Kanada nem lelkesedik a magyarországi cigányokért
Az idén Kanada őshonos, indián népe tüntetni kezdett. Edmonton városában több ezren demonstráltak a kormány ellenük irányuló diszkriminációja miatt. Ontario tartomány északi részében, a Hudson-öböl mentén fekvő Attawapiskatban Theresa Spence indián hölgy éhségsztrájkol. Az Amnesty International, a világ legnagyobb emberi jogi szervezete tavaly december 19-én kiadott jelentése felhívja az ottawai kormányt, hogy tartsa be az őshonos népeinek jogait, beleértve a nem szennyezett ivóvízhez jutását. Ami a kanadai kormányt illeti, annak figyelmét nyilván elvonja a magyar nagymamák megbilincselése, vagy az, hogy Miskolcon plakátokat ragasszon ki a helyi cigányság felvilágosítására a megváltozott kanadai bevándorlási helyzetről.
Lovas István
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Szentesi Zöldi László: A nép ellensége
Az ominózus ORF-film után azt állítani, hogy a hazánk elleni hadjárat pusztán a véletlenek összejátszása, színtiszta naivitás. Lendvaiék felvonultatták a klasszikus goebbelsi médiatechnikát: félelmet keltő képsorok, alattuk komor zene, bizonyos kulcsszavak gondos elhelyezése, manipulatív, szövegösszefüggésből kiragadott mondatok, kizárólag az egyik fél szerepeltetése. Ez utóbbi olyan ragyogóan sikerült, hogy a film – leplezetlenül – maga a Magyarországról vallott baloldali narratíva, már amennyiben baloldali narratíván a vérlázító hazugságot, a történelemhamisítást értjük.
Lendvai, Ungváry és a többi mindenekelőtt rossz elitista. Kizárólagosnak hiszik a véleményüket, csak a legszűkebb táboruk hívószavaival dobálóznak. Ilyenek persze a politikai jobboldalon is vannak, de a liberális nagyképűséghez és érzéketlenséghez tényleg semmi sem mérhető.
Elődeikhez, a forradalmi elitistákhoz (Marx, Lenin stb.) hasonlóan csillapíthatatlanul vonzódnak a dolgok elméleti része iránt, a valódi élet viszont hidegen hagyja őket. A magyar 20. századból kiragadnak és az abszurditásig kiveséznek egy történetet, azt megteszik jelzőoszlopnak, a többi kilencvenkilenc történetről, a mások nézőpontjáról azonban mélységesen hallgatnak.
Arról az apró kísérletről is, amelyet világkommunizmusnak hívnak, s amelynek Lendvai Pál a Szabad Népnél, Rákosi talpnyalójaként még hűséges csahosa volt. 1957-ben aztán lelépett, mert volt annyi esze, de mégis a magyar nép szakértője maradt. Még 1951-ben publikálta Tito, a magyar nép ellensége című könyvét (gondolhatjuk, miféle beltartalommal), aztán gondolkodott röpke hatvan évet, de semmi újra nem jutott: mostanában az Orbán Viktor, a magyar nép ellensége című filmjét barkácsolgatja barátaival.
Lendvaiék modernisták is, a legrosszabb fajtából. Az értékeitől megfosztott, kilúgozott Európán pontosan meglátszik, mire mentünk a modern eszmékkel. Csakhogy ez nem izgatja a vén hétpróbásokat. Hiába forgácsolódnak, fogyatkoznak (gondoljunk aláírásgyűjtéseik állandó ötven nevére), még mindig azt hiszik, hogy az ő ízlésük szerint kell vezetni ezt az országot. Az ő ízlésük pedig rossz.
Család helyett perverziót, nemzet helyett nemzetköziséget, tudás helyett jólértesültséget, tartás helyett nyegleséget ajánlanak nekünk.
Maguknak persze nem. A színfalak mögött egészen másképp élnek, a szociális feszültséget, az egymásnak ugrasztott társadalmi csoportok néma polgárháborúját kizárólag ránk hagyományoznák. Aztán ha beüt a baj, irány a nagyvilág: Károlyiék 1919-ben, Lendvai 1957-ben… Nekik nem hiányzik a lángoktól ölelt kis ország, a szöcske, az ökör, a szelíd tanya, ők nem vállalják sorsukat, nem tudnak élni és meghalni sem ebben a honban.
Nem szeretik ezt az országot, semmit sem szeretnek. Mindenhol otthon vannak, és sehol nincs hazájuk – ez is van akkora sorscsapás, mint a „babiloni fogságra vetett magyar szellem” (Németh László) időszakos alámerülése.
A történtek legfőbb tanulsága: Paul Lendvai éppen a sajátjainak árt a legtöbbet. Még néhány hasonló filmalkotás, és a békemenet Soroksártól Vácig kígyózik majd.
A másik tanulság történelmi természetű: a normalitás egy idő után mindig felülkerekedik az abnormalitáson. Teltek, múltak az évtizedek, a kommunisták és liberálisok mára a múlt emberei lettek. Manapság egyre többen tűnődnek azon, hogy fontos-e a nemzeti kötelék, a hagyományos értékrend és életforma?
A válasz nem kétséges. Ami szerethető ebben a mi jó öreg Európánkban – és Magyarországon – az totális tagadása mindannak, amit viszont Lendvaiék szeretnek. Mert legyünk őszinték: tényleg nem mindegy, az ember egy szakállas bácsitól vagy az iskola szépétől szerzi-e első szexuális tapasztalatait.
Az sem mindegy, hogy a színpadon revolverrel lőnek-e szét disznóbelsőségeket, vagy Sinkovits Imre hangján szólal meg az Úr. Nem mindegy, hogy jó levegőt szívunk-e vidéken, vagy együtt fulladozunk a romkocsmák sápkóros népével.
Sorolhatnák hosszan, de minek: ők a szakállas bácsikra, a disznóbelsőségre, a sápkórosságra gerjednek. Annyira viszont hadd legyek én is liberális, hogy ezeket készségesen átengedjem nekik.
Remélem, nem vagyok a nép ellensége.
Szentesi Zöldi László
Hogyan tarja tiszteletben az USA a személyes adatok védelmét és a levéltitkot - rövid lapszemle
Nagy kockázatot jelent az Európai Unió polgárainak jogira nézve az, hogy Barack Obama aláírta a külföldiek hírszerzési megfigyeléséről szóló törvény módosítását, így az Egyesült Államok lehetőséget kap, hogy hozzáférjen az internetes „felhőkben” tárolt személyes adatokhoz, ha annak biztonsági okokból szükségét érzi.
Az amerikai hírszerzés legalább 2018-ig figyelemmel kísérheti az amerikai állampolgárok nemzetközi telefonhívásait és e-mail forgalmát.
Népszabadság
Az e-maileket semmi sem védi meg az amerikai hatóságok kíváncsiságától, azokba bírói engedély nélkül is szinte bármikor betekintést nyerhetnek. A kongresszus nem is nagyon akar változtatni ezen a gyakorlaton.
Magyar Nemzet
Az események mögött valamiféle átgondolt óriás-korrupció húzódik
Bogár László szerint miután a nyugati államok 12 ezer milliárd dollárt adtak ajándékba a bankoknak, a pénzvilág hitelminősítő cégeken keresztül azzal kezdte el szorítani a kormányokat, hogy rohamos eladósodásuk miatt már nem tekintik őket megbízható ügyfélnek. Következtek a leminősítések. Volt időszak, amikor az euróalapú görög államkötvényeket csak 53 százalékos hozammal vették meg! Nehéz elhinni, hogy az események mögött nem húzódik valamiféle átgondolt, a mértéket nem ismerő kapzsiság által vezérelt korrupció. Ezt pedig csak egy nemzetállamokból összetevődő szuperhatalom tudná ellensúlyozni.
Heti Válasz
Itáliában is működik a cenzúra: "tilos megírni az igazat Monti viselt dolgairól"
Nicolo Rinaldi olasz uniós képviselő, az európai demokrata és liberális pártokat tömörítő tagozat elnöke szerint Monti a németeket másoló megszorító politikája nem hozta meg a várt eredményt. Ellenkezőleg térdre kényszerítette az olasz társadalom két alappillérét, a családot és a kisvállalkozót.
S. Király Béla szerint a legsúlyosabb érv Montival szemben az, hogy az adóelkerülők, az adóparadicsomokba igyekvők ellen nem hozott megfelelő intézkedéseket. Nem adóztatta meg a nemzetközi tőkét sem. Nem csökkentette az ország katonai kiadásait.
Nőtt viszont a munkanélküliség, és a remélt gazdasági növekedésnek semmi nyoma. Monti a zárt ajtók világához szokott. Az Il Giornale napilap tette szóvá, hogy tilos megírni az igazat viselt dolgairól.
A Wikipédiában december 21-én a Montiról szóló cikkből kitörölték a hírt, miszerint ő a Bilderberg-csoport vezetőségi tagja volt, majd a 2010-től miniszterelnökké való kinevezéséig a Trilaterális Bizottság elnöke lett.
December 25-én délelőtt a neve alól ezek a sorok is eltűntek: Monti kormányának egy éve alatt az olasz GDP 2,4 százalékkal csökkent. A munkanélküliségi ráta 2,4 százalékkal nőtt.
Magyar Nemzet
Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Zsigmondy Richárd - (1865-1929)
Feltalálta a membránszűrőt és az ultraszűrőt, melyen baktérium nagyságú részecskéket lehetett egymástól elválasztani.
1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért".
