Marosvásárhelyen szakadatlanul olvastak
Idén második alkalommal is nekivágtak a felolvasók, hogy a magyar kultúra napja alkalmából bizonyítsák, lehet 24 órán át éjt nappá téve olvasni – mégpedig marosvásárhelyi vagy épp erdélyi kortárs szerzőktől. Az olvasnivaló nem fogy ki, s a tervek szerint a felolvasó sem.
Pontban éjfélkor nekivágtak a Studium szakkönyvtárban a 24 órás felolvasó maratonnak. Nem rekordot dönteni készülnek a részvevők, éppen csak ezt a módját választották a magyar kultúra napja megünneplésének. Így ezen a napon magyar szerzőtől olvasnak, az biztos, de leginkább marosvásárhelyitől, erdélyi kortárstól vagy épp valamelyik évfordulós szerzőtől.
A házigazda Vass Levente kezdte meg a felolvasások sorát, majd az unitárius főjegyző, Nagy László követte őt a sorban, s közben érkeztek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színészei is: Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katalin, László Csaba, Gecse Ramóna és Varga Andrea is megidézte egy-egy kedves szerzőjét, s felidézte egy-egy kedves történetét, míg Kárp György lányával hajnalig olvasott és hallgatta a felolvasásokat. A színészeken kívül persze mások is betértek a maratonra, hogy Molter Károlyt, Székely Jánost, Wass Albertet olvassanak vagy épp Tündérbogyó történeteit, amelyeket Kádár Annamária Mesepszichológiájából olvastak fel fáradhatatlanul.
szekelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom
A magyar kultúra napja: A horvátországi magyarság is ünnepel
A magyar kultúra napja: A horvátországi magyarság is ünnepel Kiállításokkal, verssel és zenével ünnepli a magyar kultúra napját a horvátországi magyarság. A zágrábi Ady Endre Kultúrkör korondi kerámiákból, kalotaszegi hímzésekből és a szecesszióval foglalkozó könyvekből rendezett kiállítást a magyar kultúra napjának tiszteletére. "Alkalom ez arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket" - mondta Szelmann Marianna, a kultúrkör elnöke a tárlat nyitóünnepségén. A magyar nemzeti himnusz szövege egy kis faluban, Szatmárcsekén született - emlékeztetett ünnepi beszédében Dezső János zágrábi kulturális attasé, aki szerint ez is azt bizonyítja: "bárhol, többségben, kisebbségben, határon innen és túl, a világ közepén és a végén is lehet nagyot merni és nagyot alkotni". A rendezvényt az egyesület tagjai Kányádi Sándor, Wass Albert, Reményik Sándor gondolataival, Bartók Béla zenéjével, népdalokkal gazdagították, a résztvevők megkóstolhatták a székelyföldi és más erdélyi ételeket. A program társszervezője a zágrábi nagykövetség, Zágráb Város Kisebbségi Tanácsa és a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság. A kiállítás január 27-ig látogatható a Kultúrkörben. A Horvátországi Magyarok Ifjúsági Közössége (HMIK) szervezésében a drávaszögi Laskón, valamint Pélmonostoron a Magyar Egyesületek Szövetsége (MESZ) rendez ünnepi műsort a magyar kultúra napja alkalmából. VajdaságMa, MTI, Patrióta Európa Mozgalom
Bajnai és a minimálbér
Puskás Imre komoly támadásnak tartja a Bajnai Gordon által jegyzett Haza és Haladás alapítvány anyagát – ha úgy tetszik választási programját -, mely szerint a minimálbér mértékét a mindenkori átlagjövedelem 30 százalékában kellene megállapítani. Óriási különbség van a 98 ezer forintos, és a 66 ezer forintos minimálbér között – hívta fel a figyelmet a a számvevőszéki bizottság fideszes alelnöke szombati sajtótájékoztatóján.
Puskás Imre emlékeztetett, 2013-ban, megállapodás keretében a vállalkozói szféra képviselői is igent mondtak a 98.000 ezer forintos minimálbérre. Ez a bér kigazdálkodható, elviselhető, tartható mértékű – fűzte hozzá.
A fideszes politikus aláhúzta, egy ilyen 66.000 ezer forintos minimálbér teljes mértékben ellehetetlenítené a családok többségét. A jelenlegi 98.000 ezer forintos minimálbér még lehetővé teszi a családok számára, hogy a rezsidíjat, az élelmiszer és ruházati költségeket, a hétköznapi élet mindenfajta költségét teljesíteni tudják, de ez egy 32 ezer forintos csökkentéssel már nem volna elképzelhető – fejtette ki.
Puskás Imre felhívta a figyelmet arra, ha Bajnai Gordon lehetőséget kapna a kormányzásra, és arra hogy többek között ezt a törekvését is megvalósítsa, az újra komoly szociális válságot eredményezne. Ismét olyan helyzet alakulna ki, amely a 2002 és 2010 között volt, amely elsősorban a nagyvállalkozók, milliárdosok, multik, és a bankok érdekeit szolgálta, az emberekkel szemben. Ez számunkra megengedhetetlen – szögezte le a fideszes képvisel
Puskás Imre bízik abban, hogy nem lesz Magyarországnak újra olyan kormánya, amely nem az emberek, a családok érdekeit szolgálja, hanem a milliárdosokét, a multinacionális vállalkozásokét.
fidesz.hu
A vesztes az, akiből csak az ész nélküli ellendrukkerségre futja
A kormány Balog Zoltán útján megegyezett a HÖOK képviselőivel. Nem mindenkinek és nem százszázalékos megelégedésére, de a tárgyalások természete már csak ilyen. Valamit adok, másban engedek. Intelligens tárgyaló felek közt, demokráciában ez így szokás. Az oktatási irányítás – egyeztetve a kormányfővel – képes volt saját korábbi álláspontját mérlegre tenni. Nagyon nagy bűn ez? Nem erről szól a demokrácia? (...) A vesztes az, akiből csak az ész nélküli ellendrukkerségre futja.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Régi magyar filmcsillagok - Muráti Lili (Nagyvárad, 1912 – Madrid, 2003)
Igazi nagy színésznő és bálvány volt, és nemcsak az 1930-as, 40-es évek Magyarországán, hanem Spanyolországban is, ahová közvetlenül a második világháború után, nagy nehézségek árán menekült.
Sejtelmes hangjával, egyedi humorával elbűvölte a nézőket. Általában a határozott, kissé kacér, de nagyon is tudatos nő típusát alakította a filmvásznon, aki minden helyzetben feltalálja magát és mindent önállóan megold.
Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, mielőtt Bárdos Artúr felfedezte tehetségét.
1932-ben a Művész Színházban, 1932–34 között a Belvárosi Színházban, 1934-ben a Magyar Színházban, 1934–41 között párhuzamosan a Vígszínházban és a Pesti Színházban, 1943–1944 között az Andrássy Színházban (mai Új Színház) szerepelt.
Mivel a háború után a kommunisták koncepciós vádakkal illették, férjével és egyben menedzserével, Vaszary Jánossal külföldre menekült, mezítláb, végig koldulva Ausztriát.
1947-ben Madridban telepedtek le. Előbb a Madridi Rádió magyar adásában olvasott fel kommentárokat. Fél év alatt megtanult spanyolul, majd rövidesen férjével saját társulatuk lett.
1950–1963 között velük járta a spanyol színpadokat.
Először 1975-ben látogatott haza, majd a rendszerváltás után visszakapta magyar állampolgárságát, valamint életművéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje állami kitüntetést.
Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a Karinthy Színház A nagymama című darabjában tért vissza újra magyar színpadra.
18 magyar és számos spanyol filmben játszott.
Stróbl Alajos: Anyánk
Stróbl Alajos (Liptóújvár, 1856- – Budapest, 1926)
Régi magyar filmcsillagok - Ágay Irén (1912-1950)
Az iskolapadból került az Országos Színészegyesület iskolájába. Diplomáját 1931-ben kapta meg. 1931 és 1935 között a Vígszínház művésze volt. Főként modern tárgyú színművekben, filmvígjátékok főszereplőjeként aratott sikert, többek között Jávor Pál, Ráday Imre és Kabos Gyula partnereként.
A harmincas évek derűs, könnyed filmjeinek kedvelt fiatal hősnője volt. Igényesebb feladatot a Két fogoly-ban kapott, ahol Bajor Gizi mellett ő személyesítette meg Zilahy Lajos világháborús történetének másik vezető nőalakját.
1933-ban feleségül ment Székely Istvánhoz, aki legtöbb filmjének a rendezője volt. A házaspár 1938-ban az USA-ba emigrált. 1950-ben, egy filmforgatáson Ágay Irén rosszul lett és meghalt. Csak 38 éves volt.
Emlékezetes filmjei:
Iza néni (1933)
Mindent a nőért! (1934)
Ida regénye (1934)
Lila akác (1934)
Búzavirág (1934)
Emmy (1934)
Őfelsége keringőt táncol (1934 osztrák)
Címzett ismeretlen (1935)
Szenzáció (1936)
Nászút féláron (1936)
Segítség, örököltem! (1937)
Maga lesz a férjem (1937)
Két fogoly (1937)
A jogvédőktől is védik a romákat
A magyar sajtónak múlhatatlan felelőssége van abban, hogy milyen képet mutat a hazai cigányságról – mondta a lapunknak adott interjúban Kocsis Fülöp. A nyíregyházi Huszár-telepen lévő iskola ügye kapcsán a görög katolikus püspök szólt arról is, csak korlátolt gondolkodású ember gyanakodhat arra, az egyház azért hoz létre hátrányos helyzetű településen oktatási intézményt, hogy így szegregálja az ott tanuló roma származású gyermekeket.
Úgy fogalmazott, az integráció arról szól, hogy a cigány és magyar gyermekek együtt nevelkednek, mert jó hatással vannak egymásra, ám ez csak akkor működik, ha a megfelelő környezetet is kialakították hozzá. Kocsis Fülöp szerint a mégoly szépnek tűnő eszmények emberek nélküli, embereket figyelmen kívül hagyó, mechanikus megvalósítása mérhetetlen károkat tud okozni. Ezt láthattuk az elmúlt rendszerekben – közölte.
Magyar Hírlap
Stefka István: Hiteltelenek - (teljes cikk)
A baloldal, a szocialisták nem tagadják meg magukat. A múlt kísért, legalábbis náluk. A jövő évi választásra készülve utcabizalmikat telepítenek, képeznek ki a választókerületekben, akiknek a feladatuk az lesz, hogy a körzetükben „ajtótól ajtóig” győzzék meg a választókat a szocialisták megkerülhetetlenségéről, a baloldali alternatíváról. Az utcafelelősök Ron Werber szocialista kampányguru útmutatásai szerint adatbázisokat készítenek, kimutatást az emberek érzelmeiről, gondolatairól, hovatartozásáról – netán szokásairól, ügyeiről, álmai-ról.
Egyszóval az MSZP nem egyszerűen gondolatrendőrséget épít ki magának, hanem a valóságban klasszikus gyűlöletfelelősöket telepít a lakóhelyekre, ahol majd egymást figyelik, egymásról jelentenek az emberek.
Most még a választásokig következmények nélkül tehetik. De gondoljunk csak bele, mi történne, ha a választók akaratából hatalmat kapnának. Jaj lenne azoknak, akik nem támogatták a baloldalt.
Ezt már ismerjük, legalábbis az idősebbek. Emlékszünk a Rákosi-, majd a Kádár-korszak házmestereire, ház- és tömbbizalmiaira. Ők voltak az ÁVO, a belügy szeme, ők voltak azok, akik szorgosan körmölték be megjegyzéseiket a lakó-nyilvántartási könyvbe: megbízható, megbízhatatlan. Ők jelentettek, feljelentettek rendületlenül, névtelenül, s a hazugságokat, hamis vádakat rendre követték a házkutatások, zaklatások, kihallgatások, fenyegetések, megfélemlítések.
Így éltünk mi. Ezt akarja az egyharmad? Ez jöjjön vissza? Horn Gyula nem véletlenül mondta a parlamentben a rendszerváltás hajnalán, hogy Magyarország a feljelentők országa volt. A jobboldalon ülők ugyan felháborodtak ezen – többen a tisztességükben érezték magukat sértve –, sajnos mégis ez volt az igazság.
Soha annyi embert nem jelentettek fel érdekből, számításból, rosszindulatból, karriervágyból 1945 után, az ötvenes és a hatvanas években, mint akkor. Ártatlanok tízezreit hallgatták ki, sok ezer embert vetettek börtönbe vagy végeztek ki. Ez volt a kommunizmus, ez volt a bolsevizmus, a proletárdiktatúra, ez volt és ez ma is a baloldal igazi arca.
A kommunista nem vész el, csak átalakul. A baloldal ma is a hazugságra, a megtévesztésre és a felejtésre épít. Ennek eklatáns példája volt nemrégiben Mesterházy Attila botrányos kolozsvári kiruccanása. Szegény ember, a határon túli magyaroktól pártja, az MSZP nevében bocsánatot kért a 2004. december 5-i népszavazás kudarcáért, s mit tesz isten, az erdélyiek nem felejtettek. Kifütyülték, „beszóltak” neki. S ez a valóság.
Nem lesz könnyű Ron Werber gyűlöletfelelős úrnak újabb hazugságkampánnyal, tömbbizalmikkal győzelemre vezetnie a baloldalt, mert még túl frissek az emlékek a szocialisták és liberálisok négy- plusz nyolcéves országlásáról, áldásos tevékenységéről is.
Ennek az országrontó baloldali politizálásnak az érzelmi alapjait Márai Sándor írta meg 1948-ban, a Napló ötödik kötetében: „Károlyi Mihály, a párizsi magyar követ nemrégiben izgatottan kijavított egy nyilatkozatot, amelyet Judit leánya adott egy újságírónak. Károlyi ezt írta a nyilatkozatba: »Én gyűlölöm a magyar népet…« – majd kijavította, imígyen: »Én gyűlölöm a magyar nép volt vezetőit.«”
Nos, most melyik mondatát higgyük el a balliberális oldalon nagyra becsült úrnak? Amely szívből jött vagy amelyet az esze diktált? Az most már világos, hogy az MSZP a következő választásokig a gyűlöletpolitikára épít. Ezt jelzi a Magyarország ma elnevezésű új kampányuk. Gyűlöletplakátjaikra – Winkfein Csaba szocialista elnökségi tag szerint – először Matolcsy Györgyöt és Hoffmann Rózsát teszik fel. Milyen szánalmas erőlködés.
Célpontjukba ismét egy nyilvánvaló hazugságot tesznek, amiről éppen az ellenkezőjét gondolja a többség. A hazugság, amit az MSZP állít: „Az Orbán-kormány csaknem három éve az elszegényedésről, a rombolásról, a kapkodásról, »az esztelen ötletelésről» és a jövő feléléséről szólt, s ezt mindenki tapasztalja, mert Magyarországon ma rosszabb a helyzet, nehezebb boldogulni, mint három évvel ezelőtt.”
Az utolsó két mondat igaz. De az emberek vissza fognak kérdezni: kik juttatták ide Magyarországot, melyik kormány védte meg igazán hazánkat a külföldi pénzoligarcháktól, kik tudták a költségvetést az EU-normáknak megfelelően ilyen alacsony szintre levinni, és melyik kormány az, amelyik ilyen gazdasági helyzetben is tud rezsit csökkenteni, nyugdíjat és minimálbért emelni, munkanélküliséget felszámolni, még ha lassan is? Melyik?
Stefka István
Magyar Hírlap
A kormány üzenete világos: a bankok vagy lemondanak profitjuk egy részéről, vagy kiszorítjuk őket az országból
Bogár László szerint Orbán Viktor második kormányzása elején arra kérte az unió vezetőit, hogy próbálják megérteni Magyarország helyzetét. Ez a kivéreztetett, fáradt társadalmat nem kellene a költségvetési hiány három százalék alá szorításával tovább gyötörni.
Ám hiába, és akkor választotta azt a megoldást, hogy visszaveszi a nemzetközi tőkétől innen kivont erőforrások egy részét, például a bankadóval. A kormány üzenete világos: a bankok vagy lemondanak profitjuk egy részéről, vagy az állam megpróbálja kiszorítani őket az országból.
Az itt működő külföldi bankoknak a megegyezéshez fűződik érdekük, hiszen egy működő Magyarország évtizede távlatban számukra igazi aranybánya lehetne. A kormányfő azt próbálta megértetni Európával, hogy hosszú távon több hasznot húzhatnának belőlünk, ha rövidtávon mérséklik a terheinket.
Nem álltak szóba vele, és ez nem sok jót ígér nekünk az egységesülő Európában. Az adja a fizetési mérleg régen nem tapasztalt aktívumát, hogy lényegileg leállt az importból beszerezhető javakra irányuló fogyasztás.
Ennek a magyar társadalom tömeges elszegényedése az ára. A társadalom annyira megégette magát a devizahitelezéssel, hogy spontán megszorítja önmagát.
Heti Válasz