…Ciprusra vessétek. Ugyanis Párizsban mostanában nem történik semmi. Párizs környéki polgármesterek a francia hadseregtől kérnek segítséget, hogy állítsák helyre a rendet és a közbiztonságot, mert nem lehet már élni a bevándorlóktól – de ennyi az egész. És ebben nincs semmi újdonság.
Az újdonság most Cipruson van. Az EU és a Világbank uzsorásai Cipruson eresztették ki a szellemet a palackból.
Ciprus eladósodottsága GDP-arányosan 145 százalék.
Köszönheti ezt az ország mindenekelőtt a görög válságnak.
Az EU és az IMF uzsorásai pedig úgy döntöttek, akkor adnak kölcsönt a csőd szélén tántorgó országnak, ha a ciprusi kormány egyszerűen megcsapolja az országban fellelhető bankbetéteket. A kisebbeket hét, a nagyobbakat tíz százalékkal. Mindezt úgy, hogy múlt hét pénteken délután bezártak a bankok, ezt követően jelentették be a tervet, hétfőn ünnep volt az országban, minden zárva, ezen a napon hozta meg a kormány a szükséges törvényt, s mire kedden kinyitnak a pénzintézetek, már el is vették az emberek pénzét.
Ezt találták most ki az EU és az IMF uzsorásai.
Nem is tudja az ember, melyik végén kezdje az elemi erejű felháborodást. A magántulajdon szentségénél? Például ott. Mert az EU és az IMF uzsorásai csak a magántulajdon szentségéről képesek pofázni.
S az unió ezen szent és sérthetetlen jogelve mindaddig szent és sérthetetlen, ameddig a multik és a bankok magántulajdonáról van szó.
Ha az emberekéről, akkor minden másképpen van. Akkor jöhet az „egyszeri illeték”, ahogy becézgetik ezt az arcátlan rablást.
Az EU és az IMF uzsorásai most pénzt lopnak. A lehető legundorítóbb módszerrel, sunyin, aljasul. És megteszik ezt nem csak az unió polgáraival: ugyanis a ciprusi bankbetétek majd fele nem is uniós állampolgárok pénze, hanem például orosz betét.
De mit számít mindez, ha a bankok, az IMF és az EU uzsorásainak étvágyáról van szó?
Aztán folytassuk a felháborodást a másik végén. Emlékeznek még, mit művelt az EU és az IMF, mit műveltek a liberális és baloldali lapok, ostoba, semmirekellő, hazug és idióta újságírók, amikor a magyar kormány megszüntette a magánnyugdíj-biztosítókat? Emlékeznek?
Temették a demokráciát, a jogállamot, a magántulajdon szentségéért hullajtottak krokodilkönnyeket – holott a magyar kormány úgy próbált kiszabadulni végzetes helyzetéből, mint Hudini, a szabadulóművész. Mert gúzsba kötve kellett túlélnie az országnak akkoriban minden napot és minden órát, és ezt a helyzetet az EU és az IMF uzsorásainak lakájai, a magyar szocialisták és liberálisok hagyták örökül. Ráadásul akkor a biztosítottakat nem is érte ilyen érdeksérelem, nem vették el a pénzüket, csak a menedzsmentek zsíros milliárdjait vette el az állam.
Azok meg riadóztatták a brüsszeli haverjaikat, az EU és az IMF uzsorásait, akik mindjárt nekiláttak tönkretenni a magyar kormányt.
És most? Most kussol mindegyik.
Most nem számít a magántulajdon szentsége, nem számít semmilyen szentség. Most csak az emberek bankbetéteiről, az emberek pénzéről van szó. Most nem pofáznak a „mértékadó” lapok, nem ugatnak az európai zöldek meg kékek meg rózsaszínűek, sőt, az európai szocialisták vezetője, Schulz elvtárs azt nyilatkozza, ő egyetért azzal, „hogy a válság terheit a betétesek is viseljék”. Schulz elvtárs csak azzal nem értett egyet, hogy a válság terheit a bankok és a multicégek is viseljék.
Ennyi maradt mára az európai szociáldemokráciából: a Schulz elvtárs.
S miközben az EU és az IMF uzsorásai éppen aljasul ellopják a ciprusiak, oroszok és britek pénzét, közben felháborodástól kipirult arccal leckéztetik megint Magyarországot. Dől a pofájukból a demokrácia féltése meg a magántulajdon szentsége. Cégéres gazemberek mindahányan.
S ha a ciprusiak ezt lenyelik, akkor bármelyik tagállam soron következhet. Akkor felkészül Spanyolország, Portugália és Olaszország. Akkor ortodox lesz az unortodox szabadrablás.
És a rothadt sajtójuk ezt nem sarcnak, hanem „egyszeri illetéknek” fogja becézgetni. Mert tudják: az a sarc, ha a szabadon választott magyar kormány megcsapolja a multik és a bankok extraprofitját.
Az felháborító, az nem egyeztethető össze a demokráciával. Az európai értékekkel csak az egyeztethető össze, ha egy hét végén ellopják az állampolgárok pénzét. Itthoni víg cimboráik pedig ezután is gátlástalanul fognak értekezni arról, hogy az EU meg az IMF soha nem szab semmilyen feltételt a kölcsöneihez.
Ideje ismét felébredni, emberek. Ideje látni, mi folyik ebben a nyomorult és beteg világban. Ideje lesz ráírni a következő békemenet molinójára, hogy „VELED VAGYUNK, CIPRUS!”
Különben mi következünk – éljünk bárhol ebben a szép, új világban.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem mert az övé.
Orbán Viktor a Kossuth-díjasok köszöntésén - 2013. március 15.
Szekeres (Vidám) Imre egykori védelmi miniszter elemezte minap a magyar honvédség elmúlt napokban végzett munkáját. (...) A vidám politikus jászsági aktivitása nem újkeletű, emberünket erős szálak kötik a vidékhez, hajdan (2010-es csúfos szereplése előtt) ciklusokon át a körzet országgyűlési képviselőjeként vette föl fizetését a parlamentben - a voksolás előtti időkben előfordult, hogy a választókat is fölkereste. Mostani jászsági felbukkanását sokan azzal magyarázzák: itt érzi magát biztonságban. Itt nem ismerik.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Példaértékű lehet Orbán Viktor és Tarlós István Budapest fejlődéséről és megújulásáért aláírt márciusi megállapodása. Ha csak a felét teljesítenék a következő hónapokban kötendő fejlesztési szerződéseknek, már akkor is többet tennének a fővárosért, mint balliberális elődeik húsz év alatt.
Szabó Zsolt
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Miközben jogállamot meg demokráciát kérnek számon most is, egyetlen számításba vehető érvük sincs. Eszébe sem jut senkinek a támadók közül, hogy feltegye magának a kérdést: miről van szó tulajdonképpen?
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
ÖSSZETARTOZUNK – Örökségül – 5. rész Kedves Barátaink! Két hete új sorozatot indítottunk Mészáros László, mozgalmunk alapítójának, Összetartozunk című, 2010-ben megjelent kötetének írásaiból, azok részleteiből. Nagyon sokan kérték ezt tőlünk, valószínűleg azért mert a Patrióta Európa Mozgalom által is felvállalt és hirdetett értékekről szól maga a könyv is. Fogadják szeretettel a ötödik írásrészletet! Kérjük, osszák meg! – szerkesztőség – kála A csíkszentdomokosi vonatfütty Van ám olyan is, hogy személyesen találkozunk a szabadsággal, vagy az együvé tartozással, sőt az is megeshet, persze csak igen ritkán, hogy egyszerre mindkettővel. Ha az ember lelkében egyébként mindkettő honos – s ha olyan szerencsés, mint amilyenek mi voltunk édesanyátokkal, nagymamátokkal, amikor a Gyergyóból Szeredába vezető, csíkszentdomokosi műúton haladtunk –, még ez is megeshet vele. A magyarokat leginkább elnyomó kommunista, diktatúra idején, a nyolcvanas évek elején egy hófehér, havas, igazi csikorgós csíki hideg estén autóztunk utunkon, mellyel párhuzamosan ötven-száz méteres távolságra fut a még a „magyar világban” épített vasúti pálya. Lassan vezettem, hiszen jeges volt az út. Egyszerre csak mellénk zakatolt egy teherszerelvény, hatalmas csattogással. Oldalra nézvén láttam, hogy integet a masiniszta. Észrevette, hogy magyarországi autóval van dolga, s csókot dobott, majd két kézzel mutatta a szeretetét irántunk. Lelkesen visszaintegettünk, mint jó testvérhez illik, s hasonlatosan az övéhez, megtelt lelkünk iránta való szeretettel, így, ismeretlenül is. Beálltunk azonos sebességre, és egymás mellett haladhattunk kilométereken keresztül, mígnem szinte mindketten egyszerre kezdtük el gépeink tülkét nyomni. Úgy szólt az ő hatalmas, levegőt megrezgető mozdonyfüttye s Dáciánk éles kürtje hosszú perceken át, hogy olyat még nem hallott a csíki haza. Eggyé váltunk a nagy, havas, székely éjszakában, s olyan erőssé lettünk, hogy még a mit sem sejtő diktatúra is beleremegett volna – ha vonatunk nem „kényszerpályán” zakatol. Dánfalvához értünk ugyanis, ahol eltávolodik s más irányt vesz a vasúti pálya. Így kényszerűen elváltunk egymástól, de még sokáig hallottuk az egyre halkuló, de nem szűnő vonatfüttyöt. Fizikailag eltérítette őt tőlünk a sínpálya, de lélekben örökre eggyé lettünk. Ez a pár perc, ez a pillanatnyi idő szinte egy életre erőt adott. Tudom, hogy belül ő is így érezhet. Ő, akivel ott, a csíki fagyos hidegben, a diktatúra kellős közepén is olyan szabadok voltunk, mint a turulmadár. Részlet, Mészáros László: Összetartozunk című kötetének, Örökségül című írásából Folytatjuk!
A Fidesz-KDNP frakciószövetség köszönetet mond mindenkinek, aki az elmúlt napokban részt vett a bajba jutott emberek mentésében, ugyanakkor bírálja az MSZP-t, amiért egy ilyen helyzetben segítség helyett „politikai haszonlesőként” lépett fel.
Kósa Lajos , a Fidesz alelnöke a Parlamentben elmondta, hogy az emberek kitűnőre vizsgáztak a rendkívüli helyzetben a múlt hét végén.
Felszólalását Vadai Ágnes közbekiabálása miatt Kövér Lászlónak kellett egy pillanatra megállítani.
Kósa összeszámolta, március 12-től, 14-ig 884 hírforrás jelezte, hogy rendkívüli helyzet lesz, és írta, hogy ne induljanak útnak, ezért az MSZP figyelmeztetést hiányoló szólamai szerinte oktalanok.
„A katasztrófavédelem új működési mechanizmusa jól vizsgázott”, szögezte le, hozzátéve, nálunk sokkal jobb helyzetben lévő államokban történtek a miénknél sokkal nagyobb problémák, senki élete nem forgott veszélyben.
Itt az egész országra kiterjedően azonnal intézkedett a kormány – mondta el a parlamentben napirend előtt a Fidesz ügyvezető alelnöke.
Tanulságként megemlítette: az emberek 99 százaléka hólapátot fogott, az MSZP-s politikusok mikrofonállványt. Válaszul Pintér Sándor következett megint, aki az ellenzéknek szegezte a kérdést: kik fogtak hólapátot a rendkívüli helyzetben?
mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Három termet betöltő, székely jelképekből álló nagy szabású címer-, pecsét- és zászlótörténeti kiállítás nyílt március idusa előestéjén Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. Az alkalomra három, Sepsiszentgyörgyön már bemutatott kiállítást ötvöztek.
Egyik a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum által, Zepeczaner Jenő kurátorságával összeállított Üzenet a múltból – Székelyföldi címerek és pecsétek – székelyföldi múzeumok (köztük jelentős mértékben a Székely Nemzeti Múzeum) anyagából válogatott pecsétnyomók, címerek, céhes zászlók és a tárlat ékessége: a székely nemzet napot és holdat ábrázoló ezüst pecsétnyomója.
Felhasználták továbbá a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport – Mihály János, Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila István és Zepeczaner Jenő – munkáját, a Címer és pecsét a Székelyföldön című vándortárlatot és a Székely Történelmi Zászlósort.
Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója elmondta, a felújított Mikó-várnak nem hivatalos avatója is egyben a kiállításmegnyitó, s felhívást intézett, hogy szeptember 15-ig minél többen látogassák meg az értékes tárlatot.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere felhívta a figyelmet, a kiállított székely jelképeket minél nagyobb közönségnek kell megmutatni, reményét fejezte ki, hogy a fél év alatt sok turista és székelyföldi diák tekinti meg, s külön meghívta a román sajtó képviselőit.
Hozzátette, a kiállítást át kellene vinni a Kárpátokon, egészen a fővárosig, Bukarestig hogy lássák a történelmi bizonyítékokat azok, akik kétségbe vonják a székely jelképeket.
Ferencz Salamon Alpár Hargita megyei önkormányzati képviselő hangsúlyozta, amit a székelység történetét bemutató alternatív tankönyvben rajzban és szövegben megjelentettek, az most itt megtekinthető.
A kiállítást rendező Csergő Tibor muzeológus azt hangoztatta, hogy miután bejárta a Székelyföldet, a tárlatot be kell mutatni Bukarestben is.
Pál-Antal Sándor történész, akadémikus a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport munkáját ismertette, s bemutatta annak frissen megjelent, harmadik tanulmánykötetét: Címer és pecsét a Székelyföldön.
Madarasi István
Háromszék, erdély.ma, Patrióta Európa Mozgalom
A színészeknek kell megkeresni a közönséget, állítja Zorkóczy Zenóbia előadóművész, aki alkotói szabadságáért vállalja az önálló estékkel járó nehézségeket. Ő ma egyszemélyes színházi intézményként járja előadásaival Erdélyt, és a nagyvilágot, ezért is tartják őt a nyugati magyarok székely nagykövetének.
A szabadúszó színésznő arról beszélt, hogy az életben nagyon leredukálódnak a dolgok, és a színpadon lehetőség van olyan dolgokat elmondani, megmutatni, amiről az életben nem beszélünk.
A szív dolgairól sem beszélünk eleget, vallja Zenóbia, ezért állított össze egy műsort a magyar irodalom szerelmi lírájából.
A színésznő előadásaival bejárta Európát, a szabadságharcról készült darabot, pedig elvitte a kanadai magyarokhoz is.
A sok munka, az utazás megtérül, a közönség nagyon hálás, nagyon fel tudják őt tölteni, mondja Zenóbia.
Szerinte a szabadság a legfontosabb ezen a pályán, hiszen a dramaturgiától, a jelmezekig és a díszletig, minden az ő alkotása, és ez jelenti számára a színészi munka örömét.
erdély.ma, Patrióta Európa Mozgalom