságot. Azt akarjuk, hogy az új egyetem a hallgatói számára erős identitást, korszerű szaktudást és motivációt adjon, hogy a későbbiekben is majd magyar fiatalok ezrei döntsenek a haza szolgálata mellett.
Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitó ünnepségén
Származási hely: Palesztina Megszállt Területei
Származási hely: Palesztina Megszállt Területei – ilyen címkékkel találkozhattak a dél-afrikai vásárlók azokon a termékeken, amelyek Ciszjordániából származnak. Izrael tiltakozik a dél-afrikai kormány rendelete ellen. Dél-Afrika Izrael 1948-as határait ismeri el, így nem ismeri el Izrael részeként azokat a területeket, amelyek ezen kívül esnek – érvelt a döntés mellett a dél-afrikai kormány szóvivője. A vásárlókat tájékoztatni kell arról, hogy az adott termék pontosan honnan származik. Az izraeli külügyminisztérium szerint ez lényegében bojkottot jelent az izraeli árukkal szemben.
Népszabadság
Lesz-e izraeli agresszió Irán ellen, és ha igen, mikor?
A Moszadot 2002 és 2010 között vezető Meir Dugan szerint Izraelnek őrültség lenne egyedül háborút indítania Iránnal szemben. A harmincnapos háborúval és ötszáz áldozattal számoló izraeli kormányzati retorika ezért inkább tekinthető verbális kalandnak és az Egyesült Államok zsarolásának. Egy Iránnal szembeni akció ugyanis nem képzelhető el Amerika nélkül. Az amerikaiak a háborút azért sem akarják, nehogy az irániak felsorakozzanak Mahmúd Ahmadinezsád elnök mögé.Netanjahu és Ehud Barak védelmi miniszter eltökéltnek látszik, hogy az amerikaiak segítsége nélkül is végrehajtják a támadást az iráni atomlétesítmények ellen. A hírszerzésből, a hadseregből kiszivárgó ellenvetésekre, amelyek megkérdőjelezik az önállóan végrehajtott támadás ésszerűségét, Netanjahu kijelentette: a mi demokráciánkban szokás, hogy a politikusok döntenek, a katonák pedig végrehajtják az utasítást. Simon Peresz államfő ellenzése csak formális, de nem szólhat bele a katonai beavatkozás eldöntésébe.
Izraelnek legalább négy „frontszakaszról” kell ellentámadásra számítania. Egyrészt Iránból kilőtt ballisztikus rakétákra. Másrészt, s ez a legveszélyesebb, a Libanonban található Hezbollahra, amely több tízezer főnyi jól felkészített fegyelmezett harcosból áll, s legalább hatvanezer kis hatótávolságú rakétával rendelkezik.
Az izraeli hadsereg jól emlékezhet a Hezbollah erejére még a 2006-os libanoni kirándulásból, ahonnan dolgavégezetlenül és elég gyorsan távozásra kényszerült. Mire számít Netanjahu azzal, hogy még az amerikai elnökválasztás előtt meg akarja támadni Iránt? Sokan gyanítják, talán olyan helyzetet akar teremteni, hogy bárki legyen is az amerikai elnök, be kelljen lépnie egy elhúzódó háborúba. Vagy megoldja Izrael egyedül az iráni problémát, vagy ha megszorul, akkor úgy is ott van mögötte az Egyesült Államok, amely végül kisegíti.
Magyar Nemzet