Mikor rólunk van szó, már nem vagyunk annyira megértőek, türelmesek

                      Az emberi természet egyik sajátossága, hogy mások baja esetleg együttérzést vált ki belőle, s a tőle távol lévő tragédiát átérezni képes ugyan, de mégis leginkább csak akkor érez ellenkezést és haragot, ha a sérelem őt magát éri. Ilyenkor képes megfeledkezni arról, hogy a válság az egész társadalmat vagy legalábbis annak jelentős többségét gyötri, s így aztán félretesz minden megértést, türelmet és empátiát. Kristóf Attila  Magyar Nemzet

Bayer Zsolt: A baloldal - (teljes cikk)

                        Hallgatom a magyarországi baloldal prominenseit, és bármiről beszélnek, nagyon hamar kiderül, hogy beszédjüknek nincsen semmi értelme. Legyen szó gazdaságról, társadalomról, történelemről, filozófiáról, szociológiáról – legyen szó bármiről, semmi de semmi fontos, értelmezhető és tovább gondolható igazság nem hagyja el ajkaikat. Egyáltalán: maga az a fogalom, hogy „baloldal” vált teljesen értelmezhetetlenné és felismerhetetlenné. Ha nem lennének a régi, megcsontosodott és megrögzött hazugságpanelek, már az égvilágon senki sem használná a „baloldaliság” és „baloldal” kifejezéseket.   Nincsen olyan, hogy baloldal. Nálunk egészen biztosan nincsen. Volt talán valaha, s amikor volt, akkor rettenetes dolgokat vitt véghez. Ölt, pusztított, kisemmizett, s eközben folyamatosan hazudott. S régi-régi hazugságaiból lettek a mai megcsontosodott baloldali közhelyek. S ebbe az eleve hazugságokra épült baloldali kánonba – ha kellett – arcpirulás nélkül beemelték az elmúlt század legnagyobbjait is. Vagy úgy, hogy rájuk fogták: ők is baloldaliak – értsd: kommunisták – voltak, még ha nem is tudtak róla, vagy úgy, hogy lángelméink tévedéseiből raktak várat. Szegény Adynak elég volt leírnia, hogy „Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye” – és baloldali lett belőle. Az ős Kaján magyar sámánjából. S ott volt aztán József Attila legnagyobb tévedése: „Tőke és Fasizmus jegyesek”. Jaj, Istenem, dehogyis jegyesek. De a hazai baloldal ezt a tévedést is négyrét hajtogatta, és aládúcolta vele rozzant szellemi építményének ócska kis kredencét. Drága Attila – minden külön értesítés helyett – íme a való: tőke és baloldal jegyesek. A globalizáció nemzetközi tőkéjének legnagyobb szajhája a nemzetközi baloldal. És az elárvult, de napjainkban ismét erőre kapó nemzeti mozgalmak ellen bármilyen alkura, szövetségre és árulásra kész, csakhogy megmentse hatalmát, és megmentse azt a világrendet, ami teljesen nyilvánvalóan menthetetlen. Ezt láthatjuk idehaza nap nap után. Amikor a kormány csökkenti a rezsiköltségeket, a baloldal a szent piacra hivatkozva kárhoztatja ezt az intézkedést, és a globális vállalatok tőkéjét, nyereségét félti, ezen vállalatok kivonulásával fenyegetőzik, és azzal riogatja a népet, hogy ennek következtében majd nem lesz áram a lakásokban. Ez természetesen ugyanaz a baloldal, amelyik a rendszerváltás hajnalán bagóért eladta a magyar energetikai vállalatokat a nemzetközi tőkének, és még a hasznukat is törvénybe foglalta – nyilván a szent piac nagyobb dicsőségére. Ez ugyanaz a baloldal, amelyik minden, ismétlem, minden esetben a nemzetközi tőke pártjára áll, és minden, ismétlem, minden esetben a lakossággal szemben akar megszorításokat alkalmazni, miközben például a bankok érdekeit és extraprofitját körömszakadtáig védelmezi. Ez ugyanaz a baloldal, amelyiknek idehaza legkésőbb 1986 óta mindenre ugyanaz a receptje: szoríts meg, fogd rá a túlfogyasztásra, vegyél fel kölcsönt – aztán meglátjuk, mi lesz. Ez ugyanaz a baloldal, amely baloldalt egyszerűen nem lehet elviselni. Nagyjából a polgári radikálisok és a Kun Béla-féle gyilkosok óta. És hosszú-hosszú idő óta először próbál meg egy kormány teljesen új irányt szabni mindennek. Az életünknek – már amennyiben van még egyáltalán bármi értelme a társadalom „közös életének”, és van még ethosza egyáltalán a társadalomnak. Ha van, akkor sikerre vagyunk ítélve. Ha nincs, akkor nyugodtan jöhetnek ismét a Bajnai Gordonok és Gyurcsány Ferencek, jöhet újra a megszorítás, kölcsönfelvevés, eladósodás sátáni „szentháromsága”. Akkor folytathatjuk az egészet úgy, ahogy harminc (hatvan) éve csináljuk. Akkor jöhet az IMF. És az ortodox gazdaságpolitika. Önök még nem unják? Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobraiból

Őshonos háziállataink - Bivaly

                        Eredeti hazája Elő- és Hátsó-India. A hazánkban is őshonos állat a nedves, tőzeges legelőkkel rendelkező gazdaságok (Somogy, Zala megye, Erdély) tenyésztették. Igavonó ereje ötven százalékkal nagyobb, mint a szarvasmarháé. Ma Magyarországon pár száz darab van belőle, jelentősebb állományai Erdélyben találhatók. A Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban mintegy 250 bivaly él. A telep az őshonos bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának magyarországi központja. A II. világháború után a Magyarországon megmaradt kevés számú bivaly Balatonnagyberekben élt szilajtartásban. A töredék állomány összegyűjtésére a Kápolnapusztai Állami Gazdaság kapott megbízást, amely a - mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de a bivalytartásra ideális területen - Zimánypusztán, a Kis-Balatonnál helyezte el az akkor 40-50 darabot számláló bivalycsordát. Jelenlegi helyére - ami 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része - 1976-ban került. Ma már újra több bivalycsorda él szerte a Kárpát-medencében.

Kristály Lehel: (Gy)alázatosék - avagy, mit is és, hogyan képvisel az RMDSZ? - (teljes cikk)

                          Budapesten politológiát studírozó egykori RMDSZ-es ismerősöm tudálékoskodva emelte le polcáról Elliot Aronson A társas lény című könyvét, s ezzel együtt fölényesen nyomta a kezembe. „Ezt nézd, ilyeneket kell olvasni, ezekből tanulja meg az ember, hogyan kell manipulálni a tömegeket” – magyarázta az ifjú titánjelölt.   Tizenhárom évvel később éppen Aronson könyvét lapozgattam a vonaton. No nem azért, mert oly nagy kedvem támadt tömegeket manipulálni, de e szociológiai alapmű tele van továbbgondolásra alkalmas gondolatokkal. Hogy a fülszöveget idézzem: „Az amerikai szociálpszichológia egyik legrangosabb és legeredetibb képviselője könnyed, olvasmányos, színes stílusú, ám magas szakmai színvonalú áttekintést ad többek között a propagandáról, a háborúról, az elidegenedésről, az agresszióról, az egyéni elköteleződésekről, a társadalmi feszültségekről és a politikai fordulatokról.” Az egyik fejezetben a szerző ezt írja: „Egy személy megbízhatósága úgy is növelhető, ha a hallgatóság teljesen meg van győződve, hogy az illető nem akarja őket befolyásolni.” A neves szerző azt is megjegyzi: „A kommunikátor megbízhatósága (és hatékonysága) fokozódhat, ha olyan álláspontot képvisel, amely minden jel szerint saját érdeke ellen való.” Alig tettem le Aronson lenyűgöző művét, egy nappal később, január 3-án Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a mestert idéző húzással állt a nyilvánosság elé. Bemutatott egy dokumentumot, amely – állítása szerint – a Romániát kormányzó szociálliberális szövetség (USL) és az RMDSZ között tavaly október elsején köttetett szándéknyilatkozat arról, hogy a decemberi választásokat követően közösen alakítanak kormányt. Ez ugyan – még – nem történt meg, de december közepén Kelemen megerősítette a dokumentum létezését. Az RMDSZ elnöke egy a Hvg.hu-n megjelent interjúban azt is elmondta: a megállapodásból két példány készült, egy a kolozsvári irodájában van bezárva, a másik Victor Ponta szocialista vezér, jelenlegi kormányfő tulajdonában van. „A választásokat követően Bukarestben tartózkodtam, így technikai oka volt annak, hogy nem tettük azonnal közzé. Aztán jöttek az ünnepek, amikor nem lett volna szerencsés közölni. Január 3-án, 4-én, amikor beindul a közélet, mindenki számára elérhető lesz” – mondta Kelemen. Nos. Ez az a húzás, amely méltó arra, hogy bekerüljön Aronson példatárába. „Mondj, tégy olyat, ami látszólag az érdekeid ellen szól, hogy higgyenek neked.” Az RMDSZ-vezérkarnak így is három hét kellett ennek felismeréséhez. Amikor aztán mégis felvillant ama bizonyos negyven wattos égő, Kelemen Hunor összeszedte minden bátorságát, majd kiállt, és mondta a magáét. Hogy ők csak jót akartak. Hogy lett volna minden szintű részvétel a kormányzati struktúrákban. Hogy közösen támogatták volna az alkotmánymódosítást, valamint az ország közigazgatási átszervezését. Hogy ígéretet kaptak a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak rendezésére, a magyar oktatás kérdéseinek megoldására. Sokan vannak azonban, akik mégsem hisznek Kelemen Hunornak. Azt kérik, mutassa be az igazi megállapodás szövegét – bár kétlem, hogy az nem ment eddig át a darálón. Nem tanulnak az RMDSZ-ben, hiába a dölyf és a tudálékoskodás. Csak magolnak. Aronsont be tudták biflázni, de hihetően alkalmazni már nem képesek. S hogy mennyire nem tanulnak, azt az is bizonyítja, hogy többnyire beérik az odavetett konccal. Vagy annak morzsáival. Az örökös szenátornak hitt, de mandátumát vesztő Frunda Györgynek dobott kormányfő-tanácsosi tisztséggel és két államtitkári poszttal. Hiszen képesek voltak újraírni Neptunt is. (Feledékenyek és fiatalabbak kedvéért: 1993 júniusában a szövetség vezetőségének felhatalmazása nélkül, titkos találkozón vett részt a Fekete-tenger partján, Neptunon az akkori román hatalom képviselőivel Borbély László, Tokay György és – ki más? – Frunda György. Az Iliescu-rezsim által tett, azóta is megvalósítatlan ígéretek fejében Románia számára viszont lehetővé vált, hogy kisebbségbarátnak tűnjön a Nyugat szemében.) Amíg nem derülnek ki újabb részletek a paktumról, a tavalyi egyezkedést a kolozsvári Krónika után nyugodtan nevezhetjük Neptun 2-nek. Az RMDSZ-t pedig egy (gy)alázatos bandának. Kristály Lehel Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom

Böjte Csaba és a pénz - meg a szeretet

                            "Én azokat szeretem ingyen, akiket más pénzért sem szeret. Akiket pénzért sokan szeretnek, tanítanak, szolgálnak, én azok körül nem lihegek." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

A kommunizmus nünbergi pere

                          A Kommunizmus fekete könyve a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra a politicídium (politicide) terminust javasolja. A faji alapon elkövetett genocídium kifejezéssel párhuzamba állítva ez azt jelenti, hogy a kommunisták a burzsoázia és egyéb nem kívánatosnak kikiáltott osztályok, „belső ellenségek” elpusztítását politikai okokból követik el. Bárhogy hívjuk is azonban ezeket a tömeggyilkosságokat, olyan megbocsáthatatlan bűnök, amelyek egy ideológia miatt létezhettek, a gyakorlati megvalósulás szép ígéretéért. Ezért sem felejthetünk, relativizálhatunk, ha a kommunizmus bűneiről, áldozatairól beszélünk. Ezért is kell emlékeznünk az óvodától az egyetemig, az Országgyűléstől a legkisebb temetőig a világ minden szegletén. Haraszti Gyula Magyar Nemzet

Ellenzéki trauma

                            Felfoghatatlan, hogy számos MSZP-s, egyáltalán, a balliberális észosztók többsége minden jel szerint úgy gondolja, az emberek attól boldogok, ha a lehető legtöbb rezsit fizethetik, ha a csapnivaló szolgáltatások minél drágábbak. (...) A rezsicsökkentés a kormány első olyan hangulatjavító intézkedése, amelyet az emberek közvetlenül érzékelhetnek a saját zsebükön. Ezt valóságos gyarapodásként élhetik meg, s ezen a baloldal elkeseredett ellenpropagandája sem változtat sokat. Ugró Miklós Magyar Nemzet,

Az ellenzék svédcsavarja - azaz pofátlanság teteje

                Eddig csak ámuldoztunk azon, hogy balliberális ellenzékiek hogyan képesek arcpirulás nélkül számon kérni ezen a kormányzaton azokat a bűnöket, amelyeket ők követtek el kormányzati szerepben éveken át. Évtizedes kényszerű ismeretség után is elcsodálkozik az ember azon, hogy milyen elszánt arcátlansággal tudják ezt művelni.   Ám úgy érzik, tovább kell csiszolni a módszert, nem elég csak úgy általánosságban arcátlankodni. Az sem elég, hogy – mint a legutóbbi híradásokból is tudhatjuk – kormányzati ténykedésük idejéből csaknem ezerötszáz-milliárd forintnyi devizaadósság törlesztését hagyták ránk csak erre az évre, jól időzítve a választások előtti időszakra, túl azon, hogy ott fosztogattak, ahol csak tudtak. Most folyvást különféle megszorításokat hánynak a kormány szemére, miközben ők csinálták az adósságot, de nem nekik kell visszafizetni. Bíró Zoltán  Magyar Hírlap

Hende: Emlékeznünk kell, hogy megmaradjon a történelmünk

                        Emlékeznünk muszáj, hogy történelmünket meg tudjuk tartani - hangoztatta a honvédelmi miniszter a budai Várban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán a doni katasztrófa 70. évfordulóján tartott megemlékezésen.   Hende Csaba  elmondta: a Magyar Királyi Honvédséget arra tervezték, hogy egy regionális konfliktus esetén a siker reményében tudjon szembeszállni közel hasonló erejű ellenfeleivel, de nem arra, hogy két világhatalom konfliktusában, a kor legmodernebb fegyverei ellen vegye fel a küzdelmet, rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között. A feladatot, amit a magyar királyi 2. hadseregre bíztak, nem lehetett megoldani - hangsúlyozta a tárca vezetője, hozzátéve, hogy nem lehetett a rendelkezésre álló erőkkel és eszközökkel a kijelölt lehetetlenül hosszú védőszakaszt megtartani, különösen a megfelelő felszerelés, fegyverzet, utánpótlás és tartalék híján. "Ők megtették a kötelességüket, amit a haza nevében megköveteltek tőlük és annál sokkal többet is: mindazt, amit lehetett" - mondta Hende Csaba. MTI, fidesz.hu