Pintér Sándor: a fogvatartottak önellátása és teljes foglalkoztatása a cél
A fogvatartottak önellátása, valamint teljes foglalkoztatása kormányzati cél - mondta Pintér Sándor belügyminiszter az állampusztai büntetés-végrehajtási intézetben felépített baromfivágóhíd átadásakor.
A belügyminiszter közölte: nemcsak egy gazdasági sikerről van szó, hanem egy olyan új szemlélet egyik állomásáról, amely azt határozta meg célként, hogy a büntetés-végrehajtás a 28 bv-intézetben elhelyezett mintegy 17 ezer fogvatartott ellátását önfenntartó módon biztosítsa.
Pintér Sándor utalt arra, hogy a korábban átadott péküzemben tízezer fogvatartottnak az étkeztetéséhez a pékárut tudják biztosítani, ezen kívül a rendőregyenruhákat, az őrök és az elítéltek ruháját is a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai készítik. Olcsóbban, hatékonyabban és jobban használjuk ki azt a munkaerőt, amely a büntetés-végrehajtási intézetekben rejlik - tette hozzá.
Közlése szerint a jövőben lehetőség lesz arra is, hogy más állami intézmények élelmiszerellátásába is bekapcsolódjanak a büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai.
A belügyminiszter fontosnak nevezte azt is, hogy a gazdasági társaságoknál dolgozó fogvatartottak egy része szakképesítést is szerezhet. Ennek a civil életben is hasznát fogják venni, mert segíti az elítéltek szabadulás után beilleszkedését a társadalomba - fogalmazott Pintér Sándor.
Schneider Gyula, az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. vezetője a beruházásról elmondta: az 500 millió forintból felépült, 1100 tonna baromfihús feldolgozására képes, európai uniós előírásoknak megfelelő, korszerű baromfivágóhíd 80 elítéltnek teremt új munkahelyet, valamint ellátja a börtönöket előhűtött és mélyhűtött baromfihússal.
Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben elhelyezett ezer fogvatartott közül hatszáz elítélt dolgozik a gazdasági társaságnál.
Az állami tulajdonban lévő gazdasági társaság vezetője közölte, hogy a cég növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. A baromfitartás évente 80-90 ezer pulykát és 700-800 ezer csirkét nevelhet. Fontos tevékenység a juhászat, valamint a mangalica- és a lótenyésztés is. Az állattenyésztési ágazatot a gazdaság saját termelésű takarmánnyal látja el.
arcatlan.com
Tarlós István: Exkluzív gazemberség
Amikor a szocialista-szabad demokrata városvezetéstől átvettük a 4-es metró ügyét, már mindent kényszerpályára helyeztek. Ha leállítottuk volna a hét-nyolc éve kötött nemzetközi szerződéseket, nemcsak a főváros, de még az állam is csődbe ment volna a kárigények miatt – mondta el lapunknak Tarlós István, Budapest főpolgármestere a 4-es metró kapcsán. Szerinte ma már a beruházás leállításának felvetése is teljes képtelenség. Mindenki tudja, mi minden hangzott el az évtizedek során, de azt soha nem fogjuk megtudni – fejtette ki –, hogy mi volt az orosz államadósságból történő metróépítés elmaradásának a hátterében.
– A városvezetésnek és a kormánynak alaposan meg kellene fontolnia, átadja-e a 4-es metrót – ezt mondta lapunknak a főváros egykori szocialista városfejlesztési tanácsnoka. Mi erről az ön véleménye?
– Ezt Garamszegi Gábornak, aki a kilencvenes években a városvezetés egyik tanácsadója volt, akkor kellett volna elmondania, amikor még a városházán dolgozott. Vagy hat évvel ezelőtt, amikor a gyalázatos, a főváros számára rendkívül előnytelen kivitelezői szerződéseket megkötötték, és nem most, egy évvel az átadás előtt, amikor már nyolcvanszázalékos a készültség.
Nincs azzal semmi bajom, amit az egykori tanácsnok mond, csak végrehajthatatlan. Neki akkor kellett volna nyilatkoznia, ha valóban jót akar ennek a városnak, amikor még tehetett volna az ügyért. És amikor tehetett volna, ő itt volt, én meg nem voltam itt. Amikor a szocialista-szabad demokrata városvezetéstől átvettük a 4-es metró ügyét, már mindent eldöntöttek. Ha felbontottuk volna ezeket a szerződéseket, az katasztrofális következményekkel járt volna. Ezek jogérvényes, aláírt szerződések voltak.
– Az egykori tanácsnok azt is felvetette, sokkal alaposabb vizsgálatra lenne szükség, hogy nyugodtan elmondhassuk, most már tényleg üzembe kell helyezni.
– Az ilyen felvetések, még ha bizonyos elemei igazak is, képtelenek. Ne feledjük, az MSZP és az SZDSZ ciklusokon keresztül a 4-es metró ábrándjával nyerte meg a választást. A 4-es metró kapcsán tücsköt-bogarat szórtak Orbán Viktorra, és próbálták felöltöztetni a sátán ruhájába. Aztán hat évvel ezelőtt ők megkötöttek tizenhét súlyos kiviteli szerződést több nemzetközi céggel, rákényszerítették az elképesztően kedvezőtlen szerződéseket a városra. Ma azt sem tudjuk, hogy vakarjuk ki ezekből Budapestet. Egy hetilapban azt számlálják, hány éve és napja nem kapnak választ arra, hogy kicsoda is az a Kaya Ibrahim. Az olvasó hány éve nem kap választ arra, hogy Demszkyék miért is nem építették meg az orosz államadósság terhére a metrót? Soha meg nem válaszolta se szocialista, se szabad demokrata.
– Az a lehetőség egyáltalán felmerült, hogy leállítják a 4-es metró beruházását?
– Megvizsgáltuk ennek a lehetőségét mi is. Tessék visszakeresni a sajtóban, miket mondtak erre szocialista körökben, még a gondolat felvetésére is. Akkor kellett volna megszólalni, nem most. Most akarnak szerecsent mosdatni, most akarják kimagyarázni a megmagyarázhatatlant.
A 4-es metró nyilvánvalóan elhibázott beruházás. Ha van egy kis vagányság mondjuk Surányi Györgyben vagy Békesi Lászlóban, akkor ajánlom, kérdezze meg őket, mit mondtak Demszkynek még idejében.
Mire figyelmeztették, és mi volt a reakció. Ez Demszky Gábor álma volt. Elhatározta, tűzön-vízen keresztül átviszi, minden szakmai és közgazdasági figyelmeztetés ellenére kötötték a szerződéseket, de 2010-re már minden visszavonhatatlanná vált.
Nem a lapjuknak nyilatkozó emberekre értem a jelzőt, de az én szememben ennek a beruházásnak a története exkluzív ostobaság vagy gazemberség. Most pedig megpróbálnak valaminek elébe menni a propagandában, annak, amit elképesztően elrontottak. Csak az a probléma, hogy a budapestieket már nem lehet becsapni. Mindenki tudja, mi minden hangzott el évtizedek során. Az viszont baj, hogy ha a hibák sorozatát elkövető politikai ellenfeleink vagy pártfogóik agresszíven a feje tetejére állítanak valamit, akkor a mi köreink rendszerint ijedten nekik akarnak megfelelni a válaszaikkal.
– Kit terhel a felelősség mindezért, van-e esély arra, hogy a felelősöket valaha is megnevezik?
– Sokszor elmondtam, nem vagyunk nyomozó hatóság, és vérengzeni sem óhajtunk. Néhány metrószerződés ügyében születtek feljelentések, ezek nyomozati szakaszban vannak. Nem ezen töröm a fejem, hanem hogy most már elfogadható módon befejezzük a beruházást, elvégezzük a kármentesítést, s átadjuk a metrót a budapestieknek.
– Nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy jogi, elszámolási problémák nehezítik a beruházás befejezését. Hol tart ez a kármentesítés?
– A rossz szerződés következtében a Siemens például hetvenmillió eurós többletköveteléssel állt elő. Ezt leimádkoztuk most harmincmillióra. Hasonló a helyzet a Swietelskivel, a Bamcóval – nekik is harmincmillió eurós többletkövetelésük van – , csupa ilyen szerződéseket kötöttek.
– Különböző számok keringenek a 4-es metró kapcsán. Egyáltalán lehet azt tudni, hogy mennyibe került ez a fővárosnak?
– A nyilvánosságban sokszor összekeverik az első és a második szakaszt. Hogy a ténylegesen kifizetett összeg mennyi lesz, az részint a folyamatban lévő választott bírósági döntésektől, részint pedig az egyezkedések eredményétől függ. Nincs ember, aki ma pontos számot tudna mondani a bekerülési költségekről. A kormánnyal kötött szerződés értelmében a jelenleg rendelkezésre álló fedezet mindenesetre 420-430 milliárd forint.
– A 4-es metró második szakasza egyáltalán megépülhet-e valaha? És hát nyilvánvalóan felmerül az is, megtérül-e a beruházás, hisz ez az uniós támogatás előfeltétele. A megtérülés szempontjából pedig kiemelkedő jelentőségű a dugódíj, amit 2016 előtt bevezetni sem lehet.
– A végével kezdem. A dugódíjat Demszky Gáborék vállalták be előző ciklusbeli közgyűlési határozattal, ráadásul 2013-as határidővel. Azt már mi sírtuk ki az uniónál, hogy ne kelljen 2013-tól bevezetni, mert ennek semmilyen feltétele nem adott. Ami pedig a megtérülést illeti, más van a dolog hátterében.
Az előző városvezetés pontosan attól fél, hogy nem térül meg a beruházás. Ugyanis csak akkor volna igazából megtérülő, ha a második szakasz is megépülne, de ezzel kapcsolatosan az unió szóba sem állt velük. Se az országnak nincs rá fedezete, se az unió nem támogatja.
Ezt is elkalkulálták, most pedig attól félnek, hogy nem térül meg a beruházás, sőt még az elszámolással is probléma lehet. Kérdezem, hogy akkor 2005-ben és 2006 első felében miért kötötték meg ezeket a kivitelezői szerződéseket? Azt is nagyon jól tudták, hogy a második szakaszról még csak nem is tárgyal velük az unió, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ők egy megtérülő beruházásba rángatták bele az országot. Lehet hogy épp ellenkezőleg igaz, viszont minden beruházási forrást lekötöttek hosszú távra ezzel a metróval.
– Mennyibe kerülhet a dugódíj bevezetése?
– Talán tizenötmilliárd forintba, a várt éves bevétel pedig húsz-harminc milliárd forint közé prognosztizálható. Joggal állapították meg az előttem nyilatkozók, hogy már rég meg kellett volna épülniük a P + R parkolóknak. A képmutatásukra jellemző, hogy miközben 2013-ra vállalták az uniós szerződésben a bevezetést, 2010-ben, amikor átadták a város kormányrúdját, összesen egy őrzött parkoló volt.
– A 4-es metró üzembe helyezése mennyivel emelheti meg a BKV működési költségeit?
– Számításaink szerint öt-hét milliárdos többletköltséget jelent, amikor a 4-es metró egyes szakaszát, reményeink szerint jövő év márciusában üzembe helyezzük. A teljes üzem csak 2014 második felére valósulhat meg.
– A nekünk nyilatkozók felvetették azt is, hogy a 4-es metró üzembe helyezése után a jegyárak is jelentősen emelkedhetnek. Ezt miként látja?
– Ha az európai uniós támogatási szerződés kifizetésének feltételéül szabott megtérülési mutatók miatt rákényszerül a főváros az áremelésre, azt a budapestiek köszönjék meg a szabad demokratáknak és a szocialistáknak.
Ha az ellenkezőjét el lehet játszani, akkor ebben az országban a politikai tisztességtelenségnek nincs határa. Tizennyolc évig azt hallgattuk, hogy ezt a beruházást mennyire meg kell valósítani, akkor most mit lehet arra mondani, hogy megkérdőjelezik a helyzetet. Horváth Csaba, Demszky Gábor volt helyettese a közgyűlésben egyszer már elkezdte rajtunk számon kérni, hogy akkor mi is van ezzel a 4-es metróval.
Kicsit olyan ez, mint amilyen a rendszerváltás volt. Az MSZMP egyszer csak bement egy sötét szobába, aztán két óra múlva kijött onnan, mint MSZP. Testvériesen megosztoztak az öreg kommunistákkal is. Egyiküké lett Marx, másikuké a tőke. Tizennyolc évig mást sem hallottunk, mint azt, mennyire jó nekünk ez a 4-es metró. A választások előtt megint kijönnek majd egy sötét szobából, s elkezdik mondani az ellenkezőjét?
Persze, nyilván attól is tartanak, hogy esetleg 2014-ben szalagvágás jön, és nem az ő kezükben lesz az olló.
Bán Károly
Magyar Hírlap
Tarlós István: Exkluzív gazemberség a 4-es metró egész története
„Amikor a szocialista-szabad demokrata városvezetéstől átvettük a 4-es metró ügyét, már mindent kényszerpályára helyeztek. Ha leállítottuk volna a hét-nyolc éve kötött nemzetközi szerződéseket, nemcsak a főváros, de az állam is csődbe ment volna a kárigények miatt – mondta lapunknak Tarlós István a 4-es metró kapcsán. – Ma azt sem tudjuk, hogy vakarjuk ki ezekből a szerződésekből Budapestet.” A főpolgármester utalt arra is, hogy egy hetilapban azt számlálják, hány éve és napja nem kapnak választ arra, hogy kicsoda is az a Kaya Ibrahim. Az olvasó – kérdezett vissza Tarlós – hány éve nem kap választ arra, hogy Demszkyék miért is nem építették meg az orosz államadósság terhére a metrót? „A szememben ennek a beruházásnak a története exkluzív ostobaság vagy gazemberség. Most az akkori kormányerők megpróbálnak valaminek elébe menni a propagandában, annak, amit elképesztően elrontottak. Csak az a probléma, hogy a budapestieket már nem lehet becsapni” – fejtette ki, hozzátéve, azon dolgoznak, hogy elfogadható módon befejezzék beruházást, elvégezzék a kármentesítést, s átadják a metrót a budapestieknek. Bán Károly Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Az adósság - (teljes cikk)
180 milliárd forintot törlesztettünk idő előtt az IMF-nek a 2008-ban felvett hitelből. És még nagyjából kilencszer ennyi van hátra. És ha felvennénk újabb hiteleket – ahogy ezt az IMF és hazai ügynökei oly nagyon szeretnék –, akkor soha nem lenne esélyünk kikeveredni a hitelcsapdából.
Persze amúgy sincs erre esélyünk. És ez már régen nem mirólunk szól, ez a megállapítás már régen nem miránk vonatkozik – hanem mindenkire.
Még január 7-én közölt a Reuters egy összeállítást, ami az időpont miatt nem keltett különösebb feltűnést. Nyilván túl közel volt még akkor az év vége. Arra ugyanis gondolni sem merek, hogy esetleg szándékosan és irányítottan nem kapta fel a hírt a világsajtó.
A Reuters egy Kyle Bass nevű „hedge fund guruval” készített interjút. A mindössze negyvenöt éves, Miamiban született pénzügyi szakember alapítója és vezetője a Hayman Capital Management-nek, ma az egyik legismertebb és legbefolyásosabb szereplője a globális pénzvilágnak.
Bass ebben az interjúban nem kevesebbet állít, minthogy rövid időn belül nagyszabású háborúknak leszünk szemtanúi, méghozzá a globális adósságválság elharapódzása miatt. S Bass közzétesz egy adatot is, alátámasztandó eléggé lesújtó és kétségbeejtő feltételezését. A pénzügyi „guru” számításaira alapozva kijelentette, hogy ma a világ globális adósságállománya 3,5-szerese a világ globális össztermékének. És – teszi hozzá –, ilyen békeidőben még nem volt.
Eléggé elgondolkodtató ez a kijelentés.
Mindenekelőtt azt kell ennek alapján elgondolnunk, hogy a Föld nevű bolygó, amelyen állítólag élünk, s amely állítólag a mi közös és egyetemleges „hazánk” – nos, ez a bolygó már nem a miénk.
A Föld nevű bolygó el van zálogosítva.
Látszólag még minden rendben van (semmi sincsen rendben), és minden működik (nem működik semmi sem). Még tesszük a dolgunkat, mondhatni teszünk-veszünk, számolgatjuk az adósságainkat, törlesztünk, bármi áron, ha beledöglünk is, ezt tesszük magánemberként és ugyanezt államként – s mindeközben már nincsen semminek realitása. Nem reális a pénz, nem reális a vagyon, nem reális a ma és még kevésbé a holnap.
Nem a miénk a bolygónk.
És el sem tudjuk gondolni, hogy akkor kié. Kiké?
Embereké? Az nem lehet, hiszen mivel zálogban az egész mindenség, ezért mi emberek is zálogba vagyunk csapva. Akkor földönkívülieké?
Lehet. De mi lesz az egésznek a vége? Elviszik a Földet a földönkívüliek velünk együtt? Nem lehet, mert nem elvihető. Esetleg jön majd a globális csősz, és mindenkit elzavar? Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Vagy jön a globális csőd, és nyomában a pusztító háborúk? A hedge fund guru szerint erre kell felkészülnünk. Mi lesz itt?
Tartok tőle, hogy hamarabb megtudjuk, mint szeretnénk.
Mindenesetre az az egyetlen megnyugtató hírem van, hogy ha mindenki tartozik mindenkinek, ha mindenki el van zálogosítva, ha az egész világ és az egész mindenség zálogba van csapva, s ha a Föld már nem a miénk, viszont azt sem tudjuk kié, és ha az adósságunk most éppen három és félszer akkora, mint mindaz, ami egyáltalán van, nos, akkor senki nem tartozik senkinek.
Akkor ez az egész egy röhej.
Akkor ezt az egészet hülyék csinálják, hülyék játsszák, és bennünket is hülyének néznek.
És hamarosan vége lesz – így vagy úgy, de vége. Nyugalom. De ha úgy jobb, hát akár idegeskedni is lehet.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A hazafiságról
Ne azt kérdezd, mit tesz érted az ország, hanem, hogy mit tehetsz te az országért. John Fitzgerald Kennedy (1917-1963) - amerikai elnök
Orbán Viktor a Mercedes CLA modell kecskeméti bemutatóján
Két sikertörténet találkozik itt most: egy régi sikertörténet, amit Mercedesnek hívnak, és egy új sikertörténet, egy új európai sikertörténet, amit úgy hívnak, hogy a magyar gazdaság megújítása - Mondta Orbán Viktor a kecskeméti Mercedes gyárban.
Majd folytatta: amikor erre az autóra nézünk, mi sok-sok ezer magyar munkást látunk, akik itthon, saját gyárukban, a saját városukban dolgozva állítanak elő egy ilyen autót: nem külföldön, nem vendégmunkásként, hanem Magyarországon.
Amikor a Daimler AG vezérigazgatója az új Mercedesre néz, a német mérnöki tudás nagyszerűségét látja az autóban, azt a hatalmas gazdasági előnyt, amely naggyá tette Németországot. Bizonyíték Magyarország számára, hogy képesek vagyunk egy ilyen autót előállítani, ha azt tudjuk mondani, hogy Made in Hungary egy ilyen Mercedes.
Az új Mercedes egy másik bizonyíték is, hiszen az elmúlt két évben a magyaroknak nagyon sok és nehéz munkát kellett elvégezniük annak érdekében, hogy az országot át tudjuk alakítani, és ne csak megmentsük az adósságválság miatti összeomlástól, hanem jövőt is adjunk neki. Ezt a munkát a magyarok elvégezték, ez egy bizonyíték, hogy képesek vagyunk a saját gazdaságunkat rendbe hozni, hogy van kiút, hogy van növekedési lehetőség, hogy a válság körülményei között is több ezer munkahelyet lehet létrehozni.
Ha az autóra nézünk és nem a munkásokra gondolunk, akkor két szó jut eszünkbe: erő és szépség. Pontosan ilyen Magyarországot akarunk: erős és vonzó Magyarországot.
Köszönjük a befektetőknek, a Magyarország iránt bizalmukat kifejező németeknek, de mindenekelőtt a magyar munkásoknak azt, hogy a teljesítményükkel újra és újra bizonyítékát adják a világnak: érdemes Magyarországra jönni, érdemes együttműködni.
Patrióta Európa Mozgalom
Magyar trojka
A valóság: a szoclibek, legyenek azok osztrákok vagy kósza belgák, tényleg nem szeretnek bennünket. Mert felrúgtuk a szabályokat, amelyek jegyében ez a vízfej működik.
Schöpflin György professzor a minap ezt találóan definiálta: „Magyarország kilépett abból a nyugat-európai politikai-szellemi közösségből, amelyet a liberális alapon történő konszenzus, az ilyesfajta kölcsönös egyezkedés jellemez.”
Ennyi, plusz az, hogy a nyugati szociáldemokrácia az új tagállamokban keresi a bűnöst, mert ezzel exportálja saját bűntudatát – fakadjon az akár a multinacionális nagytőkével szembeni megalkuvásból, akár a valaha volt magasztos elvek el- és feladásából. Van konzervatív politikus is, aki ezt beveszi, mert nem akar saját maga célponttá válni. Legyenek azok inkább a kurucoskodó magyarok – korábban lengyelek, várólistán a szlovákok és bolgárok. Ennyi.
Ok ez arra, hogy engedjünk? Aligha. Magyarország nem szegény rokon, büntetőpadra vezényelt rossz tanuló. Az uniós támogatás nem kegy, hanem az egyik feltétel, amiért beléptünk ebbe a szövetségbe. Ebből nincs mit engedni.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Gyarmatosított vagy globalizált?
Arra emlékszünk, hogy 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát, de azt nem tudtam, hogy Egyiptom még az Oszmán Birodalom részeként hatalmas fejlődést mutatott, sok tekintetben Európát is túlszárnyalva. A fejlesztések és beruházások azonban olyan nagyok voltak, hogy a hitelezők adósságspirálba vitték az országot, ez 1875-ben államcsődhöz vezetett.
„Az ország pénzügyeit 1878-ban angol és francia szakemberek vették át, és szigorú intézkedésekkel korlátozták a költekező államapparátust.” 1882-ben az angolok megszállták Egyiptomot, ahol „a gazdasági fejlődés a gyarmattartó érdekei szerint módosított pályára állt. Felborult a mezőgazdaság egyensúlya, a gyapottermelés növekedett a gabonatermelés rovására, és Egyiptom, korábban a világ első gabonaexportőre, gabonabehozatalra szorult a 20. század elején. Az évtizedek óta működő üzemek korszerűsítése elmaradt, bezárták őket, s a kész- és félkész termék helyett a nyersanyagot szállították ki az országból. Angol ellenőrzés alatt működött a vasút, a hajózás, a kereskedelem, angol nyomdában készült az egyiptomi bankjegy”.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Kanada nem lelkesedik a magyarországi cigányokért
Az idén Kanada őshonos, indián népe tüntetni kezdett. Edmonton városában több ezren demonstráltak a kormány ellenük irányuló diszkriminációja miatt. Ontario tartomány északi részében, a Hudson-öböl mentén fekvő Attawapiskatban Theresa Spence indián hölgy éhségsztrájkol. Az Amnesty International, a világ legnagyobb emberi jogi szervezete tavaly december 19-én kiadott jelentése felhívja az ottawai kormányt, hogy tartsa be az őshonos népeinek jogait, beleértve a nem szennyezett ivóvízhez jutását. Ami a kanadai kormányt illeti, annak figyelmét nyilván elvonja a magyar nagymamák megbilincselése, vagy az, hogy Miskolcon plakátokat ragasszon ki a helyi cigányság felvilágosítására a megváltozott kanadai bevándorlási helyzetről.
Lovas István
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Szentesi Zöldi László: A nép ellensége
Az ominózus ORF-film után azt állítani, hogy a hazánk elleni hadjárat pusztán a véletlenek összejátszása, színtiszta naivitás. Lendvaiék felvonultatták a klasszikus goebbelsi médiatechnikát: félelmet keltő képsorok, alattuk komor zene, bizonyos kulcsszavak gondos elhelyezése, manipulatív, szövegösszefüggésből kiragadott mondatok, kizárólag az egyik fél szerepeltetése. Ez utóbbi olyan ragyogóan sikerült, hogy a film – leplezetlenül – maga a Magyarországról vallott baloldali narratíva, már amennyiben baloldali narratíván a vérlázító hazugságot, a történelemhamisítást értjük.
Lendvai, Ungváry és a többi mindenekelőtt rossz elitista. Kizárólagosnak hiszik a véleményüket, csak a legszűkebb táboruk hívószavaival dobálóznak. Ilyenek persze a politikai jobboldalon is vannak, de a liberális nagyképűséghez és érzéketlenséghez tényleg semmi sem mérhető.
Elődeikhez, a forradalmi elitistákhoz (Marx, Lenin stb.) hasonlóan csillapíthatatlanul vonzódnak a dolgok elméleti része iránt, a valódi élet viszont hidegen hagyja őket. A magyar 20. századból kiragadnak és az abszurditásig kiveséznek egy történetet, azt megteszik jelzőoszlopnak, a többi kilencvenkilenc történetről, a mások nézőpontjáról azonban mélységesen hallgatnak.
Arról az apró kísérletről is, amelyet világkommunizmusnak hívnak, s amelynek Lendvai Pál a Szabad Népnél, Rákosi talpnyalójaként még hűséges csahosa volt. 1957-ben aztán lelépett, mert volt annyi esze, de mégis a magyar nép szakértője maradt. Még 1951-ben publikálta Tito, a magyar nép ellensége című könyvét (gondolhatjuk, miféle beltartalommal), aztán gondolkodott röpke hatvan évet, de semmi újra nem jutott: mostanában az Orbán Viktor, a magyar nép ellensége című filmjét barkácsolgatja barátaival.
Lendvaiék modernisták is, a legrosszabb fajtából. Az értékeitől megfosztott, kilúgozott Európán pontosan meglátszik, mire mentünk a modern eszmékkel. Csakhogy ez nem izgatja a vén hétpróbásokat. Hiába forgácsolódnak, fogyatkoznak (gondoljunk aláírásgyűjtéseik állandó ötven nevére), még mindig azt hiszik, hogy az ő ízlésük szerint kell vezetni ezt az országot. Az ő ízlésük pedig rossz.
Család helyett perverziót, nemzet helyett nemzetköziséget, tudás helyett jólértesültséget, tartás helyett nyegleséget ajánlanak nekünk.
Maguknak persze nem. A színfalak mögött egészen másképp élnek, a szociális feszültséget, az egymásnak ugrasztott társadalmi csoportok néma polgárháborúját kizárólag ránk hagyományoznák. Aztán ha beüt a baj, irány a nagyvilág: Károlyiék 1919-ben, Lendvai 1957-ben… Nekik nem hiányzik a lángoktól ölelt kis ország, a szöcske, az ökör, a szelíd tanya, ők nem vállalják sorsukat, nem tudnak élni és meghalni sem ebben a honban.
Nem szeretik ezt az országot, semmit sem szeretnek. Mindenhol otthon vannak, és sehol nincs hazájuk – ez is van akkora sorscsapás, mint a „babiloni fogságra vetett magyar szellem” (Németh László) időszakos alámerülése.
A történtek legfőbb tanulsága: Paul Lendvai éppen a sajátjainak árt a legtöbbet. Még néhány hasonló filmalkotás, és a békemenet Soroksártól Vácig kígyózik majd.
A másik tanulság történelmi természetű: a normalitás egy idő után mindig felülkerekedik az abnormalitáson. Teltek, múltak az évtizedek, a kommunisták és liberálisok mára a múlt emberei lettek. Manapság egyre többen tűnődnek azon, hogy fontos-e a nemzeti kötelék, a hagyományos értékrend és életforma?
A válasz nem kétséges. Ami szerethető ebben a mi jó öreg Európánkban – és Magyarországon – az totális tagadása mindannak, amit viszont Lendvaiék szeretnek. Mert legyünk őszinték: tényleg nem mindegy, az ember egy szakállas bácsitól vagy az iskola szépétől szerzi-e első szexuális tapasztalatait.
Az sem mindegy, hogy a színpadon revolverrel lőnek-e szét disznóbelsőségeket, vagy Sinkovits Imre hangján szólal meg az Úr. Nem mindegy, hogy jó levegőt szívunk-e vidéken, vagy együtt fulladozunk a romkocsmák sápkóros népével.
Sorolhatnák hosszan, de minek: ők a szakállas bácsikra, a disznóbelsőségre, a sápkórosságra gerjednek. Annyira viszont hadd legyek én is liberális, hogy ezeket készségesen átengedjem nekik.
Remélem, nem vagyok a nép ellensége.
Szentesi Zöldi László